Berlusconi még mindig kiválóan ért ahhoz, hogy ha megszólal akkor komoly figyelem övezze szavait. Miután mostanában csak különleges alkalmakkor szólal fel a Milan tulajdonosa - mint például a klub átvételének 30. évfordulóján - ezért talán még nagyobb érdeklődés övezi mit is gondol a Milan mindenható ura a csapatról. És mint mindig, ezúttal is találkozhatunk számos megosztó gondolattal.

Nagy szívfájdalmam, hogy szerény programozói képességem nem terjed odáig, hogy az Index Ákos generátorához hasonló szerkezetet dobjak össze Galliani és Berlusconi esetében. Pedig jó eséllyel hiánypótló alkotásról van szó és nem csekély humorforrás rejtőzik a projektben, csak hát ugye a megvalósítás komoly nehézségekbe ütközik. Viszont ha a kedvenc elnökünk programját kellene összerakni, akkor valahogy így állna össze a random Berlusconi nyilatkozat szerkezete.

1. "Hivatkozz a dicső múltra." 

Jelen esetben ezzel még külön kérkedni sem kellett, elvégre a 30 éves évfordulón mindenki szívesebben emlékezett a szép pillanatokra, BL-győzelmekre, bajnoki címekre és Aranylabdákra. Többnyire azonban rendszeresen emlékeztet arra milyen fényes eredményeket értünk el közösen, mennyire szereti a Milant és utalást tesz arra, hogy az a célja visszatérjünk az elitbe. 

2. "Mindenképpen említsd meg a sok olasz játékost a csapatban."

Nem tudom ki, hogy van vele, de én szeretem amikor egy csapat a saját nemzetiségére épít. Valahogy rossz nézni azt, amikor sztárcsapatok alig tudnak a saját nemzetükből bepréselni 1-1 játékost és a Milan ebben a tekintetben remekül teljesített. A Berlusconi-korszakban mindig voltak minőségi olasz játékosok (többségük védő), akik a csapat gerincét és szívét alkották. Semmiképpen sem elhanyagolható szempont. Viszont azt is észre kell venni, hogy amíg a kétezres évek közepén a minőségi olasz játékos elsősorban Pirlót vagy Nestát jelentette, addig ma egy Bertolacci is megteszi a válogatottnak, akit most már lassan megsajnálok annyi savat kap és sokszor igazságtalanul. Ami érdekes, hogy ezúttal valóban látni lehet 1-2 olyan játékost aki fiatal is és olasz is,  akikből simán lehet meghatározó játékos nemzetközi szinten is. Csakhogy a képet jelentősen rontja a múltbeli rossz tapasztalat. A maga nemében El Shaarawy és De Sciglio is kecsegtetett ezzel az ígérettel és egyikük már nem a Milanban focizik, a másik pedig az olasz középszer alját sem éri el az utóbbi években mutatott formájával. 

3. "Valamelyik fiatalt hasonlítsd egy legendához."

A Milanban lévő olasz játékosok egyébként viszonylag nagy számban a saját nevelésű futballistái voltak a klubnak, ami megint egy erős érzelmi szál, elvégre legenda és legenda között is különbséget eredményezhet, hogy honnan érkezett. Maldinivel vagy Baresivel ilyen szinten szinte lehetetlen versenyezni. Éppen ezért a fiatal játékosok közül valakit mindig random ki kell emelni, aki a Milan utánpótlásából lesz az új Nesta vagy most épp új Pirlo. Valahogy meglepne ha Berlusconi komolyabb információval rendelkezne a nemrég első csapathoz felkerült Locatelliről, aki elsősorban azért került a felnőttekhez, mert az eddig elenyésző szerepet kapó Nocerino szerződését felbontották. Elég komoly esély van rá, hogy Locatelli sem lép többször pályára, bár ha van edző aki beveti, az Mihajlovics.

4. "Kezdj el fényezni egy épp jó formában lévő játékost."

Ezúttal Jack került be a mókuskerékbe, akire nem volt rest azt mondani, hogy igazi 10-es rejlik benne. Túl azon, hogy nagy rajongója vagyok Bonaventurának és ahogyan egyre többet játszik úgy kedvelem meg egyre inkább, de világos, hogy messze van a 10-estől.

5. "Kell valami random baromság."

Lehetne politikusokat felsorolni, akik egészen jól megélnek abból, hogy jó nagy baromságokat mondanak és ezzel kapnak hatalmas sajtóvisszhangot. /Újabban épp az amerikai elnökjelöltségre esélyes Donald Trump./ A lényeg az, hogy az ostoba baromságokkal tematizálja a közvéleményt és ezzel nem enged teret az optimális politikai kommunikációnak. Amíg az értelmesebb fele látja mire megy ki a játék, addig sajnos sokan megkajálják és a Walking Deadet lepipáló zombiseregként követik egészen amíg meg nem választják. Tulajdonképpen Berlusconi is messze jutott hasonló megoldással, így (valószínűleg tudatosan) igyekezett nem ügyelni a viselkedésére vagy a mondataira, ami a Milan elnökeként is jellemzi. Így nevezte Balotellit már "rohadt almának" és ezúttal az egyszerűség kedvéért leniggerezte. Utóbbit persze nem szó szerint, de azért mégis: "Sok tehetség van a klubnál, mint Ménez vagy éppen Balotelli, aki ugyanolyan olasz, mint mi, csak éppen egy kicsit sokat volt a napon”. Igen, ezt elég nehéz másképp értelmezni, de attól az embertől, aki az USA elnökét nevezi "napbarnítottnak" valahogy nem is vár mást az ember.

Összességében ízig-vérig politikus, ha megfigyeljük hogyan építi fel a beszédeit, akkor mindegyik esetben az érzelmeinkre próbál hatni, gondosan kikerülve a gondolkozás kínos folyamatát, melynek végén oda lyukadnánk ki: köszönjük elnök úr, de a jelenlegi helyzetre való tekintettel ennyi elég is volt az Ön tevékenységéből. Persze sokan gondolják ezt így a nyilatkozatai után is, de hasonlóan sok ember van, aki visszagondol mindarra, amit kaptunk tőle, és kicsit szégyenli, hogy el akarta küldeni ezt az embert. Mert azért összességében mégiscsak sokat köszönhet neki ez a csapat és az általa kovácsolt közösség. Az azonban belátható, hogy a mostani helyzetben éppúgy benne van a keze, és hiába épített fel valamit, ha utána módszeresen leépíti az általa összerakott várat.

A nyilatkozatok között ezúttal még valami megragdta a figyelmem, ugyanis az elnök nyilatkozott az edzőről is. Szó szerint bemásolom az acmilan.hu cikkéből.

"Mihajlovics? Engem eddig nem győzött meg, s ezzel a vezetőségben sem vagyok egyedül. Ez még megváltozhat, de kizárólag abban az esetben, ha a hátralévő összes mérkőzését megnyeri. A Milan kerete gazdag a tehetségekben, képesnek kell lennie erre.”

Kezdeném azzal, hogy a Milannak idén várhatóan körülbelül 15 mérkőzése volt hátra a nyilatkozat idején, vagyis Berlu zsinórban 15 győztesen megvívott meccset várt el az edzőjétől. Ízlelgessük ezt egy kicsit. Jelenleg egy kezemen meg tudom számolni hány olyan csapat van, amelyiktől ez bármilyen körülmények között is elvárható. Megfelelő sorsolás mellett azt mondom, hogy a Barcelonától, Realtól és leginkább a PSG-től. Viszont ez még tőlük is komoly bravúr volna - mint ahogyan rendszerint nem is sikerül - dacára annak, hogy egyébként a saját bajnokságukból kiemelkednek és magasan a legjobbak közé tartoznak. Mi viszont pontosan tudjuk, hogy a Milan nem emelkedik ki a saját közegéből és alighanem egymás után 10 veretlenül megvívott meccs is hatalmas bravúr lenne. Az a helyzet, hogy amennyiben Mihajlovics a maradék 15 meccsét megnyerné a Milannal (és tuti 3. helyre hozná a csapatot az Olasz Kupa győzelem mellett), akkor nem Berlusconi lenne az egyetlen, akit meggyőz a képességeiről, mert az azt jelentené, hogy a szerb lényegesen jobb szakember, mint hittük és kibaszottul nagy zseni.

Valahol azért sejtjük, hogy nem az, és már az első teszten "elbukott" a szerb, hiszen azóta a Napolival már játszott a Milan és "csak" döntetlen jött össze. Világos, hogy ezt az üzenetet nem kell komolyan venni Berlusconitól, maximum annyira, mint a politikai kampányszövegeit. Csakhogy a választás sokkal demokratikusabb közeg, mert ha az ígéretek után lófaszt nem csinál, akkor lehet mást választani, míg itt felelőtlenül ígérgethet mindenfélét és a jelek szerint az irreális elvárásaihoz alapszintű feltételeket sem kell biztosítani. Mert ha történetesen a Milan ma olyan kerettel futkározna, mint amivel mondjuk a PSG rendelkezik, akkor azt mondom: üsse kő!, nyerjük meg az összes meccset. De az olasz középmezőnynél valamivel jobb állománnyal megelégszem a tisztességes fejlődéssel is, és ez történetesen olyasmi, amivel Mihajlovics eddig szolgálni tudott.

A játék ugyan ingadozó, de egyértelműen fejlődőképes és érezhető elsősorban hol kell betömni azokat a lyukakat, ami után szinteket léphetne a Milan. A kerethez leginkább illő formációban játszik a csapat hétről hétre, kifejezetten bravúros eredményeket is képes hozni a csapat és számos fiatal játékos lett beépítve. Mégis mi mást lehetne elvárni a jelenlegi Milan edzőjétől? Nem azt mondom, hogy Mihajlovicsnál nem lehetett volna több pontot hozni, valószínűleg egy jobb tréner akár 5-6 pontot is képes lett volna rápakolni a jelenlegi eredményekre. De az eddig elért eredmények mellett mindenképpen tiszteletlenség így utalni az edző munkájára, ahogyan azt Berlusconi volt olyan szíves és megtette.

"A Milan mostanra egy szervezett csapat lett és furcsa, hogy Berlusconi nyilatkozataiban ilyen bizalmatlanságot mutat [az edző iránt]. Ahhoz a játékhoz, amit az elnök szeretne klasszis játékosok kellenek és sajnos Mihajlovics esetében ez nem adott" - mondta Boban Berlusconi nyilatkozatára utalva.

És nem tudok vele vitatkozni.