Szürreális pletykának tűnt az elején, aztán valahogy mégis komoly lett, csütörtökön meg hivatalossá vált. Leonardo Bonucci visszatér a Juventushoz (pápá!), Mattia Caldara és Gonzalo Higuaín pedig a Milanban kezdi a következő idényt. Ennél nehéz lett volna jobb forgatókönyvet írni, különösen egy ennyire kaotikus kezdés után.

Ki gondolta a tulajdonosok körüli szürreális adok-kapok után, hogy bő egy hónappal később az egyik legnagyobb olasz védőtehetség, illetve a Serie A előző öt évének legeredményesebb gólszerzője is Milánó piros-fekete részén köt majd ki? Óvatos optimizmussal próbáljuk értékelni az első két komolyabb szerzeményünket.

Leo, a mágus

Leonardo visszatérését ellenezték az ultrák, még egy transzparenst is bevetettek, hátha akkor majd nem kap posztot a Milanban. Pedig aki követte a pályafutását, annak tudnia kellett, hogy a brazil olyat tud, amiért megéri elásni a csatabárdot. Kiváló játékosmegfigyelő volt, edzőként is többre vihette volna, a tárgyalóasztalnál kellően gátlástalan, több nyelven is beszél. Nagyjából ezek egy jó sportigazgató ismérvei.

Alaposan ki is csapta a brét az asztalra, pedig nem volt egyszerű helyzetben. Sok pénzt nem kapott igazolásokra (hogy pontosan mennyit, azt persze nem tudjuk), még mindig akad a csapatban néhány igencsak kellemetlen hiányposzt, és akkor ott volt az a helyzet is, hogy Bonucci meg hirtelen hiányolni kezdte a trófeaszagot. (Ki a hatodik helyet nem becsüli, az elsőt nem érdemli!)

Kihozta ebből a helyzetből a maximumot. Bonucciért cserébe hozott egy nagy potenciállal rendelkező olasz tehetséget, és ugyanazzal a lendülettel bezsákolta a Serie A előző öt szezonjának legeredményesebb gólvágóját is, méghozzá elég jó áron. Még lesz teendője Leonardónak, egy középső középpályás és egy szélső mindenképp kell(ene), de eddig nem lehet belekötni a munkájába.

Alakul a hátsó négyes-ötös

Személy szerint Caldarának sokkal jobban örülök a két igazolás közül, az előző két szezonban nagyon irigykedtem a Juvéra, hogy náluk fog játszani. (Mondjuk úgy tűnt, egy darabig nem lesz védőre szükségünk.) A levegőben szinte verhetetlen, méreteihez mérten teljesen jól mozog, és elképesztő jól olvassa a játékot. Két éve megelőző szerelésekben is ott volt a top 5-ben Európában.

De ami a legfontosabb, hogy kezd kialakulni hátul egy zömmel olaszokból álló mag, akik akár hosszabb távon is meghatározhatják az olasz focit és a Milant. Tudom, ez az állítás maximum ha annyira áll biztos lábakon, mint jobb napjain Niang. Donnarumma nem a Milanban fog megöregedni, Conti ki tudja lesz-e még futballista, és az sem biztos, hogy Caldara és Romagnoli igazolják tehetségüket.

Ettől függetlenül a védelembe érezhetően koncepció mentén igazoltunk és ezt az esetleges buktatók ellenére is jó látni. Itt az ideje, hogy ennek a pályán is jelentkezzen a pozitív hatása, mert ha ez a hátsó ötös (értelemszerűen Rodriguezzel kiegészítve) problémamentesen összeáll, az biztos alapja lenne egy új, domináns csapatnak. (A szurkoló menthetetlenül naiv természet.)

Hallod, Higany? Jók a milánói pizzériák! Jövök.

Épp nyakig ülök Jonathan Wilson argentin fociról szóló könyvében, és az alapján azt kell mondjam, amikor két éve Higuaín laza tízkilós felesleggel toppantott be a Juventushoz - miután a torinóiak kifizettek érte majd' 100 milliót - a legargentinabb dolog volt, amit talán valaha tett. Az olasz bajnokságban futott valaha volt legeredményesebb szezon után ki kellett engedni a gőzt, nem?

Sosem a mentalitása miatt volt szerethető játékos, hanem azért mert kurva jó futballista. Még gyengébb éveiben is legalább minden második meccsén vert egy gólt, amikor pedig köré épült a gépezet, sokszor megállíthatatlan volt. Az garantált, hogy a Milanban meg fogja kapni a kitüntetett szerepet, gálát viszont nem várnék tőle a jelenlegi állapotunk alapján. A támadósor gyengélkedése nem csak a csatárokon múlt.

Előző idényben a Milan átrendeződése (védelmi és támadó oldalon egyaránt) botrányosan szar volt. Gattuso alatt sem változott ebben semmi, a tünetet kezelte a védelmi vonal hátrarendelésével, de a probléma ettől még nem oldódott meg. Ez azért csukja ránk a szopóbódé ajtaját, mert így 100 támadásból mondjuk 97-szer felállt védelem ellen kell valamit kiokoskodni a támadóknak. Sebesség híján ívelgettünk ezerrel, azt meg ebben a ligában röhögve védekezi ki még a Benevento is.

Higuaín okos játékos, meg fogja találni magának a helyzeteket a tizenhatoson belül, ezért úgy gondolom, legalább 15 gólig el fog jutni. A gólkirályi címért viszont nem lesz harcban, 20-nál többet nem érdemes várni tőle. Fejlődhet persze taktikailag és játékosállományt tekintve is a Milan még a nyár során, most csak az aktuális helyzetről van szó.

Közelebb az ötödik, még távol a negyedik

Szubjektív erősorrendem első két helyét a Juventus és az Inter foglalja el (ebben a sorrendben), utánuk jön a Napoli, Roma és Lazio hármasa (majd a Milan). Utóbbi hármastól várok valamekkora visszaesést, a realitás viszont az, hogy ezek a klubok előttünk járnak jelen pillanatban. Nyilván nekik is van egy csomó megoldásra váró problémájuk, és idén nem érzek akkora különbséget, mint ami tavaly volt, ezért ezt az erősorrendet talán könnyebb lesz borítani.

Leonardo mellett Gattuso is remek munkát végzett, megérdemelten kapott még egy évet a bizonyításra. De azon túl, hogy taktikailag villantott már a képességeiből, most jönne az, hogy a fiatal tehetségeket elkezdi fejleszteni is. Conte mondta azt magáról, hogy ő az a fajta edző, aki alatt egy hatos játékosból nyolcas, egy nyolcasból meg tízes lesz. Kicsit nagyképűnek tűnhet, de alapvetően igaz.

Gattuso kapott egy csomó fiatal és tehetséges játékost, akiken viszont még lenne bőséggel csiszolni való. És innentől kezdve elsősorban Gattán múlik, hogy a végén kapunk-e gyémántokat. Ha erre a kérdésre igen a válasz, akkor jövő ilyenkor azt fogjuk tervezgetni, hol nézzük a Milan visszatérését a Bajnokok Ligájában. Mindannyiunk nevében kívánom, hogy így legyen.