Hivatalosan a klubot sem adták még el, így konkrétan semmit nem tudunk a klub nyári terveiről az átigazolásokat tekintve. Eddig csak az biztos, hogy lesz pár távozó és érkezett a másodosztály (gól)királya Gianluca Lapadula. Tekintve a helyzetet, szinte feleslegesnek érzem az átigazolásokról folytatott diskurzust, mégis van egy téma, amit fontosnak érzek felvetni. Ez pedig a kényszeres csatárigazolási szokása a kopasz mesternek.
A csapat csórósága egy dolgot nem akadályozott meg: csatárokat szinte mindig vásárolunk. Legalábbis ha 2012 óta megnézzük mely posztokra erősítettünk komolyabb befektetéssel, akkor az látszik, hogy többnyire a csatárokra költjük a pénzt. Rögtön Ibra távozása után érkezett Pazzini (12,5 millió + Cassano), Balotelli (20 millió), majd Matri (11 millió) és végül Bacca (30 millió). Gyakorlatilag egyetlen olyan év volt, amikor egy középpályás volt a legdrágább vételünk, ekkor Bonaventurát vásárolta meg a kopasz 7 millióért. Aggodalomra nincs ok: Torrest azért így is megszereztük, így új támadóban nem volt hiány abban a szezonban sem.
Azt nem lehet állítani, hogy nem igazoltunk más posztra, de legtöbb esetben igyekeztünk megúszni a dolgot pár milliós befektetéssel, de még jobb volt, ha egyenesen ingyen sikerült valakit megszerezni. A hatás pedig nem maradt el.
Hiába érkeztek a csatárok, gyakorlatilag senki nem tudta kihozni magából a teljes potenciált. Ideig-óráig előfordult, hogy jobb teljesítményt hoztak, de egy teljes szezonon át húzóembere nem volt a csapatnak, ahogyan például Ibrahimovic esetében két szezonon át láthattuk. Még Bacca sem volt erre képes, pedig a felsorolt játékosok közül róla lehet leginkább elmondani, hogy klasszis játékos.
Érdemes elolvasni az origo kiváló írását, melynek témája, hogyan változott meg a középcsatárok helyzete az európai fociban. Wengert például gyakorta kérdik számon, hogy miért nem vásárol egy klasszis csatárt Giroud helyére, amire az Arsenal legendája nagyon ésszerű választ adott. A probléma az, hogy azok a középcsatárok, akik képesek hatással lenni egy mérkőzésre megfizethetetlenek. Wenger persze erősen menedzser szemléletű edző, aki egyszerűen nem hajlandó irreális összegeket költeni játékosokra. Így aztán nem a legjobb támadók közül válogat, ott viszont olyan embereket keres, akik a csapatért hajlandók dolgozni.
Van egyébként más oka is annak, hogy Wenger nem favorizálja a középcsatárokat. Ez pedig az, hogy a futball alapvetően más irányba mozog. Fontos változás például a gólerős középpálya megjelenése, de különösen a tükörszélsők előtérbe kerülése. Olyan játékossal egyre kevésbé szeretnek dolgozni az edzők, akik nem tudnak mezőnyben igazán hasznosak lenni, szerepet vállalni az előkészítésekben, védekezésben. Például a Carlos Bacca típusú játékosokkal. A kolumbiai játékos labda nélküli mozgása Inzaghiéval vetekszik, elképesztően jó érzéke van a tizenhatoson belüli helyezkedéshez. Ugyanakkor ha a fellőtt labdákat kell megtartania, akkor már gondban van. Gyakran lehetett megfigyelni, hogy elveszettnek tűnt a pályán és több rossz megoldást választott, mint jót. Tehát luxus volt a jelenléte.
Önmagában a megvásárlása is az volt. A lényeg itt van. Carlos Bacca - szakszóval kifejezve - egy kurva jó játékos. De tényleg. Különösen egy olyan csapatban, ahol meccsenként teremtenek neki 3-4 lehetőséget és a gólszerzés az elsődleges feladata. Egy olyan Milanban azonban, ahol a legnagyobb középpályás beruházás Poli volt a maga 9 milliójával (nem, baszdmeg annak a másiknak sem a nevét, sem az összegét nem vagyok hajlandó leírni), ez nem sok jóval kecsegtetett. Volt Zidane-nak egy legendás reakciója, amikor eladták a Realból Makelelét és leigazolták Beckhamet. Akkor azt mondta, hogy raktak még egy réteg aranyat a Bentley-re, csak közben kivették a motort belőle. Ez egy olyan gondolat, ami tényleg nagyon erős, és benne van minden, amit Florentino Perez őrületét jelenti.
Átfordítva ezt Galliani munkájára, valahogy így nézne ki. Nagyon szeretne egy Bentleyt építeni, csak közben a gumikat a vaterán vásárolta, a kasztnit egy 15 éves modellel tervezi megoldani, amihez ingyen jutott hozzá jó kapcsolatainak köszönhetően és motort úgy egyáltalán nem sikerült szereznie. De megvette a gyári fényezést és arra nem sajnálta a pénzt. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy 20 millióért a kocsiban lévő szarra lapátolt még egy jó adag trágyát is. Good job, Mr. Galliani!
A problémám az, hogy a mostani pletykák alapján is várható (még) csatár érkezése. Igaz távozás is. A fentebbi példa miatt például Bacca távozását sem sajnálnám feltétlenül, pláne ha jól megfizetik és nem két jó minőségű toszkán borért mennek el. (El Shaarawynál ez is szempont volt!) Szóval ha kapunk belőle szép pénzt, akkor annak egy részét megint a Milánó-Genova pénzmosodába vinnénk, az állítólag 18 milliót kóstáló Pavolettire (akinek a piaci ára a mértékadó portál szerint 5 millió), közben viszonylag kevés pletykát hallani arról hogyan épül majd a tervezett Bentley, amit már megéri aranyozott festékkel lefújni. Nem mintha létezne az az univerzum, hogy Pavoletti lenne az aranyfesték.
Ha abból indulunk ki, hogy akár 100 millióról is indulhat a költés (plusz Bacca feltételezett 30 milliója), akkor már egészen pofás összeg állna eme nemes cél elérésére. És közben ha rajtam múlna egyetlen (közép)csatárt sem érkezne. Tegyük fel, hogy elmegy Bacca és mondjuk Ménez is. Ebben az esetben a középcsatár posztjára marad Luiz Adriano, Lapadula és Niang. Akit változatlan hülyeségei ellenére sem érdemes eladni, mivel a naivan megelőlegezett 4-3-3-as formációban a támadósor mindegyik részén bevethető. Szóval elméletileg lenne 3 játékosunk egyetlen posztra. Külön hangsúlyozandó, hogy a bajnokságra és a kupára kell ezt beosztani és nem úgy készülni, mintha egyszerre mennénk a BL-be, EL-be meg a klubvébére.
Ehhez persze kellene az a kicsiny belátás, hogy az eddig összetákolt középpálya a Nagy Ádám és Gera Zoltán vezette Ferencváros ellen sem lenne jó még egy ikszre sem és egy átlagosnak gondolt támadóból is csinálhat elit góllövőt az erős középpálya. Mondjuk Luiz Adrianót kifejezetten alkalmasnak tartanám egy ilyen szerepre, de aztán lehet, hogy Lepedőgyula személyében is kifogta a kopasz az új Luca Tonit. Így aztán ha lehetne egy kívánság, akkor az pár minőségi középpályás lenne ahelyett, hogy baráti szívességből egyszezonos csatárokat vásárolnánk a nem létező csapatba.
