Alapvető igazság, hogy mostanában nem nyerni megyünk a Fiorentina otthonába, így minden pont jól jön, amit a Franchi stadion gyepén szerez meg a Milan. A mérkőzés rettenetesen unalmas volt, a Milan leginkább kiscsapat benyomását keltette, ettől függetlenül megérdemelten kaparintotta meg Montella gárdája az egy pontot.

Különösebben nagy meglepetés nem történt. A Fiorentina többet birtokolta a labdát, több kapura lövéssel próbálkozott és a gólhoz is közelebb jártak - Ilicic büntetőből a kapufát találta telibe - összességében mégsem mondható el, hogy a Milan fölé nőttek volna. Taktikailag pont az volt Montella terve, hogy kontrákból próbáljuk feltörni a Fior védekezését, ami abból a szempontból működött, hogy néhány nagyobb lehetőség Baccáék előtt is adódott, ezekből azonban nem sikerült gólt szerezni.

A meccs kapcsán talán érdemes még kiemelni a legvégén történteket, amikor Adrianót óriási ziccerben buktatták. Elsőre úgy tűnt, akár tizenegyes is lehetett volna, a lassítás után azonban kiderült, hogy pár centivel a tizenhatoson kívül szabálytalankodtak a brazil csatárral. Maga a szabálytalanság vitathatatlan volt, azonban Orsato továbbengedte a szituációt, ezzel egy piros lapot megúszott a firenzei csapat. Különösebben nem érdemes ezen lovagolni, alighanem nem ezen múlt a győzelem, de volt egy-két olyan tévedés a múltban, ami a Milant sújtotta. Ez persze még nem ok arra, hogy minden rossz ítélet után a komplett csapat a bírót üldözze - élen a nagy kapitánóval -, ami nem egyedi jelenség, de ettől még roppantul tud bosszantani. Mintha lenne bármi értelme...

Montolivo egyébként nem játszott rosszul, azt hiszem az év legjobb teljesítményét láttuk tőle - pontos passzok, kulcspasszok - de ez is kevés a meccs embere címre. Inkább hajlok a Whoscored értékelésére, akik az egész mezőny legjobbjának Donnarummát látták. Ismert közhely, hogy "végy egy jó kapust", nálunk ez bőven adott, lassan csak miatta érdemes nézni a mérkőzéseket. Zsinórban három mérkőzés óta nem kapott gólt - ez nyilván egyéni csúcs (lesz ez még jobb is) - de egyúttal olyan eredmény, amit 2013 májusa (!) óta nem tudott a Milan teljesíteni. A fiatal kapusnak ebben az eredményben óriási szerepe volt, a Fiorentina ellen is nagy bravúrokkal járult hozzá az eredményhez. Nagyon-nagyon nem szeretném látni, hogy ez a zseniális srác a Milanon kívül más csapat mezét is magára húzza...

A gyengébb teljesítmények között gyakorlatilag bármelyik csatár említhető - ez legkevésbé az ő hibájuk - bár végül mindenki előtt adódott lehetőség a gólszerzésre, nem ritkán a semmiből. Kiemelkedően rossz mérkőzése még így sem nekik, hanem Calabriának volt, aki védekezésben és támadásban is homály volt, a tizenegyest is ő hozta össze, teljesen értelmetlenül. Valahogy a jobbhátvédeknek idén nem sikerült kiegyensúlyozottan teljesíteni, ebben akár benne lehet az is, hogy azon az oldalon Suso kevésbé hasznos a védekezésben, mint Niang a másikon. 

Túlzás lenne azt mondani, hogy nem fejlődött semmit ez a csapat Montella alatt, de még mindig nagyon távol vagyunk attól, hogy akár csak tűrhetőnek is nevezzük a játékot. A védekezés alakul - elsősorban Donnarummának köszönhetően - és életjeleket mutat néha a középpálya is, ahol elsősorban az a gond, hogy hárman egyszerre nem sikerült jó teljesítményt felmutatniuk Kucóéknak. Az a legfontosabb megoldandó feladat, hogy ez valahogy megváltozzon, és akkor a támadóktól is várható a tegnap látott impotens futballnál lényegesen jobb teljesítmény. 

Folytatás egy hét múlva, hazai pályán fogadjuk a Sassuolót.