A csapatunk nincs túl jó formában, az utolsó 10 bajnoki mérkőzésből csak 3-at nyertünk meg. Egyes helyeken már edzőkérdésről is lehet olvasni, de szerencsére a vezetőség nem így gondolkozik. És miért teszik jól? Mert Gattuso érkezése óta kialakult valami, amire lehet építeni. A visszaesésnek is megvan a maga oka, amely nem is olyan váratlan.
Miért vagyok optimista? Ha a formatabellákat tovább boncolgatjuk, és az utolsó 20 fordulót vesszük alapul, akkor aszerint meg dobogósak lennénk. Ha Gattuso érkezése óta nézzük a tabellát, helyezésileg nem állunk sokkal jobban, mint az érkezése előtt, viszont pontszámban sokkal közelebb kerültünk az élmezőnyhöz. Azt is látni kell, hogy a szezon végére szétesett a csapat, aminek egyszerű az oka:
TÚL RÖVID A KERET, ELFÁRADTAK A KULCSEMBEREK.
Nem először írunk erről, már ősszel is probléma volt. Ráadásul sokáig hármas terhelést kaptak a játékosaink, ami többeknek újdonság volt. Persze, lehet mondani, hogy bírni kell ezen a szinten mindezt, de ez nem ilyen egyszerű. Ezen a szinten ennyi meccset pihenő nélkül lejátszania a világon jelenleg talán csak 5-6 klasszisnak megy (a kapusokat és középhátvédeket nem számítva). És közülük senki sem játszik nálunk. De nézzük, mire is gondolok pontosan.
Íme, a toplista, vagyis mely játékosaink játszották a legtöbb bajnoki meccset idén (forrás: transfermarkt.com):
Jól látható, hogy a támadásban kulcsszerepet töltő játékosaink vannak az élmezőnyben. Bonaventura 5 meccset kihagyott sérülése miatt, melyeken valószínűleg szintén játszott volna. Ráadásul amióta Gattuso ül a padon, minden mérkőzésen kezdett.
Ha megnézzük a posztokat, a védelemben mindenhova van legalább két emberünk. Bigliának is van két alternatívája, Montolivo és Locatelli személyében. A védekezésünk Gattuso érkezése óta összeállt, pedig voltak itt sérülések is, és a "fáradósabb" posztokon rotáció is. A szélső védők közül egyedül Ricardo Rodríguez játszotta végig a szezont, és talán nála is volt a legnagyobb formaingadozás a szezonban a hátsó szekcióban. De összességében elmondhatjuk, hogy december óta stabil a védelmünk, a kisebb rotáció ellenére is.
Dárdai nyilatkozta többször is, hogy egy edző a védekezést meg tudja szervezni, a tizenhatosig fel tudja építeni a csapatot, de onnantól a sztárjátékosokon múlik, ők döntenek a döntő szituációkban, a támadójátékosok kvalitásain múlik, hogy a támadójáték hogy működik. Kicsit leegyszerűsített modell, de többnyire egyetértek vele, és hasonlót látunk a Milannal is.
Gattuso felépítette a védekezést, eljutunk a tizenhatosig, ott pedig azon múlik a játékunk, hogy a Suso-Bonaventura-Çalhanoğlu hármas mit csinál. Amiuzán átvette a csapatot Gattuso, akkor ők hárman repítették a csapatot, jöttek a gólok, vele együtt a meccsek is. De az idény végére láthatóan elfáradtak (főleg a spanyol és az olasz játékos), a teljesítményük visszaesett, és így a győzelmek helyett többször is csak egy ponttal kellett beérnünk. A 3 játékos egyetlen alternatívája Borini, akit ugyan megkedveltem az elmúlt hónapokban, de finoman fogalmazva nem várhatjuk el tőle a kreatív megoldásokat. Mellettük meg kell említeni Kessiét, aki bár egy jó értelemben vett állat, és közel sem esett vissza annyira a teljesítménye, mint az előbb említett játékosoknak, rajta is lehetett érezni a fáradságot, és a kisebb hullámvölgyeket a játékában. Pár meccs pihenés neki sem ártott volna.
A nyár legfontosabb feladata, hogy a csapat egyben maradjon, és a legtöbbet játszó játékosok mellé hozzunk alternatívát. Nem csak a rotáció miatt, a versenyhelyzet is jó hatással lehet a teljesítményükre. Biglia és a csatár(ok) közé 3-4 játékost kell hozni, ebből legalább 2 olyat, akik nemcsak mélyítik a keretet, hanem a kezdőbe kerülhetnek.
Meg kell említenünk, hogy a rotáció hiánya mellett volt egy másik probléma is, ami pedig a csatárkérdés. A 3 csatárunk összesen lőtt 15 bajnoki gólt, miközben az előttünk lévő csapatoknak van legalább egy olyan játékosa, aki egyedül 20 gól felett termel. Hozzátenném, hogy itt azon túl, hogy bár a 3 csatárunk közel sem klasszis, a túlzott rotáció sem sokat segített, hogy legalább egyikük formába hozza magát. Nagyon fontos a nyáron az is, hogy a csatárkérdést megoldjuk valahogy, illetve ezekből tanuljon Gattuso.
Viszont ha mindezek teljesülnek, akkor jövőre harcolni fogunk a BL-indulásért – ebben biztos vagyok. Nagyon bizakodom, mert mást nem tehetek. Bízok a csapatban, bízok Gattusoban, mert megmutatták már, hogy van miért. És reménykedem, hogy lesz pénz nyáron igazolni. Én optimista vagyok.
Forza Milan!
