Az acmilan.com öt pontban összefoglalta miért szerepel ennyire jól a Milan az idei szezonban. Aki jobban szeret angolul olvasni, itt elérheti a cikket.

Kezdjük a tényekkel. A Milan idén fordulónként átlagban több, mint két pontot szerez, ami az első 12 fordulóban utoljára a 2010-11-es szezonban sikerült, amikor szezon végén bajnoki címet ünnepelhettünk. Akkor az első 12 meccs alatt 26 pontot szerzett a Milan, szemben a mostani 25 egységgel. Egy évvel később, a még mindig Zlatannal és Thiagóval felálló Milan már csak 21 pontig jutott, ami néggyel kevesebb az idén begyűjtötteknél. Fontos, hogy a helyén kezeljük a sikert, be kell látnunk, rengeteget kell fejlődnie a csapatnak, de ez nem ok arra, hogy a válogatott szünet alatt ne élvezzük ki az eddigi eredményeket.

Következzen az öt tényező, ami segített idáig eljutni a Milannak.

A Montella-faktor

Nem nehéz észrevenni, hogy idén sokkal nagyobb önbizalommal futballoznak a játékosok. A mester két olyan játékosnak is bizalmat szavazott, akik tavaly kölcsönben szerepeltek más csapatnál: Palettának és Susónak. Töretlenül bízott és bízik abban a Niangban, akinek a tavalyi év második fele nem sikerült jól, továbbá Bonaventura képességeiben sem kételkedett, és a középpálya egyik kulcsemberévé tette Manuel Locatellit, akinek két meccsen is kulcsfontosságú találatot köszönhet a Milan.

A eltűntek a kínos Carpi-Verona-Frosinone féle meccsek 

A Palermo és a Pescara ellen a Milan csúnyán ugyan, de győzni tudott, ami az európai porondra törő csapatoknál nagyon fontos. Nem lebecsülve természetesen a Verona, a Carpi és a Frosinone együtteseit, a Milan a három élvonaltól búcsúzó csapat ellen összesen egyetlen meccset tudott megnyerni, szemben az idei szezonnal, amikor zsinórban két találkozót nyert meg Montella csapata olyan ellenfelekkel szemben, amelyek minden bizonnyal a kiesés elkerüléséért küzdenek a továbbiakban is.

A Milan és a második félidő

Az AC Milan idén a második félidőben nyújtja a legjobb teljesítményt, rámutatva arra, hogy ez a társaság fizikálisan rendben van és egyetlen percig sem adják fel a küzdelmet. A Serie A idei kiírásában Montella fiai két meccs kivételével (Genoa, Fiorentina) minden mérkőzésen lőttek legalább egy gólt a második félidőben. Ezekkel a gólokkal a Torino, Sampdoria, Lazio, Sassuolo, Chievo, Juventus, Pescara és Palermo elleni mérkőzéseket sikerült megnyerni. A pontokról már tettünk említést. Az előző három szezonban a bajnokság felénél a piros feketék sorrendben 22, 25, illetve 29 pontot értek el. Idén már 12 meccs után elértük a 25 pontot és féltávig még hátravan hét mérkőzés. 

Lapadula példamutató játéka

A tavalyi évben még Balotelli, Ménez és Booateng is a csapat tagja volt, akik főleg a gyenge fizikai állapotuk miatt képtelenek voltak jó teljesítményt nyújtani. Ma mindegyik játékos alapembernek számít új csapatában (Nice, Bordeaux és Las Palmas), de egyikük sem Serie A játékos. A piros feketék idei csapatának új szimbóluma Gianluca Lapadula. Egy csatár, aki a várakozások felett teljesít, aki remek munkát végez, ha pedig betalált, alig győzi olvasni a csapattársak méltató üzeneteit Twitteren. Nagy lelkesedés és önfeláldozó játék jellemzi.

Lövések, védések, új játékosok

Az idei évben a Milan nagy mértékben támaszkodik Gianluigi Donnarummára. A fiatal kapus az eddig kapuját eltaláló 56 lövésnek 74%-át megfogta. A Milan támadójátéka az idei évben egy új elemmel gazdagodott: a hatékony távoli lövésekkel, amiből idén többször próbálkozik a Milan (39-ről 52-re emelkedett ez a szám) és hét gól is ilyen próbálkozások után jött össze. Gustavo Gomez Pescara elleni remek teljesítménye, Mario Pasalic első félidei játéka Palermóban és Mati Fernandez becserélése a második félidőben remekül mutatják, hogy az új játékosok is fontos szerepet játszanak a Milan teljesítményében.