Montella csapata az előszezon minimális elvárását teljesítette: ott lesz az AC Milan az Európa-liga főtábláján. A Rossoneri hazai pályán nem bízta véletlenre a Shkëndija elleni mérkőzést, a duplázó André Silva és Riccardo Montolivo (!) vezetésével 6-0-ra kiütötte a macedón/albán (kit érdekel?) ellenfelet, és ezzel már a visszavágó előtt bebiztosította a továbbjutását.

Nem fanyalgás lesz ez részemről, de fontosnak tartom megjegyezni: a Shkëndija borzasztóan kényelmes ellenfél volt. Az egy dolog, hogy képességekben valahová a Serie C szintjére (vagy lejjebb) tartoznak, de cserébe még arra sem voltak hajlandóak, hogy egyértelműen beálljanak védekezni. Hogy ezt most taktikai hibának/hiányosságnak tekintsük, vagy szimplán tökösségnek, mindenki eldöntheti. Egy biztos: így semmi esélyük nem volt a Milan ellen, de legalább a támadósor minden potenciálját megmutathatta így a csapat.

Kicsit egyébként olyan érzésem volt, mint amikor a magyar csapatok játszanak nemzetközi meccset. Amikor az első öt percben igyekeznek elhitetni a világgal, hogy itt most komoly ellenfél lesznek, de az ellenfél első váratlanul jó megmozdulását követően (mondjuk egy jó beadás) eluralkodik a káosz, és mint a lámpalázas tanuló felelés közben, mindent elfelejtenek, amit erről a sportágról valaha is tudtak.

A meccs első felében a letámadásaikkal még helyenként zavarba is tudták hozni a Milant, azután viszont momentuma sem volt a vendégeknek. Kessié és Suso a pálya jobb oldalán azt csináltak, amit akartak, és sorban alakultak ki a helyzetek a piros-feketék előtt. Nem túlzás kijelenteni, hogy ha a Milan a tizenhatoson belülre ért, akkor az gólhelyzet lett, innen nézve a hat gól még nem is számít soknak. Bár jó volt látni a Milan mindenre kiterjedő totális fölényét, ebből a meccsből sem lehet sok tanulságot leszűrni. Néhányat azonban megpróbáltunk.

Silva jó lesz

A 38 millióért szerződtetett portugált már a Craiova ellen is dicsértem - ahol csak csereként kapott lehetőséget, és nem szerzett gólt - most a mezőnyben nyújtott teljesítménye mellett a kapu előtti hatékonyságából is mutatott valamit. Már a harmadik labdaérintéséből gólt szerzett, ami megadta az alaphangot a jó teljesítményéhez, de a második találatát követően teljesen lelazult, és helyenként káprázatos megoldásai is voltak.

Ahogyan az egész csapatra, úgy Silvára is igaz természetesen, hogy butaság lenne a Shkëndija elleni teljesítménye alapján megítélni, de szinte mindent megmutatott a tudásából. Az első gólja egy elképesztően okos lövésből született (Kaká óta nem láttam ennyire tudatosan helyezett lövést), a másodiknál pedig a fizikumát használta ki remekül, két védőt is távol tartott a labdától, mielőtt a kapu felé fordult volna. Ez mondjuk tipikusan olyan gól volt, amit nem lehet megcsinálni még az olasz kiscsapatok ellen sem.

Bár a spanyol bajnokságban valószínűleg több gólra lenne képes, most azt gondolom, jót fog tenni neki a Serie A. Az eddigiek alapján a helyezkedése és taktikai érzéke kiváló, ezeket pedig tökéletesre csiszolhatja a csizmában. Ha pedig ez megtörténne, semmi nem menti meg attól, hogy pár éven belül a világ legjobbjai közé kerüljön. Túlsztárolni nem akarom, ettől még nagyon távol van, de ismét megerősítette, hogy nem véletlenül került ennyi pénzért Milánóba.

Bonucci, mint egy falat kenyér

Az egy dolog, hogy Bonucci úgy mozog és úgy játszik, mint egy világklasszis védő, de cserébe még vezérként is elsőrangú. És ha a tehetség mellett hiányolhattunk valamit a Milanból, akkor az pontosan ezt. Elsősorban nem is a meccs eleji motivációs beszédére gondolok - bár azt nagyon jól mutatja, micsoda tekintélye van - hanem arra, ahogyan a védelmet irányította. Voltak ugyan rutinos játékosai a Milannak, akik próbálták megoldani ezt a szerepet, de abban egyetérthetünk, hogy sem Mexés, sem Alex, sem Paletta nem azonos szint Bonuccival.

Ennek pedig talán Alessio Romagnoli örülhet legjobban, aki nem csak egy kiváló társat kapott maga mellé, de egy olyan játékost, akitől rengeteget tanulhat. Eddig is úgy gondoltam, hogy a fejlődéséhez szükség lesz egy rutinos védőklasszisra, ezt most meg is kapta. Innentől kezdve mondhatni könnyű dolga van Alessiónak: csak tanulnia kell a világ legjobbjától, és akkor a nyomdokaiba léphet. Ez az álom, nem?

Az új igazolások a régi játékosokra is jó hatással lesznek

Szolgálati közlemény: a Shkëndija elleni meccsből továbbra sem érdemes komoly következtetéseket tenni. De... Így is feltűnő volt, hogy mennyivel jobbak azok a játékosaink, akik az előző években gyengébben teljesítettek. És itt nem csak a duplázó Montolivóról van szó (bár őt is érdemes kiemelni, tényleg jó volt), hanem Antonelliről vagy akár Zapatáról. Az ex-kapitány mellett mindketten extrát hoztak, (különösen Antonelli), ehhez tényleg az kellett, hogy legyenek mellettük emberek, akik leveszik róluk a terheket.

Vezérként, vagy kulcsemberként egyik sem tud kiemelkedő teljesítményt hozni, vagyis nem ők lesznek azok a játékosok, akik megnyerik a meccset. De olykor az is elegendő, ha csupán olyan teljesítményt hoznak, amivel nem veszít a csapat. Ha sérülés miatt be kell ugrani valaki helyett - ne aggódjon senki, lesz ilyen bőséggel - vagy Montella felforgatja a csapatot rotáció miatt - ilyen is lesz - akkor fontos, hogy a pályára lépő kiegészítő emberek is potens teljesítményt hozzanak. Bár a középpályán még szívesen látnék új játékost, egészen jól állunk jelenleg.

Mi várható a Crotone ellen?

Gála semmiképpen sem. Tavaly bizonyította a Crotone, hogy szívós kis rohadékok :) és év végére nagyon komolyan összeállt a játékuk. Bár erős csapattal még véletlenül sem futottak össze, az előszezonjuk sem alakult éppenséggel rosszul, négy meccset megnyertek, egyszer pedig döntetlent játszottak. Ebből persze legalább annyira nem érdemes kiindulni, mint a Milan eddigi eredményeiből.

Az már valamivel több okot ad a bizakodásra, hogy tavasszal rendre sikerült nagycsapatokat megviccelniük, pórul járt ellenük az Inter és a Lazio, de a Milan ellen is szereztek pontot. Az a Milan persze nem sokban hasonlított a maira, az önbizalom a béka segge alatt volt, a játékosok más szintet képviseltek (mondjuk egy olasz középcsapatét), most viszont egy jó formában lévő, és dobogóra is esélyes társaságról van szó.

Ha utóbbi tükröződik a találkozón, akkor már nem lehetünk elégedetlenek. Nincs szükség 4-5 gólos különbségre, elég az is, ha a Milan végig kontrollálja a találkozót, nem kell idegeskedni (mondhatnám azt is: nyugodtak maradunk), és nagycsapathoz méltóan darálják be Donnarummáék az ellent. Ennél többet jelenleg nem is várok a csapattól, meglepne ha kétgólos különbségnél több lenne a csapatok között.

A meccset tévé nem adja, de a digi.hu-n élőben lehet majd követni a meccset egy regisztrációt követően. (Sajnos csak magyarországi IP-címmel.) Ha ez nem működne, akkor innen lehet majd streamek után vadászni.