Curva Sud Ungheria

Még a végén kiderül, hogy Gattuso a támadófoci híve

2018. szeptember 16. - dani027

Ugyan csak két mérkőzés telt el a szezonból, de néhány dolgot már megállapíthatunk Gattuso 2018-as Milanjáról. Például azt, hogy itt nem feltétlenül a védekező focié lesz a főszerep. Vagy azt, hogy ebből akár valami látványos is kisülhet. De azt feltétlenül, hogy van a csapatnak karaktere, és ellenféltől függetlenül a saját focijára törekszik majd.

Összegyűjtöttünk öt (plusz egy) megfigyelést a csapat eddigi játékáról.

1. Labdabirtoklás és precíz passzjáték

Két mérkőzés alapján a Milan 50,7%-os labdabirtoklást ért el, ami épp a Serie A középmezőnyére elég. Mégis azt mondom, a mostani idényben sokkal inkább törekedni fog a labda megtartására Gattuso, és a tavalyi 54,6%-os átlagunkat jócskán túl fogjuk szárnyalni. Az első két bajnokinkat a tavalyi idény két legmagasabb labdabirtoklással rendelkező csapatával játszottuk, mégis képes volt hosszú percekig járatni a Milan a labdát.

Érdemes egy pillantást vetni a két csapat elleni tavalyi rangadók ide vonatkozó statisztikájára:

Napoli:

2017/18, április: 43,3%-56,7% - 88% (otthon)
2018/19, augusztus: 49,5%-50,5% - 88% (idegenben)

Roma:

2017/18, február: 45,2%-54,8% - 81% (idegenben)
2018/19, augusztus: 51%-49% (Lövés: 26-6) - 89% (otthon)

A minta ugyan szűk, de Gattuso tavalyi mérkőzéseihez képest előrelépett labdatartás terén a két topcsapathoz képest a Milan. Tavaly a Napoli ellen 43,3%-ban, a Roma ellen pedig 45,2%-ban volt nálunk a labda. Idén ez Nápolyban 49,5% volt, a Roma elleni hazai mérkőzésen pedig 51%. Javult a pontosság terén is a Milan, ez különösen a második bajnokin volt nyilvánvaló, ahol az első félidőben a hátsó ötös szinte hibátlanul passzolt. [Azt persze muszáj megjegyezni, hogy februárban idegenben játszottunk a Roma ellen, ezúttal pedig a San Siróban, ami mindig befolyásolja a meccs képét.]

2. Tök mindegy ki az ellenfél, mi a saját játékunkat játsszuk

Bevallom, engem meglepett, hogy Gattuso ebbe az irányba vitte el a csapatot, még úgy is, hogy egyébként logikus volt a döntés. Zömmel arra a keretre építhet, amire tavaly is, márpedig ezt a játékosállományt Montella ízléséhez igazították. Aki általában inkább a támadó focit részesítette előnyben, ennek megfelelően inkább technikás/támadó felfogású játékosokból áll a Milan, ütközésekre, fizikai párharcokra nem, vagy csak limitáltan alkalmas a keret.

Tavaly az alapokhoz nyúlt vissza Gattuso, nem akart csodát tenni. Nagyobb futómennyiséget kért a csapatától, a védelmi vonalat közelebb helyezte a Milan kapujához, ezzel stabilizálta a szerkezetet. Montella alatt a visszarendeződés általános probléma volt, amit ugyan Gattuso sem oldott meg, a tüneteket legalább sikeresen kezelte. Semmi látványosat nem csinált a Milan, de a pontokat azért vállalható mennyiségben szállította.

Most, hogy egy teljes nyár állt Gattuso rendelkezésére, jobban a képére formálhatta a játékot, hosszabb tanulást igénylő szerkezeti hibák megoldásába is belekezdett. Meglepően támadó felfogású játék mellett tette le a voksát, amelyet ráadásul láthatólag erősebb csapatok ellen sem fél használni. Nápolyban bőven volt esély a győzelemre, a Romát pedig sikerült is megverni, méghozzá megérdemelten. (26-6 volt a kapura lövések aránya.) Az előző években sokszor előfordult, hogy a megszerzett gól után visszaállt a Milan védekezni, kontrázni. Ezért a meccset nem mindig sikerült végig irányítani, de az előttünk álló idényben ez változhat.

3. Hátulról építkezünk

Nyáron valószínűleg Gattuso veszettül sokat melózott azon, hogy a csapat labdakihozatala magabiztos legyen. Részben ez magyarázhatja, hogy Musacchiót favorizálja a nyilvánvalóan tehetségesebb Caldara helyett. Az argentin már a második évét tapossa a Milanban, ráadásul a teljes nyarat végigdolgozta Romagnoli oldalán. Caldara passzjátékával kapcsolatban egyébként megvannak a fenntartásaim, de valószínűleg egy-két hónapon belül így is ő lesz a védelem tengelyében, amennyiben beletanul a játékrendszerbe.

A Roma ellen az első félidőben különösen jól ment a labdatartás, amely részben annak volt köszönhető, hogy a vendégek nem helyezték nyomás alá a labdás embereket, így viszonylag nyugodtan passzolgattak hátul Bigliáék. Még ehhez mérten is űrszámokat produkáltak a srácok az első félidőben, íme néhány adat a passzpontosságról:

Donnarumma: 86,7%
Calabria: 100%
Musacchio: 95,5%
Romagnoli: 100%
Rodriguez: 100%
Biglia: 100%

A labdatartásban kulcsszerepe van Donnarummának, aki rengeteget fejlődött lábbal az utóbbi években. Az első szezonjában 62,6%-kal passzolt, ez a szám idén 81,4%. Mindezt úgy, hogy a tavalyi 29 passzához képest (77%-os pontosság) a mostani szezonban 35-öt átlagolt. Manapság a passzjáték egyre fontosabb szempont a kapusoknál, és ebben évről évre jobban teljesít Donna. Abban pedig biztos vagyok, hogy idővel a bravúrok is újra jönni fognak, nála ez elsősorban önbizalom kérdése.

Romagnoli passzjátéka első osztályú, ami persze nem újdonság, korábban többször is írtunk erről. Musacchio is ügyes lábbal, ráadásul a hosszú passzok nagy részét neki kell hátulról megoldania, még ha egyelőre elég pocsék százalékkal is teszi mindezt. (Bonucci ebben a tekintetben pótolhatatlan.) Többek között ezért is gondolom biztosnak, hogy a védekezésben megbízhatóbb Caldara idővel átveszi majd az argentin helyét a kezdőben.

4. Labda nélküli mozgás

A Napoli ellen elég statikus volt a Milan játéka - lásd a belinkelt passztérképet - ennek azonban a Roma ellen semmi nyoma nem volt. Tegyük hozzá, hogy Di Francesco nagyon csúnyán eltaktikázta magát. A háromvédős rendszert kifejezetten azzal a szándékkal vetette be, hogy pályára küldhesse mindkét középcsatárát, illetve, hogy Pastore középről mozgathassa a csapatot. Hozzá azonban alig jutott labda az első félidőben.

Presszing hiányában a Milan borzasztó simán juttatta el a támadó harmadba a labdákat, ahol ráadásul sok (ellentétes irányú) mozgással sikerült zavart okozni a Roma védelmében. Higuaín mozgása volt a kulcs: rendszeresen visszalépett a labdákért, majd az így megnyíló folyosókat Bonaventurával és Kessiével támadta a Milan. Calhanoglu és Suso gyakran lépett középre, ezzel rendre létszámfölényben is volt a Milan.

Okosan, precízen felépített támadójátékot mutatott a Milan, olyat, amit régen nem láttunk. Rangadón pedig emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy egy ilyen szinten támadó felfogású rendszerrel tudott irányítani a csapat. Ezzel vissza is tértünk a kettes pontra: tök mindegy ki az ellenfél, nekünk ez a játékunk. És ha belegondolunk, a kis- és középcsapatok ellen ez lehet a nyerő recept.

5. Letámadás

Utoljára talán Mihajlovic alatt volt letámadásra emlékeztető játéka a Milannak, de igazából már az sem volt jó. Most a Roma védelmét szinte állandóan terrorizálta Gattuso csapata. És nem is finomkodott, helyenként egész pályás presszinget küldött az egyre inkább megzavarodó rómaiakra, nem egyszer a belső védők is az ellenfél tizenhatosáig léptek fel labdát szerezni.

Letámadással együtt sokkal jobb volt a Milan védekezése, különösen Biglia lubickolt a hatékony presszing következtében. Nem kellett versenyt futnia senkivel, ellenben azt tehette, amihez a legjobban ért: olvasta a passzsávokat, és lényegében egy az egyben levette Pastorét a pályáról. A Romának alig volt gólszerzési lehetősége, pech, illetve komoly fegyelmezetlenség, hogy egy lecsorgóból megint gólt kapott a Milan.

+1 Biglia miatt pokolian beszophatjuk

Aki miatt még nagyot szívhat a Milan, az az argentin középpályás. Nem azért, mert rossz futballista - ellenkezőleg, a milánói teljesítménye ellenére kurva jó -, hanem mert ez a játék csak vele valósítható meg. Nincs más játékos jelenleg a Milan keretében, aki akár csak megközelítőleg is rendelkezne olyan játékintelligenciával és passzjátékkal, mint amivel ő. És ez baj.

Mert a jó öreg Lucasnak még egy szezonja sem volt, amikor akár csak 30 meccsen pályára tudott volna lépni a Serie A-ban. Vagyis még optimista forgatókönyv szerint is legalább 8-10 mérkőzésen meg kell oldani a pótlását. Bakayokóval, Maurival, Bertolaccival vagy Kessiével a védelem előtt ez nem fog menni. Montolivo ugyan még a Milan játékosa hivatalosan, de a szezon első három meccsén még csak az utazó keretbe sem került be. 

A bejegyzés trackback címe:

https://curvasudungheria.blog.hu/api/trackback/id/tr3514242379

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása