A Fáraó és az egész csapat is teljesen másik arcát mutatta a Torino ellen, ezzel a 10. hely már biztosnak tűnik, de még előrébb is végezhet a Milan amennyiben az utolsó fordulóban is győzni tud a csapat. Értékelés.
A szezon során nagyjából 3-4 olyan mérkőzés volt, ahol talán azt is megkockáztathatjuk, hogy jól játszott a Milan. A tegnapi estét mindenképpen ezek közé kell sorolni, még azt is ki merem jelenteni, hogy bizonyos időszakokban látványosan játszott a csapat. Gondolok itt El Shaarawy két góljára, mind a kettőt mutatós akció előzte meg.
El Shaarawy a tegnapi estén visszaidézett egy keveset abból a szezonból amikor nagyon ment neki, rendben volt az önbizalma és a formája. Mind a két helyzetét kíméletlenül beverte, mindez pedig a szokásos mezőnymunkájával elég imponáló teljesítménynek tűnt. A pletykák szerint egyébként Emery közelebb a Milanhoz, bizonyos források szerint már megvan a megállapodás a klub és az edző között, aminek jelen helyzetben kifejezetten örülök. Van két olyan fiatal labdarúgónk is, akiben a potenciált már látjuk, de a pályán egyre kiábrándítóbban teljesítenek. (Természetesen a másik De Sciglio lenne.) Emery híres arról, hogy olyan játékosok karrierjében sikerül új lendületet vinnie, akik valamilyen oknál fogva megrekedtek. Ilyen például Rakitic, aki a Schalkében nem alkotott maradandót, a Sevillában viszont Emery kezei alatt annyira összeállt a játéka és az önbizalma, hogy jelenleg a Barcelona játékosa. Bárki is lesz végül az edző, valószínűleg a legnagyobb kihívás pont a DS-ES páros megújítása lesz, mérhetetlenül nagy kár lenne a süllyesztőben látni két ilyen tehetséges labdarúgót.
A meccsel kapcsolatban kifejezetten pozitív, hogy a menetrendszerű kiállítás sem zavarta meg a csapatot, igaz a vezetés tudatában erre meg is volt minden oka a játékosoknak. No, meg ebben az évben volt alkalma mindenkinek gyakorolni az emberhátrányos helyzetet, ha jól emlékszem ez a 13. piros lap volt a szezonban. Sajnos ez is jól jelzi azt a káoszt amit csapatszinten a Milan fel tud mutatni. Sem taktikailag sem mentálisan nincsenek ott a játékosaink, hogy a kockázatosabb szereléseket piros lap veszélye nélkül képesek legyenek megoldani.
Tulajdonképpen azért amit a pályán láttunk, megérdemelnek egy jó nagy pacsit a fiatalok. Nem volt egy El Classico színvonal, mégis élvezetesebb volt az átlagnál, a jelek szerint idén már ez is elég a boldoguláshoz. Persze nem mi lennénk, ha nem kárognánk néhány apró, de számunkra mégis annál fontosabb gesztuson.
1. A csapatkapitány. Pazzini kezdőbe jelölése teljesen érthető volt, tudtuk, hogy a 100. gólra hajt. Ezért is volt teljesen világos, hogy nem más állt oda a tizenegyesponthoz elvégezni a büntetőt. Viszont önmagában ez nem feltétlenül indokolta volna a szalagot is. Pláne nem azért, mert ott volt a pályán az Utolsó Mohikánunk, mindenki kedvence, Abbiati, akiről újabban egyre többet pletykálják, hogy esetleg az utolsó meccsén láthattuk a San Siróban. Mi lehetett volna felemelőbb, ha nem az ha kapitányként búcsúzhat? Igazából nálam akkor sem változna ez a vélemény ha még jövőre is ő lenne a második számú kapus, egyszerűen megérdemli az öreg.
2. Fiatalok. Tudom, 3-0-ás győzelem után nem illik, de mégis: miért nem kaptak több lehetőséget? Konkrétan Mastalli kapott bő negyed órát. Nem voltak illúzióim, hogy a tavaly még Primaverát edző, ennélfogva a keret jelentős részét jól ismerő Inzaghi a kezdőbe jelöl néhány ifit (pedig megtehetné nyugodtan, már nem vagyunk semmilyen eredménykényszerben), viszont az is meglepett, hogy mennyire kevés lehetőség jutott a Primavera fiataljainak. Komolyan annyira félünk az utánpótlástól, hogy csak egy már megnyert meccsen merünk néhány percre kiküldeni egy szem Primaverást? Annyira óvakodunk a fiataloktól, hogy a szupertehetségként beharangozott Mastour helyett mindenképpen Zapatát kellett pályára küldeni? Ha így van akkor tessék a teljes Milan utánpótlást beszántani, mert semmi értelme fenntartani az illúzióját annak, hogy érdekli a Milant az utánpótlás.
Talán a győzelem után ez sem elegáns - viszont a szezonunk után feltétlen szükséges - megjegyezni, hogy már csak egy meccset kell túlélnünk ebben a kiírásban. Aztán remélhetőleg elfelejthetjük ezt az egész szezont úgy ahogy van.
