Tegnap este egy 90. percben kapott büntetővel kapott ki a Milan a fiókcsapatától, amely után nehezen találjuk a szavakat. Hogy mennyire volt jogos a 90. percben kapott büntető, most másodlagos. A Milan meg is érdemelte a vereséget, meg nem is. Montella az első félidőben újra bizonyította, hogy nem érett még ehhez a feladathoz, aztán mégis mutatott valami biztatót. Ami biztos, hogy a BL-ről jelenleg felesleges álmodozni, a Napoli-Juventus-Inter-Roma négyes fényévekkel előttünk jár, de még a Lazio is. A jelen erőviszonyok szerint a 6. hely lehet reális elvárás, ami egyáltalán nem előrelépés (semmilyen szempontból) az előző évekhez, és tekintve a nyáron történt eseményeket, hatalmas csalódás is.
Még nagyobb csalódás az első félidőben mutatott teljesítményünk. Egyszerűen érthetetlen, mit akartunk játszani. Bonaventura több labdát adott el, mint az Adidas egy évben, Suso súlytalan volt, Silva pedig gyakorlatilag a stadion legjobb helyéről nézhette az első játékrészt, a labda nem jutott el hozzá. A legidegesítőbb, hogy az Inter ugyanilyen súlytalan volt, úgy bekkeltek, mint egy szárd kis csapat, de az egyetlen lehetőségüket gólra váltották, ami egy labdaeladásnak volt köszönhető. Gyakorlatilag az összes játékosunkat elő lehetne venni, hogy milyen szarul játszott, de felesleges, mert amikor ennyire nem működik a csapatjáték, amikor ennyire súlytalanok a legjobb játékosok, akkor lehet, hogy a taktikával van a baj. Érthetetlen döntéseket hozott megint Montella, és nincs ember, aki meg tudja mondani, mit akart az első félidőben a Milan.
Viszont a második félidőre feljavult a csapat, Montella kivételesen jól reagált. Suso úgy-ahogy végre a helyére került, sokkal jobban ment neki ott a játék a jobb oldalon, és Bonaventurával sem zavarták egymást. Meg is született a megérdemelt egyenlítés a spanyol révén, sőt, kis szerencsével fordíthatott is volna a Rossoneri. Helyette egy újabb eladott labdából Icardi talált ismét a kapuba. A játék képe szerencsére nem változott, és második alkalommal Bonaventura egyenlített (szerencsére volt gólbíró, mert Tagliavento szereti az ilyen gólokat nem megadni nekünk). Viszont Fortuna nem állt mellettünk ezen az estén, így egy véleményes büntetőből Icardi a saját, és csapata harmadik gólját is megszerezte, a Milan pedig sorozatban harmadik meccséről távozott pont nélkül.
Muntari kedveli ezt.
Megérdemelt volt a vereség? Nem tudom. Talán igen, mert egy félidőnyi előnyt adott Montella Spalleti gárdájának. Véleményem szerint a büntető sem volt jogos, ezer ilyen van egy meccsen a mezőnyben. Ezt, főleg a meccs végén a tizenhatoson belül nem illik befújni. Hozzáteszem, a csoportunkban kisebbségben vagyok ezzel a véleménnyel. Ami miatt még keserű ez az este, az az, hogy az Inter szinte el sem jutott önerőből a kapunkig, teniszesen fogalmazva ki nem kényszerített egyéni hibákból kaptuk a gólokat. Spalletti csapata berakta a kapu elé a buszt, kontrákra rendezkedtek be, és valószínűleg pont a hibákra apelláltak. Mondhatjuk, hogy az Inter sem játszott jól, hogy kis csapat módjára (igaz, ők azok is) bekkeltek, viszont pont ezt akarták, ilyen szempontból bejött a számításuk. Gyakorlatilag az edzők közti különbség döntött, mert nekem azt senki se mondja, hogy a kék-feketék kerete erősebb, mint a miénk. Maximum összeszokottabbak, de attól még nem kellene 45 percig semmit sem csinálni.
A játékosok egyéni értékelésébe nem mennék bele, egyedül Borinit emelném ki, aki egy nem túl képzett, nem túl ügyes játékos, mégis a csapatunk egyik legjobbja volt tegnap (két gólpasszt adott), és megbízhatóbb, valamint hasznosabb a jobb oldalon, mint az Abate-Calabria kettős.
Borini kellemes meglepetés, tökéletes kiegészítő játékos
Amikor egy egész csapat betlizik, köztük a legnagyobb sztárok (Bonucci, Biglia, Bonaventura, Suso, Silva), akkor valami nem működik. Azt a tanácstalanságot, amit az első félidőben láttunk, szörnyű volt nézni. Egyértelmű, hogy Suso nem való középre, ráadásul Bonaventurával zavarják egymást. Ráadásul a 3 védős rendszer sem muzsikál jól, ezért nem gondolom, hogy mindenáron erőltetni kell ezt a rendszert. Nyugodtan padozhat néha Romagnoli, mert pocsék formában futballozik hetek óta. Az pedig nem kifogás, hogy azért nem játszik a csapat 4 védős rendszerben, mert 3 naponta játszunk, és a szélen Bonaventurának és Susonak nincs helyettese. Az EL-ben Borini simán tudja pótolni bármelyiküket, de többen is szóba jöhetnek még a szélen. Azért nem túl erős az EL-csoportunk, télen meg lehet igazolni még 1-2 szélsőt. Továbbá a 3 középső védőnknek sincs cseréje, mert Zapata és Gomez nem éppen a megbízható játékosok kategóriájába esnek, szóval itt sem vagyunk meg sem minőségben, sem pedig mennyiségben. Véleményem szerint a 3-5-2 megbukott, és nem a 4-3-3, hanem a 4-2-3-1 lenne a megoldás, ahol végre a helyén játszhatna Biglia, Kessié, Bonaventura, Çalhanoğlu és Suso is. A védelmünk pedig biztos nem lenne bizonytalanabb a jelenleginél.
Nem sok mindennek lehet tapsolni...
A tegnap esti nyilatkozatok alapján Montella marad. Igaz, hogy jól nyúlt bele a meccsbe, viszont sorozatban 3 vereség, és az elmúlt hetekben mutatott játék alapján egyértelműen edzőkérdésnek kellene lennie. A vezetőség továbbra is bízik Montellában, viszont a szurkolók türelme egyre fogy. Tudtuk, hogy idő kell, míg összeszokik a csapat, mert rengeteg új igazolás érkezett. Viszont egyelőre nem látszik, mit akar csinálni a csapat, nincs játékunk, nincs elsődleges kezdőnk, a játékosainknak nincs meg a helye a pályán. Ezek pedig mind edzői hibák, és nagyon úgy tűnik, Montella nem elég érett ehhez a feladathoz. Az edzőváltás a levegőben van, csak nehogy túl későn történjen meg.
