Nem tudok Gattusora haragudni.

Sőt, a játékosokra sem.

Ugyan csak két mérkőzés telt el a szezonból, de néhány dolgot már megállapíthatunk Gattuso 2018-as Milanjáról. Például azt, hogy itt nem feltétlenül a védekező focié lesz a főszerep. Vagy azt, hogy ebből akár valami látványos is kisülhet. De azt feltétlenül, hogy van a csapatnak karaktere, és ellenféltől függetlenül a saját focijára törekszik majd.

Nem ez volt az első nyár, amely során aktívan tanulmányozni lehetett egy érdekes szubkultúra, az Alexandre Pato mielőbbi visszatérését szorgalmazó Milan-szurkolók működését. Erről a csoportosulásról azt érdemes tudni, hogy elsősorban a világháló magyar nyelvű részén lehet találkozni velük - bár kénytelen vagyok elismerni, személyes kutatásaim elég szűk körre terjedtek csupán ki, ennélfogva reprezentatívnak nem tekinthetőek -, és az a megszállott hit köti össze őket, hogy az egykori milánói közönségkedvenc kurva jó lenne. Már amennyiben valaki venné a fáradtságot és leigazolná végre.

Kíváncsiságból összehasonlítottam a 6 legerősebb keretet (Juventus, Inter, Napoli, Roma, Lazio és persze Milan) posztonként, és 1-10-ig értékeltem őket, ebből pedig átlagot vontam. Ha már elkészült, akkor úgy gondoltam itt a helye, megosztom veletek a táblázatot, illetve írok pár sort róla.

Itt lehet böngészni olvashatóbb formában

Szürreális pletykának tűnt az elején, aztán valahogy mégis komoly lett, csütörtökön meg hivatalossá vált. Leonardo Bonucci visszatér a Juventushoz (pápá!), Mattia Caldara és Gonzalo Higuaín pedig a Milanban kezdi a következő idényt. Ennél nehéz lett volna jobb forgatókönyvet írni, különösen egy ennyire kaotikus kezdés után.

Szóval az van, hogy Marouane Fellaini biztosan távozik a Manchester Unitedtől, akik ugyan adtak volna neki új szerződést (wtf?), csakhogy a belga - állítólag - jobb ajánlatokat is kapott (újabb wtf!). A kérők között ott van a Milan is, ez indokolja, hogy ez a két lábon járó beszélő fa - I'm Groot! - részletesebb téma legyen a blogon.

A csapatunk nincs túl jó formában, az utolsó 10 bajnoki mérkőzésből csak 3-at nyertünk meg. Egyes helyeken már edzőkérdésről is lehet olvasni, de szerencsére a vezetőség nem így gondolkozik. És miért teszik jól? Mert Gattuso érkezése óta kialakult valami, amire lehet építeni. A visszaesésnek is megvan a maga oka, amely nem is olyan váratlan.

Először is szeretnék elnézést kérni Gattusotól. Több helyen, még itt is írtam róla, hogy a kinevezését egy hatalmas baklövésnek tartottam. Azt írtam, ő még nem egy igazi, kész edző. Tévedtem, de ennek mindennél jobban örülök.

A címben lévő kérdésre kerestem a választ, és bár pontosan nem sikerült megfejtenem, 5 pontban összeszedtem, szerintem miért estünk pofára az ősszel.

Rég nem volt poszt a blogon, ennek egyrészt oka, hogy kevesebb időnk volt rá, de leginkább az, hogy nem tudtunk miről írni. A szokásos beharangozókba érdektelen közhelyekre futotta volna, az értékelőkhöz meg ne volt türelmünk. Tegnap est viszont olyat láttunk, amire régóta vártunk. Egy harcias, helyenként jól játszó Milant, amely megérdemelten verte meg a szezont jól kezdő, de az év végére elfáradó fiókcsapatát. Bővebb elemzésre most sem vállalkoznék, viszont pár dolgot ki szeretnék emelni.