Unalmas, döntetlenért csatázó mérkőzést sikerült játszani a Juventus-Milan rangadón, ahol a hazai csapat épp annyival tűnt csak erősebbnek, hogy volt a padon olyan játékos, aki képes volt változást hozni a játékba. Furcsa módon ez a játékos egy valószínűtlen hős volt, ha nincs Evra sérülése sanszos, hogy egyáltalán nem kerül bevetésre, így aztán kifejezetten jól jött Allegrinek, hogy kénytelen volt támadóbbra váltani a csapatát. Értékeljünk.
Nagyjából megjósolható volt milyen taktikát választ a két edző, bár Allegri egy kicsit meglepett, hogy a vártnál is kevesebb kockázatot vállalt. A 4-3-3-as rendszerüket simán lecserélte a tavaly működő 4-3-1-2-re, amivel egyel több védekező középpályás került a pályára. Persze, aki jól ismeri Allegri rangadón mutatott szokásait, a legkevésbé sem lepődött meg a kockázat minimális vállalásán.
Mihajlovics viszont semmilyen meglepőt nem húzott, ugyanaz a kezdő tizenegy futott ki a pályára, amit nagyjából azóta használ, hogy a 4-3-3-ra váltott. Apró módosítások voltak, részint a sérülések miatt (Bertolacci), részint a formahanyatlás végett (DS) maradt ki eddig meghatározó játékos. Ennek azonban kevesebb a jelentősége, túlzás lenne azt állítani, hogy taktikai megfontolások álltak a csere mögött.
A kezdőkből fakadóan a játék képe sem volt meglepő. A Juventus dominálta a meccset - már ha ezalatt azt értjük, hogy többet birtokolta a labdát - és kevés lehetőséget engedett a Milan támadásainak. Ebben egyébként nem volt nehéz dolguk, többnyire kontrákra rendezkedett be a Milan, de a várt emberfölényes helyzet nem alakult ki. Ha sikerült is lendületből lefordulni, legalább 3-4 Juventus játékos maradt a saját kapuja előtt, azt pedig talán felesleges is ragozni, hogy a torinói csapat belső védői a legjobban helyezkedő játékosok közé tartoznak. Ennyi nagyjából elegendő is volt, így többnyire maradt volna, hogy rögzített helyzeteknél veszélyeztet a Milan, de ez sem működött.
Gyorsan leszögezném azonban, hogy a Juventus sem volt sokkal veszélyesebb. Jóval többet volt náluk a labda, de mivel ők sem vállaltak sok kockázatot, ezért a Milan védelem sem ingott meg sűrűn. Volt 1-2 bizonytalanabb megmozdulás, de összességében teljesen vállalható volt a teljesítmény, még úgy is, hogy egyébként az első félidőben 37%-ban volt a csapatnál a labda, ami a szezonban a legalacsonyabb volt. Egyébként Mihajlovics ezzel kevésbé törődik, idén a 8. olyan meccsét játszotta a Milan, ahol kevesebbet volt nálunk a labda.
"Taktikailag" ott nyert meg a meccset Allegri, hogy beküldte pályára Alex Sandrót, akivel teljesen más szintre léptek a Juventus támadásai szélről. Erre reagálni kellett volna Mihajlovicsnak, de nem tette (mindjárt kitérek arra, hogy szerintem miért nem), és nem Allegri lenne, ha nem váltott volna a félidőben 3 védős formációra Bonucci pályára küldésével. Utóbbiban megint benne van a Milan kontráktól való félelem és Cerci Sandro mellett valóban jobban élt (értsd nagyobb területe volt a labdái után rohangálni), de mivel Chiellini nyugodtan kiléphetett besegíteni a brazilnak, ezért ezek a felfutások többnyire nélkülözték a veszélyt.
Sandro viszont határozottan nehézséget jelentett, aki úgy lett a Whoscored statisztika alapú értékelése szerint a meccs embere, hogy csak 60 percet játszott. Finoman már tettem rá utalást, hogy a védő teljesítményében nem hátul kell keresni a veszélyt, ellenben a támadásoknál nem kis gondot okozott. Volt 2 lövése, 4 kulcspassza, 3 sikeres csele, 3 ellene elkövetett szabálytalanság, a 3 beadási kísérletéből 3 sikeres volt, összességében Dybala mellett a legveszélyesebb Juventus játékost tisztelhetjük a személyében. Egyébként azt se felejtsük el, hogy a gólpassz is a kis brazil nevéhez fűződik.
Ritka, hogy taktikailag egy magyar válogatott meccset kell kiemeljek, de a magyar-norvég második felvonásán volt egy elsőre érdekesnek tűnő húzása Storcknak. A középpálya bal oldalára Lovrencsics került, jobbra pedig Dzsudzsák, aminek egyszerű oka van. A német edző megkövetelte a támadóitól, hogy fegyelmezetten zárjanak vissza az ellenfél felfutó hátvédeivel. Elsősorban Elabdellaloui jelentette a gondot, aki folyamatosan kísérte a támadásokat, így az első meccsen Balázs teljesen kihajtotta magát a folyamatos védekezésben, márpedig neki a támadásépítésben is jelentős szerepe lett volna. Így a második meccsre felszabadította Storck a legjobbját a folyamatos védekezés alól, helyére olyan ember került, aki eleve jobban bírja a védekezést. Valami ilyesmi lett volna a legjobb reakció Mihajlovicstól is.
Az teljesen világos, hogy Cerci soha nem lesz jó a védekezésben, se az intelligenciája se a fizikuma nem adott hozzá. Kucka sokszor tűnt fel szélen besegíteni, de neki fontos szerepe volt a középpályások őrzésében, így limitáltan tudott csak segíteni. Így az egész Alex Sandro ügy Abate nyakába szakadt. Ha visszautalok a fentebbi statisztikára, akkor két dolog tűnik ki: 1. vagy Sandro sikeresen lecselezte Ignácot 2. vagy szabálytalanság árán lehetett megállítani. Nyilvánvaló, hogy egyik sem kedvező feltétel. A gól előtt végül valami hasonló történt, Abatét úgy kerülte ki Sandro, mint idei F1-ben a McLareneket szokás. Alonso klasszikusát ismételve "GP2 engine" mozgott a nagyok között. Ami végső soron elég meglepő, mert Abate esetében egy dolog mindig állandó volt: a sebessége a bajnokság legjobbjai között van. Ehhez képest Alex Sandro kitette az indexet és kikerülte.
Részben értem miért döntött végül Mihajlovics amellett, hogy bízik Abate képességeiben és itt megint a pad szűkösségére tudok visszautalni. Ebben a keretben egy olyan játékos van a középpályán, aki elég jó a védekezésben és sebességben ahhoz, hogy folyamatosan visszazárjon a brazillal: Bonaventura. Azt már korábban kitárgyaltuk, hogy Jack a támadásépítésben a legfontosabb láncszem, és bár összességében nem tudott a Juventus ellen kibontakozni, annak lehetőségét (szerintem) meg akarta adni Mihajlovics, hogy megnyerhesse a csapat a meccset. Ha úgy gondoljuk mindenképpen jó az iksz, megtehette volna, hogy egy középpályást hoz be Cerci helyére, Bonaventura pedig fellép Cerci oldalára védekezni és akkor vélhetően kevesebb lehetőséget kapott volna Sandro.
De az is lehet, hogy egyszerűen nem vette észre mi zajlik Abate oldalán, de ebbe jobb nem belegondolni. :)
A végén próbált még váltani Mihajlovics, de annak rendje és módja szerint ez már kevésnek bizonyult a pontszerzéshez.
Nem elsősorban a szerb hibája, de a mostani volt a 7. vereség zsinórban a Juventus ellen, ami természetesen történelmi mélypont a párharc régóta íródó történetében.
