Szombat este egy olyan mérkőzés elé néz a Milan a Napoli ellen, amelyre már sehogy nem lehet ráfogni, hogy egy meccs nem befolyásol semmit se, ezzel levéve a terhet a játékosok válláról.  Itt és most elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol mindenkinek éreznie kell és tisztában kell lennie vele, hogy valójában mekkora tétje is van a soron következő összecsapásnak. A hivatalos álláspont szerint ugye az európai kupaszereplés kiharcolása van fő célként megállapítva, edzői részről az időhúzós majd február végén tudunk beszélni igazából arról, hogy milyen céljaink lehetnek szöveg van napirenden, a játékosok pedig a mindig a következő meccsre koncentrálunk féle egysorossal készülnek egy-egy felszólalás alkalmával, de ahogy mi szurkolók is a BL-helyről susmorgunk és ábrándozunk, úgy, higgyétek el, ott se beszélnek semmi másról. Ez így is van rendjén a csapat jelenlegi helyezését, pontszámát és a tabella elején egyre inkább érzékelhető tömörülést látva, de ha már így van, akkor azt is ki lehet mondani nyugodtan, hogy ez a mérkőzés kiemelt befolyással lesz arra, hogy végül miért is fogunk küzdeni valójában és eséllyel a szezon végéhez közeledve.

Azt be kell látni, hogy ha elveszíti ezt a csatát a Rossoneri akkor komoly távolságra kerül az a bizonyos üldözött 3. helyezés és egy csapásra megváltozik mind a csapat tabellán elfoglalt szerepe, mint ráhatása annak elejének alakulására és ez sajnos igaz, még az elmaradt meccsünk eseteleges sikeres megvívásának esetén is.  De ez a poszt közel sem arról szól, hogy idegességet, előre lemondást sugározzon, előre felkészítsen bárkit is a közelgő rosszra, vagy megint csak a mi gyakorta használt komor, hitetlenkedő, kedvet szegő írásunk legyen, csupán rendezni először a sorokat, rávilágít a helyzet komolyságára, a meccs igazi súlyára. És teszi mindezt azért, hogy utána elmondhassa, a Milan talán megérett a feladatra és hogy most aztán tényleg igazán egymásba kapaszkodva és nagyon kell majd szurkolni! Ennek meg is van az értelme, mert ez a Milan ugyan közel sem tökéletes, de simán maga mellé tudta állítani a szurkolóit, gyűjtögeti a pontokat és valós harcban van a tabella szűkebb értelemben vett élmezőnyével, annak ellenére, hogy egyéni képességekben, a keret erősségének tekintetében azért komoly lemaradásban van több olasz riválisával szemben is.

De van sok más, egészen szerethető és közel annyira fontos tulajdonsága, amiben a legjobbakkal tart, hovatovább föléjük is nő, ennek az idei Milannak ugyanis van végre szíve, van hite, pozitív mentalitása és ezek összessége azt eredményezi, hogy csekély kivételtől eltekintve szeretett csapatunk úgy tud meccselni, hogy attól jelenleg bármelyik Serie A csapatnak van félnivalója. Így összességében bőven hihető és valóban lehet remélni, hogy a Milan megadja magának és nekünk is azt az esélyt, hogy tovább kergessünk valamit, tovább ábrándozzunk valamiről, ami még egy győzelem esetén is nagyon-nagyon a látótávolság határán lenne. És ezt úgy is nyugodt szívvel lemerem írni, hogy a Napoli lesz az ellenfél és két alapember – Romagnoli piros lap és Locatelli sárga lapos eltiltása miatt – biztosan nem lesz a csapat segítségére, mert ez az idei Milan elérte, hogy higgyek benne és azt érezzem, hogy végre egy kicsit tényleg jó irányba tartunk. Hétfőn, a Torino meccs szünetében nemcsak hittem, hanem tudtam, hogy ennek a meccsnek még nincs vége, mert ez a Milan most úgy tűnik képes a legnehezebb helyzetekből is kivágni magát és a bikák elleni meccs ezt tökéletesen alá is támasztotta. Ha jönne a kérdés, hogy hiszem-e, hogy meg tudjuk verni a délieket akkor gondolkodás nélkül igennel felelnék, mert bár fura ennyi év után ilyet érezni, így tisztán, egyszerűen kimondani, akkor is ezt gondolom. Azt, hogy ez a csapat képes megállítani az egyik legnagyobb riválisát, egy jobb, értékesebb csapatot egy ilyen kiélezett helyzetben is és higgyétek el rohadtul nagy dolog az manapság, ha egy alapjáraton nem elvakult, reális gondolatok között mozgó Rossonero így tud hozzáállni egy ennyire kemény és fontos meccshez és nem csak magában reménykedik, hogy ne nézzék hülyének.

Amit biztosra lehet venni az ellenfelünkkel kapcsolatban, hogy Koulibaly és Ghoulam, a Napoli védelmének két alappillére az Afrika-Kupán tartózkodik ezekben a napokban, így sem rájuk, sem Milikre nem kell készülnünk, lassan közeledik ugyan a lengyel visszatérése, de erre még most nem fog sor kerülni. A Milan háza táján, ugye De Sciglio és Antonelli sérülése mellett a már említett Romagnoli-Locatelli duó hiányát kellene még pluszban leküzdeni, előbbiek esetében Calabria lehet a helyettes, Alessio kománkat pedig, az eddigi játékpercei alapján egyre megbízhatóbbnak látszó Gustavo Gómez fogja pótolni. Az igazán fogós kérdések a középpályán vannak, és ezzel alighanem Montella is így van, mert azt nem két perc lesz megálmodni, hogy álljon fel. Bertolaccit felrakni közepre kész öngyilkosság, mert szegény gyerek még a levegő részecskéivel sem tud ütközni, nemhogy Hamsikkal, Jorginhóval vagy Zielinskivel. A szélvész hármast (Callejón-Mertens-Insigne) meg se említem vele kapcsolatban, mert hozzájuk egy számára tökéletes világban sem tudna közel futni. Sosát megint csak nem tartom jó megoldásnak mivel a védekezés művészete hozzá sem áll közel, talán még annyira sem tudja a mozgásokat, mint Lacika, akit ugye élből elvetettem az előző mondatban. Részemről oda csak egy megoldás létezik jelenleg, az pedig nem más, mint Kucka, lehet mondani, hogy ezzel ugye papíron kockáztatjuk a lassabb, körülményesebb építkezést, de mivel máskor se arról vagyunk híresek, hogy, hej de pengén gurigatjuk előre a lasztit, bőven megéri, mert a stabilitást rajta kívül senki más nem tudja megadni azon a poszton a védelemnek.

Bevallom, meglepődnék, ha valóban a közép közepén tűnne fel a szlovák, itt inkább csak egy hogy csinálnám én rovatot tolok nagy valószínűség szerint. Adná magát talán most, hogy Bonaventura lépjen vissza a középpálya bal oldalára, csak akkor ugye az a hülye Niang fog idétlenkedni bal elől, akiből felé való igen sok türelmem ellenére már egy ideje elegem van, viszont még ezzel együtt is ebbe az irányba gondolkodnék, mert a középpálya lehető legjobban való feltöltése nálam első számú szempont erre a meccsre. Ha mélyebben beleszántom magam a kérdésbe, akkor akár a Bonaventura-Honda baloldalt is megpróbálnám, mert bár a japán egy csiga a franciához képest, de cserébe van esze, tud passzolni, jobban bánik a labdával és a védekezésben is jóval hatékonyabb tud lenni. A meccshiány itt nem lehet ellenérv, mert Niangnak úgy is van, hogy játszik is jócskán Hondához képest. Tudom, egyik se ideális sehogy se, de attól nem gázabbak még ezek a verziók se, mint ha a középső hármasból kettőt a Bertolacci, Pasalic, Sosa, Poli kvartett adna. Egyet is nehezen fogunk elbírni, de az már tényleg elkerülhetetlen és így nálam oda Mario barátunk a nyerő. A Pasalic-Kucka-Bonaventura középpályánál én nem tudok jobbat erre az eseményre, de nagyon valószínű, hogy ebből Pasalic-Bertolacci-Kucka lesz, ami nagyjából garantálni is fogja, hogy Jack és Suso rettenetesen fog szenvedni, Baccáról nem is beszélve, mert, hogy hatásos, hasznos kapcsolat ebben az esetben nem lesz a két csapatrész között az fix és ez a fő oka is annak, hogy Bonaventurát vissza kellene vonni. Szépen látszik ezek alapján, hogy milyen nehéz feladat előtt is áll Montella, mert minél kevésbé akar beleforgatni, az annál rosszabbul fest, ha meg elkezdi egy picit komolyabban felrugdosni a sakktáblát, szétcsúszhat az a jelenleg használható szervezettségünk is.

Hamarosan kiderül, hogy mit álmod meg a mester erre a nagyon nem mindegy meccsre és főleg, hogy tud-e tenni valamit a csapat első félidei álmossága ellen, mert arra legalább annyi szükség lesz, mint kitalálni a felállást. Egy dolog viszont úgy érzem adja magát és utolsó gondolatként talán a legmegfelelőbb lesz annak szemléltetésére, hogy mi is ez a meccs valójában. Azt aligha kell már bizonyítania idén a Milannak, hogy igenis képes sorozatban is eredményeket produkálni, viszont ezzel együtt elérkezett addig a pontig is, ahol a tét, hogy át tudja-e lépni a saját árnyékát, vagyis tud-e eredményes lenni olyan szituációban is, amelyben tökéletesen tisztában van azzal, hogy már tényleg van veszítenivalója és ez az este valóban komoly befolyással lesz arra, hogy milyen mederben is fog folyni tovább a szezonunk! Ennek a tesztnek ez a derbi lesz az első állomása, amelyet ha megold a Milan, még sokkal több ilyen fog követni a szezon hátralévő részében. A képlet egyszerű: Győzelemre játszani, de mindenképpen ponttal távozni. A mérkőzést szombat este 20:45-ös kezdéssel rendezik, a DS1 pedig 20:25-től kezdődő felvezetése mellett élőben közvetíti, aki pedig online megoldást választ, az ITT és ITT biztosan sikerrel fog járni.