A Milan az idei tíz tétmeccséből kilencet megnyert, összesen 25 gólt szerzett és hetet kapott. Az eredménylista azonban valamelyest csalóka, komolynak mondható csapattal ugyanis csak egyszer futott össze Montella csapata, azt az összecsapást pedig 4-1-re el is veszítette. Ezért egyelőre még nem sok minden derült ki a Milan valós játékerejéből, de hamarosan ez változni fog. 

Egy dolog azért biztosnak tűnik: a háromvédős rendszerben stabilabb játékra képes a Milan, mint a első néhány meccsen alkalmazott 4-3-3-ban. Várható volt persze, hogy előkerül majd a szezon valamelyik pontján a 3-5-2 (vagy ennek egy formája), a keret felépítésében gyakorlatilag kódolva volt ez a megoldás. Kis túlzással egyedül Susónak nem fekszik igazán a kulcsemberek közül, de még ő sem lóg ki a sorból, pályafutása során sokat játszott támadó középpályásként is, így ha nem is szélen, de lesz helye a csapatban.

Az Udinese elleni teljesítménye sem volt rossz, ugyanannyi labdaérintése, passza és kulcspassza volt, mint tükörszélsőként, azzal a különbséggel, hogy sokkal több helyen tűnt fel. Az új szerepkört meg kell szoknia még, de csapatként profitálhat is a posztváltásából a Milan. A múlt heti találkozón például feltűnő volt, hogy mennyivel jobban tartotta - sőt, járatta - a labdát a Milan a támadó harmadban, emellett a szárnyvédő (Calabria) és Kessié is nagyobb területet futhattak be.

A fő kérdés az, hogy a gólérzékenységére és az utolsó passzaira milyen hatása lesz az új szerepkörnek. Eddig nem volt túlzottan hatékony (két meccs - egyszer kezdőként, nulla gól, nulla gólpassz), de a minta túlzottan kicsi ahhoz, hogy következtessünk. 2016-ban fél évet a Genoánál játszott kölcsönben, itt hét meccsen öt gólt szerzett "második csatárként". Picit azért ez az adat is csalóka: az öt gólt két találkozón hozta össze, hármat vert a Frosinone, kettőt a Sampdoria ellen. Vagyis a kiegyensúlyozott teljesítmény eddig hiányzott belőle, de egyértelműen nem reménytelen kísérlet a center mögött használni.

Genoa - Frosinone 4-0 - Highlights - Matchday 31 - Serie A TIM 2015/16

GENOA-FROSINONE 4-0 SCORERS: ft 42' Suso; st 14' Suso, 27' Rigoni, 31' Suso GENOA (3-5-2): Perin; Muñoz, De Maio, Izzo; Fiamozzi, Rigoni, Rincón, Dzemaili (33' st Tachtsidis), Antunes da Silva; Pandev (19' ft Matavz), Fernández Saez (44' st Capel). Available: Marchese, Lamanna, Lazovic, Donnarumma, Ntcham, Laxalt.

A csapat támadójátékára összességében is jellemző az átmenetiség. Montella hétről hétre új párost próbálgat, jelenleg talán egy hajszálnyival a Kalinic-Suso kettős van előnyben. Valószínűleg ő is azt érzi, hogy a spanyolt luxus lenne kihagyni - különösen ha jó formában van - ez pedig a horvát támadó értékét is növelheti. A támadók közül tőle lehetne talán legjobban elvárni, hogy kiegészítse Suso játékát a párharcok megnyerésével, de az eddigieknél ehhez sokkal többet kell mutatnia mezőnyben.

Tekintve, hogy a teljesítmény alapján egyik támadó sem volt kiemelkedőbb a másiknál (eddig a bajnokik alapján Silva van leghátul a sorban, de nem is nagyon kapott lehetőséget), az is döntő lehet, melyik párosítás működik legjobban. Nem mintha ez alapján sokkal okosabbak lennénk, egyelőre itt sincs egyértelmű befutó, ami valamelyest aggaszt is picit. Az egyértelműen nem fog működni egy egész szezonon keresztül, hogy hetente más kerül a csapatba. Jó dolog ha kiegészítik egymást a támadók, de kell legalább egy játékos, aki rendszeresen szállítani tudja a gólokat.

És itt jutunk el a bejegyzésünk fő gondolatáig. Eddig kényelmesen megtehette Montella, hogy kísérletezett, hétről hétre változtatott a formáción. Lassan azonban le kell tennie a voksát egy többé-kevésbé alapnak tekinthető kezdő mellett. Októberben már sokkal keményebb ellenfelek várnak csapatára, hazai pályán fogadjuk a Romát, utána idegenben "megyünk" az Interhez, a hó végén pedig még a Juventus is a San Siróba látogat. Magyarán most épp egy olyan sorozat következik, amelyben a bajnokság hat legerősebb csapata közül három ellen is játszani kell.

Éppen ezért októberben sok minden kiderül majd Montelláról. Conti ugyan kiesett, de így elég sakkfigura van a kezében ahhoz, hogy legalább a védekezés a helyére kerüljön. A háromvédős rendszerre való átállás óta nagyon kevés lövés jut el Donnarumma kapujáig. Az olasz kapus összesen három védést mutatott be az utolsó három meccsen (a Spal ellen egyszer sem volt rá szükség), átlagban pedig ötször vették célba a Milan kapuját. Ez mindenképpen dicséretes adat, az már kevésbé, hogy így is kaptunk két gólt. Mindkettőt egyéni hiba előzte meg, az Austria ellen Zapatát verték meg nagyon, az Udinese ellen pedig Romagnoli mutatott be egy végtelenül ostoba passzt.

A Sampdoria ellen a három pontot hoznia kéne a Milannak, de ezen felül is van néhány feladata a csapatnak. Például az, hogy a védekezést csapatszinten legalább ott tartsák ahol eddig, miközben az egyéni hibákat teljesen elhagyják. Nagy gond akkor már nem lehet. Montellának ugyanakkor igaza van abban, hogy most szintet kell lépnie a csapatnak, mert ami most vár a csapatra, az nem lesz sétagalopp.