Curva Sud Ungheria

Mihajlovics próbálja menteni a menthetőt - Milan Sassuolo előzetes

2015. október 25. - dani027
Ha egy edző munkáját a sajtóban kell megerősíteni, az azt jelenti, hogy rezeg a léc a segge alatt. Berlusconi és Galliani már kijelentette, hogy kitartanak Szinisa mellett, szóval jó eséllyel valóban mostanában fog eldőlni a szerb sorsa. Nézzük mik fogják befolyásolni a meccs kimenetelét és Mihajlovics hogyan szeretné megmenteni, eddig nem épp fényes milánói karrierjét.




1. Donnarumma a kezdőben

Hivatalos kezdőnk ugyan még nincs, de az olasz lapok prognózisa alapján biztosra vehető, hogy Szinisa meghúzza ezt. Őszintén szólva nem gondolom, hogy López lenne a ludas az elmúlt hetek gyenge teljesítményében, egyszerűen arról van szó, hogy a többi játékoshoz szürkült. Amíg tavaly valóban bravúrok sokaságával segítette ki az edzőt, addig idén az ő szintjén fogható lövéseket kap, igaz potyákat így sem lehetett látni a portástól. Donnarumma kapuba állítása mindenképpen nagy kockázat. Legyen szó bármekkora tehetségről is, a kapus poszton iszonyatosan fontos a tapasztalat. Legutóbb úgy emlékszem az Udinese próbált hasonlóan fiatal kapust a kezdőben Scuffet személyében, ami szépen be is jött, igaz azóta már nem ő őrzi a csapat kapuját. Meglátjuk mire megy a gyenge Milan védelem mögött az egyébként valóban kiemelkedően tehetséges Donnarumma.



2. Egyre több olasz a kezdőben

Nem szeretnék feltétlenül összeesküvés-elméletekbe kezdeni, de a Berlusconival való találkozások mindig amolyan Berlusconis fordulatot hoznak. Először a 4-3-1-2-es formációban állapodtak meg, majd ennek bukása után több olasz került a kezdőbe, ami Berlusconi másik állandóan hangoztatott kívánsága. A kettő együtt ugyan nem valószínű, de a 4-3-3-as felállásban várhatóan 8 olasz játékos is lesz. 

3. Cerci reaktiválása

Ha Cercivel akarod megnyerni a meccset, ott már gondok vannak. Persze utóbbi nem igazán számít újdonságnak. Cerci alapvetően nem rossz játékos, ha a rendkívül egyszerű képességeire építenek játékot. A gyorsaságára. Ennél többet nem tud nyújtani, nincsenek olyan technikai adottságai, mint Robbennek még akkor sem ha kétségbeesetten próbálják befelé cselezésre ösztönözni. Az, ami a hollandnak akkor is megy, amikor már mindenki tudja a tévéből ülve is, hogy mi következik Cercinek nem fog működni, mert ehhez nem elég a sebesség, kellene a technikai tudás is. Mindez nem jelenti azt, hogy nem lehetne hasznos játékos, de semmiképpen sem olyan csapatban, ahol az esetek többségében labdabirtoklásra kényszerülne, ahol már a nem létező kreativitásának is elő kellene jönnie. De egy előrekúrt labdát ettől még megjátszhat majd valamikor.

4. Berardi semlegesítése

Adjuk fel fiatal barátaim, ez a srác mindig gólt fog lőni ellenünk. Most, hogy vénségére Di Natale és padoztatása miatt Amauri végre nem terrorizálja a csapatot a tuti 1 góljukkal, jött Berardi, akinek az a hobbija, hogy négyesével aláz. Még ha ez így túlzás is, a Milan egyértelműen a kedvenc ellenfele. Karrierje során 3 győzelmet ért el ellenünk (ennyit csak a Cesena ellen számlál még), és 7 gólnál, 2 gólpassznál tart 5 meccsről. Szóval ő és a Sassuolo egyfajta fix mumussá vált, ennélfogva a srác semlegesítése kulcsfontosságú lenne Mihajlovicsnak. Idén még nem is indult be Berardi, szóval különösen nehéz dolga lehet, tekintve, hogy ellenünk extra önbizalommal lép pályára. A Sassuolónak ellenben így is megy több gólt szereztek (11 vs. 9) és kevesebbet kaptak (8 vs. 14), mint a Milan. Ja, és nyilván pontokban is előttünk vannak, szám szerint 5-tel. 

Alessio, há' miért nem váltotok baszd meg?


 Az életéért küzd?

Valahogyan nehezen tudom elképzelni, hogy év közben kirúgják és egyszerre fizessünk 3 edzőt, aki semmit sem csinál, miközben a 4. próbál ebből a mocsokból valamit kihozni. De ha esetleg kikapna hazai pályán a Milan és közelebb sodródna a kieső helyek felé, akkor más lehetőség nem nagyon marad. Még akkor sem, ha a lehetőségek kimerülnek Brocchiban az olasz sajtó szerint. Valószínűleg Mihajlovics is tisztában van azzal, hogy mennyire nehéz helyzetbe került a csapattal, így talán az várható, hogy próbálja feltüzelni valahogyan a társaságot.  

A formációváltásban rejlik a megoldás? - Torino-Milan előzetes

Mindösszesen 7 forduló kellett ahhoz, hogy az eredetileg favorizált formációt gyorsan valami más váltsa fel. A válogatott szünet alatt lehetett gyakorolni az alternatívákat és úgy néz ki ismét valamilyen szélsőket is alkalmazó formáció kerül előtérbe. Meglepetés?



A Milannál mondhatni elég régóta megy ez. Először Ancelotti lett átkozva a Karácsonyfa alakzat miatt (megjegyzem, én sem voltam nagy híve, de azért egy BL-győzelemre még jó volt), ebből Leonardo váltott egy offenzív 4-3-3-ra. Leonardo összeveszett a vezetőséggel és kijelentették, hogy az "egycsatáros" formációt nem akarják többet látni, és a 4-3-1-2 kell nekünk. Allegri pont az az edző, aki elsősorban ebben hisz és tulajdonképpen az alapanyag is adott volt hozzá, elsősorban Ibrával. Nem feltétlenül szeretném végigvenni a sort ismét, a lényeg, hogy nagyjából a 4-3-3 és a 4-3-1-2 között variált a csapat az előző években, amiben nem kis része volt Berlusconinak, aki előszeretettel üti bele a dolgát az ilyesmibe. Amivel akkor is baj lenne ha megfelelő minőséget is szolgáltatna hozzá, ami láthatólag egyáltalán nem igaz. 


A 4-3-1-2 idei változata pont ugyanazzal szenved, mint ami mondjuk Allegri alatt Ibráék távozását követően. Nincs irányító, sem mélységi, sem trequartista amivel gyakorlatilag halott a rendszer. Montolivót két jobb meccs után alaposan beárazták, a támadók mögött pedig még csak átlagos teljesítményt sem láttunk az idei szezonban. Irányítókérdésben nyilván látja Mihajlovics is, hogy valami nincs rendben, ezért játszatta már ebben a szerepkörben Hondát, Susót és Bonaventurát is, gyakorlatilag az a kérdés, hogy melyik játékos nyújtott kevésbé gyenge teljesítményt. Habár Jackre szavaznék, ő semmiképpen sem megoldás, mivel van poszt ahol sokkal jobb teljesítményre képes. A keretben talán egy alkalmas játékos lenne a poszt betöltésére, de Ménezről gyakorlatilag semmit sem tudni, a visszatérése bizonytalan. A csere tehát mondhatni indokolt.

A probléma ezúttal a szélsőkkel van.

Ugyanis a hatékony játékhoz szintén olyan emberek kellenek, aki 1-1-be meg tudnak verni védőket, erre pedig legalkalmasabbnak szintén Ménezt lehetne megnevezni. Bonaventura egy fokkal jobb szélen, mint irányítóként, de elsősorban itt is a mezőnymunkával tűnik ki. Szóba jöhet még Cerci, aki akkor lenne híres a kreativitásról ha az kimerül a "megtolom, 'oszt futok utána" nevű trükkben. Suso kábé itt is vetekszik a lepkefing hasznosságával, annyi különbséggel, hogy a spanyol játékosra és a látványos, de különben teljesen haszontalan labdavezetésére nagy karrier is várhatna, mondjuk egy futsal pályán. Ha pedig valamiért újra Hondára szeretnének ráerőltetni egy olyan posztot, ahol nem árt a gyorsaság és robbanékonyság, akkor megint annyit sikerül elérni, hogy már találkozó előtt vállalja Mihajlovics az emberhátrányt.



Talán a 4-4-2 áll legközelebb ahhoz, ami valamennyire illene a csapat profiljához. Habár ezt a rendszert a Championship csapatokon és az Atlético Madridon kívül más csapat alig játssza, igazából egy komoly dilemmát okozna a rendszer: ki legyen a jobb oldali szélső?

Nézzük az előnyöket.

1. Bacca és...
...valószínűleg Balotelli. De a lényeg, hogy a 4-4-2-ben egyszerre két középcsatár is a pályán lehet, ami tekintve, hogy itt van a legnagyobb támadópotenciál igen fontos szempont. Ráadásul Balotelli nagy szabadságot is kapna hozzá, bár azt még nem sikerült eldönteni, hogy ez most jó-e a csapatnak vagy nem. 
2. Bonaventura az eredeti posztjára kerülne
Az Atalanta éveken keresztül eredményesen alkalmazta a 4-4-1-1-es felállást, melyben Bonaventura a csapat bal oldalán szerepelt. Amolyan hibrid pozíció volt ez, egyáltalán nem klasszikus szélső, de kihasználták a gyorsaságát és a mezőnymunkáját is. 
3. De Jong és Montolivo
De Jong önmagában emberhátrány támadásban, Montolivo önmagában nem elég ahhoz, hogy a védekezés is rendben legyen. Ketten együtt valószínűleg jobban megoldanák a szűrést, Montolivo pedig a támadásokat is szabadabban segíthetné annak tudatában, hogy van mögötte még egy "életbiztosítás" és ha hibázik, Nigel besegíthet. Viszonylag kevés alkalommal használták a Milan edzői őket egyszerre a védelem előtt, ez főleg Seedorf nevéhez köthető.
4. A védelem stabilizálása
Mihajlovics viszonylag agresszív, letámadásra épülő, a védelem magasra tolásával próbálkozó rendszer képzelt el. Csakhogy amíg középen nem tud a Milan elegendő nyomást helyezni az ellenfélre és simán kihozzák a labdákat a térfelükről, addig mondhatni öngyilkos taktikát vett elő a szerb. Ugyanis ezzel kiszolgáltatja a belső védőket az állandó ellentámadások lehetőségének, ami egyáltalán nem okos gondolat, pláne, hogy a belső védőink a levegőben elég nagy hatékonysággal tudnak dolgozni, míg földön maximum Romagnoli tekinthető magabiztosnak, de még ő is gyakran hoz rossz döntéseket. 

+1. A kérdés: mi legyen a jobb oldali poszttal?
Jó megoldás itt sem létezik, legalábbis olyan, amit egyből elfogadnánk annak. Ménez természetesen ebben a posztban is használható - bár itt limitáltabban, mint csatárként, ráadásul most sérült. Cerci és Suso esetében a mezőnymunka lenne kritikus pont, ellenben Honda ebben a tekintetben mindenképpen kiemelkedik. Az egyik legmeglepőbb húzás Kucka felhasználása lenne, akit a Genoában többször használtak hasonló poszton. Gasperini a Genoánál rendszeresen szereti azt hazudni, hogy valójában 3-4-3-as rendszerrel dolgozik, ebben pedig többször előfordult, hogy Kucka játszott vagy a középpálya szélén, vagy akár még feljebb is. A szlovák játékával nyilván nagyon defenzív lenne a felállás, ami annak ismeretében, hogy a csapat az eddig 7 bajnoki mindegyikén kapott gólt és a bajnokság egyik leggyengébb védelmével rendelkezik nem is feltétlenül lenne baj.

Az olasz lapok is találgatják mi lesz a döntés, jelenleg csak annyi biztos, hogy a 4-3-1-2 egyelőre repül és 4-3-3 vagy 4-4-2 lesz a továbbiakban. A Gazzetta szerint egyenesen mind a kettő szóba jöhet, akár meccs közben is lehet váltani. Cerci pedig mindegyik variációban alapember lehet.

K.O.-Milan-Napoli 0-4

@OptaPaolo
4-Ez a legnagyobb különbségű Napoli győzelem a Milan ellen a Serie A történetében. Megsemmisítve.
@OptaPaolo
0-Legutóbb 2014 márciusában fordult elő, hogy a Milan a Serie A-ban zsinórban két meccsen nem lőtt gólt.
@OptaPaolo
-5-A Milan gólkülönbsége (-5) 7 meccs után a legrosszabb az 1938/39-es szezon óta. 

 

 
Értékeljünk. 

 

Pedig én tényleg megpróbáltam.
Először megpróbáltam elhinni, hogy a tulajdonosváltás (?) és az azzal járó pénz jó irányba tereli a Milant és Galliani úgy igazol ahogyan régen.
Megpróbáltam elhinni, hogy a nyári történések mögött volt valami koncepció, amivel lehet, hogy nem értek egyet, de a végén összeáll és valami nagy lesz belőle. 
Ami éppenséggel még meg is történhet, még ha nem is abba az irányba tartunk. 
Próbáltam elhinni, hogy Mihajlovics újat hoz edzői fronton és ha gyengébb keretből is kell dolgoznia, mondjuk mentalitásában mást fog tükrözni a csapat, mint Inzaghi értelmezhetetlen mosléka. 
Tényleg próbáltam elhinni mindezt.
Lefocizott minket a Fiorentina?
Nembaj! Az építkezés kezdetén vagyunk még, ilyenkor belefér. 
Szar a csapat az Empoli ellen? 
Legalább nyertünk. Pippóval az sem ment. Előrelépés!
Hopp, egy vereség az Inter ellen.
De nyerhettünk volna.
Volt egy jó félidő az Udinese ellen.
A másodikat felejtsük el.
A Genoa már nem jött össze.
Bassza meg, ez kellett volna.
Hazai pályán 4-0 a Napoli ellen?
Na, eredjetek mindannyian a picsába!
Körülbelül így ment le az elmúlt hónap. Mindenben és mindig próbáltam látni a pozitívumot, mert volt. A vasárnap látottakban semmi pozitívumot nem tudok már belemagyarázni. Legfeljebb azt, hogy az előzetes kételyeim igazolást nyertek. A nyáron rosszul igazoltak, a csapat nem erősödött érdemben, Mihajlovics egydimenziós és a Milan középszerű. Keserű öröm.
Galliani, az éveken át körbeszopkodott csúcsmenedzser összehozott egy olyan 90 milliós Mercatót, amivel sikerült ugyanazon a szinten tartani a csapatot. Meccs közben a belőlem kitörő Coelho bölcsen megállapította: 
"Bacca a legjobb játékosunk, de rossz igazolás volt. Egy vidéki, sáros, tehénszaros útra nem veszünk Ferrarit, mert nem tudjuk használni, és egy terepjáróval többre megyünk. Még akkor is ha önmagában a terepjáró nem jobb, mint a Ferrari."
De bassza meg ennek a fura Coelhói énnek igaza van. Nyáron el kellett volna kezdeni az építkezést. Lerakni alapokat, okosan igazolni, amibe lehetőleg bevonják az edzőt is. Ebből sikerült egy frusztrált vénember vergődését kihozni. Nem váratlanul persze, valahol benne volt az éveken át tartó kölcsönopció, pofátlan alkudozások nem tesznek jót a klub imidzsének és megkérik majd a játékosok árát. 
Már azt sem értettem, hogy miért kellett görcsösen csatárt igazolni. A góllövés sem volt erőssége a csapatnak, de azért csak ott volt egy Ménez, aki a gólkirályi címért is ment, a Genoában konzisztens teljesítménnyel előrukkoló Niang, vagy El Shaarawy akitől mindig többet vártunk, de a tehetségét aligha lehet megkérdőjelezni. A legkisebb probléma pont ezen a területen volt a Milannal. A lyukas védelem, a nemlétező középpálya befoltozása már égetőbb szükség lett volna.
Ehelyett mindenáron szereztek egy klasszis támadót, amiért akár pacsi is járhatna. Elvégre vettünk egy "Ferrarit". De mit érsz vele, ha a terep sáros és nem tudod használni? Nyilván nem a Ferrari a rossz, de vannak feltételei a használatának. Például egy rendesen leaszfaltozott út. Ha ez hiányzik, akkor erősen döcögni fog a szekér.
Döcög is rendesen a szekér, pedig látszódik, hogy Bacca jó játékos. Talán az sem túlzás ha a legjobbnak nevezem. 
Valahogy ez is tükröződik az egész csapaton. Annyi a különbség, hogy idén nem Destro, hanem egy klasszis csatár szenved a gyengén működő középpálya előtt. 
Elő lehetne venni Mihajlovicsot is, aki eddig jelét sem adta, hogy lenne benne elképzelés a Milan játékával kapcsolatban, sőt ha kicsit is ügyesebb edzővel került szembe, teljesen összetört az a játék, amit előzetesen kigondolt. A bevezetésbe bemásolt statisztikák mutatják, hogy abban is gyenge, amit előzetesen erősnek gondoltunk volna, a csapat védekezése éppoly csapnivaló, mint volt. Idővel megér egy posztot az eddigi teljesítménye, előtte még azért hagyni kell neki egy kis időt hátha valamit mégis alkot. Talán a legnagyobb csalódás vele kapcsolatban, hogy nem érződik az a mentalitás, ami a Sampdoriánál is megvolt és a játékoskarrierjét is jellemzi. Volt meccs, hogy felvillant, de ez olyasmi, ami időről időre megtörténik még a kiesőjelöltekkel is. Akad néha, hogy összeáll az, ami egyébként egész évben nem, és meglepetést okoznak. 
Persze az is lehet, hogy a játékoskeret alkalmatlan bármire, amit előzetesen célként megfogalmaztak. 
Amit önmagában nem szeretnék elhinni. Mert az azt jelentené, hogy a Milan játékosállománya az évről évre kicserélődő Genoával, vagy a Milan költségvetésének töredékéért csapatot építő Torinóval sem veszi fel a versenyt. 
Ez pedig egyszerűen nem igaz. Bár önmagában a válogatottság nem jelenti egyből, hogy jó labdarúgóról van szó (pláne mondjuk egy mai olasz válogatottból kiindulva), de azért mégis: a csapat jelentős része valamilyen válogatottban játszik, vagy rendszeresen játszott. Vagyis hiába a nemzetközileg gyenge keret, az olasz bajnokságon belül kellene mutatni valamit. De legalábbis illendő lenne.
Az a legnagyobb baj, hogy az alapoknál bukik meg a Milan játéka. A védekezés szétesik, így arra kényszerülne a csapat, hogy mindig több gólt rúgjon az ellenfélnél. Aki régebb óta nézi az olasz focit az biztosan tudja, hogy ez ebben a bajnokságban nem így működik. Nem véletlenül van élmezőnyben olyan csapat, amelyik hátul is magabiztos, és nem véletlenül került a Milan a középmezőnybe a bajnokság 2. legrosszabb védelmével. Amíg annyit sem sikerül elérni, hogy legalább ne hozzuk ingyen gólokkal helyzetbe az ellenfelet, addig sok jóra nem kell számítani.
Érdekesség, hogy Seedorf alatt 18 meccsből 8 alkalommal nem kapott gólt a védelem, összesen pedig 19-szer mattolták Mexéséket. Félreértés ne essék, nem várom vissza Seedorfot sem, bár jó edző lehet belőle, sokat kellene még tanulnia. De egy valamit helyesen észrevett: ez pedig az, hogy hátul kell valamiféle stabilitás ahhoz, hogy pontokat lehessen szerezni. Bár voltak rettentően kellemetlen mérkőzések, ahol a Parma vert négyet a Milannak, vagy simán, már-már megalázóan könnyedén nyert a Napoli, azokat a csapatokat többnyire verte a Milan a hollanddal, ami gyengébb volt a Milan játékosállományánál. 
Valami ilyesmit várok még mindig Mihajlovicstól. Nem kell mindenáron letámadni, elég ha megvan a harciasság és a stabilitás. Remélhetőleg lassan belátja ezt, ellenkező esetben gyorsan bukni fog.
Nyáron pedig lehet kezdeni az építkezést. 

 

Erősségek, gyengeségek - Milan-Napoli előzetes

A Genoa elleni kellemetlen vereség után lényegesen rosszabb helyzetből várhatja a Milan a szezon 3. rangadóját, ahol ezúttal a Napoli lesz az ellenfél. Az a csapat, amelyik eddig szintén botladozott, de amelyiket a keret minősége alapján mindenképpen a Milan elé lehet sorolni, és amiben hosszútávon nagyon nagy lehetőségek rejlenek.


A Genoa ellen valami megtört a csapatban. Nem tudom, hogy ez csak a rossz taktikai felfogásnak, Bertolacci idegen játékának vagy az ellenfél harciasságának volt köszönhető, mindenesetre tény, hogy olyan érzés volt minha visszatértünk volna a szezonkezdetre hasonlító játékhoz. Amikor semmi nem ment abból amit Mihajlovics kért, és egy jobbára csak szenvedő Milan volt a pályán. Nézzünk meg néhány fontos pontot a mérkőzés előtt.

Bertolacci, vagy valaki más?

Ígérem most már hagyom a húszmilliózást, mert felesleges. Megtörtént, kifizettük, elhoztuk, valamit kezdeni kell vele. Mert tény, hogy ezt a teljesítményt eddig Koman Vladimir is hozta volna, kezdve a botrányos védekezéssel, gyenge passzjátékkal és sorozatos rossz döntésekkel. A kérdés inkább az, hogy miként lehet felhasználni. Bertolacci szerepkörét a Genoában éveken át keresték. Trequartistaként nem volt elég gólerős, gyenge volt a jelenléte is, míg mélyebben a védekezésével adódtak gondok. A tavalyi rendszerben köztes megoldást alkalmaztak vele kapcsolatban, középső középpályásként játszott ugyan, de nagy szabadsággal és bizalommal, amit láthatólag élvezett. A probléma az, hogy a Milanban nem fog ekkora szabadságot kapni, pláne amíg van aki jobban teljesít nála. Márpedig jelenleg akadnak szerencsére ilyen játékosok.


Például Kucka, akivel kapcsolatban szkeptikus voltam, nem tartottam átlagos tucatjátékosnál többre. Valójában éppen ő az, aki leginkább képes egyensúlyt hozni a középpályára a jelenlegi keretből. Védekezésben kiváló, támadásban sem annyira suta, mint De Jong, a futóteljesítménye pedig parádés. Ha pedig hozzátesszük a lelkesedését és az ellentmondást nem tűrő hozzáállását, akkor azt hiszem kijelenthető, hogy személyében sokkal inkább Mihajlovics-kompatibilis játékost hoztak Gallianiék, mint amilyen Bertolacci. 
Ellenpólusa Bonaventura, aki jobban támad, egyszersmind rosszabb a védekezésben és ezzel ki is egészítik egymást. Mögöttük Montolivo adhatja meg azt az alapot, ami a játékukhoz szükséges és mivel a labdakihozataloknál alapvetően nem rossz, nagyobb haszna van a két sokat futó középpályásnak. Jelenleg ez tűnik a legerősebb triónak a középpályára.

Kérdéses továbbá a trequartista pozíciója, ahol egyetlen jó megoldás sincs. Ménez sérült, Honda, Suso gyenge, Bertolacci pedig bár nem játszott a Milanban ezen a poszton, a korábbi csapataiban nem volt kiemelkedő, max 1-1 jó meccset tud felmutatni. Mégis itt érzek benne jelenleg a legtöbb potenciált, a technikáját és átlövéseit lehetne kamatoztatni, talán jobban mint a szóban forgó alternatívákét.

Védelem, védelmek

Ami kulcsfontosságú lehet az a védelmek összeállítása. A Zapata-Romagnoli kettős egészen jól teljesített, egészen a Genoa meccsig, amikor a kolumbiai gyalázatos meccset hozott, és Romagnoli sem lehet büszke a kiállítására. Utóbbi különösen problémás most, hiszen nincsenek nagyon alternatívák. Ely a jelek szerint élvezi Mihajlovics bizalmát, a Genoa ellen különösebb hiba nélkül hozta le a félidőt, de akkor már nagy nyomás sem volt a védelmen. Komolyan tartok a sebességétől ismerve a Napoli játékosok gyorsaságát. 


Viszont a túloldalon sem lehetnek nagyon magabiztosak, mert egyértelműen a leggyengébb pontja a Napolinak a védelem. Mindenhol lehet valamilyen klasszist felfedezni a keretükben, de itt nagyon nem. Olyan szinten hiánycikk náluk a védő, hogy még az olasz középmezőnyhöz sem nagyon sorolnám Albiolékat, de ez persze csak magánvélemény. Mivel a Milanban épp a támadóknál vannak a klasszis teljesítményre képes játékosok, ezért abban lehet bízni, hogy Baccáék összehoznak valamit. De...

A Napoli középpálya

Bármennyire is van egy egészen működőképesnek tűnő trió a pályán, minőségében nem érnek fel a Napolihoz. Egyedül Valdifioriban nem látok semmi olyat, amit mondjuk Montolivo ne tudna hozni még rosszabb napjain is, így például ha sikerülne őt nyomás alá helyezni, abból lehetne keresnivalója a Milannak. (Előzetesen mondjuk Jorginhót várják a kezdőbe.) A többiek viszont klasszis (közeli) játékosok, Allan, Hamsik és várhatóan Insigne is egyértelműen erősebb a Milan felhozatalánál. Középpályán olyan előnyt alakíthatnak ki, ami legalább annyira megöli a játékot, mint Sousa vagy Gasperini csapata tette, pláne ha alkalmazzák az eddig kiválóan működő letámadást. Eddig két csapatnak sikerült a letámadásra épülő védekezését alkalmaznia a Milannal szemben, akkor annyira megbontották a játékot, hogy igazából ki sem derülhetett mi az elképzelése Mihajlovicsnak és mire változtathatott volna a szerb, addigra emberhátrányban is voltunk. Ez sajnos benne van a Napoli ellen is, így valamit mindenképpen ki kellene találni a Napoli-féle pressingre. Ha ezt nem sikerül kezelni, akkor csúnya vereség is lehet akár a találkozó vége. 

0-2 eddig a rangadókon, de...


Eddig Mihajloviccsal a Fiorentina és az Inter ellen sem jött össze a győzelem, de a pontszerzés sem. A kuzinok ellen már nem tűnt reménytelenek a helyzet, a lehetőségek alapján a Milan győzelem sem lett volna túlzó. Mind a két mérkőzés idegenben volt, jó ebből persze az Inter meccs a San Siróban került megrendezésre. A Napolit viszont hazai pályán fogadja a Milan, ahol eddig veretlen a csapat. Az is igaz, hogy az első 6 meccsből 4 is idegenben került megrendezésre, aminek fele rangadó volt, tehát a mostani mérleg akár torz is lehet ebből a szempontból. Kétségtelen, hogy a szezonkezdet nem volt különösebben könnyű a szerb számára. Hazai pályán viszont jó lenne legalább a pontszerzés a Napoli ellen, de még nagyobbat dobhatna a csapaton egy esetleges győzelem. És szurkolóként sem lenne utolsó ha kicsit több reménnyel és elvárással mehetne a csapat a válogatott szünetre. 


Ki a Milan legjobb edzője? A válasz olyan meglepő, hogy tuti nem találod ki!!444!!!!

Nemrégiben a Gazzetta* szépen összefoglalta, hogy Inzaghi mennyiben jobb, mint Mihajlovics. Számításuk szerint az első 6 fordulóban Inzaghi több pontot szerzett, amiből következésképpen állítható, hogy Inzaghi nyújtotta a jobb teljesítményt. Megirigyelve a lap módszertani forradalmát, megvizsgáltuk ki a Berlusconi-korszak legjobb edzője. 
Figyelem! Az új tudományos módszer által adott végeredmény helyenként meglepő eredményeket hozhat, így szív és érrendszeri betegségben szenvedőknek szigorúan NEM AJÁNLOTT a cikk folytatása. Legfeljebb nagykorú felügyelete mellett.


Sacchi


Kezdjük a sort Sacchival, akit sokan túlértékelnek eredményei miatt. Való igaz, hogy a másodosztályból előkukázott tréner nyert pár trófeát, de mi a helyzet az első 6 meccsel? Nos, azt kell mondjam nem úgy indult ez a kapcsolat ahogyan kellett volna. Az első 6 meccses edzői összevetésben csak a középmezőnybe tudott bekerülni. De nézzük a konkrétumokat.

AC Pisa-AC Milan 1-3 
Milan-Fiorentina 0-2
Cesena-Milan 0-0
Milan-Ascoli 2-0
Sampdoria-Milan 1-1
Verona-Milan 0-1
6 mérkőzés, 3 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség, 11 pont.

Kezdjük azzal, hogy a Fiorentina ellen vereségbe futott bele, pedig hát elég ciki kikapni Paulo Sousától, aki a magyar edzőképzést is szembeköpte. Az meg, hogy a Pisát legyőzte nem győzött meg a zsenialitásáról. Egy Pisa nevű ellenfelet nem lehet komolyan venni.
Gazzetta index: 6/10
Bár a Pisa legyőzése megihlette Polit.


Capello

Következik Capello, aki szintén nyert ezt-azt a csapattal, de minket ez kurvára nem érdekel. Az első 6 meccsen viszont kifejezetten jól sáfárkodott a lehetőségeivel, ugyanis nem szenvedett vereséget. 

Ascoli-Milan 0-1
Milan_Cagliari 1-0
Juve-Milan 1-1
Milan-Fiorentina 1-1
Milan Genoa 1-1
Atalanta-Milan 0-2

6 mérkőzés, 3 győzelem, 3 döntetlen, 12 pont.

Persze ha Inzaghival vetjük össze, akkor érződik, hogy Capello nem értett a támadásokhoz, hiszen amíg Pippóval 13 gólt szerzett a csapat, addig Capello összesen 7 góllal terhelte meg az ellenfelek kapuját, pedig neki nem El Shaarawy volt az első számú csatára.
Gazzetta index: 7/10

Tabarez


Problem?

Ki ne emlékezne Tabarezre és a parádés eredményekre? Az uruguayi tréner az első 6 meccsen is bizonyította, hogy milyen kiemelkedő edző, jöjjenek az eredményei.

Milan-Verona 4-1
Sampdoria-Milan 2-1
Bologna-Milan 1-2
Milan-Perugia 3:0
Roma-Milan 3-0
Milan-Napoli 3-1

6 mérkőzés: 4 győzelem, 2 vereség, 12 pont.

Ugyan kétszer is vereséget szenvedett a csapata, de cserébe 4 alkalommal győztesen hagyta el a pályát. És nem holmi Kápelló féle kiszenvedett 1-0-kal, hanem ha kellett rendesen odapakolt az ellenfelek védelmének. Kiváló kezdés, mester!
Gazzetta-index: 9/10

Zaccheroni

Zaccheroni mester szintén a legendás első 6 meccsesek közé tartozik a maga 12 pontjával. Elődjéhez hasonlóan ő is 4 győzelmet számlál, konkrétan:

Milan-Bologna 3-0
Salernitana-Milan 1-2
Milan-Fiorentina 1-3
Venezia-Milan 0-2
Cagliari-Milan 1-0
Milan-Roma 3-2

6 mérkőzés, 4 győzelem, 2 vereség, 12 pont.

Eredményei nem annyira kiemelkedőek, mint Tabarezé, de a pacsi így is jár neki.
Gazzetta-index: 8,5/10

Fatih Terim

A nagybetűs MESTER. Jött, látott és odabaszott. Minden edzőt agyonvert az első 6 meccsel. Nemcsak a pontokban szerzett sokat, de a gólok is jöttek. 

Brescia-Milan 2-2
Milan-Fiorentina 5-2
Udinese-Milan 1-2
Milan-Lazio 2:0
Perugia-Milan 3-1
Milan-Venezia 1-1

6 mérkőzés, 4 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség. 13 pont. 

Ugye? Naugye? Leírom helyettetek: a Berlusconi-korszak legnagyobbja!
Gazzetta-index: 10/10


Legenda.


Ancelotti

Pfffff.


Ez, miez?


Milan-Piacenza 0-0 1
Parma-Milan 0-1 3
Milan-Chievo 3-2 3
Milan-Juventus 1-1 1
Roma-Milan 1-0 0
Atalanta-Milan 1-1 1

6 mérkőzés, 2 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség, 9 pont.

A szemöldökös bohóc 9 pontot kapart össze. Önmagamat tudom ismételni: pffff. Aki egy szinten van Mihajloviccsal, arról mit lehet mégis írni?
Gazzetta-index: 2/10

Leonardo

A kis (Pinyős szóhasználatával élve) buzibrazil szintén a kutyaütők közé tartozik, de egy szinten teljesített elődjével.

Siena-Milan 1-2
Milan-Inter 0-4
Livorno-Milan 0-0
Milan-Bologna 1-0
Udinese-Milan 1-0
Milan-Bari 0-0

6 mérkőzés, 2 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség, 9 pont.

Ráadásul még az Inter ellen is kurva nagyot égett, ez elég gáz komám. Mihajlovics csak 1 góllal kapott ki.
Gazzetta-index 1/10

Allegri

Allegri az első 6 meccsen épp annyira sótlan volt, mint a későbbiekben. A szép kezdés után gyorsan romlott a támadójáték (nyilván Ibra miatt, nélküle  4-et vert a Milan!!!), és nagyon lassan indult be a henger, aminek a végén bajnok lett. De ez itt irreleváns.

Milan-Lecce 4-0
Cesena-Milan 2-0
Milan-Catania 1-1
Lazio-Milan 1-1
Milan-Genoa 1-0
Parma-Milan 0-1

6 meccs, 3 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség, 11 pont.
Gazzetta-index 6,5/10

Seedorf


Ezt is majdnem megnyerte a csodacsoki.

A nevét így kell beírni a történelemkönyvekbe: az egyetlen, aki felvette a kesztyűt Fatih Terim hatmeccsesével.

Milan-Verona 1-0
Cagliari-Milan 1-2
Milan-Torino 1-1
Napoli-Milan 3-1
Milan-Bologna 1-0
Sampdoria-Milan 0-2

6 mérkőzés, 4 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség, 13 pont.

Pontokban meg is volt neki, de Terimnek volt 5-2-es győzelme, ez döntött.
Gazzetta-index 9,5/10

Inzaghi

Végül leszorult az esélyesek közül, itt sem került be a legjobbak közé, de Mihajlovicsnál mindenképpen jobb. Ráadásul a Parma ellen sikerült egy 9 gólos meccset játszani, ez plusz pontot jelent.

AC Milan - Lazio 3-1 
Parma - AC Milan 4-5 
AC Milan - Juventus 0-1
Empoli - AC Milan 2-2
Cesena - AC Milan 1-1 
AC Milan - Chievo Verona 2-0 

6 mérkőzés, 3 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség, 11 pont.

Hiba volt elküldeni. Ez egyértelmű.
Gazzetta-index: 7/10

Mihajlovics

Már az elején tudtam, hogy undorító, szar, féreg a szerbgeci, de erre nem is cáfolt rá. A csapata egyértelműen rosszabb, mint a tavalyi Milan, ráadásul neki még pénze is volt, amit elkölthetett. 

Fiorentina-Milan 2-0
Milan-Empoli 2-1
Inter-Milan 1-0
Milan-Palermo 3-2
Udinese-Milan  2-3
Genoa-Milan 1-0

Hánynom kell.
Gazzetta-index: 1,5/10


Összegzés






Milan edzők a Berlusconi korszakban | Create infographics

*valójában több érvük is volt.

Genoa-Milan 1-0 - Curvasudungheria podcast #1

A találkozó után leporoltuk egy régi projektünket és podcastben foglaltuk össze a találkozón látottakat.
Beszélgettünk többek között:
-a védőink teljesítményéről
-Bertolacci helyzetéről
-Mihajlovics taktikázásáról
-és röviden érintettük a Napoli elleni mérkőzést is.







Meglátogatjuk a kistesót! - Genoa-Milan előzetes

Azt már tudjuk, hogy a Mihajlovics által vezetett Milanban van potenciál. Kérdés, hogy tovább tudja-e folytatni a megkezdett és eddig jónak tűnő utat a csapat, avagy megállítja a lendületet az idén eddig csak szenvedő Genoa. A találkozóra délben kerül sor, így ez a kérdés még a vasárnapi ebéd alatt kiderül.


 A Genoa tavaly nagyon csúnyán odapirított a ligának és óriási meglepetésre a 6. helyet szerezték meg, amivel akár nemzetközi porondon is szerepelhettek volna, ha ennek nincsenek jogi akadályai. De voltak, így aztán az történhetett meg, hogy végignézhették a legnagyobb rivális totális égését a selejtezőben, ami azért valószínűleg valamelyest kárpótolta a klub szurkolóit. Az idei évben aligha várható ekkora teljesítmény a Genoától, különösen nem szezon elején. Preziosi klubmodelljének átka, hogy nincs olyan év amikor ne kellene alapemberek helyére újakat beépíteni, ami pokolian nehéz feladat, pláne ha nem sikerül azonnal a megfelelő játékost kiválasztani. A tavalyi csapatból például elveszítették Falquét, Niangot, Bertolaccit és Kuckát, azokat a játékosokat, akik nagyon fontos szerepet játszottak a 6. hely elérésében. Mindez meg is látszódik a teljesítményükön, mert idén egyetlen győzelemmel (és pontszerző meccsel) szerénykednek, a Hellas Verona 2-0-ás legyőzésén kívül mást nem tudnak felmutatni. De ennyire azért nem gyengék, mint amit ez a statisztika sugallna.

A 4 vereség közül ugyanis a Palermo ellen léptek legnagyobb eséllyel pályára a pontszerzésért, ahol 1-0-ra kikaptak. A Fiorentina, Juventus és Lazio ellen maximum azt lehet felróni nekik, hogy nem tudták borítani a papírformát, de úgy gondolom épp annyival lettek gyengébbek, hogy ez irreális elvárás legyen. Ha belegondolunk ilyen sorsolással elképzelhető, hogy a Milan sem szerzett volna sokkal több pontot. Így aztán valós képünk nincs a Genoáról, annyit tudunk, hogy gyengébbek a Milannál és a náluk erősebb csapatoktól eddig mind kikaptak. Logikus tehát, hogy ez most is így történjen, és ez még olyan mérkőzés ahol kötelezőnek tűnik a 3 pont megszerzése.


Lélektanilag fontos is lenne, mert a meggyengült és gyenge támadó formában lévő Genoa (eddig 2 gólt szereztek, mindegyiket a 2. fordulóban) után két nehéz meccs következik. Egy a hullámzó, de játékosállományában komplettebb és minőségibb Napoli és a rettenetesen stabil, de játékosállományában Milan mögött álló Torino. Két ellentétes mérkőzés, ahol nem férnek bele olyan ajándék hibák, mint amiket sikerült az előző 2 találkozón elkövetni. És két olyan mérkőzés, ahol a csapat jelenlegi formájából kifolyólag 0 és 6 pont között bármit el tudok képzelni.

Ami ebben a szezonban (eddig) rendkívül pozitív, hogy a hibák ellenére jönnek a pontok a kicsik ellen. A Milan elképesztően messze van attól, hogy a keretben lévő potenciált hosszútávon a pályán is megjelenítse, rengeteg lyuk van még ebben a keretben, amit igazol, hogy a védelem még mindig nem hozott le bekapott gól nélkül meccset. Na, történetesen erre alkalmas ellenfél lehetne a Genoa tekintve a pocsék mérlegüket, de nem nagyon zavarna ha csak a Napoli meccsre állna össze a védekezés és a Genoát ugyanúgy 3-2-re sikerülne legyőzni, mint az előző 2 ellenfelet.


Mihajlovics nem panaszkodhat eddig a szerencséjéről (bár az Inter ellen a pontszerzésben nem állt a csapat mellé), mert a hibákat csak olyan csapatok torolták meg, akik valamilyen szempontból jobbak voltak. A Fiorentina egységesebb volt és az edző jobban taktikázott, az Inter védelme pedig eddig parádés, bár ehhez már szerencse is kellett, visszagondolva az általam egyetlen végignézett Inter-meccsre. A lényeg, hogy a szerb megkapja az esélyt, hogy  úgy javítsa a csapat hibáit, hogy az nem veszített eddig túlzottan sok pontot a bajnokságban. Ezt persze nem lehet csak a szerencse számlájára írni, az edző által hozott mentalitás nagyon sokat dobott az esélyeken.

A Genoa ellen elméletileg lehetséges, hogy Bertolacci visszatérésével kikerüljön Honda a csapatból, ami előzetesen meglepne. Ha Honda szereplésében szerepet játszik, hogy ázsiai (ami persze nem biztos), akkor egy déli meccsen logikus döntés lenne a kezdőben is tartani, hiszen nagy részben azért is találták ki a korai kezdéseket, hogy Ázsiában főműsoridőben nézhessék a meccseket. És ki tudja: talán a megnövekedett nézőszám nagyobb motivációt jelent számára és elsül az a balos.
Ezen kívül azonban sok változásra nem lehet számítani, az olasz lapok még azt várják, hogy a támadósorral is babrál Mihajlovics, így ezúttal Adriano kezd Bacca helyett Balotelli mellett. Személy szerint nem hagynám ki Baccát semmi pénzért sem ilyen terhelés mellett (ha lenne BL az már más történet), de valószínűleg Mihajlovics jobban látja kinek van szüksége pihenőre.

Kezdés tehát vasárnap 12:30, ehhez várhatóan az alábbi 11 játékos lép pályára: López-Calabria-Zapata-Romagnoli-DS-Bertolacci-Montolivo-DJ-Bonaventura-Balo-Adriano.

Mihajlovics kitalálta az Inter 1-0-ás győzelmeinek ellenszerét! - Udinese-Milan 2-3

Az Udinese elleni meccs tökéletes példája volt annak hogyan lehet egy már megnyert meccset úgy leadni, hogy a végén csak szerencsével legyen meg a három pont. Az első félidő után nem sokan gondolták volna, hogy szoros lesz a mérkőzés, és ki tudja: lehet, hogy pont ezt sikerült kihasználnia az Udinesének.



Ha valamiben igazán kiemelkedően jó a Milan, az az előny leadása. Nem egyszer fordult már elő, hogy három gólos előnyből sikerült vesztes, de legalábbis szoros párharcot csinálni. Ráadásul ez különböző edzőkkel is sikerült, szóval olyasmi lehet, mint a hagyományos jó szereplés a BL-ben, valahogy a klub DNS-be van ágyazva. Persze az is lehet, hogy Mihajlovics megirigyelte az Inter egygólos sikereit, csak ő nagyban gondolkozik és 1-0 helyett, 3-2-es sikerekkel akarja végigverni a bajnokságot... 

A tegnapi szerencsétlenkedést végül megúszta Mihajlovics, de nem rajta múlt elsősorban. Az ellenfél cseréjére nagyon rosszul reagált, és fokozatosan elveszítette a kontrollt a meccs felett a csapat. Ebben benne lehetett az is, hogy támadóbb szellemű játékra kapcsolt az Udinese, nagyobb nyomást helyeztek a középpályára, de a szerb mester is nagyon lassan reagált a mérkőzés alakulására.  Illetve megpróbált, mert Zapata becserélése után egyből hozott egy magas embert a csapatba (bár lehet, hogy Calabria megsérült, ez esetben a gondolatmenet érvénytelen), csakhogy mindkét fronton sikerült megbontania ezzel az egységet. Ugyanis középen a Zapata-Romagnoli kettős olyan szépen dolgozott meccsek óta, hogy az a nyugalom alighanem a többi játékost is megerősítette, így viszont Zapata kikerült szélre, ahol soha nem volt igazán jó, ráadásul összeállt egy teljesen rutintalan páros, akik rettenetesen mozogtak együtt. Mindaz ami jó a Zapata-Romagnoli kettősben, totálisan nem működött Alexszel a fedélzeten, eredménye pedig az lett, hogy tökéletesen sikerült magunkra húzni az ellenfelet, a bizonytalanná vált védelem pedig nem bírta ki a nagyobb nyomást.




Arra mindenképpen jó volt ez a félidő, hogy újabb problémákra hívja fel a figyelmet. Történetesen hiába van egy működő A terve a csapatnak, ha azt néhány egyszerű és logikus edzői húzással teljesen szét is lehet szedni. Valamint a B terv hiányát is jelzi, mert amikor megpróbálta volna őrizni az előnyt Mihajlovics, és a védelmi vonalak mélyebbre húzásával a kontrákra ráállni, egyszerűen szétesett a csapat játéka. Mondjuk aki látott Milan meccset az elmúlt 3-4 évben ezen nem lepődik meg, hasonló forgatókönyvvel számtalan meccset sikerült lejátszani. Pippo irányítása alatt az elbukott találkozók körülbelül 2/3-a zajlott le úgy, hogy megpróbálta őrizni az eredményt. Ezért is véltem felfedezni az ő szellemét a tegnapi szétesésben. Mihajlovics eddig tanult a hibákból és sikerült bizonyos területeken minimalizálni azokat, így úgy gondolom bízhatunk abban, hogy ez a folytatásban is így lesz és sokat fognak azon dolgozni, hogy ne forduljon elő a tegnapihoz hasonló.

A legnagyobb pozitívum talán Balotelli játéka volt, aki a legszebb napjait idézve harcolt a labdákért és a szervezésből is jobban kivette a részét, mint amit mondjuk Luiz Adrianótól megszokhattunk. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy amennyiben sikerülne ezt a mentalitást állandósítani, óriási erőssége lenne ennek a csapatnak. Már csak azért is, mert iszonyatosan kellemetlenül tud játszani. Nehéz elvenni tőle szabályosan a labdát és már nem esik el a kisebb ütközések után, hanem egyre keményebb belépőket provokál. Az egész találkozón a figyelem középpontjában volt, 9 szabálytalanságot követtek el ellene, a csapattársain összesen 13-at. Ráadásul a pofátlan trükkjeivel is őrületbe kergette a védőket, sőt az állandó kötények és esernyők gyakorlatilag pofon után kiáltottak. Nem a legszimpatikusabb dolog ennyire nyíltan provokálni az ellenfél játékosait, de a szabályosság keretein belül így lehet leginkább. Persze vannak csapatok, ahol az edző leteremti a cselgépet ha egy megnyert mérkőzésen megalázó cselt mutat be, de őszintén szólva ezt a legnagyobb álszentségnek tartom, pláne, hogy a szóban forgó csapat ha úgy adódik 7-8 gólt is berámol az ellenfélnek.  Nálunk ettől nem kell tartani, de Balotelli cseleire szükség van, még akkor is ha a 90. percben akar a védő számára talán megalázó trükköt bemutatni. Különösen az volt biztató, hogy Balotelli jól tudott kijönni ezekből a helyzetekből és az sem zavarta meg, hogy a közönség kb. a 60. perctől fogva állandóan fütyülte őt. Jár a pacsi.



Pozitívumokat főleg az első félidőben lehet találni, amikor is a középpályások jelentős része kifogástalan teljesítményt nyújtott. Montolivo ezúttal nem a stabilitásra ment rá, hanem sokkal direktebb módon próbálta szervezni a játékot - amit megtehetett, mert ilyenkor De Jong lépett a helyére - és gyönyörű gólpasszal bizonyított. Bonaventura továbbra is hasít, ülnek a cselei, ritmusváltásai és a kapu előtt nagyon határozott. Nálam De Jong is a jobbak közé tartozott, ha kellett utolsó emberként szerelt, ha kellett akkor a támadást próbálta segíteni. Összességében nagyon tetszett a játéka, egy dolog problémás: Kucka ennél is jobb volt. Így aztán lassan ott tartunk, hogy nemigen lesz helye a hollandnak a kezdőben.

Persze azt illik megjegyezni, hogy amíg az első félidőben Montolivo és De Jong 9 labdát szereztek, addig a második játékrészben összesen 1 jött össze. Ez meg is érződött a védelem teljesítményén.



Amit nem tudok hová tenni az Honda, akit alapvetően nem tartok rossz játékosnak. Itt főleg az a gondom, hogy mindent elkövet az ellenkező bebizonyítására. Irányítóhoz képest keveset mutatja magát a 63 perc alatti 20 passza botrányosan kevés, átlövésekkel nem próbálkozik pedig ez lenne az egyik erőssége, de ami még nagyobb baj, hogy még a labda átvétele is gondot okoz neki. Nem nagyon látok jövőt az ő szerepében, annyit nem ér a marketing szempont, hogy rendre emberhátrányban álljon ki a csapat.

Mihálynak tehát van feladata bőven, viszont az mindenképpen pozitív, hogy az eddigi melónak van látszata.

A kötelező második harmada - Udinese-Milan beharangozó

 A Palermo elleni győzelem és különösen játék újabb jele volt annak, hogy van pozitív változás a csapat játékában. Az Udinese ellen pedig az lesz a kötelező, hogy ne csak a pályán látottak adjanak nagyobb örömöt, mint a tavalyi Milan, de a tabellán is pozitívba forduljon a győzelem-vereség mutató. 



Ha megint csak a papírformából indulunk ki, akkor abszolút jó esély van arra, hogy ismét győztesen hagyja el a Milan a pályát. Az Udinese a Juventus legyőzése után mélyrepülésben van, zsinórban 3 bajnokin is pont nélkül maradt. Ha valami miatt veszélyesnek gondolom őket, akkor mindenképpen ezt emelném ki. Lassan de biztosan haladnak egy jókora gödör felé, ahol már számtalan előzetesen biztos bennmaradónak gondolt csapat járt és maradt ott szezon végéig. Legutóbb ide sorolnám a Parmát, akik utólag már belátható okok miatt estek ki, a Cataniát, akik éveken keresztül stabilan szállították a középmezőnybe szóló helyeket, esetleg a Cagliarit, akik szintén biztos bennmaradónak tűntek év elején. Az Udinese problémája nem is csupán a 3 vereség, sokkal inkább az, hogy a Palermo és az Empoli ellen is kikaptak, ahol ha a győzelem nem is elvárható, de a pontszerzés mindenképpen reális cél lett volna. Igaz ha abból indulunk ki, hogy papírforma szerint a Juventus ellen nem szerezhettek volna 3 pontot, akkor mondhatjuk, hogy nem akkora a gond, elvégre előzetesen is maximum 4-6 ponttal számolhattak az első négy meccsen, amitől nem marad el nagyon a 3. De azért zsinórban három vereség az Udinese szintjén sem könnyen megemészthető történet.


A Milan helyzete nem sokban változott a múlt heti győzelmet követően. Most is hozni kell a 3 pontot, és kész. Lehetőleg játékban is fejlődést kell mutatni, bár olyan nagy ugrást nem várok, mint amilyen a válogatott szünet előtti és utáni csapatnál történt. Az mindenképpen jól jönne ha végre sikerülne kapott gól nélkül lehozni a meccset, elvégre ez eddig egyetlen találkozón sem sikerült. A legutóbbi két találkozón nem is járt annyira messze ettől a Milan, az Internek és a Palermónak sem adtak a játékosok sok lehetőséget, ennek fényében különösen gáz a 3 bekapott gól. Most, hogy kezd összeállni valamilyen középpálya-féleség, lassan a védelemnek is ideje lenne stabilabban mozognia. 

Nézzünk pár dolgot, ami befolyásolhatja a meccset.

Sérültek


Aki látta már a keretet tudja, hogy szélső védő poszton gyakorlatilag nincsen alternatíva. Van DS és Calabria és mivel sérült Abate és Antonelli is, ezért elfogytak a cserék hivatalosan is. Valószínűleg ha most lenne sérülés, akkor már kényszermegoldásnak kellene játszania, Zapata, Romagnoli esetleg Poli, illetve egyszer valamilyen megfontolásból Pippo még Susót is szerepeltette a védelem bal oldalán. Nem túl biztató még akkor sem ha Abate és Antonelli sérülése sokat hozzátett ahhoz, hogy Calabria bemutatkozhasson a Serie A-ba és lehet, hogy új csillag bukkant fel ennek köszönhetően. Viszont ha közülük is megsérülne valaki, akkor már egyből nem annyira vidám a móka, még akkor sem, ha DS múlt heti teljesítménye nettó emberhátrány volt, ahogyan jóideje keresi a formáját.
A középpályán az általam gyorsan megkedvelt Kucka fog hiányozni, aki komplett meccset tolt le bokasérülésével. Helyére több jelölt is van, vélhetően vagy De Jong vagy Poli kerülhet be. Személy szerint sajnálnám ha Nigelt jegelnénk és amíg Montolivo tudja ezt a szintet, addig nem raknám vissza a védelem elé. Viszont Kucka szerepkörében lehet keresnivalója kérdés, hogy Mihajlovic is így látja-e.

Fáradtság

Lassan ott tartunk, hogy a keret jelentős része nincs hozzászokva a heti 2 meccses terheléshez, így akár a fáradtság is nehezítheti a csapatot. Persze aki nemzetközi kupára vágyik ilyen indokra nem hivatkozhat.

Montolivo


Montolivo emberemlékezet óta nem hozott le két jó meccset a Milanban, de az Inter és a Palermo ellen is nagyon meggyőző volt. Ha tartja ezt a formáját, akkor óriási segítség lehet a támadásépítésben, viszont általában nem szokta bírni a sorozatterhelést, legalábbis elég sokat kellett kihagynia sérülés miatt. Nemcsak ettől tartok hanem a formaingadozástól is, persze láttunk már szezonon keresztül jól játszó Montolivót, de az nem ma volt. Így tartok attól, hogy a mostani teljesítménye is csak fellángolás, de azért szeretném hinni, hogy nem így van. Akárhogy is, a teljesítménye meghatározó lesz ezen a meccsen is.

Di Natale

Di Natale szereti a Milannak lövöldözni a gólokat és történetesen idén még találat nélkül áll. Tartok attól, hogy esetleg pont este fog elsülni a lába, és úgy összességében is, még mindig ő az Udinese (egyik) legjobbja. Persze ki tudja, lehet, hogy ahhoz már Di Natale is öreg, hogy folyamatosan a Milant szívassa. 

Mindezek ismeretében mindenképpen egy szoros meccset várok, az Udinese mostani teljesítményének fényében sem nagyon tudok elképzelni gólesőt.

Várható kezdő: López-Calabria-Zapata-Romagnoli-DS-De Jong-Montolivo-Bonaventura-Honda-Balotelli-Bacca.


süti beállítások módosítása