Megállítottuk a zuhanást az utóbbi két - nyögvenyelős és inkább küzdős - mérkőzéssel, vagy csak átmeneti fellángolásról, szerencséről van szó? A Fiorentina ellen sok minden kiderülhet ebből, ugyanis igazi háromesélyes mérkőzés következik. A két csapat szinte ugyanannyi pontot szerzett a bajnokságban (41 vs. 40) ráadásul az utóbbi hat meccsen két Milan és két Fiorentina siker mellett két döntetlen született.
A Bologna és a Lazio asszisztálásának - és a korábbinál lényegesen keményebben, elszántabban küzdő - Milannak köszönhetően gyakorlatilag lehetetlennek tűnő helyzetből hozott a csapat négy pontot. Ezek alapján joggal reménykedhetünk abban, hogy a januárban mutatott jelentős formahanyatlás a múlté, és ha nem is tetszetős, sokpasszos játékkal (nem is nagyon volt rá lehetőség), de kifelé lábalnak Donnáék a gödörből. Ezúttal azonban ha lehet még nagyobb akadály vár a csapatra, ugyanis a nehezen kiszámítható, de alapvetően masszív Fiorentina látogat a San Siróba, és mind a két csapatnak rendkívül fontos rangadó következik.
A Fiorentina nem kezte túl jól a szezont, azóta viszont Sousa összekapta a csapatot - elsősorban a támadójátékot - és szépen visszazárkóztak az élmezőny végére. Jelenleg a 8. helyen állnak, de innen kényelmes és belátható távolságra vannak az EL-t érő helyek, egy-egy győzelem/botlás pozíciókat jelenthet. Ha a Milant megverik idegenben, akkor például egy helyet biztosan lépnek előre. Éppen ezért ez nem történhet meg.
Mert a Milannak legalább akkora szüksége van a győzelemre, az ugyanis lélektanilag is sokat jelentene, ha egy ennyire háromesélyes mérkőzésen sikerülne a győzelmet kiharcolni. Azok után, hogy az utóbbi másfél hónap szinte csak a szenvedésről szólt, egy győzelem annak a bizonyítéka lenne, hogy ismét jó úton járnak és sokkal nyugodtabban aludhatnának a Sassuolo és Chievo elleni meccsek előtt, ahol ismét egyértelmű esélyes lesz a Milan. Ne szépítsük a dolgot: ugyan nem lehet leírni, hogy a Fiorentina ellen kötelező a győzelem (legalábbis az erőviszonyokból nem következik egyértelműen), de a többi eredmény nem lenne ideális a csapatnak.
Az teljesen egyértelmű, hogy a két klub közül a Fiorentina van jobb formában, az utóbbi öt meccsükből hármat megnyertek (ebből egyet az EL-ben) és egy vereség mellett egy döntetlent szedtek össze. A vereség egyébként kifejezetten kínos volt, a parádés formába lendült Roma esélyt sem adott Sousa csapatának, végül 4-0-ra nyertek a Farkasok hazai pályán. (Csak zárójelben: örülök, hogy májusban találkozunk velük, mert Dzeko élete formájában, a csapat régen látott színvonalon focizik, szóval jelenleg garantált lenne a nagyarányú különbség.) De kanyarodjunk vissza a Fiorentinára, akikről azt írtam, kiszámíthatatlan csapat (igaz ez a Milanról legalább annyira elmondható). Olykor egészen bravúros eredményeket hoznak (legyőzték a Juvét 2-1-re), olykor meg kevésé értelmezhető meccseik vannak (a bajnokság legrosszabb formában lévő csapata ellen az utolsó percekben szereznek győztes gólt stb.) Összességében azonban rettentő masszívak, a kicsiket épp olyan szorgalommal darálják be, mint a Milan ősszel, a rangadókon pedig (többnyire) nem vallanak kudarcot.
Ha a bajnokságot nézzük, még jobb a mérleg, az utolsó hét meccsből csak a Roma ellenit veszítették el, és ebben az időszakban az is csak a fővárosban fordult elő, hogy nem szereztek gólt. Érdekesség, hogy idegenben szeptember óta nem játszottak döntetlent, az Udinese elleni 2-2-es meccsük óta öt döntetlen és öt vereség a mérlegük.
Ami a taktikát illeti, Paulo Sousa a 3-4-2-1-et használja - ebből is látszik, mennyire nehéz dolga lesz a Milannak, ha ezt fel akarja törni - és többnyire sokat mozognak labda nélkül, ezzel is elősegítve a passzjátékot. Az viszont mindenképpen jó hír, hogy az EL-ben irtózatosan nagy gólt szerző Bernardeschi kénytelen lesz a lelátóról nézni a meccset eltiltás miatt, így vélhetően Borja Velero vagy Ilicic segítheti a hatalmas kínai pénzt visszautasító Nikola Kalinicet.
A Milan szempontjából a legnagyobb pozitívum az lehet, hogy az ellentámadásoknál kifejezetten sebezhető Sousa csapata (a Roma és a Lazio is gyors szélsőkkel verte őket) vagyis Deulofeu és Suso klasszis teljesítménye lesz a kulcs a győzelemhez, de ezzel aligha mondok nagy újdonságot, ebben a játékrendszerben egész évben a szélsőkre építettünk. Az Everton spanyolja eddig nem mutatta meg a teljes arzenálját, de így sem lehetünk elégedetlenek vele, viszont talán az érződik, hogy meccsről meccsre jobban veszi fel az olasz élvonal ritmusát. Másik spanyolunkon nagyon érződik a fáradtság - jó lenne valakivel rotálni - de erre biztos nem a Fiorentina ellen kerül majd sor, és a Lazio elleni gólja egyébként is bizakodásra adhat okot. Ha ő elkapja a fonalat, az fordulópont lehet a Milan szezonjában.
Azt talán még érdemes megjegyezni, hogy a Milannak ezúttal egy teljes hete állt a felkészülésre, a Fiorentina viszont egy fontos hétközi EL-meccsen van túl, azaz nem tudtak teljes egészében ránk koncentrálni, másfelől még fizikálisan is előnyben lehetünk.
Ami a Milan kezdőjét illeti, nagyobb meglepetés nincs, a támadósorban és a védelemben is valószínűleg a jelenleg elérhető legjobb kezdőcsapatot látjuk (Donna-Abate-Paletta-Gomez-Vangioni; Suso-Bacca-Deulofeu), így a középpálya árulhat el sokat Montella terveiről. A Gazzetta szerint Kuco visszatér a kezdőbe a kényszerpihenő után, mellette Sosa és Bertolacci kapnak lehetőséget. Ha sikerül túltennünk magunkat az első sokkon, amit Berta jelent, akkor ebből azt szűrhetjük le, hogy inkább támadni szeretnénk, mintsem a Lazio elleni meccshez látott defenzív stratégiával kiállni, de hazudnánk ha azt mondanánk, nyugodtabbak lettünk a Gazzetta által tippelt kezdőt látva.
A meccset természetesen a tévé is élőben közvetíti, egészen pontosan a Digi 1-en élvezhetitek a találkozót, de ha ez nem áll rendelkezésre, innen streamet is vadászhattok.
