Először is szeretnék elnézést kérni Gattusotól. Több helyen, még itt is írtam róla, hogy a kinevezését egy hatalmas baklövésnek tartottam. Azt írtam, ő még nem egy igazi, kész edző. Tévedtem, de ennek mindennél jobban örülök.

Persze még nagyon korai Gattusot a legnagyobb edzők között emlegetni, és még sokat kell bizonyítani a kispadon. Viszont az tény, hogy minden képzeletünket, elvárásunkat felülmúlta. És egyszer már valahol, valamikor megéltem valami hasonlót: pár éve, amikor Dárdait nevezték ki szövetségi kapitánynak. És így, hogy jobban belegondoltam, rengeteg hasonlóságot fedeztem fel a két edző között.

• Mindketten a nihilbe érkeztek, és mindketten hitet és reményt adtak a játékosoknak és szurkolóknak egyaránt.
• Olaszországban többnyire az a csapat nyer, amelyik jobban védekezik. Rino azzal kezdte, hogy jól összeraktata Bonucci-Romagnoli-Biglia hármast és ezzel stabilizálta a védekezést. Palinak is ez volt az első dolga a válogatottnál.
• Egyikük sem akarja megváltani a világot, egyikük sem akarja feltalálni újra a futballt. Mindketten leoktatták a csapatuknak azt a futballt, ami legjobban illett a kerethez, úgy, ahogy a tankönyvekben meg van írva. Ezt viszont tökéletesen csinálták.
• Gattuso és Dárdai nagyon hasonló pályafutást tudhatnak le, sőt a posztjuk is ugyanaz.
• Saját klubjaiknál a hűség mintaképei, mellette tipikus jómunkásemberek. A "nép gyermekei", akiket nagyon lehet szeretni.

A különbség, hogy Gattusonak kicsit más feladata van, vagyis más feladata lesz, mint Palinak. A Herthánál minden évben a kiesés elkerülése a cél, az külön öröm a berlinieknek, ha a felsőházban találják a csapatukat, esetleg még a nemzetközi mezőnyben is megmutathatják magukat.

Gattusonak viszont a világ élvonalába kell visszavezetnie a Milant. De már hiszek benne, hogy képes lehet rá. Sokat kell még tanulnia, de ezt ő is tudja. Az alázata, a Milan iránti szeretete mindig megmarad. Ezek miatt lehet benne bízni, és támogatni őt az edzői poszton. Még akkor is, ha jön egy gyengébb széria. Mert jönni fog, ez a természet rendje. Viszont abban is biztosak lehetünk, ha Rino egyszer úgy érzi, hogy nem tud újat adni a csapatnak, magától fog távozni. De reméljük, hogy nem lesz ilyen.

Most pedig tovább a megkezdett úton, mert minden meccsünk egy döntő. Ha ezt az alázatot láthatjuk a pályán a szezon hátralévő részében (és miért ne lenne így?), akkor még kellemes meglepetést is szerezhetnek nekünk a srácok a szezon végére.

Zárásként pedig egyik társunk, Seba szavaival zárom, aki nemrég ezt írta Gattusoról:

Az, amit ma Rino művel, a maga nemében és ahonnan jövünk, zseniális! Bárkivel fogadok, hogy komoly edző lesz belőle, a cuorét (=szív, olaszul - szerk.) is beleteszi, azt, amit otthonról meg a játékosmúltból hozott és láthatóan megtanulta ő ezt a szakmát. Milyen fura, hogy amikor láttuk Pirlot, Pippot vagy See-t, azt gondoltuk, hogy micsoda edzők lesznek ekkora intelligenciával...Ehhez képest ma ott tartunk, hogy Rinoból válhat komoly edző.