Nehéz időszak a 2016-os nyár egy Milan szurkolónak. A csapat 3 éve pocsékul teljesít. Közben a Fininvest egy kínai befektető csoporttal tárgyal a klub eladásáról, amiről ellentmondó pletykák látnak napvilágot. Mindezek tetejében Berlusconi (állítólag) egy életmentő műtéten is átesett. Szerencsére az EB elterelte egy kicsit a figyelmünket minderről, főleg nekünk magyaroknak, mert Bödéék fantasztikusan szerepeltek. Viszont tegnap az "éjjel véget ért", és kicsit visszarázódtunk a szürke hétköznapokba.

A következő hetekben kiderül, mi lesz a Milannal. A nyilatkozatok, és kiszivárgott információk szerint az alábbi két verzió lehetséges:

• Kínai tulajdonba kerül a Milan;
• Berlusconi marad a tulajdonos, és jöhet "egy fiatal, olasz Milan".

Nem gondoltam volna pár éve, hogy az előbbiért fogok imádkozni. Miért is? Először is nézzük át, miért nem hiszek a Don olaszos csapatában.

1.  Az elérhető olasz játékosok minősége
   A Milan számára nem elérhetőek  a legjobb olasz játékosok (sem). Ennek két oka van: vagy nagyon drágák (pl. Verratti), vagy mozdíthatatlanok a jelenlegi csapatukból (a Juventus védekező játékosai, De Rossi stb.). Nem véletlen, hogy akik eddig szóba kerültek, inkább egy Torino-szerű csapatnak jelentenének erősítést.
   
   
2. Berlusconi elképzelései
   Az öreg ugye szeret beleszólni a taktikába: az aktuális edzőnek 4-3-1-2-es felállásban, támadó szellemben kell játszatnia a csapatot. Klasszis olasz játékos viszont csak a védelemben van, a támadó részlegben maximum pár tehetséget találni (egyet most adtunk el bagóért a Romának). Akik elérhetőek számunkra, azokkal Olaszországban sohasem fogunk eredményes, szép támadó focit játszani. Ha olaszokra szeretnénk építeni a jelenlegi Milant, akkor csak a catenaccio jöhet szóba. (Vagy marad a középmezőny.)
   
   
3. Nincs türelem
   Ez kicsit összhangban van az előző ponttal. Ha sok pénzből szeretnénk csapatot építeni, akkor is kell egy jó edző, akinek hagyunk elég időt, hogy összerakjon egy csapatot a saját elképzelései szerint. Ha mindezt kevés pénzből kell csinálni (ami valószínű), akkor még inkább türelemre van szükség. Az elmúlt években viszont csak bólogató Jánosok kaptak türelmet a Milannál. Egy karakteres, jó edző pár gyengébb meccs után repülne. Aztán kezdődhetne minden elölről.
   
   
4. Nem bízok a jelenlegi vezetésben
   Sokáig védtem Berlusconit és Gallianit, viszont az elmúlt 2-3 évben teljesen leszerepeltek. Berlusconi öregkorára teljesen bekattant, nyugdíjba kellene vonulnia. Galliani pedig hiteltelen lett, a mercato régi nagyágyúja folyamatosan megég az átigazolási piacon. Ketten együtt biztosan nem a legjobb csapatot hoznák össze. Barbarában látok fantáziát (nem úgy!), de benne láthatóan nem bízik az apja.

Ezzel szemben a kínaiak úgy néz ki, piaci alapon működtetnék a Milant. Ehhez persze invesztálnának jó sok pénzt a klubba, de a kiszivárgott információk szerint nem az az esztelen költekezés folyna, mint az arab tulajdonú csapatoknál. Miért fontos ez? Pl. ha a PSG tulajdonosa megunná a valósághű FM játékát, utána valószínűleg csődközelbe kerülne a párizsi klub. Persze kicsit ellentmondásos, hogy a kommunista országban élő kínaiak építenék fel a piaci alapú Milant, viszont többek közt a mobilkommunikáció területén bizonyították, hogy a vállalkozóik nem csak a tervgazdálkodáshoz értenek.

Félreértés ne essék, én leszek a legboldogabb, ha Berlusconi elnöklésével egy sikeres, BL-győztes Milan épül a következő pár évben. Viszont sajnos nem hiszek a mesékben.