A Milan-Pescara mérkőzés után egy dolgot nem értek: mit keres ez a csapat a Serie A 17. helyén? Idén nem láttam tőlük sok mérkőzést - értelemszerűen egy jó kis Pescara-Chievo kevésbé köt le -, de amikor láttam őket nagycsapatok ellen, akkor kellemetlen stílusú, ugyanakkor egységes csapat benyomását keltették. Oddóék a Milan ellen sem játszottak alárendelt szerepet, akár a pontszerzés is benne volt a levegőben. A Milan részéről messze nem volt ez jó mérkőzés, de elsősorban nem ezért lehet bosszankodni.
Ha ez pontozásos sportág lenne, a Pescara nyerte volna az első menetet. Oddo kemény, egészpályás letámadást rendelt el, a Milan pedig nehézkesen hozta ki a labdát. Különösen akkor volt ez szembetűnő, amikor földön próbálta megoldani a labdakihozatalt a csapat, a Pescara rendre elérte, hogy előkészítetlen hosszú átadásokkal rúgja ki valamelyik játékos a mezőnybe a labdát, ezáltal fizikai párharcokat alakítsanak ki a középpályán. Mivel Niangot leszámítva nincs olyan játékosa a Milannak, aki a játék ezen elemében jó lenne, a támadásépítésig el sem jutottak Bonaventuráék.
Az ilyen típusú letámadást sokáig egyetlen csapat sem bírja, körülbelül negyed óra után vissza is álltak Oddóék, ezáltal olyan mederbe terelődött a mérkőzés, amire korábban is számítani lehetett. A Milan többet birtokolta a labdát és egyre több időt töltött Bizarri kapuja előtt, akinek akadt is dolga - igaz az első félidőben egyik próbálkozás sem volt megoldhatatlan feladat. A legnagyobb helyzet De Sciglio előtt adódott, aki egy lecsorgó labdát lőhetett körülbelül hét méterről kapura, a próbálkozást Bizarri ragyogó bravúrral védte és még a kipattanó miatt sem kellett aggódni, mert Niang lesen volt. (Meg egyébként sem találta el jól a labdát.) Nem sokkal később viszont közel volt a francia ahhoz, hogy a meccs egyik hőse legyen, Suso beadását követően nyert légi csatát védőjével szemben, fejese végül a kapufán csattant.
A második félidőt sokkal jobban kezdte a Milan, köszönhetően Bonaventura okos, sorfal alatt begurított szabadrúgásának. A középpályás egyébként is a mezőny egyik legjobbja volt, a legtöbb Milan támadásban benne volt. A gólja után ráadásul egyből az egyik kamerához rohant és találatát az olaszországi földrengés áldozatainak ajánlotta. Egy perccel később már Bacca előtt adódott lehetőség Niang centerezését követően, a kolumbiai épphogy belepöckölt a labdába, ami végül a kapufán csattant. És ezzel újabb fejezet zárult le a mérkőzésen, megint Pescara-percek következtek.
Donnarumma kapuját egyre-másra érték az ígéretes próbálkozások. Ezen kísérleteket három kategóriába sorolhatjuk. 1. El sem találták a kaput. 2. Eltalálták a kaput, de Donnarumma védett. 3. Betaláltak, de les miatt érvénytelenítették a gólt. A mérkőzés újfent bebizonyította, hogy Donnarummának piszok nehéz gólt lőni. Nyilván nem tökéletes a játéka, lehet találni néhány gyenge pontot benne, de Memushaj 61. percben bemutatott lövése egyszerűen tökéletes volt, a felső sarok felé ment és még tekeredett is kifelé, Donna mégis odaért és kiszedte. A szögletből pedig ismét ez a páros "csapott össze", Memushaj ezúttal fejjel próbálkozott közelről, hasonlóan eredménytelenül.
A mérkőzés legbosszantóbb pontja (számomra) az volt, hogy a Milan ennél jóval nagyobb arányban is megnyerhette volna a mérkőzést - és itt nem a két kapufára gondolok. A Pescara a kapott gól után tudatosan feljebb lépett, a védekezését is feljebb tolta, ezáltal viszont jöhetett az, amire gyakorlatilag minden meccsen vár Montella: a kontrajáték. A gyors játékosok előtt végre lett terület, ahol a képességeiket megfelelően kihasználhatták. A lehetőségekkel nem is volt gond: a kivitelezéssel annál inkább. A technikai hibák mindig benne vannak a pakliban - bár profi labdarúgóktól elvárható, hogy legalább üres területre tudjanak passzolni -, de az nem fog működni, ha a kontrák során ahelyett, hogy kijátszanák az akciót ziccerig, megpróbálják a játékosok egyénileg eldönteni a mérkőzést. Azt a részét megértem, hogy sokan szeretnének bizonyítani Montellának - főleg, hogy a jelek szerint megtalálta a kezdőjét és egyre nehezebb bekerülni a csapatba - de akkor sem szabadna veszélyeztetni a három pontot, ami minden egyéni érdeknél fontosabb. Ha 1-0-s előnyben szerez a csapat még egy gólt, minden további kétséget kizárólag eldőlt volna a mérkőzés. Ehelyett viszont az állandó kapu előtti szerencsétlenkedéssel sikerült elérni, hogy az utolsó másodpercekig izgalmas legyen a vége. Félreértés ne essék: a Pescara szintű csapatok ellen bele kell, hogy férjen az ilyesmi, de egyik csapat - nem, még a Juventus sem - lehet biztos abban, hogy nem talál az ellenfél egy gólt. Itt sem kellett volna sok hozzá, ennek ismeretében pedig óriási felelőtlenség volt elszórakozni a kontrákat.
A mérkőzésről ezúttal két játékost lehet kiemelni: a kulcsfontosságú védéseket bemutató Donnarummát és a góljától függetlenül is jól teljesítő Bonaventurát. Locatelli játéka egyre jobban tetszik - a Juve meccs óta láthatóan sokkal nagyobb az önbizalma. Ezúttal főleg a védekezését lehet kiemelni, öt szerelés, két felszabadítás és egy blokkolt lövés fűződik a nevéhez, ehhez 67 passz és 85%-os pontosság társult.
A csapatba meglepetésre bekerülő Sosának nem volt jó mérkőzése, a Milan egyik leggyengébbje volt, pár kontra épp az ő rossz passza miatt halt el. Gustavo Gómez továbbra is egyszerű, de kemény játékos, megtette a tőle elvárható maximumot. Az eddigi teljesítményéből ítélve nem belőle lesz az új Thiago Silva, de a Serie A-ban lehet jövője. Bemutatkozott Pasalic is, több-kevésbé jónak mondható játékkal. Nem vállalta túl magát a horvát, többnyire biztonsági passzokkal próbálkozott, és láthatóan sok volt neki még az olasz bajnokság - egyetlen szerelési kísérlete sem volt sikeres és a fizikai párharcokban is el lehetett nyomni. Ennyiből nehéz lenne megmondani mire számíthatunk tőle a jövőben.
A forduló összességében jól alakult a Milan számára, kikapott a Juve elleni rangadón a Napoli, ikszelt az eddig 11 meccsen 2 gólt szerző Empolival a Roma, az Inter pedig továbbra is ragaszkodik a szopórollerhez, ezúttal a Sampdoria csapta meg Icardiékat. De Boer csapata jelenleg közelebb áll a kieső zónához, mint a Milanhoz, ami annak ismeretében elég vicces, hogy mennyi pénzből erősítettek nyáron.
A Milan ismét visszakerült a dobogóra, jövő héten pedig újfent egy kiesés ellen küzdő csapat, a Palermo vár Baccáékra.
