A Milan a nyár során összesen (bevételekkel is számolva) 81 millió eurót ölt bele az erősítésekbe. Nézzük meg, hogy a Milan mire költött el ennyi pénzt, és milyen Mercatót zárt a csapat. Az értékelés során 5 tényezőt fogok figyelembe venni: mennyire erősítettek a hiányposztokon, milyen minőség érkezett, ár-érték arányban hogyan alakultak a transzferek, mennyire számolhatunk hosszútávon az igazolásokkal és mennyire lesz nehéz beilleszteni a csapatba az érkezőket. Ezután körbejárjuk mennyire sikerült megerősíteni a csapatot és hogyan alkottak az eladások terén.
Az értékelés során az iskolában megszokott jegyeket osztom ki, azaz ha egyes akkor elégtelen ha ötös, akkor tökéletes. Az igazolásokat egyenként vizsgálom majd, ezek átlaga eredményezi a végleges osztályzatot.
HIÁNYPOSZTOK - 3
Egy bajnokságot 10. helyen záró (papíron) nagycsapat esetében nem nagyon kell magyarázni, hogy valószínűleg minden téren erősítésre szorul. Ennélfogva nem könnyű megtalálni a leggyengébb pontját egy ilyen csapatnak. A Milan esetében sem könnyű a történet, de mégis leginkább a középpálya tűnt igazán sebezhetőnek. Az előző szezonban - de ezt inkább régebbre kellene visszavezetni - a védekezésben és támadásban is rendkívül gyengén teljesített ez a csapatrész, az 50 bekapott gól ennek is köszönhető. Hiába voltak papíron elfogadható nevek, olasz, japán, holland válogatott labdarúgók, összességében kiemelkedő teljesítményt egyedül ezen a poszton nem sikerült felmutatni. Egész évet figyelembe véve csak Bonaventura szezonját lehet jónak értékelni, bár neki is elsősorban a csatárok között voltak kiemelkedő mérkőzései. A Bee érkezésével befolyó (?) összeg jelentős része nyugodtan mehetett volna ebbe a csapatrészbe, ehhez képest ide 23 milliót áldoztak a nyár során. Önmagában talán nem is a 23 a probléma, (de azért kevés), hanem sokkal inkább az érkezők személye. Bertolacci ugyanis egy jobb szezon után egészen bizonyosan nem ért meg 20 milliót, így ez bombaüzlet volt, de a Roma részéről. A félresikerült Kondogbia-transzfert követően Galliani valószínűleg szükségét érezte, hogy valamit gyorsan felmutasson, de célszerűbb lett volna ésszerűen költeni ebben a helyzetben is. Witsel például éppenséggel hasonló feltételek mellett érkezhetett volna, és a két játékos képességei között azért akad némi különbség és nem Bertolacci javára. Kreatív labdarúgók között is lehetett volna olyat találni, aki régóta magas szinten teljesít, például a holland válogatott Wijnaldum még olcsóbb is lett volna. Félreértés ne essék, Bertolaccit nem kell leírni pár rossz mérkőzés után, de nem is tűnik olyan játékosnak, aki megoldja például a kreativitásbeli problémákat. A másik érkező Kucka volt, aki 2 évvel ezelőtt nagyon pofás szezont zárt a Genoában, védekezésben a bajnokság egyik legjobbja volt posztján. Azóta nem sokat mutatott, egy komoly sérülése is volt, vélhetően inkább a középpálya mélyítésére érkezett, mintsem a kezdőbe bár ez a forgatókönyv sem elképzelhetetlen.
A védelem is egyértelműen erősítésre szorult, bár Rami, Zapata, Alex, Mexés, Paletta önmagában nem rossz sor, egy jó középpálya mögött eredményes szezont zártak volna.
Hasonlóan gondolom a támadósor kérdését is. Tulajdonképpen a Ménez, El Shaarawy, Niang és mondjuk ár-érték arányban kiváló Luiz Adriano is eredményes lett volna egy erős középpálya mögött.
Az osztályzatok során figyelembe vettem, hogy mennyire volt szüksége a keretnek az érkező játékosra és várhatóan milyen megoldás lesz a jövőben.
MINŐSÉG - 4
Ebben a tekintetben kifejezetten jól teljesített Galliani, hiszen jó képességű labdarúgókat igazolt. A Bacca-Luiz Adriano kettős minden tekintetben kiváló vételek tűnik. Jó korban vannak, hatékony támadók, akár egyedül is tudnak érvényesülni, ahogyan azt az Empoli ellen már meg is mutatták. Úgy vélem még Balotelli is sokat tesz hozzá minőségben a csapathoz. Balo esetében soha nem az volt a kérdés, hogy jó futballista-e, sokkal inkább a karakterproblémák vezettek oda, hogy egyik csapatnál sem tudta megvetni a lábát. Személy szerint nem hiszek (megint) a jó útra tért Balotelli elméletben, de ha másra nem is, arra talán ráébredt a félresikerült liverpooli kalandja után, hogy nincs sok lövése. Ugyanis a Milanon kívül egyetlen nagycsapat sem érdeklődött iránta, ráadásul a Milanba is kőkemény munka árán kerülhet csak be. Remélhetőleg Balotelli bevetésére majd azért lesz szükség, mert a játéka kihagyhatatlanná teszi és nem pedig sérülések miatt. Ha előbbi állna fenn, akkor hatalmas igazolás lenne, pláne a mostani feltételek mellett.
Romagnoli tehetsége már akkor is nyilvánvaló volt, amikor Zeman megadta neki a lehetőséget a Romában. Azóta folyamatosan jól teljesít, a tavalyi Sampdoria egyértelműen legjobb védője volt. Önmagában persze nem ez teszi jó játékossá, hanem az, hogy 20 esztendősen képes rendkívül érett játékra, kevés hibával dolgozik és rendkívül intelligens védő. A minőség úgy vélem itt sem kérdéses különösebben.
A középpályára érkezőkről már az előzőkben bővebben is szó volt, így nagyjából hasonló dolgokat lehet itt is írni. Bertolacci nem rossz, de egyetlen jól összerakott szezon után nem merném azt állítani, hogy jó üzletet sikerült csinálni. A Genoában konkrétan 3 év volt mire megtalálták a neki megfelelő posztot és szerepkört, ennyi ideje a Milanban biztosan nem lesz. Ha ilyen ütemben szállítja a gyalázatos meccseket, akkor hamar a kispadon találja magát, ami a Milan mostani pénztárcája mellett óriási luxus és természetesen súlyos hiba. Mindezek mellett Bertolacci nem rossz futballista, könnyen elképzelhető, hogy kis idővel a Genoában tavaly mutatott szolid teljesítményével fog előrukkolni. Végül ott van Kucka, aki elsősorban cserének érkezett és ennek megfelelően értékeltem a minőség tekintetében is.
Összességében ez egy erős négyes, hiszen a minőségi tekintetben nem nagyon lehet oka panaszra a csapatnak. Érkezett egy jelentős potenciállal rendelkező védő, két klasszis támadó, egy örök tehetség, Bertolacci akiben sokkal több van, mint amit eddig mutatott és Kucka, akiből aligha lesz alapember, de hasznos játékos még lehet.
Ha csak anyagi szempontokat veszünk figyelembe, akkor alighanem Luiz Adriano volt a legjobb vétel. A brazil támadó elképesztő mezőnymunkát végez, kreatív, gólerős és alig 8 millióba került. Ellenoldal az egyszezonos Bertolacci, akinek legalább a piaci árának kétszeresét sikerült a Roma bankszámlájára utalni. Persze nem volt egyszerű ez a történet, mert a Farkasok 8,5 millióért vásárolták meg a felét, tehát ha ezen a logika mentén haladunk, akkor valójában 17 volt a piaci ár és ehhez képest nem lett túlárazva. A valósághoz talán közelebb áll az, hogy a Roma is túlfizette Bertolaccit és annak ismeretében, hogy tulajdonképpen egyből tovább is adtak rajta, mondhatni jó üzletet csináltak. Erre a rettentő szigorú elégtelent adtam, mert ennyi elkölthető pénzhez mérten óriási luxus volt egy ennyire rutintalan játékost túlárazni. Balotellit és Kuckát ötössel jutalmaztam, hiszen előbbiért egyelőre semmit sem fizettünk a Liverpoolnak, utóbbiért pedig a 3 millió elég reális összeg. Bacca már csak 4-est kapott pusztán azért mert mindig van rizikó abban ha egy játékos országot vált, nem tudhatjuk hogyan szokja meg a közeget. Bacca tudása és eddig nyújtott produkciója alapján azonban nyugodtak lehetünk. Végül ott van Romagnoli, akit szintén alaposan túlfizettünk, de ezt meg kellett lépni. Mihajlovics jól ismeri a játékost, a játékos jól ismeri a rendszerét, kifejezetten a szerb miatt a Milanba akart jönni és az már a pályára lépésének első 5 perce után kiderült mekkora potenciál is rejtőzik benne. Maga az igazolás nálam egy csillagos ötös lenne, anyagi szempontból és az ismert kockázatot figyelembe véve mégis közepesre értékeltem a fiatal olasz védőt. Hangsúlyozom ez abszolút a jelennek szól, hiszen a piaci ára neki is valahol a 10 millió körül mozog, ehhez képest pedig a 2,5-szerese kerül a Roma bankszámlájára.
Régóta nem volt olyan átigazolási szezon, amikor ne futott volna be egy jó harmincas valamelyik Galliani féle középcsapattól. Ezúttal azonban semmi ilyesmi nem volt, sőt vagy jó potenciállal rendelkező játékos érkezett (Romagnoli, Bertolacci) vagy olyan, aki éppen jó korban van (Luiz, Bacca). Életkor szempontjából 3 és 5 között mozogtak az osztályzataim, akik 4-5 évre kínálnak megoldást kapták a hármast, akik hosszútávon is beilleszthetők természetesen ötöst kaptak. Ezen nem is rágódnék sokat, régóta zárt ebben a tekintetben ennyire jól a Milan.
CSAPATBA ILLESZTHETŐSÉG - 3
Az egyik legfontosabb kérdés az igazolásoknál, hogy illenek-e az előzetes vázolt rendszerbe, illetve milyen eredmény várható a szerződtetésüktől. Kezdem a számomra legegyértelműbb döntéssel. Balotellinek elégtelent adtam. Nem azért, mert úgy gondolnám, hogy gondjai lennének bármilyen rendszer elsajátításával, hanem azért mert a valóságban a taktikai fegyelme általában a nullához közelít. Ismerjük azt a történetet amikor Mourinho negyed órán át magyarázta neki az öltözőben, hogy ne csináljon baromságot, nincs más bevethető csatára és maradjon veszteg. Ezután úgy 5 perccel kiállították. Lehet menteni azzal, hogy szegény még fiatal volt, de azóta nem sokat komolyodott, illetve ha igen, akkor azt itt kell bizonyítania. Ez a sokadig utolsó esélye Balotellinek.
Előzetesen Bertolaccinak egy erős négyest adtam volna, hiszen mégis milyen gondja lenne egy olyan játékosnak, aki egész karrierjét olasz csapatoknál töltötte. Aztán kiderült, hogy jóval komplikáltabb a történet, látványosan nincs helye a csapatban egyelőre és ez a teljesítményén is meglátszódott. Neki 3-at adtam, de ennél rosszabb osztályzat is megfordult a fejemben. Bacca, Luiz és Kucka erős 4-est kapott. Előbbi kettő az idegen ország miatt, utóbbi pedig azért, mert teljesen új mentalitást kell elsajátítani egy nagycsapatnál. Végül Romagnoli következik, akinek gondolkozás nélkül ment a legmagasabb osztályzat. Mihajlovics rendszerével kapcsolatban neki már esztendős tapasztalata van, így hiába újonc a védelemben, ő mozoghat a leginkább otthonosan.
CSAPATON ELÉRT VÁLTOZÁS - 2
Az első bekezdésben már vázoltam a problémát. A csapat a középpályán volt a leggyengébb, ehhez mérten ezt a posztot sikerült a legkevésbé megerősíteni. Így aztán hiába érkezett minőségi játékos a támadósorba, mert éppenséggel a gondok nem innen kezdődtek. Nem azért volt a középmezőnyben a Milan a lőtt gólok tekintetbében (is), mert annyira borzalmasak lettek volna a csatárok. Sőt, Ménez még a gólkirályi címért is harcolt. Nagyobb gond volt, hogy a középpályások nem nagyon tudtak támogatást adni a csatároknak. Összesen 7 középpályás által adott gólpasszt jegyezhettünk fel, ráadásul ebből Bonaventura valószínűleg néhányat csatárként adott. Ebből a szempontból nézve Bertolacci erősítés, feltéve ha hasonló számokat tud hozni, mint tavaly a Genoában. Másfelől viszont ha valahova nyugodtan mehetett volna a nyárra kapott összeg (legalább) fele, az pont a középpályássor volt. Ehelyett mindenhova érkezett minőségi játékos, viszont a legfontosabb lyukakat nem sikerült befoltozni. Jó csapatot még így is lehetne faragni ebből az alapanyagból, de az is biztos, hogy kreatív játékra nemigen lehet számítani és az az agresszív letámadásra épülő játék sem fog működni, amivel eredetileg próbálkozott Mihajlovics. Azonban hiába költötte el a Milan a legtöbb pénzt az olasz csapatok közül (bevételekkel is számolva), nem tartozik a dobogóra legszűkebb esélyesek közé. Igaz az is, hogy a lemaradás is jókora volt, de összehasonlítva például az Inter nyári költései előzetesen sokkal jobbnak tűnnek.
ELADÁSOK - 2
Szívem szerint ezt a blokkot egy jókora egyesre értékelném, egyedül a Mastour-ügy hozza fel, amit szerintem sikerült egész jól megoldani. Teljesen elégedett azért nem vagyok, mert a csapat mostani kreativitását látva éppenséggel játszhatna is a fiatal játékos, azonban ha a Malagában több lehetőséget kap, akkor egy rossz szavam sem lesz. A stílusának a spanyol foci elméletileg feküdni fog, a 2 év kölcsön pedig sokat jelenthet neki a fejlődésben. Ami a pozitívumokat illeti, ezzel le is zárható. Az eladásokat röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy azokat akitől nagyon jó lett volna megszabadulni nem sikerült teljesen eladni, például Cerci, Alex, Nocerino a nyakunkon maradt, távozott viszont Matri, Zaccardo, Agazzi azok közül, akik esélytelenek voltak ez epizódszerepre is. Az értékesebb játékosok eladását viszont erősen lehet kritizálni, mivel gyakorlatilag mindenkit sikerült az ára alatt vagy rossz feltételek mellett eladni. Kezdjük mindjárt Saponarával, akinek még a tavalyi kölcsönszerződésébe vésték bele az opciót, amit ez Empoli köszönt szépen és szerződtette a fél év alatt 7 gólig és 3 gólpasszig jutó támadó középpályást. Távozott a szánalmas "fiatalítási projekt" egyik kirakatjátékosa El Shaarawy, akiért a Monaco egyelőre 2 milliót fizeti, de ha jól teljesít akkor végleg meg is veheti. Összességében ebben sem látok nagy rációt, mert ha már abban nem hittek, hogy nálunk visszanyeri a formáját, akkor mehetett volna kölcsönbe úgy is, hogy az új csapata nem kap rá opciót, avagy legalábbis a Milannak lenne lehetősége visszavásárolni. Ilyenről azonban nincs igazán hír, így aztán ha El Shaarawy elkapná a fonalat, akkor semmi esetre sem profitálna abból a pályán a Milan. Kivéve persze ha a Monaco pénzét egy klasszis középpályásba fektetnék. Eladtak még két védőt is, bár azt gondolom ezen a téren sem a legjobb opciót választották. A két leginkább piacképesnek tűnő védő távozott Rami és Paletta személyében, ráadásul ők sem a leginkább megfelelő feltételek mellett.
ÖSSZEGZÉS - 3
Ha a kimondott célokat vesszük figyelembe (dobogó), akkor ez a Mercato maximum kettest érdemel, mert ehhez mérten nem jól erősítették meg a csapatot. Ugyanakkor ha abból indulunk ki, hogy tavaly ilyenkor az volt az ára Bonaventura érkezésének, hogy Cristantén túladjanak, akkor igenis van előrelépés és ehhez akár négyesig is fel lehetne menni. Összességében azt gondolom, hogy az ígérgetések miatt lehetünk maximum csalódottak, ami már-már hozzátartozik ehhez a vezetőséghez. Sajnos, teszem hozzá. Ha nagyobb csalódást kellene megemlíteni, akkor mindenképpen Galliani ténykedését emelném ki. Úgy érzem megdőlt az a mítosz, hogy ha az öreg kapna 100 milliót, akkor minden kétséget kizárólag dobogóra esélyes keretet kaparna össze. Ehhez képest a csapaton végrehajtott változás nem azokat a területeket érintette, ahol égető szükség lett volna, a low-costos igazolások helyett most durván túlárazott játékosokat és azok a minőségi, de mégis olcsó megoldások sem futottak be, amikkel az Inter vagy a Roma például olyan jól dolgozott. A nyári piacon nyújtott produktuma alapján sajnos úgy tűnik elment mellette a világ, és akkor tud jó csapatot összerakni, ha erőből dolgozhat, tehát ha az ő aktuális csapata rendelkezik olyan tőkeerővel, mint amit jelenleg a PSG, MU vagy a Real Madrid mozgat. Ha a csapat teljes megújulást akar, Bee-vel, stadionnal akkor a menedzsmentet is meg kell újítani, ravaszkodás helyett ésszerű, átgondolt csapatépítésre van szükség.
