Rég nem volt poszt a blogon, ennek egyrészt oka, hogy kevesebb időnk volt rá, de leginkább az, hogy nem tudtunk miről írni. A szokásos beharangozókba érdektelen közhelyekre futotta volna, az értékelőkhöz meg ne volt türelmünk. Tegnap est viszont olyat láttunk, amire régóta vártunk. Egy harcias, helyenként jól játszó Milant, amely megérdemelten verte meg a szezont jól kezdő, de az év végére elfáradó fiókcsapatát. Bővebb elemzésre most sem vállalkoznék, viszont pár dolgot ki szeretnék emelni.

Magabiztos középpálya

A szezon eddigi egyik legnagyobb csalódása Biglia volt, akinél ősszel még Montolivo is jobban játszott helyenként. Az eddig sokszor pontatlan argentin középpályás végig magabiztosságot sugallt, ami az egész csapatra kihatott. Bár kulcspassz nem fűződik a nevéhez, és leginkább a rövid oldalpasszok jellemezték a játékát, mégis jól mozgatta a csapatot labdával, és anélkül is. Ő, valamint Kessié, Locatelli és Bonaventura is 90% feletti passzpontossággal játszottak, ellenben az Interben ez egyedül Joao Márionak sikerült (igaz, neki mind a 23 passza pontos volt). Egy megjegyzést Çalhanoğlu is megérdemel, aki szintén remekül szállt be a meccsbe.

A Bonucci-Romagnoli kettős

A védekezés a meccs nagy részében jól működött, amire a 0 kapott gól is jó bizonyíték. Kiemelendő Bonucci és Romagnoli tanári teljesítménye, akik összhangban és jól dolgoztak együtt. Ilyet talán először láttunk idén, és egy klasszis Bonuccira nagyon nagy szükségünk lenne tavasszal. Reméljük, a rossz forma nála is eddig tartott, és végre az igazi Leot láthatjuk a pályán. (Megjegyezném, hogy egy magabiztos középpálya mögött könnyebb a védők dolga is, szóval valamilyen szinten összefügg a jó védekezés az előző ponttal is.)

Donarummák és a szurkolók

Gigio elvileg megsérült, Storari pedig biztosan, így Antonio Donnarumma az Inter ellen debütált a Milanban. Az első 20-25 percben a szurkolók Gigio híján őt találták meg, ráadásul a meg nem adott gólnál hibázott is. Ezek után viszont kimondottan jó teljesítményt nyújtott, a meccs végén már tapsolta őt a San Siro közönsége. Nem tudom, hogy Gigio tényleg szeretne- e távozni, vagy sem, ettől függetlenül nem tartom szerencsésnek, hogy egy pletyka alapján kikezdje a játékosait a közönség. Valószínűleg ha eddig nem akart távozni, már biztos minimum Párizsig akar menekülni. Én még mindig reménykedem, hogy mégsem, és Donna közel 20 évre megoldja a kapuskérdést, de félek tőle, hogy a történtek után rövid távon nem lenne képes jó teljesítményt nyújtani piros-feketében (ami az ő esetében zöld). Januárban mindezekre válaszokat kapunk.

Gattuso

A Facebookon már kifejtettem, hogy mennyire nem tartom szerencsének Gattuso kinevezését. Ő (még) nem edző, valamint nem akarom látni, ahogy rövid időn belül még egy ikon megég a kispadon. Tegnap viszont jó szellemben és remek taktikával küldte fel a csapatot, és belátta, hogy a játékosok a saját posztjukon nyújtják a legjobb teljesítményt. Annyi tudatosságot a játékban, mint tegnap, idén összesen nem láttam a csapattól. Kalinicet viszont remélem hamar elfelejti és nem gyakran látjuk már a kezdőben. Cutrone és Silva viszont megérdemlik a lehetőséget a bizonyításra.