A válogatott szünet előtti utolsó fellépésére készül a mentálisan teljesen szétesett, mindennapjait belharcokkal töltő, újabban gólképtelen Milan. A pihenő előtti utolsó feladatot a minket egyelőre még csak távolról üldöző Lazio jelenti csapatunk számára. Reménykedtünk benne, hogy a bajnokság ezen szakaszában másféle izgalmak várnak majd ránk és az előre törés, a top 5 helyezésekért vívott harc egyik állomása lesz ez a csörte, de sajnos pár elcseszett hét után oda jutottunk, hogy a felfűtöttség olyan kontextusban jelenik csak meg, hogy amennyiben tovább tart a Rossoneri szétesése, akkor valós veszélybe kerül a hatodik hely is. Márpedig, ha győznek a sasok a San Siróban, akkor ez megvalósul, mert onnantól kezdve már két olyan üldözője lesz a Milannak, amelyet komolyan kell venni. És sajnos a jelenlegi állapotokat figyelembe véve, erre reális esély van, még akkor is ha a Lazio valami botrányosan szar produkciót rakott le az Európa Liga asztalára csütörtökön.

Ellenfelünk a tabella nyolcadik helyét foglalja el, barátságos, 7 pontos lemaradásban hozzánk képest, utolsó 5 mérkőzésükön 8-5-ös gólarányához, 2-2 győzelem és döntetlen mellett 1 vereséget szenvedett, a minket is két vállra fektető és őket éppen ezzel a 3 egységgel megelőző Sassuolo ellen. Az oka, hogy mögöttünk tanyáznak nem másban, mint az botrányos idegenbeli szereplésükben keresendő, a 3-5-6, 12-22-es mutatójuk bőven a pocsék kategóriába sorolja őket. Érdekesség, hogy az az 5 döntetlen, ami vendég statisztikájukban bújik meg, mind egy szálig az utolsó 5 kirándulásuk eredménye. Eredménytelenségükben közrejátszik, hogy rengeteg védekezésben meghatározó emberük sérüléssel bajlódik, ráadásul nem is abból a fajtából, ami vállalható időn belül felépüléssel kecsegtet. Basta, Radu, De Vrij és Konko hiányát a keretük nagyon megérzi. Sok gólt kapnak, annyit, amivel már nem lehet harcolni az európai indulást érő helyekért, főleg, hogy a rúgott gólok is elmaradnak az ehhez szükségestől és egy 0-s gólaránnyal tanyáznak a 8. helyen.

Az előnyük tartásában erősek - mindössze két alkalom volt, amikor vezettek és nem tudtak nyerni, egyszer döntetlen, egyszer vereség lett a vége – ahogy a fejpárbajok és a labdalopások is repertoárjuk eredményesen használt mozzanataik között szerepelnek. Legveszélyesebb erényük a kontráik, talán ezért nem is meglepő, hogy két gyors szélsőjük, Felipe Anderson (6) és Candreva (7) akik leginkább viszik előre a góltermést, emellett a házi gólpassz listán is helyet követelnek maguknak. A már említett védőgondjaik, a számtalan sérülés következménye, hogy igazán gyengék a védekezési megoldásaik, nagyon sok szabálytalanság, nagyon sok veszélyes helyen elkövetett hiba, valamint a szöktetéseknél előrenyomuló fejetlenség tarkítja szinte minden egyes pillanatukat. Gyakran változtatják kezdőcsapatuk összetételét, próbálnak már az ellenfél térfelén játékot kontrollálni, letámadások, keresztlabdák, beadások színesítik pozíciós futballt erőltető játékukat.

A Milannal kapcsolatosan már közel sem olyan egyszerű a helyzet, hogy néhány alapember kidőlésével és az ebből adódó csapatszintű formahanyatlással letudjuk az állapotunkat, ettől úgy tűnik, sokkal mélyebb problémákkal küszködik jelenleg a klub. Teljességgel érthetetlen, hogy abból a jól sikerült állapotból, amit megteremtett magának a csapat két hónap alatt, hogy juthatott el újra odáig, hogy a teljes szétesés, széthúzás, a káosz és az elégedetlenség egy pillanat alatt újra felüsse a fejét. Úgy fest a játékosok egy része, már megint elkezdte szítani a tüzet, hozzáállásuk, magatartásuk olyan méreteket öltött, hogy már Abbiati és Abate nyilvánosan is hangot kellett adjon ennek. Mióta Berlusconi egy-két nyilatkozatával begyújtotta a lángot, mindig van, aki táplálja azt, az elnök elégedetlensége nyomán páran azt kezdték hinni, hogy joguk, sőt kötelességük bomlasztani az egységet – ugye ismerős a történet!?! És rohadt egyszerű dolguk is van ehhez, mert amíg az eredményesség és a stabilitás eléréséhez, egy igazi csapat látványához, sok-sok ember összhangja, alázata és munkája kell, addig ezt lerombolni elég jóval kevesebb is.

A hét elejét Mihajlovic azzal kezdte a Sky Sports szerint, hogy edzés előtt elbeszélgetett a játékosokkal, szerette volna megérteni a problémákat, hogy mi vezetett ehhez a töréshez. Kérte játékosait, hogy őszintén mondják el véleményüket, különben ebből a helyzetből nem lehet kiutat találni. Persze, hogy a sunyi, semmirekellő, nagymellényű, ki ha én nem formákkal tarkított kerete mekkora segítséget nyújtott neki ebben azt maximum csak sejthetjük, de az biztos, hogy az ilyen aknamunkát elvégezni képes emberek nem most lettek hirtelen a becsület mintapéldányai. Sokat nem fogunk megtudni az ott elhangzottakból, a meccsen legalább annyi kiderül, hogy elért-e valamit Sinisa mester, vagy újra azt az impotens, erőtlen, gólszerzésre esélyt alig mutató játékot látjuk, amit nagy részben az utóbbi két meccsen prezentáltak a srácok.

Nagy szükség lenne a három pontra a tabella szempontjából, mert ez után a meccs után megint idegenbe megyünk, mielőtt fogadjuk a Juventust és könnyen lecsúszhatunk igen hamar, arról a hatodik helyről is, ha nem gyűjti be a Milan a 3 pontot - márpedig ha olyan támadójátékkal rukkol elő, mint az utóbbi időben, akkor nem fogja. Védekezésben nem estek vissza fakó kis ördögeink, a kapott gólok száma bőven tűréshatáron belül van mostanság is, ami a támadásokat illeti, na ott nem kicsi a gond. Balotelli és Ménez semmit nem tett hozzá, sőt inkább elvett, Niang, aki legalább darált végig, még ha sokszor esetlen is a labdával, kidőlt, Bacca megtalálása már jó ideje megoldhatatlan feladat elé állítja játékostársait, Luiz Adriano pedig nagyon megszenvedte a kínai projektet és az ezzel kapcsolatos eddigi mellőzését, vagy akinek úgy tetszik sérülését. Boatengre se lehet építeni, Jack is erősen visszaesett, ennek oka, hogy láthatóan nem bízik senkiben, sokkal kevesebbet passzol emiatt is és azért is, mert ácsorgó embereknek felesleges.

Jelenleg – szakad rám a plafon – Honda az egyetlen, aki elől érdemben hozzá tud tenni, de egyedül ő nagyon kevés, most pedig még nehezebb dolga lesz, mert Kucka is kidőlt mellőle, ennek nyomán pedig nem lenne meglepő, ha a japán is teljesen elveszne a meccsen. Na de legalább arra van esély, hogy megtudjuk, Montolivo visszatérése mennyit dob a társaságon, azt már levágtuk, hogy játéka, mint egy falat kenyér, kell ennek a csapatnak, az viszont erősen kérdéses, hogy tudja-e hozni azt ebben a helyzetben, ami a szezon egyik legjobb játékosává tette a posztján, az egész Serie A mezőnyt nézve is. Emellett legalább annyira fontos, hogy mint csapatkapitány tud-e erényeket csillogtatni és jótékony hatással lenni a társaira a pályán.

A számunkra, szurkolóknak a legrosszabb az, hogy akár a média fújta fel ennyire a dolgot, akár tényleg ekkora gondok vannak, mi egyiktől se tudjuk elvonatkoztatni magunkat, és mikor ilyen olvasmányok mellett telik el a hét, nehéz bármilyen szinten is várni a mérkőzést, reménykedni egy jó játékban meg főleg. A sokat megélt Rossonero társadalom lassan, nehezen felépített hitét, reményét, amit a szezon hajrájába fektetett, szépen képes volt ez a történet lehervasztani. A szurkolók nagyon nagy része úgy tűnik Mihajlovic mellett van, ahogy a megszólaltatott Milan kötődésű régi kedvencek és a jelenlegi keret, valamint vezetőség egy része is – hogy aztán ez mire lesz elég, egy ilyen feszült helyzetben, az kérdéses. Mindenesetre én személy szerint – bár annyira sosem érdekelt – nagyon remélem, hogy az EL meglesz Sinisának év végén, mert megérdemli, de főleg azért, mert az egy komoly döntési helyzetbe keverné Berlusconit, mert hiába beszél ő BL helyről, meg kupagyőzelemről, amikor kifejezett előrelépés lenne már a kisebb sorozatban való indulás joga is.

A mérkőzést vasárnap este 20:40-es műsorkezdéssel, 20:45-től a DS2 élőben közvetíti, jó minőségű online adást pedig ITT és ITT találtok. Tippre most ne számítsatok, egyedül abban vagyok biztos, hogy ha úgy alakul, hogy Montolivo nem tudja még vállalni a játékot és a BartaLaci-Joli páros gyakorlattal zuhanunk ki a pályára, akkor még a 100%-os helyzetkihasználás is jó eséllyel kevés lesz! Alex és Donnarumma is problémákkal küszködik, így valószínűleg Abbiati és Zapata lesz bevetve, elől pedig Luiz Adriano a leginkább elképzelhető Bacca társaként. Akárhogy is, kemény menet lesz ez is, abból pedig nem szabad kiindulni, hogy a kékek füttykoncert mellett búcsúztak, nagyon látványosan, igen csúnyán az európai porondtól!