A mérkőzést megelőzően nem véletlenül írtunk arról, miért nem feltétlenül ragaszkodnak a csapatok a hatodik helyhez és az Európa-liga selejtezőhöz. Ehhez képest a Milan úgy játszott a Bologna ellen, mintha az előző pár mérkőzés egyáltalán nem történt volna meg, és mindvégig ebben a koncentrált, helyenként harcias szellemben léptek volna pályára. Ennek meg is lett az eredménye: a Milan simán legyőzte a Bolognát, és kiharcolta az európai indulást.
Őszinte leszek: nem tudom hová tenni a Bologna elleni meccset, különösen nem a reakciókat. Ugyanis ha ebben a szellemben játszottuk volna le az Inter elleni derbit követő meccseket - amihez az érzelmi töltet bőven adott volt - akkor most nem az lenne a kérdés, hogy a Milan szerepel-e jövőre EL-ben, hanem az, hogy hányadik helyről indulhat. És ez nagyon nem mindegy, mivel a hatodik hely korai szezonkezdetet, selejtezőt, kihagyott felkészülési tornákat jelent, az ötödik viszont a nyári terhek nélkül biztosítja az indulást. Vagyis a behúzott kézifék-elméletnek akkor lenne értelme, ha a Bologna ellen is zakó lett volna a vége (nem mellesleg kíváncsi vagyok, hogy vajon az Inter akkor is kiüti-e a Laziót...), mivel így csak a saját dolgunkat nehezítettük meg.
És a Bologna ellen tényleg nem úgy játszott a Milan, mint amelyik csapat nem akarja az EL-t bármi áron. Nem kell persze ezt túlmisztifikálni, pont annyit játszottak a srácok, amennyit egy ilyen szintű csapat ellen kell, de a gólörömök, a reakciók, az egyéni teljesítmények és a végén az ünneplés mindenképpen túlmutatnak azon, hogy itt megelégedtek volna a hetedik vagy akár nyolcadik hellyel. És azt gondolom, ha önerőből voltak ennyire gyengék az utóbbi pár hétben, az még mindig sokkal jobb lehetőség, mintha valamilyen döntés hatására állna így a csapat. Ráadásul ha utóbbi a helyzet, akkor különösen kínos a meccs végi ünneplés.
A találkozó egyébként hozott néhány tanulságot. Az egyik, hogy a háromvédős rendszer egyáltalán nem hangzik őrültségnek, Paletta például sokkal jobban mozog úgy, ha viszonylag kevés területet kell felügyelnie, és nem kell versenyt futnia 90 percen keresztül. Még úgy is stabilabbnak tűntek, hogy a középpályán ezúttal sem akadt fenn túl sok labda - összesen négy labdát sikerült szerezni... - a nyári igazolások pedig arra utalnak, hogy egyáltalán nem elképzelhetetlen ez az irány. A hírek szerint egy belső védő már az orvosi vizsgálatokon is részt vett, miközben a klub két szárnyvédőt is lelkesen üldöz. Közülük Ricardo Rodriguezt szinte mindenhol Milan játékosnak tekintik (ok, ő karrierje során eddig többnyire balhátvédet játszott, de egyértelmű, hogy nem a védekezés az erőssége), Conti pedig karrierje során inkább játszott a középpálya szélén, mint a védelem jobb oldalán. Ráadásul a támadósorba kinézett játékosoknak is fekszik a rendszer, Keita például szélről idén 12 meccsen 2 gólt szerzett, míg középen 7 találkozón 10-et.
Annyi tanulság mindenképpen leszűrhető ebből a találkozóból, hogy a kreativitás továbbra is bántóan hiányzik a csapatból, így mindenképpen prioritást kell, hogy élvezzen valamilyen szervező igazolása is. Montolivo ugyanis már (?) nem az, ezúttal sem sikerült hátulról szerveznie a Milan támadásait. A kreativitás a Bologna ellen Bertolacci feladata lett volna, aki ezúttal is csak annyit bizonyított, hogy a klub történetének egyik legnagyobb melléfogása volt. Labdához alig ért - egy félidő alatt 12 (!) passzal próbálkozott, annak is csak 67%-a volt pontos. A beadásai ugyan pontosak voltak, ezzel két kulcspasszt kiosztott, de még így is értékelhetetlen volt a teljesítménye. Montella le is kapta szünetben, a helyére beálló Mati pedig klasszisokkal jobb teljesítményt rakott le az asztalra. Több, mint háromszor annyit passzolt, de cserébe 97%-os pontossággal, három helyzetet kialakított, és kiosztott két gólpasszt. Ezek közül az első mestermunka volt a chilei középpályástól. Távol álljon tőlem, hogy klasszisnak tartsam Matit, de egy irányítótól minimum hasonló teljesítményt várnánk középről, de Bertolacci még csak ennek a közelébe sem tudott eljutni a Milanos karrierje során - már ha egyáltalán valamikor...
A győzelemben szerepet játszott még Honda is, aki Bacca helyére szállt be. A kolumbiai továbbra is formán kívül, nem sokat tett hozzá a mérkőzéshez. Azt is hozzá kell tenni, hogy a Lapadulával alapból nem alkotnak különösebben jó párt, mivel mindketten hasonló szerepkörben szeretnek futballozni. A Bologna ellen Bacca volt az, akinek az ék mögött nyílt volna némi terület, de a halászunk képtelen volt ezt bejátszani, egész találkozón alig ért labdához. Honda ellenben egészen jól szállt be második csatárként, még gólt is szerzett szabadrúgásból. Valószínű egyébként, hogy mindketten az utolsó meccseik egyikét játszották a Milanban. A japán egészen bizonyosan, ő már el is búcsúzott a csapattól, a kolumbiai csak a pletykák szerint.
A találkozó végén még Lapadula is betalált, a mentalitása végett azt gondolom megérdemelten, de hozzá kell azt is tenni, hogy bőven lett volna lehetősége korábban is a gólszerzésre, az első félidőben például kapuval szemben hibázott, miközben csak a kapussal nézett farkasszemet, és a védők még csak a közelében sem voltak. Valószínű egyébként, hogy neki sincs sok hátra a Milanos karrierjéből, és a képességei ellenére is sajnálnám, ha elmenne. Bármennyire is limitált adottságai vannak, akár padról beállva is képes új lendületet adni, emellett pedig a mezőnymunkája kiemelhető, dicsérhető, ami akár a taktikához is hozzátehet.
Amióta létezik a blog, először írhatunk ilyet, de a Milan újra európai porondon fog szerepelni. Ennek máris megvannak a következményei, legalább egy nyári felkészülési mérkőzést le kellett mondania a csapatnak. Az is biztos, hogy július végén már tétmeccset kell játszani - ráadásul ha már ott van a klub, ciki lenne nem ráhajtani a csoportkörre - és ha minden jól alakul, jövőre ismét heti két meccs vár a csapatra. Ez annyit jelent, hogy sokkal nehezebb lesz csapatot építeni, mert szem előtt kell tartani a rotáció lehetőségét is - aminek általában Montella elég nagy híve - vagyis nyáron egyszerre kell minőséggel feltölteni a keretet és mélységet adni a csapatnak, hogy lehetőleg bírják is a terhelést. Ez persze most legyen a vezetőség gondja (az FFP-vel együtt), szurkolóként nyilván jó lenne látni, hogy két fronton is megállja a helyét a Milan.
Ehhez már csak egy jó mercato kell.
