Nem ez volt az első nyár, amely során aktívan tanulmányozni lehetett egy érdekes szubkultúra, az Alexandre Pato mielőbbi visszatérését szorgalmazó Milan-szurkolók működését. Erről a csoportosulásról azt érdemes tudni, hogy elsősorban a világháló magyar nyelvű részén lehet találkozni velük - bár kénytelen vagyok elismerni, személyes kutatásaim elég szűk körre terjedtek csupán ki, ennélfogva reprezentatívnak nem tekinthetőek -, és az a megszállott hit köti össze őket, hogy az egykori milánói közönségkedvenc kurva jó lenne. Már amennyiben valaki venné a fáradtságot és leigazolná végre.

Nem véletlenül neveztem szubkultúrának őket, ez az attitűd a magyar Milan-szurkolók csak kis részére jellemző, már ami az ige aktív terjesztését illeti. Mert - és igazából az egész cikk ötletét ez adta - rengeteg magyar nyelvű poszt alatt szembesültem azzal, hogy amit máskülönben csak egy végtelenül elvetemült véleménynek tartanék, arra valójában van kereslet. Meglepő módon ugyanis a Pato visszatérésére buzdító kommentek igencsak népszerűnek bizonyultak a lájkok alapján. És nem, nem a nevetős szmájlit szúrták oda, hanem a szívecskét.

Lehet, hogy többen dolgoznak a háttérben Pato visszatérésén, mint azt gondolnánk?

Sajnálatos módon elkövettem azt a hibát, hogy nem dokumentáltam kellő precizitással a rajongói írásokat. Ennélfogva egy épp szabad délutánomon, jóformán véletlenszerűen kerestem posztokat a Milan-fanatikusok különböző hazai fórumairól, és összegyűjtöttem nektek néhány érvet a Kacsa becenévre is hallgató egykori Aranylabda-várományosunk visszatérése mellett. Listánkon a Pato-rajongók hazai szubkultúrájának leghatásosabb állításaiból hozunk nektek egy csokorral. Előre szólok, a cikk végére már te is úgy fogod gondolni, hogy Patónak a Milanban a helye.

A szakértő - Jobb, mint Cutrone

Manapság a mindennapos féknyúzozás korszakában keveset tudunk a tényekről, de az biztosan állítható, hogy nagyon makacs dolgok. Mit tesz tehát vitás kérdésekben egy igazi szakértő? Jól tippeltél: hát a számokhoz fordul! Ezek pedig pillanatok alatt eldöntik a vitát az Alexandre Pato vs. Patrick Cutrone kérdésben. A brazilnak pályafutása során 347 mérkőzésen 144 gólja és 45 gólpassza volt. Ugyanez a szám az olasz csatár esetében kiábrándító 65 gól és 12 gólpassz, melynek ráadásul többségét még ifiként szállította. Adja magát a kérdés ezek után:

Akiket a számok nem győztek meg a jelentős különbség ellenére sem, azoknak hívnánk fel sok szeretettel a figyelmét arra, amit a magunk részéről talán a leglényegesebb különbségnek tartunk. Gattuso egyik legelső igazán emlékezetes nyilatkozata volt, hogy szerinte jó gyerek ez a Cutrone, de hát igazán becsajozhatna már végre. Azóta ez meg is történt (gratulálunk és irigykedünk, Patrick!), azonban ismerünk valakit, akinek ez ösztönösen is megy. Patót ugye annyira nem kellett biztatni a csajozást illetően, hogy még a nagyfőnök lányát is befűzte.

Aki ekkora király, az a pályán is csak kurva jó lehet, nem?

Az optimista - Itt visszanyerné a régi formáját

Mondjuk itt picit zavarba jöttünk, mert ugyan mégis miért kellene visszanyerni azt, amivel sosem volt probléma? Az előző két évben 37 bajnokin 25 gólja és 5 gólpassza volt, amivel tavaly a Serie A előző idényét a góllövőlista harmadik helyén zárta volna. És itt csendben meg is jegyeznénk, hogy a nyári "sztárigazolásunknak", Gonzalo Higuaínnak csak 16 jött össze, pedig a Juventus sokkal erősebb csapat, mint a Tianjin Quanjian... Bele sem merünk gondolni, mit művelt volna itt, vagy egy még erősebb csapatban! De persze inkább itt.

A szerény - A padra jó lenne

Ők valójában a szubkultúra inkább csak megtűrt, mintsem lelkes tagjai. Oké, nyilván a padon is jó lenne, csak azt nehéz megérteni, miért kell ezen a ponton megállni. Amikor még a Milan játékosa volt (titokban elmorzsolt könnycsepp), akkor is sokkal jobban ment neki a játék, amikor a kezdőben volt, és nem a MilanLabnál vagy a kispadon ücsörgött. Az egyszerűség kedvéért megint egy kis matek! Amikor pályára lépett, 63 gólt lőtt. Amikor nem lépett pályára, egyet sem szerzett. Következtetés: a 63 több, mint a nulla.

A nosztalgikus - Leonardo és Maldini visszatért, jöjjön ő is!

Mostanság az egész világon végigsöpört a nosztalgiahullám, legyen szó politikáról, filmkészítésről vagy divatról. Miért pont a foci maradna ki a sorból? Régen jó volt a Milan, mostanában pedig szar. Nekünk jobban tetszett a klub akkor, amikor még jó volt. Éppen ezért kedveljük azt az irányt, hogy egyre többen visszatérnek a sikerkorszakból. Leonardo és Maldini egyaránt nagy fogás, szó van Kakáról is, Gattusót meg már tavaly visszakaptuk. A lista még nem teljes, egy-két ötletünk van, de a sor természetesen Alexandre Pato nevével kezdődik.

A taktikus - Emlékezzetek, mennyire jó volt Leonardo alatt!

Emlékeztek arra a félelmetes támadósorra, amiben ott volt Pato, Borriello és Ronaldinho is? Azt a triót bizony az a Leonardo rakta össze, aki nemrég visszatért a csapathoz. Azóta sem láttunk annál izgalmasabb támadójátékot a Milannál, és ha azt tudjuk ötvözni azzal, ami régen jó volt, akkor akár a Scudetto is elérhető. Csak csörögne már az a kurva telefon! Hahó, ébresztő, Leo!

+1. Inkább ő, mint Bacca

Minket nem győzött meg a halászfiú, csak a gólszerzésben volt jó, de abban sem igazán nagy spíler. Kalinichez képest még ő is futballista, de azért ez a léc nincs túl magasan, és amennyiben Patóhoz mérjük, azt már csúnyán leverné a kolumbiai. Sok sikert és kurva sok alibimeccset kívánunk régi-új csapatodnál, a Villarrealnál is. Patónak meg persze egy milánói szerződést.