Mennyi pénzből gazdálkodnak az európai helyekért küzdő olasz csapatok?

2016. február 15. - dani027

A Milan esetében előszeretettel hangoztatott állítás, hogy anyagilag képtelen felvenni a versenyt az európai top csapatokkal. Ezzel az állítással nincs is gond. Azonban az eredmények alapján úgy tűnik, hogy Olaszországon belül is lényegesen lemaradt a Milan. Összevetettem hát a jelenleg első 6 csapat 2010 és 2015 közötti pénzmozgásait.

galliani-ibra1_1.jpg

Bevétel

 

A Milan a 2000-es évek közepéig stabilan az első három hely környékén állt a bevételt tekintve. Érdekes módon az akkori bevételek szinte teljes mértékben megegyeztek a maiakkal. Deloitte adatai alapján 2014-2015-ös szezonban a Milan 199,1 millió eurónyi bevételre tett szert, ami még mindig 14. legjobb volt az európai csapatok között. Ez azonban elég jelentős visszaesésnek számít a korábbi szezonokhoz képest. 2010 és 2014 között többnyire stagnált a csapat a bevételeket tekintve, és egészen a 2012-2013-as szezonig az olasz bajnokság második legtöbb bevételével rendelkezett a Milan. Ezt a pozíciót mai napig őrzi a Milan, dacára annak, hogy a tavalyi szezonban egy jelentősebb csökkenést könyvelhetett el a klub.

A többi vizsgált csapatnál egyedül a Juventus könyvelhetett el stabil bevételnövekedést, ami köszönhető a háttérnek (stadion), illetve a javuló eredményeknek is. A tavalyi BL-döntő például jelentősen megdobta a zebrák pénzeit, pláne, hogy rajtuk kívül más olasz csapat nem nagyon rúgott labdába a legrangosabb európai sorozatban.

tevez_5.jpg

A Juventus és a Milan között a különbséget ma elsősorban nem a sokszor emlegetett stadion okozza (bár nyilván jobban keresnek vele), hanem a közvetítésekből származó bevételek. A Juventus 2015-ben 199 millió eurót szerzett ezekből, ami önmagában megegyezik a Milan által termelt összes bevételből a tavalyi évben. A piros-feketék körülbelül 80 millió eurót tettek zsebre ezen a területen. Érdekesség, hogy a hirdetésben a Milan nyerte az olasz házi versenyt, de még így sem érte el a csapat a 100 millió eurót. Ezt összevetve a PSG 297 millió eurójával összességében nemzetközi szinten szinte aprópénznek tekinthetjük. 

A Milan mellett az Inter könyvelhetett el stabilan csökkenő bevételeket. 2010-ben még a Milan mögött a 2. legtöbb pénzt könyvelték el, azóta a 4. helyre szorultak vissza, igaz a csökkenés üteme jelentősen lassult.

Az előző évben a Roma közelítette meg a Milant, a büdzséjükön a Bajnokok Ligája szereplés sokat dobott.

Érdemes még megemlíteni a Napolit, ami évről évre ingadozó teljesítményt produkált, míg a Fiorentina gyakorlatilag jelentéktelennek tűnő 70-90 millió közötti összeget termelt a vizsgált időszakban évente.

 

Ha összegezzük az 5 év alatt begyűjtött pénzeket, akkor egészen érdekes eredményt kapunk. A listát ugyan a Juventus vezeti, de csupán 21 millió euróval termeltek több pénzt a Milannal. A két csapat körülbelül 1,2 milliárd eurót mutathat fel a vizsgált időszakban, míg a 3. helyen álló Inter csupán 900 millió euró körüli összeget, tehát durván 300 millió eurónyi különbség van a csapatok között. Az olló ezútán csak tovább nyílik, ugyanis a Roma 692, a Napoli pedig 670 millió eurónyi bevételt könyvelt el. A Fiorentina már csak a Milan által termelt pénz harmadát produkálta, 407 millió euróval. 

A kérdés itt az lenne, hogy a Milan sikeresen kihasználta-e az olasz bajnokságban jelentkező drasztikus bevételkülönbségét, de erre tudjuk a választ. Az mindenesetre sokat elmond, hogy a Juventus szinte megegyező összeggel tudott egyeduralkodóvá válni az olasz bajnokságban és BL-ben is meghatározó csapattá válni. 

Vásárlások

 

Alapvetően igyekszem a 2010 és 2015 közötti számokat vizsgálni, de itt a legutóbbi Mercatók eredményei is feltűnnek. Ennek elsősorban az az oka, hogy szinte mindegyik csapat rengeteget invesztált a nyárba, és ez alól a maga 91 milliójával a Milan sem jelent kivételt.

Esetünkben a mostani 91 millió eléggé megtöri a sort, ugyanis előtte 5 év során egyszer sem lépte át a 60 millió eurót, sőt Inzaghi irányítása alatt ez a szám mindösszesen 20 millió euró volt. Az okokat ismerjük: az előző 5 évben minimális befektetés jellemezte a Milant, a vizsgált első két évben például az Ibra-transzfer is megtalálható, a 3. év költségeit pedig nagyrészt az eladott klasszisokból sikerült fedezni.

Az érdekességet mindegyik esetben a kiugró pontok jelentik.

A Juventus a 2011-2012-es szezonban invesztált jelentősebben a csapatba, ekkor kereken 100 milliót vertek el a játékosokra. Az eredmény persze ismert, akkor bajnokok lettek, majd a dominanciát még három ügyes, de nem feltétlenül kiemelkedő Mercatóval sikerült kiépíteni.

rafa-benitez-2.jpg

A Napolinál Beniteznek volt lehetősége komolyan belenyúlni a keretbe, ezzel pedig élt is. A Mazzari által felépített csapat szerkezetét gyorsan lebontotta és gyakorlatilag csak Hamsik maradt a régi csapat alapemberei között. (Ráadásul a Dagadt Pincér alatt már a szlovák sem volt alapember, de ez egy másik történet és okaival foglalkozzon másik blog). Egyébként egy személyes vélemény: bár Benitez edzőként teljesen megbukott Nápolyban, az ő hathatós közreműködésével összerakott keret egyáltalán nem lett rossz, lehet a jövőben inkább a háttérből kellene irányítania sportigazgatóként valamelyik csapatot.  

A Romának két nagyobb befektetése is volt, ebből a 2011-2012-es kevés sikerrel zárult, ugyanis sem az azóta Barcával remekül dolgozó Luis Enrique, sem a kedvéért igazolt játékosok nem váltak be igazán, bár Pjanic tagadhatatlanul nagy fogása ennek az időszaknak. A 2014-2015-ös évben mentek még 100 millió környékére és meglepő módon innen is csak egy ember lett alapember Manolasz személyében.

Érdekesség egyébként, hogy bizonyos mértékben a csapatok nagyjából együtt mozognak. Egy csendesebb esztendő után a 2011-2012-es szezonban hárman is nagyobb bevásárlást csaptak, utána három évig viszonylag keveset költöttek a csapatok. (Az utolsó két évben a Napoli és a Roma törte meg ezeket a tendenciákat). A 2015-2016-os évben pedig 4 csapat is komolyan költekezett, de az egy évvel korábbihoz képest mindegyik vizsgált klub növelte a kiadásait.

[Az ábráról a fentebb vázolt gondolatmenet leolvasható, ahhoz, hogy a folytatás is érthető legyen kattintsatok az eladásokra, a grafikon után onnan folytatjuk.]

 

Minden bizonnyal egyből feltűnt mindenkinek a kiugró piros pont, igen abban az évben távoztak Silváék Párizsba. Onnantól kezdve építünk az olcsó, felépíthető fiatalokra, amiből végül olcsó, de nem fiatal játékosok lettek a keretben. Vagy ha olcsó és fiatal játékosok voltak, akkor valamiért nem kaptak szerepet abban a csapatban, amiben nekik kellett volna. Egyúttal 2012-re datálhatjuk azt az időszakot, ami után a Milannak nem maradtak eladható, piacon versenyképes játékosai (khmm, hazugság, de azóta nem sikerült igazán jól eladni játékost).

Ami még azonnal feltűnik, az a Roma kiugró éve 2013-ból, ami mellett szinte eltörpül a Napoli, akik abban az évben sózták rá a PSG-re Cavanit. Egyúttal arra is választ kapunk, hogy miért engedhette meg 3 csapat is magának a költekezést idén: voltak piacképes játékosaik, akikből aztán bevásárolhattak, átalakíthatták a keretet. Ebből érdekes módon a Milan lóg ki, nekünk összesen 13 milliós bevételünk jutott a 91 milliós kiadásra, de vélhetően a lehetséges befektetők miatt valamit villantani kellett, mert egy újabb 10. hely nem fért volna bele a bajnokságban. 

Igazából a csekélyke bevétellel rendelkező Fiorentinát szinte említeni sem érdemes, egyik oldalon sem alkotnak igazán kiemelkedőt. Sztárokat nem vásárolnak, de egy-egy nagyobb(acska) eladásuk mindig van, amivel legalább láthatóvá válnak a grafikonunkon. 

 

 

 

A házit itt is elvégeztem és mivel grafikonokból sohasem elég (de nem ám!), ezért egyből három táblázatot is készítettem a következő érdekességet előkészítendő.

Az első azt mutatja meg mennyit költöttek a csapatra a 2010-2011-es és a 2015-2016-os szezon között, a másodikban értelemszerűen az áll, hogy mennyi a bevétel a játékosok eladásából, a harmadik pedig még értelemszerűbben (bár elég nagy esély van rá, hogy ilyen szó nem létezik) a kettő különbsége.

Ezek alapján az tűnik ki, hogy a Milan igazából ebben az időszakban a 3. legtöbb pénzt költötte a játékosokra. De ezen a ponton meg kell állnunk.

Ugyanis jogosan lehetne mutogatni, hogy a fókuszpontunk egy évvel kevesebb időintervallumot takar le. Ezt vizsgálva már kicsit érthetőbb az eredmény, ugyanis a Milan a 6 csapat közül csak a Fiorentinát előzné meg, akik 2014-ig bezárólag összesen 9,73 millió eurót költöttek a csapatra. Milánóban durván befagyasztották a számlákat, mert 5 év alatt fejenként 20-20 millát áldoztak fel, ellenben a Serie A jelenleg három legerősebb kerettel rendelkező csapata már 100 milliót, vagy annál többet költött. (Na jó hazudtam, a Napoli csak 98,86 milliót). A Roma viszont valóban átlépte a 100 milliót, a Juventus pedig 155-nél állt meg.

paulo_dybala_3507297b.jpg

Egyébként ebből az egészből csupán annyi következik, hogy extra pénzeket a bevételeken túl nem voltak hajlandóak megmozgatni a csapatért, de a Fiorentina példája mutatja, hogy ez nem feltétlenül jelent gyenge csapatot (bár távol álljon tőlem, hogy az ő játékosállományukra irigykedjem).

Viszont az adatokból az kitűnik, hogy a Fiorentinánál mindenki lényegesen többet költött és annak ellenére, hogy a Milan-Inter-Napoli hármas által elköltött pénz mennyisége igen hasonló, a végeredményről ezt már nem lehet elmondani.

 

Fizetések

 

A Milan a fizetésekben a csúcsot 2011-2012-es szezonban érte el, akkor összesen 160 millió eurót utalt a játékosoknak. Ennek több oka is van. Egyrészről a csapat tele volt olyan (már idősödő) klasszissal, akikkel zsíros szerződéseket kötöttek, másfelől pedig a kor egyik legnagyobb klasszisa, Zlatan Ibrahimovic is a csapat játékosa volt. Ezek ismeretében nem meglepő, hogy ebben a két évben, amíg 130 és 160 millió között mozogtak a bérek, a Milan a bajnoki címért küzdött és egyszer be is húzta még Allegrivel a Scudettót.

63610.jpg

A csökkenő tendencia teljesen egyértelműen leolvasható - amit persze előre megmondtunk volna az adatok ismerete nélkül is. A 2012-2013-as szezont számos, addig meghatározó klasszis nélkül folytatta a Milan. A bérek azonban olasz szinten így is magasan maradtak, még a már említett, Ibra utáni szezonban is a legtöbb pénzt fizette a Milan a játékosoknak, ami azért érdekes, mert a játékosállomány alapján kifejezetten bravúros eredménynek tűnt az akkor elért 3. hely.

Ez a csökkenés figyelhető meg az Internél is, de esetükben lényegesen drasztikusabb ez a szám. Amíg 2011-ben még 145-ről indultak, addig 2014-re már csak kereken 70 millió volt az összesített bére a csapatnak. Esetükben viszont a drasztikus csökkenés jobban arányaiban volt az eredmények gyengülésével.

A leginkább arányos költekezés a Juventust jellemzi, 2010-ben 100 millióról indultak, ma pedig 124-nél tartanak.

A Roma 2011-től gyakorlatilag ugyanolyan ívet írt le, mint a Juventus, folyamatosan növekedtek a bérek, de nem kirívóan nagy összeggel. A legnagyobb növekedést egyébként az idei szezonban jegyezhettük fel, idén már 114 millió eurónál tartanak, igaz gyakorlatilag mindegyik csapat növelte a kiadásait ezen a téren. Kivéve persze a Fiorentinát.

Az érdekességet ezúttal a Napoli és a Fiorentina jelenti, szinte döbbenetes, hogy 2010-ben a Napoli még csak a 30 milliót sem érte el, amikor végül a 3. helyen zárták a bajnokságot. Azóta persze alaposan átalakult a keret, és a jobb játékosaikat csak magasabb fizetéssel tudták a klubhoz láncolni, így jelentősen növelték a kiadásaikat. A Fiorentina viszont stabilan a legkevesebb pénzzel gazdálkodik, ennek ellenére sikerült 5 év alatt három alkalommal is a 4. helyen végezni.

 

Nézőszám

 

san_siro.png

Ezt amolyan érdekességképpen szedtem össze, ugyanis az olasz focival kapcsolatos folyamatokat jól szemlélteti. Olaszországban jelenleg egy olyan csapat van, amelyik képes stabilan mozgósítani a szurkolótáborát, ez pedig a Juventus. A 2010-es 21 ezer főről stabil 38-ra tornászták fel a stadionba kilátogatók számát. Persze a 21 ezer fő elég csalóka, tekintve, hogy nem a saját stadionjában játszott, onnan nem volt nehéz stabilizálni a számokat. Azóta az új stadionban szinte folyamatosan teltházat produkálnak, igaz a 41 ezres arénában ez nem szól akkorát, mintha a San Siróval sikerülne ugyanezt elérni.

A Juve mellett a Roma tudta növelni a fizetőképes szurkolók számát, 5 év alatt körülbelül 6000 fővel több ember követi nyomon a helyszínen a találkozóikat.

A legnagyobb elégedetlenséget az Inter és a Milan szurkolóinál tapasztalhatunk, itt ugyanis mindkét milánói klub jelentős veszteségeket könyvelhetnek el. Az Inter szurkolótábora 60 ezer főről 37-re, a Milané pedig 53-ről 36-ra csökkent le. Ezek nagyjából összefüggésben vannak az eredményekkel, a kivételt itt a Napoli jelenti, akik ugyan meghatározó csapattá váltak a Serie A-ban, de 5 év során 45 ezerről 32-re fogyatkozott a szurkolótáboruk.

 

Helyezés a bajnokságban

 

main-juventus.jpg

Összegezzük egy kicsit a tapasztalatokat. A Milan a legutóbbi 5 szezonban a 2. legtöbb bevételt generálta a Juventus mögött, de csekély különbség volt a csapatok között.

Dacára a jelentős különbségnek, ez a vásárlásoknál nem érződik, de 5 év alatt így is 200 milliót költöttek új játékosokra, amivel egyáltalán nincs jelentős lemaradásban a legtöbb élcsapathoz képest, ráadásul ezt még jobban csökkenti a 2015-ös nyári bevásárlás, amivel már a 300 milliót közelíti a kiadás.

A fizetésekre a Milan 2013-ig a legtöbb pénzt fizette, azóta a 3. helyre szorult vissza a csapat.

Pénz tehát túlzás lenne kijelenteni, hogy nincs. De hogyan nyilvánul ez meg a helyezésekben?

Első ránézésre látszódik, hogy itt valami nem stimmel. 

Ha a Milan a vizsgált időszakban legalább annyi pénzt termelt, mint a Juventus (és ez jól jelzi a Milan brand erejét, hiszen az eredmények távolról sem hasonlóak) hogyan lehetséges, hogy a klub 5 év alatt a 10. helyre esett vissza a bajnokságban?

A Milan hiába generált 300 millió euróval több pénzt az Internél, hiába hozta össze a Roma és Napoli által elkönyvelt összeg dupláját és hiába állt a klub rendelkezésére háromszor annyi pénz, mint Firenzében. Az eredmények folyamatosan romlanak és az utolsó két esztendőben a most megvizsgált 6 csapat közül egyet sem tudott megelőzni a Milan és jelenleg is előttünk állnak a tabellán.

Mindezek azt igazolják, hogy a Milannál egyáltalán nem használták ki jól a csapat pénzügyi lehetőségeiben rejlő potenciált. A klubnak onnantól kezdve is jelentős kiadásai maradtak, hogy az élmezőnytől jelentősen leszakadt és mivel az eredmények romló tendenciát mutatnak, ezért a bevételek is csökkeni kezdtek. A Berlusconi által megkezdett klubmodellnek mind a mai napig van létjogosultsága, elég rápillantani a Real, Barca, Manchester United vagy épp a PSG mai működésére. A brand felépítése, a marketingből származó bevételek növekedése a kulcs ahhoz, hogy a lehető legjobb játékosok alkossák a csapatot. Ehhez viszont befektetés kell, ami a Milannak a vizsgált öt évben összesen 20 millió euró volt, de igazság szerint a 6 évre elosztott majdnem 100 millió sem segít a helyzeten, pláne ha ennek 80%-a az utolsó évre esett. Vélhetően ezt a mostani bejegyzés nélkül is megmondhattuk volna (most nem olvastam vissza, de élek a gyanúperrel, hogy le is írtuk párszor), hogy a Milan legnagyobb gondja nem Berlusconi anyagi nehézségeiben rejlik, hanem a reform elmaradásában. A csapatot még mindig úgy működtetik ahogyan a sikerek legfényesebb időszakában, azt leszámítva, hogy pénzt nem tesznek bele. A Milan brand erejére támaszkodva, a klub működésének racionalizálásával a mainál lényegesen versenyképesebb csapata lehetne Milánó piros-fekete részének, ha időben elindítják a szükséges változásokat. Mára pedig talán tényleg csak egy új befektető milliói emelhetik újra magasba a Milant.  

A bejegyzés trackback címe:

https://curvasudungheria.blog.hu/api/trackback/id/tr78382468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

slyagency 2016.02.16. 04:08:37

Kiváló írás! Gratulálok!