Curva Sud Ungheria

Harcba száll a Milan, hogy szorosabbá tegye az olasz bajnokságot!

A Juventus érkezik a San Siro teltházas lelátói elé!

2016. október 21. - godom

Szezonbéli legnehezebb kihívásához érkezik szombat este az AC Milan, mikor is a Juventust látja majd vendégül a San Siro népes közönsége előtt. Mostanság szokás volt úgy felvezetni ezt a találkozót, hogy a két csapat közötti szemmel látható különbség ellenére ez igenis a foci csúcseseményeinek egyike, ezzel is emelve a párharc jócskán megkopott rangját, erejét. De - bár ez a felvetés jelen pillanatban is megállja a helyét - most közel sem lehet ennyivel elintézni a dolgot, számos kézzel fogható bizonyíték próbál arra mutatni, hogy ez itt most a Juventus számára is komoly erőpróba lesz. Hangzatosan belekerült az utóbbi években minden Milan-Juventus felvezetőjébe, hogy a Rossoneri teher nélkül játszhat, nincs rajta igazából semmiféle nyomás még akkor se, ha a szurkolók szemében egy zebrák elleni siker szezonmentő tényezőnek, igazán enyhítő körülménynek hat. Semmi vesztenivalója nem volt a Milannak ezeken a meccseken a közelmúltban, de ebben a pillanatban ha lehet ilyen, akkor még kevesebb van, most igaz a leginkább, hogy ezen a meccsen csapatunk tényleg csak nyerhet és az égvilágon semmi hatása nem lesz majd annak, ha úgy alakul, hogy vesztesen hagyja el a pályát!

És ezt saját magának köszönheti, hiszen az eddig eltelt 8 fordulóban olyan eredménysort volt képes produkálni, ami még a szezon előtti legoptimistább jóslatokat is képes beárnyékolni.  Ugyanis a legutóbbi bajnoksággal kezdődő év óta nem volt példa arra, hogy a Milan legalább 16 pontot gyűjtsön az addig megszerezhető 24 egységből - sőt ezen kívül csak Capello (91/92) és Ancelotti (02/03) csapata volt képes erre - és ezzel a szezon negyedéhez érkezést váratlanul előkelő pozícióból, a dobogóról várja. Ez a tünetegyüttes pedig vígan alkalmas arra, hogy se a csapatnak, se a vezetőségnek és nekünk szurkolóknak se kelljen azzal foglalkozni, hogy mit is jelentene egy pontszerzés vagy győzelem, elég arra összpontosítani, hogy mennyire nem számít semmit, ha nem jön össze. Most sokkal fontosabb kell, hogy legyen mindenki számára az európai kupaszereplés elérése, mint a Juve legyőzése! Természetesen egy zebrák elleni siker nagyon komolyan meg tudna minket indítani ezen az úton, de összességében mindenkinek tudnia kell, hogy az év végi végső helyezésünk nem azon fog múlni, hogy hány pontot szereztünk a jelenlegi olasz kirakatcsapat ellen. Hogy ne kelljen ezt a gondolatmenetet nagyon körbemagyarázni, csak egy szót mondanék: Internazionale – megverték ugyan a Juvét, de nagyon nem úgy néz ki, mintha érnének is vele valamit!

milanjuvefokep.png

A Bianconeri hétközben Lyonba látogatott, ahol egy szenzációs Buffon és irdatlan nagy mázlisorozat eredményeképpen egy 1-0-s sikerrel elhozták a három pontot ahelyett, hogy kaptak volna egy sima négyest. Most, hogy legközelebb velünk játszanak, biztos többen néztük meg ezt a meccsüket, mint általában szokás, így aki látta elég komoly tanulságokat vonhatott le a Juventus állapotáról, arról, amire jócskán voltak már jelek a szezonjuk során, de igazán nagyot most domborított ez a látvány, annak ellenére, hogy végül megnyerték a meccset. Ez a Juve még ugyanis nagyon nincs egyben, esetleges a játékuk és leginkább még csak az egyéni képességek terén jelen lévő fölényük miatt tudnak ellenfeleik fölé nőni, csapatként kevésbé. Dadogós, a kombinatív játéknak csupán gyengécske látszatát keltő focijuk eléggé meglepő még így szezon elején is, arról nem is beszélve, hogy talán a legkevésbé várt módon hátul is sokszor elég komoly problémáik vannak.

Amit Buffon kedden összedolgozott Franciaországban, annyi dolga 5 meccsen nem szokott lenni az öregnek. Úgyhogy el lehet most kapni még ezt a Juventust, mert jelenleg eléggé darabos az a keverék, amit ott próbál összefőzőcskézni Faszkalap bácsi. A kimagaslóan jegyzett és komoly képességű spílerektől hemzsegő kerete még közel sem ért el egy picit optimális állapotot se – teszem hozzá gyorsan az ő szintjükön, mert hozzánk hasonlítva nekünk kuss van – de nagyon komolyan ellensúlyozza a mérleg nyelvét az a tény, hogy ennek ellenére egyetlen kivételtől eltekintve minden akadályon átmentek így vagy úgy. Tehát ez a Juventus még úgy is rettentően erős, hogy csapatszinten egyelőre nagyon távol állnak attól, ami a legfőbb céljukhoz szükséges lenne.

miljuvesoldout.jpg

A bajnokságot persze, akkor is behúzzák, ha ezt nyomják egész szezonban, de most ez közel sem egy olyan állapot, amikor is sebezhetetlen zebrahadról beszélhetünk, és ebben a legnagyobb öröm számunkra, hogy ennek nem csak és kizárólag az öreg hölgy az oka, hanem maga a Milan is, aki az utóbbi idők legeredményesebb és legszervezettebbnek tűnő fociját tolja saját magához képest és igazi kreativitás nélkül is képes eredményeket produkálni. Azt a Milant, amely egy adott olasz bajnokság bármely ötmeccses etapját tekintve több pontot tud szerezni mindenkinél, azt nem szabad leírnia még a Juventusnak sem, legyen az a Milan bármilyen is az igazán nagy elődeihez képest. Az előjelek azt mutatják, hogy hiába nincs egy polcon a két csapat, a mutatott forma és a jelenlegi helyzet alapján, ez simán egy ennyire élesnek előzetesen nem várt ki-ki meccs lehet. Ellenfelünk esélyességének ténye persze nem vita tárgya, arról viszont talán még a vélemények sem oszlanak meg, hogy az a bizonyos olló most zártabbnak tűnik, mint a közelmúltban bármikor, és ez sokkal, de sokkal fontosabb adat, mint, hogy végül mi lesz a mérkőzés végeredménye.

sorborpaleszpocak.jpg

A legutóbbi kilenc tétmérkőzésünkön nem sikerült legyőznünk őket, sőt minden egyes alkalommal – volt két eset mikor hosszabbítás után – vereséget szenvedtünk, de ezek egy kivételtől eltekintve (1-3) egygólos zakók voltak, tehát elmondható, hogy eredményügyileg még a mostaninál is erőtlenebbül focizó Milan is szoros meccsekre volt képes a Juve ellen, akár otthon, akár Torinóban kellett is fellépnie.  A legutóbbi Rossoneri diadalt keresve nagyon sokat, 4 évet kell visszakullognunk az idővonalon – igen, jól gondoljátok, az az a bizonyos Robinho büntető napja. Ezekben a vereségekkel tarkított időkben - annak ellenére, hogy nem sok alapja volt előzetesen – sikerült vállalható eredményeket produkálni, és ez még akkor is igaz, ha a játék képe legtöbbször nagyon távol állt attól, amit végül a kijelző mutatott, most viszont az a helyzet, hogy úgy fest, ez az alap se hiányzik jelenleg a képletből az adott formákat tekintve. Így nem ördögtől való gondolat azt feltételezni, hogy vagy az eredményben vagy a játék összképében - ha mindkettőben, akkor ez egy felejthetetlen meccs lesz számunkra - ezen az estén még közelebb lehetünk a Juvéhoz, mint az utóbbi néhány évben bármikor.

A szervezettség szintje, a vörös zónás hibák minimalizálása és a gyors gondolkodás lesz számunkra a mérkőzés három kulcsfontosságú eleme, mivel a labda nem nálunk lesz többet természetesen, és amikor Milanos lábakon is jár majd a bogyó, azt komoly nyomás alatt fogja tenni.  Amennyiben ezeket a tételeket a legkevesebb bakival oldja meg a csapat és nem engedi olcsó gólhoz jutni a zebrákat, akkor abból bármi lehet. Feltéve, hogy Lyonban az összes malackuponját felhasználta ellenfelünk – mondjuk erre azért jó esély van, mert olyan paklit ritkán osztanak, mint akkor. A hírek szerint a fontos vagy fontosabbnak tartott szereplők közül nagy valószínűség szerint Chiellini és Mandzukic pályára lépésétől nem kell tartanunk, mindketten sérüléssel bajlódnak, a mellékszereplők közül az Asamoah, Pjaca, Rugani trió az, aki semmilyen veszélyt nem fog jelenteni ránk a mérkőzés alatt. Marchisio visszatérésétől, ha lehet, most eltekintenénk, jó lesz nekünk a helyén Lemina is, ha már a Juve szurkolók úgy se nagyon elégedettek vele és különben is, mi csak jót akarunk, nehogy már túl korán kapjon meccset Claudio kománk és nagyobb baj legyen belőle.

kezdorajzmilanjuve.png

Igazából ellenfelünket figyelve egyedül a középpálya összeállítását nem lehet biztosra megtippelni, hátul a BuBoBaBe kvartett ténykedik majd, erre nyugodtan mérget vehetünk, az egyetlen dolog, ami ezt megakadályozhatja az Bonucci kisfiának az állapota, akinek hogyléte felől ellentmondásos hírek láttak napvilágot a héten. A kisfiú nemrég műtéten is átesett, akkor az első jelek biztatóak voltak, hogy azóta mi történt arról többnyire a média is csak elmélkedhet, mert a család érthető okokból nem kommentálja szét a történetet. Visszatérve a kezdőre, az Alex Sandro-Dani Alves szárnya is jó eséllyel lehet számítani, elől pedig nyilván Higuain és Dybala próbálja majd riogatni Donnarummáékat. Nálunk elég tiszta a kép a várható kezdőt illetően, amennyiben az utolsó pillanatokban nem kap el senkit valami vírus, vagy egy edzésbaleset, akkor az Abete-Paletta-Romagnoli-De Sciglio védővonal előtt a Kucka-Locatelli-Bonaventura trió és a Buffont rohamozni igyekvő Suso-Bacca-Niang hármas fog megjelenni a pályán mikor Rizzoli kivezényli a csapatokat a kezdéshez. Nagy kérdés, hogy Locatelli mennyire kakukktojás ebben a névsorban, véleményem szerint jó nagy és nagyon meglepő lenne, ha nem roppanna ketté ez alatt a feladat alatt, úgyhogy most nyugodtan ki lehet mondani, fel lehet rá készülni – bármennyire megosztó személyiség is és bármilyen rossz formában is volt – hogy Montolivo hiánya a pálya közepéről szinte biztos, hogy nagyon szembetűnő lesz és az a pozíció fog a Milan legsebezhetőbb pontjának tűnni.

Na de ezt majd Montella kitalálja, az is lehet, hogy majd elnézést kell, hogy kérjek fiatal tehetségünktől a meccs után. Ilyenkor szoktak jönni azok a felvetések, hogy középre be lehetne nyomni Kuckát és mondjuk Polival kezdeni Locatelli kárára, de én nagyon remélem, hogy ez nem fog bekövetkezni. Ne legyen az a látszatja, hogy nem bízunk eléggé benne és ne lássa a Juve, hogy alkalmazkodunk hozzájuk, fussunk ki úgy a gyepre, ahogy eddig is tettük, azzal az elképzeléssel, ahogy Montella eddig is gondolta és próbáljuk játszani azt, úgy, ahogy eddig. Persze ez most egy más érzelmi állapotú meccs lesz, nagyon oda kell figyelnie mindenkinek, hogy ne pörgesse túl magát, nem kellene egy meggondolatlanul összehozott emberhátránnyal belerondítani a meccs képébe, és ugye azon a poszton a fiatal Manuelnél – aki legutóbb is korán besárgult – ez benne lehet. De annyi fiatal van most ebben a csapatban, hogy emiatt kivenni őt a képletből számomra egy kicsit nevetséges lenne. Azt kell elérnie Vincének és a stábjának, a játékosok hathatós segítségével, hogy a Rossoneri ne úgy akarjon kimenni a San Siro gyepére, mint aki meg akarja váltani a világot, hanem úgy, mint aki fel akar nőni a feladathoz, és amelyik elhiszi, hogy meg is tudja ezt tenni!

A bejegyzés trackback címe:

https://curvasudungheria.blog.hu/api/trackback/id/tr2011826019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása