Könnyed győzelem, meggyőző magabiztosság - Milan-Perugia 2-0

0

2015. augusztus 18. - dani027

Mihajlovics első hivatalos tétmérkőzésén a biztosra ment, és felpakolta azt a kezdőt a pályára, amit a jelenlegi keret tudatában a legerősebbnek érzett. Ennek megfelelően végre kaphattunk képet arról, hogy a nálunk gyengébb csapatok ellen milyen mentalitásra és játékra kell készülni, akár a bajnokságban is, a végeredmény pedig több, mint biztató.

Szó se róla, a Perugia ellen Pippo tavalyi romhalmaza is esélyesként lépett volna pályára, és talán a győzelem sem tűnik irreálisnak. Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy túlértékelek egy olasz másodosztályú csapat ellen bemutatott masszív teljesítményt. Ugyanakkor fontosnak vélem megjegyezni, hogy Mihajlovics karakteréről és elvárásairól árulkodó, hogy még az utolsó percekben, amikor a Perugia játékosai már egy félideje feladták a reményt, hogy itt nyerhetnek, úgy magyarázott az oldalvonal mellett, mintha legalábbis az élete múlna rajta. Ez a mentalitás a pályán is visszaköszönt.

Kezdjük azzal, hogy a Milan egy másodpercre sem engedte át a kezdeményezést az ellenfélnek. Jó, jó tudom, Serie B csapat ellen játszottunk, de nem is olyan rég, még láthattunk, ahogyan a Milan mezbe öltöztetett Pippo-huszárok megszeppent kisgyerekként próbálták őrizni a nehezen megszerzett előnyt, akár a Cesena ellen is. Ehhez képest Mihajlovics nem engedte, hogy elkényelmesedjenek a játékosok. Kézben kellett tartani a meccset, és ez sokat jelenthet, mert ha nem adjuk meg az esélyét annak, hogy a gyengébb képességű csapat esetleg elhiggye van itt keresnivalója, akkor nem is nagyon lesz.

Nagy pozitívum az előző edzőkhöz képest, hogy Mihajlovics nem igazán foglalkozik a tapasztalattal. Megtehette volna, hogy Ely helyett Zapatát vagy Alexet küldi a pályára, hiszen a lábukban már rengeteg meccs van, de mégis olyan védőpárost küldött ki, akik ketten együtt alig múltak 40 évesek. A bajnokság nyilván más terep lesz, de ha Romagnoliból - és a Sampdoriás időszakából - indulunk ki, akkor valóban van esély arra, hogy a fiatal játékosok lehetőséghez jussanak az irányítása alatt. Ráadásul most azt ígérte a legerősebb kezdővel megyünk neki a kupameccsnek, és ennek dacára is az Ely-Romagnoli kettős kezdett.

Mindenképpen ki kell emelni, hogy a támadókban rengeteg a potenciál. Bacca és Adriano a kezdeti nehézségek után már sokkal jobban érezték egymást, de különösen Adriano és Honda között volt erős a kémia, kölcsönösen ki is szolgálták egymást, ezzel gyakorlatilag el is döntve a találkozót. Ha végül nem érkezik a nyáron támadó középpályás/Ibra, akkor is nyugodtan alhatunk a támadósor minősége és mélysége miatt. A padról beszálló Ménez vagy Cerci is nyújtott már kiemelkedő szezont az olasz bajnokságban, így aztán ha problémát keresünk, azt semmi esetre sem itt találjuk meg.

Bár ezen a mérkőzésen nem érződött ez különösebben, de úgy fest Mihajlovics még nem igazán döntötte el, mit is vár Bertolaccitól. Az világos, és valahol érthető, hogy nem kap olyan szabadságot, mint a Genoában, kérdés, hogy ez a teljesítményét mennyire vetheti esetleg vissza. Bertolacci sem volt rossz, de néha céltalannak tűnt a játéka, és ez olyasmi amit Mihajlovicsnak mindenképpen meg kell oldani, már csak a magas vételár miatt is.

Összességében azonban egy majdnem tökéletes estét produkáltak a srácok, és a bajnokság előtti utolsó főpróba nagy önbizalmat adhat játékosoknak, edzőnek és nem utolsósorban szurkolóknak egyaránt. Hosszú idő után végre nem keserűséggel, vagy gyomorgörccsel kezdhetünk egy szezont, hanem azzal a kellemes izgalommal, ami miatt végtére is futballszurkolók vagyunk.

Szólj hozzá!

Vagy kurva nagy bukás, vagy az évtized biznisze

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2015. augusztus 11. - dani027

Valószínűleg még Roma vörösebb felében sem tudják eldönteni, hogy mit is tettek pontosan. Eltékozoltak egy olyan tehetséget, aki hosszú évekre megoldhatta volna a védelem problémáit, vagy eladtak egy olyan játékost 30 millióért, akiből végül semmi sem lett. Ők is kockáztattak, bár esetükben a biztosan befolyó 30 25 millió euró azért némiképp árnyalja a képet. Sabatini még hivatkozhat - joggal! - arra, hogy a támadósort egy szintre emelték az eddig kiemelkedő középpályával, és még akár a védelmet is befoltozhatják. Például a Milantól eddig kapott 50 45 millió euróból. Galliani viszont akár bele is bukhat ha Taechaubol frissen bedobott pénzét olyan játékosra/játékosokra költötte, akik végül nem voltak a klub hasznára. Végtére is évek óta bizonygatjuk - pardon, sokan bizonygatják -, hogy Galliani bizony egy zseni, csak nincs pénz, amit elkölthet. Hát, most volt, és ez elég sok mindenre választ adhat.

A Romától ugyanis elhoztunk két fiatal játékost, akikben az is benne van, hogy hosszú évekre meghatározzák a klub játékát, és az is, hogy kidobott pénz lesz az ablakon. Amit csak jobban súlyosbít az a tény, hogy ezzel egy közvetlen riválist segítettünk abban, hogy a bajnokság topfavoritja legyen. Amivel persze még várjunk, mert Dzeko is lehet még éppenséggel szar igazolás, ahogyan az is lehet, hogy Salah majd olyan fényes statisztikákat produkál, mint a Chelsea-ben.

Tény, hogy Galliani nem éppen szívbajos fickó. Lehet isteníteni, lehet nem szeretni, de nem a könnyebb utat választotta. Nem a biztos játékosokra ment rá - na jó, mínusz Bacca, aki azért már letett ezt-azt az asztalra. Sőt, gyakorlatilag a nyár első döntése - Mihajlovics kinevezése - is ez a kategória (ami valószínűleg nem az ő döntése volt, de hülyék lennénk azt gondolni, hogy nem volt benne szerepe), elvégre egy ex-Interes, egyszezonos (mármint egy jó szezonos) edzőt ültettek le. Aki éppúgy lehet nagy bukás ebben az új Milanban, mint az idehozott játékosok. Röviden kurva nagyot kockáztatott Bertolacci és Romagnoli szerződtetésével és valószínűleg szeptembertől óránként fog imádkozni, hogy legalább a MilanLab el ne bassza a drága római játékszereket.

A Roma szempontjából is érthető a történet. Összességében 50 45 milliót kaptak két olyan játékosért, akik kötődtek ugyan a Romához - és ez nem kis tényező, elvégre a Farkasok imádják a saját nevelésű ikonokat - de mégis alig játszottak a klub színeiben. Tehát Sabatini még azelőtt eladta ezeket a játékosokat, hogy valóban arra az útra léphettek volna, mint Tottiék. Így biztosan bezsebelt elképesztő mennyiségű pénzt és ebből sztárokat tudott az előző szezonban akadozó támadósorba igazolni. Magyarán akár már jövőre komolyan megszorongathatják a Juventust, és lassan odáig jutunk, hogy kellemetlen lesz ha év végén nem aranyat ünnepelhetnek. Amihez azért még kell 1-2 dolog, de már közel a végcél. Sabatini tehát a rövid távon gyümölcsözőbbnek gondolt megoldást választotta. Valószínűleg jó döntést hozott, mivel jelenleg a Romának erre van szüksége.

Utólag lehet, hogy siratni fogják a napot, amikor eladták legnagyobb védőtehetségüket, akiért akár még többet is kaphattak volna, erre is választ kapunk majd.

Bertolacci és különösen Romagnoli illeszkednek hosszútávú és rövidtávú projektjenkbe is. Jövőre valószínűleg a dobogó (így a BL) lesz a cél, amihez még sok erősítés kell. Remélhetőleg amint aláírt Romagnoli, máris azon gondolkoznak, hogy kivel erősítsék meg a középpályát. Jelenleg ezen a poszton ugyanis sem jelent, sem jövőt nem nagyon látni. Hosszútávon viszont olyan célok merülhetnek fel, mint a Scudetto vagy a BL. Ezek a játékosok képesek lehetnek ezen a téren is meghatározó teljesítményt nyújtani. Ebből a szempontból Bacca és Luiz Adriano például kilóg egy kicsit, ők inkább a jelen meghatározó emberei lehetnek, és valószínűleg ezt is várjuk tőlük. Különösen a ~~szintén~~ 30 milliós Baccától.

Attól óva intenék mindenkit, hogy néhány meccsből hosszútávú következtetéseket vonjon le. 20 éves, tehát kezdő hibákra számíthatunk tőle, pláne amíg még szokja a csapatot. Éppenséggel a másik véglet is megtörténhet és akkor néhány jó meccs alapján sem kell feltétlenül az új Nestát látni benne. Lesz rajta elég nyomás a borsos vételárral, remélhetőleg inkább a befektetett bizalmat látja ebben és egy igazi bajnokhoz méltóan kezeli majd ezt a terhet. Sok mindent elmond majd a személyiségéről hogyan birkózik meg ezzel a feladattal.

Romagnoli leigazolásával ezen az áron óriási kockázatot vállalt a klub, de olyat, ami megéri. A fiatal védő ugyanis a korosztálya legnagyobb tehetsége közé tartozik, aki esetében a csillagos ég lehet a határ. Személyében olyan védő érkezik, akire évek óta várunk az átkos "kölcsönopció" és lejárt szerződésű, formán kívüli selejtek halmaza után. Ez a fiatalember méltó lehet a régi Milanos védelmek színvonalához. Innentől kezdve ez a csapaton is múlik.

Szólj hozzá!

roma milan galliani romagnoli

Körkérdés: Mit hozhat a jövő Inzaghinak?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2015. június 25. - dani027

A szezonértékelő körkérdések második felvonásában Inzaghi jövőbeli lehetőségeire térünk ki. Vajon az elmúlt szezon csak a rutintalanság számlájára írandó, avagy Pippo egyszerűen nem edző-alapanyag?

Inzaghinak lehet még esélye megvetni a lábát az olasz élvonalban?

kalocsa: jelen állás szerint az NB1-ben sem bíznék rá egyetlen egy klubot sem…

Galacy: Esélye lehet, persze, de szerintem nem nagyon fogja. Valószínűleg még néhány évig elcsíp egy-egy szerződést az élvonalban, a neve miatt, de, ha nem javul hatalmasat, 3-4 év múlva el fog merülni a süllyesztőben. Akármekkora legenda volt a pályán, akármekkora ikon legyen játékosként, nagy hiba egy lapra tenni bárkit, mint játékos, és mint edző. Inzaghi közelében sincs annak edzőként, mint ami volt játékosként, és elsősorban itt a karakterre gondolok.Nálam kezdettől fogva nagyon lejáratta magát azzal, hogy beállt a két vén trotty mögé bábnak, sőt már akkor is, amikor tudván, hogy Seedorf a Milan edzője, ő mégis már tervezgetett Berlusconival meg Gallianival, jobbanmondva csak bólogatott az utasításokra.

Szóri: Ha tényleg azt gondolja magáról, hogy jó úton járt a Milannal, akkor semmi. Ha újra kezdi az egészet, és el kezd tanulni, a szamárlétrát végigjárva, akkor igen.

GG: Minden lehetséges, de most azt mondom, hogy inkább nem, mint igen.

godom: Lehet, ez teljesen egyértelmű, ideje van még bőven rá, de engem ez nem érdekel, nem fogom követni az edzői pályáját, szeretnék CSUpán játékosként visszatekinteni majd rá, Pippora a focistára és nem Inzaghira az “edzőre” - de ez már így is nehéz lesz, mert ez a Milanos éve a lehető legrosszabbra sikeredett, kínosan szörnyű volt.

Abatino: a helyében azt mondanám, hogy a remény hal meg utoljára. Egyelőre Mesbah a balhátvéd helyén többet bizonyított, mint Pippo a padon.

Alexq: Pippo o mama mia mio, szegénykémnek nem sok esélyt adok mert egyszerűen nem intelligens, nem tökös és valljuk be taktikai érzéke is hangyafasznyi. Bízom benne, hogy csendben a háttérbe vonul és méltósággal elkezdi élni a civil életét és talán a szurkolók egyszer elfelejtik, hogy próbálkozott vezetni a csapatunkat.

Dani027: Világos, hogy nem kellett volna elvállalnia a Milan kispadját. Teljesen éretlen volt ehhez a feladathoz, ráadásul a kezei közé kerülő alapanyagból a legrutinosabb edzőknek is komoly feladata és nehézsége lett volna. Pályakezdőként ez cseppet sem ideális munkakörnyezet. Amikor elvállalta érzelmi alapú döntést hozott, illetve úgy gondolta három-négy lépcsőfokot előreugrik a karrierjében. Nagyjából ez a három-négy lépcsőfok hiányzott is ahhoz, hogy értékelhető teljesítményt nyújtson edzőként. A totális bukta ellenére úgy gondolom a másodosztályban mindenképpen megtalálja a helyét, ott viszont már hamarabb le kell tennie a névjegyét, ellenkező esetben bekerül az Olaszrszágban is divatos edzőkeringőbe. Az biztos, hogy olyan türelmes és elnéző vezetőség nem vár rá, amilyet a Milanban tapasztalt. Ha ezeket a szinteket végigcsinálja, akkor lehet neki visszaút az élvonalba. Az meglepne ha már most kapna egy élvonalbeli klubot (a Sassuolót pletykálták), jelenleg nincs olyan eredménye, ami kicsit is indokolná ezt.

Szólj hozzá!

jövő körkérdés edző inzaghi

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2015. június 25. - dani027

3. Mi lehet a megújulás kulcsa? Lesz egyáltalán komoly változás (pl.: tulajdonos) a nyár során?

Dani027: Tudjuk, hogy elsősorban nem edzőkérdés van, hanem feljebb kell keresni a problémákat. Leginkább Berlusconi a fő forrás, nem tud, esetleg nem akar pénzt ölni a Milanba, így az csendesen haldoklik. A megoldás egyértelműen befektető bevonása a Milanba. Nem különösebben érdekel honnan van a pénz, Berlusconi esetében sem foglalkoztatott az üzleti életben mutatott magatartása. Annyit tudunk azért róla, hogy nem szent életű ember. Mint szurkoló elsősorban az foglalkoztat, hogy újra sikeres Milant lássak, ami harcol a bajnokságért és a Bajnokok Ligájáért. Volt olyan időszak, amikor biztos voltam a változásban, ma már szkeptikusabb vagyok ebben a kérdésben. A Bee Taechaubol szál egyre halottabbnak tűnik, a kínai befektetőkről pedig azt pletykálják nem is léteznek. Közben azért Berlusconi is elejtett néhány olyan mondatot, ami azt sejteti, hogy megtartja a Milant. Nagyon is a vezetőségünkre jellemző húzás lenne ez, amivel az a baj, hogy fenntartaná a jelenleg is zajló válsághullámot.

kalocsa: A megújulás csak akkor következhet be, ha Berlusconi teljes egészében eladja a klubot. Ameddig ő szerepet vállal a Milan életében, addig nem lesz itt semmi változás.

Galacy: A megújulást nem firtatnám, tudja mindenki, hogy amíg Berlusconi kezében van a klub, nem lesz megújulás. A második kérdésre a válaszom: nem lesz semmi, megy tovább a hazudozás, potyázás, kukázás,stb. Az elmúlt 2 hétben már láthattunk egy szép mutatványt Berlusconitól, a választások előtt bedobta Ancelotti meg Ibra nevét, szerencsére sokan nem dőltek be neki. A választásokon ismét bukott, természetesen rögtön jött a hír, hogy nem jön Ancelotti sem, Ibra sem, sőt Emery sem. Eladás sem lesz, ez magától értetődő, a nagy Milanos szíve majd nem engedi meg neki…

Szóri: sok megoldás van, az egyiket ki kellene választani, és szisztematikusan követni. Vagy építsünk kevés pénzből, tehetségekből, jó edzővel 3-5 év alatt egy új csapatot (ld. Dortmund), vagy jöjjön egy arab tulaj, és hozza ide a világ legjobbjait. Az előbbi szimpatikusabb lenne nekem, mégha türelem is kell hozzá. De nem lesz semmi változás.

GG: A rend, a következetesség és a pénz a kulcsa a megújulásnak ebben a káoszban. Hol “hazai” százmilliókról beszélnek, hol új külföldi tulajdonosokról, aztán sztárokat akarnak igazolni, majd fiatal olasz csapat kialakításáról beszélnek. Saját nevelésű játékosok beépítése, aztán azok elküldése, új stadion építése, aztán mégsem, nagynevű edző érkezése aztán mégsem. Keszekusza, lassú, körülményes, véleményét és stratégiáját gyorsan változtató klubvezetés, ami szülte ezt az áldatlan állapotot.

godom: Ennek a Milannak így ebben a formájában vége, ezt tudjuk, látjuk évek óta, be kellene már mindenkinek verni a fejébe, hogy fel se merüljön, hogy ez nem igaz és ne kelljen évente százszor leírni, hogy ez a jelenlegi vezetés, a mai világban már teljesen alkalmatlan arra, hogy újra az elitbe vezesse a Milant, győzelemre meg végképp. Úgy gondolom ezen már az se segítene, ha hirtelen Berlu nyerne a lottón, mert egyszerűen ezalatt a 8 év alatt úgy érzem ki is égett belőlük minden, ami ahhoz kellene, hogy komoly csapatot tudjanak építeni hosszú távon. Erre számomra bizonyíték, hogy azt a kevés pénzt, ami jutott az utóbbi években is vállalhatatlanul sikerült elkölteni, a kevés értékünktől is nevetséges módon tudtunk megszabdulni, hogy a kölcsön-opcióról és a ingyen-nagy fizetéssel kombókról már ne is beszéljünk, mert ezeknek önmagában sincs értelme olyan mennyiségben amilyenben mi csináltuk, nemhogy csapatépítési szempontból. Nem kellett volna elfeljetni a délszláv területeket, a tulipán-térséget, azokat a piacokat, ahonnan az utóbbi években fillérkért lehetett igazán tehetséges, fiatal palik hadát megszerezni, még mielőtt nagy bajnokságba mentek volna. Azt a kevés pénzt nagyon másképp kellett volna költeni - alkalmatlanságukat jelzi számtalan bizonyíték az utóbbi évekből. A pénz mellé, új arc is kell, aki új irányt nyit.

Abatino: a socio-rendszerben Berlusconi már csak fakó emlék lenne. Távozása lenne a kulcs a megújuláshoz. Tudom, hogy a pénz az első, de Berlusconitól már nem várok, addig pedig, míg Ő itt van, mástól sem.

Alexq: annyira szurkolok, hogy berlusconi valamilyen időgépbe, vagy időhurokba kerüljön es 1986-os énje keruljon 2015 nyarán az AC Milan élére és kicsit körülnezzen majd jó érzékkel késelje halálra a mai Berlut. Egyszerűen nincs eselyünk, nincs koncepció, az új részvényes semmilyen tervvel nem állt elő, senkiben ne legyen kétség egy profi vállakozás, esetünkben egy labdarúgó klub évekre előre tudja milyen lépésekkel fogja a Bl-ben tartani a csapatot, és a kiszemeltek két igazolási időszakra megvannak előre, olyan játékosok akik erősítest adnak az adott posztra. Évek óta nincs semmi elképzelésünk sem építkezésre sem fejlődésre. Amire az AC Milan beállt az a túlélés a csapat ne essen ki és majd talán lesz valami, fejetlenség amatőrizmus 2006-2007 óta és egyre jobban süllyedunk.
Ami meg nagyon fontos az Ac Milan, ha esetleg elkezdene majd a nyáron =valamilyen csoda folytan= sztárigazolasokat végrehajtani sem lesz versenyben az európai elittel hosszú-hosszú évekig, ahhoz az egész vezetőséget cserélni kell, olyan vérfrissítést végrehajtani amiből teljesen kiírtják az összes jelenlévő parazitákat a klubból.

Szólj hozzá!

Visszatekintés: hogyan értékeljük az előző szezont?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2015. június 22. - dani027

Jókora csúszással, de megkezdjük - és a témák elavultsága miatt rövidre is zárjuk - az évértékelő posztokat. Első körben azt járjuk körbe, hogy az előzetes várakozások alapján hogyan értékelhető a bajnokságban megszerzett 10. hely.

1. Csalódás volt az idei szezon, vagy várható volt a nyári fejlemények után az ehhez hasonló szereplés?

kalocsa: Túl sok jót nem vártam, de ennél azért jóval többet. A csapat nálam minden szinten megbukott, Inzaghival az élen. Az már késő ősszel érzékelhető volt, hogy a Mester nincs a helyzet magaslatán, képtelen volt rendszert vinni a csapat életébe. A meccsek nagy részén káosz és fejetlenség uralkodott a pályán. És ez nagyban Inzaghi balfaszságának köszönhető. Viszont amit a tavasszal műveltünk, az maga volt a ‘SZAR’. És ebben nyakig merült mindenki. Talán lehetett volna változtatni rajta, kikerülni a szartengerből, de ehhez Pipponak fel kellett volna állnia a kispadról. Ő ezt nem tette meg, pedig meg kellett volna. Rá kellett volna jönnie, hogy annyi köze van az edzősködéshez, mint Fekete Pákónak a zenéléshez..

Galacy: Én minden szezon előtt optimista vagyok, még ha nem is mondom ki, és még akkor is, ha tudom, hogy sok jóra már nem számíthatunk. Múlt nyáron is így történt, pedig valahol tudtam/tudtuk, hogy BL helyre esélytelenek leszünk. A keret túl gyenge hozzá, de ott volt az új edző, akiről nem tudhattuk, hogy mire képes a Serie A-ban. Sok jóra nem számítottam, de azért erre sem. Szerintem az volt a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a 4-5-6-ik helyet elcsípjük, a keretünk erőssége kb. erre engedett következtetni, és ez is lenne a reális, én azt mondanám, inkább az 5-6-ik hely, mintsem a 4-ik. De aztán sorra jöttek a hidegebbnél hidegebb zuhanyok, általában nézhetetlen játékunk volt, ha egyáltalán játéknak lehet azt nevezni, amit láttunk hétről-hétre. Inzaghi semmit nem tudott hozzátenni az egészhez, sőt, szerintem csak egyre rosszabb és rosszabb lett minden vele. Persze volt néhány egészen vállalható meccsünk is, az első forduló a Lazio ellen, majd a téli Napoli-Roma elleni két mérkőzés, és a végefele a Roma, Torino, meg Atalanta elleni győzelmek során még mutatott valami focira emlékeztetőt is a csapat, dehát ez inkább az a kategória, mint amikor pl. a Celta Vigo megverte a Barcat a Nou Campban…

Szóval összességében még így, annak tudatában is, hogy nagyon gyengék vagyunk ahhoz a bizonyos “Milan szinthez” képest, csalódásnak minősíteném a szezonunkat.

Szóri: hatalmas csalódás. Optimista voltam a szezon elején, jónak tűntek az igazolások, és a dobogóra vártam a csapatot. De nem az eredménytelenség, hanem a kilátástalanság zavar a legjobban. A végén már a meccseket sem nagyon néztem.

GG: Csalódás volt, jobb eredményt vártam. A BL helyek elérése már a szezon kezdetén bravúrnak számított volna, de a végeredmény a legpesszimistább várakozást is alulmúlta. A nyári barátságos meccsek már megmutatták mire lehet számítani, mégis bíztam benne, hogy legalább az EL helyekért harcban leszünk a bajnokság végéig. Többet vártam az érkezőktől és az edzőtől is…

godom: Én megmondom őszintén, annyi faszság, idegeskedés és fájdalom volt ebben a szezonban (is), hogy nem tudom már mit vártam úgy nagy vonalakban se, de az biztos, hogy erre, ami történt, még az utóbbi évek tapasztalataival felvértezve sem számítottam. Csalódás? Kevés, a totális kiábrándultság, amit érzek, a csend a sötétben tipikus esete. Ez egyébként nem jelenti azt - még mielőtt valaki belemagyarázná, hogy nem csak szép időkben kell a csapat mellett állni - hogy akár egy hangyányival is kevésbé érdekelne a Milan, nem szeretném annyira már, ez ügyben semmi nem változott, ugyan az a rajongás övezi részemről a mezt, a klubot - annak tagjait azonban nyilván kevésbé tolerálom, főként azért, mert csak és kizárólag a mi hibánk, hogy ide jutottunk. Minden téren alulmúltuk még azt a csekélyke várakozásomat is - lehetőségeinkhez mérten alakuljon a játék, fejlődjünk, legyen két használható taktikai variációnk, tudjunk némiképp csapatként játszani, legyen fellelhető a fantázia a támadásinkban és mentálisan egyben legyünk, látszódjon, hogy Inzaghi pályán látott magatartását átragassza a csapatára, aztán amire ez elég, arra elég, kezdetnek nekem elég lett volna ezeket látni az biztos. Ezekhez képest kaptuk a nagy büdös lófaszt, nézhetetlen, átláthatatlan, értelmezhetetlen meccsek tömkelegét, állítom, hogy ha nincs López és Ménez a bíróknak kellett volna bent tartaniuk a Milant. Az iménti felsorlásból a legutóbbi gondolat az, ami a legnagyobb csalódásként értelmezhető nálam, ki mertem jelenteni hatalmas felháborodásom közepette - a Seedorf sztori - hogy Inzaghi esetén biztos, hogy az a tűz, szenvedély, ami őt jellemezte játékosként a csapatát is fogja, főként azért mertem ezt így gondolni, mert amellett, hogy nem éreztem Inzaghit alkalmasnak a feladatra, ahhoz, hogy legalább ezt elérje nem kell agysebésznek lenni. Nemhogy nem érte el, egyenesen az ellenkezője valósult meg, agóniája folyamán az addig sem haladó csapat totálisan szétesett. A See ügy miatt amúgy is hendikeppel indult, de ha nála lett volna az előny, akkor is csúnyán kikapott volna részemről. A szezon maga kevésbé volt csalódás, mint Inzaghi munkássága.

Abatino: nem volt csalódás, ezt vártam Inzaghitól. Olyan játékosoktól, mint Alex, Bocchetti, Paletta - és még sorolhatnám -, a világon semmit sem lehet várni.

Alexq: az idényünk jól sikerült, sőt bevallom őszintén egész pozitívra kell értékeljem. Mielőtt elkezdődött volna a bajnokság egész biztos voltam, hogy ki fogunk esni, pár forduló után pedig úgy gondoltam a kiesés ellen fogunk harcolni, erre nagyon magabiztosan bent maradtunk és még volt esélyünk is a 9. helyre.

Dani027: Eleve szkeptikus voltam Inzaghi kinevesévével kapcsolatban, a félelmeim beigazolódtak az év során. Inzaghi nem tudott felnőni a feladathoz, az edzői képességei jelenleg semmiképpen sem ütik meg a Serie A szintjét. Abban bíztam, hogy a kezdeti nehézségek után fokozatosan kezd belerázódni és az egy év alatt elmondhatjuk, hogy értékes tapasztalatokat szerzett, összességében teljesebb edzőt kaptunk. Nem így történt. Az ígéretes kezdés után kiderült, hogy képtelen a csapat egyenletesen teljesíteni, iszonyatos végletek között mozgott a teljesítmény, ráadásul inkább voltak kiábrándító találkozóink, mint vállalható mérkőzések. Inzaghi teljesítménye a fejlődés látványos hiánya miatt is óriási csalódás, ennélfogva a szezon is az. Úgy gondolom a játékosállományunk alapján simán ott lehetne a Milan a 4.-5. hely környékén, ehelyett a középmezőnybe és középszerűségbe süllyedt az egész klub. Talán annyi pozitívuma lehet ennek a szezonnak, hogy Berlusconi megelégelte ezt a teljesítményt, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy érdemben történik is változás. Berlusconi igazi politikus, nagyon ért ahhoz, hogy mindig azt mondja amit az emberek hallani akarnak, márpedig a Milan szurkolók a világ minden táján változást remélnek. Hogy ezt egy thai, kínai vagy piréz tulajdonos hozza el teljesen mindegy, de komoly tőkeinjekció kell. Abban viszont cseppet sem hiszek, hogy Berlusconi képes lesz saját erőből talpra állítani a gépezetet.Eleve szkeptikus voltam Inzaghi kinevesévével kapcsolatban, a félelmeim beigazolódtak az év során. Inzaghi nem tudott felnőni a feladathoz, az edzői képességei jelenleg semmiképpen sem ütik meg a Serie A szintjét. Abban bíztam, hogy a kezdeti nehézségek után fokozatosan kezd belerázódni és az egy év alatt elmondhatjuk, hogy értékes tapasztalatokat szerzett, összességében teljesebb edzőt kaptunk. Nem így történt. Az ígéretes kezdés után kiderült, hogy képtelen a csapat egyenletesen teljesíteni, iszonyatos végletek között mozgott a teljesítmény, ráadásul inkább voltak kiábrándító találkozóink, mint vállalható mérkőzések. Inzaghi teljesítménye a fejlődés látványos hiánya miatt is óriási csalódás, ennélfogva a szezon is az. Úgy gondolom a játékosállományunk alapján simán ott lehetne a Milan a 4.-5. hely környékén, ehelyett a középmezőnybe és középszerűségbe süllyedt az egész klub. Talán annyi pozitívuma lehet ennek a szezonnak, hogy Berlusconi megelégelte ezt a teljesítményt, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy érdemben történik is változás. Berlusconi igazi politikus, nagyon ért ahhoz, hogy mindig azt mondja amit az emberek hallani akarnak, márpedig a Milan szurkolók a világ minden táján változást remélnek. Hogy ezt egy thai, kínai vagy piréz tulajdonos hozza el teljesen mindegy, de komoly tőkeinjekció kell. Abban viszont cseppet sem hiszek, hogy Berlusconi képes lesz saját erőből talpra állítani a gépezetet.

Szolgálati közlemény: a körkérdéseket még június elején készítettük, csak idő hiányában nem kerültek ki az oldalra. Az esetleges ebből fakadó kellemetlenségért elnézést kérünk. Lehetnek olyan állítások, amire ma már van válasz, de nyár elején még nem volt. :)

Szólj hozzá!

körkérdés szezon milan értékelés

A Milan projekt eddig: négyből semmi!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2015. június 21. - dani027

Komolynak tűnő tárgyalásokat követően valószínűleg két fronton is elbukott a Milan. Nem sikerült időben rendezni Jackson Martinez ügyét, aki az Atlético Madrid játékosa lehet, míg Geoffrey Kondogbia az Interben folytatja pályafutását. Utóbbit gyakorlatilag hivatalosnak tekinthetjük, legalábbis a papírokat már aláírták. Nem szabad elbagatellizálni egyik vereséget sem. Nézzük az ügy egy lehetséges olvasatát.

A sajtóban Bee megjelenését követően előszeretettel beszélnek valamilyen projektről. Hogy mi az azt nehéz lenne megmondani, annyi konkrétum (?) szivárgott ki, hogy a stadionépítés mellett elkötelezettek vagyunk, de még 150 milliót gyorsan bele is pumpálnak a csapatba a biztonság kedvéért. Legyünk őszinték: ez a minimum amennyit ebbe a keretbe bele kell ölni, ha viszonylag gyorsan a legjobbak között szeretnénk lenni. Na, ennek az egyelőre csak virtuálisan lévő 150 milliónak akartuk elkölteni a felét csupán két játékosra. 35 ment volna Hákszonért, míg 40-et Kondogbia vitt volna el. Van némi kettősség ebben, pláne ha hozzávesszük azt is, hogy mindenáron Ibrát akartuk a támadósorba. Mi a cél? Egy év alatt, klasszisokkal elérni a BL-t, sőt talán már jövőre harcban lenni a Scudettóért, avagy inkább jól felépített és abszolút a közeljövőnek szóló igazolásokkal dolgozni? A 150 milliós keret inkább utóbbinak szól, mint láthattuk máris elment volna az összeg fele két játékosra és akkor még igazából csak egyetlen klasszis érkezett, plusz egy nagyon komoly tehetség. Amilyen helyzetben van az olasz foci jelenleg a 150 milliós keret bőven elegendő lenne ahhoz, hogy már jövőre is a TOP3-ért küzdjön a csapat. Ehhez nem ilyen összegű igazolások kellenek, hanem okosabb befektetések. Igazolni mindenekelőtt a teljesen lyukas középpályára, megerősíteni a védelmet majd esetleg a csatársort is. Amint megvan az alap, akkor lehet egyetlen Mercato alatt valami nagyot robbantani egyetlen játékossal. Amíg nincs mibe beleilleszteni például Hákszont, addig feleslegesnek érzem.

Aggódnunk kellene?

Nézzük meg szépen sorban kiket szemelt ki a Milan, és ebből kik érkeztek. Először ott van Carlo Ancelotti, aki nyilván a padra érkezett volna. Némi gondolkodás után köszönte szépen és közölte, hogy nem győzték meg a projekttel. Persze akkor még nem volt hivatalos a tulajdonosváltás, de nyilván az egyik legfőbb érve ez volt Gallianiéknak. Aztán jött Ibra, Jackson és Kondogbia. Négy nagyon komoly nem, mondhatni négy pofon eddig. Eközben annyit sikerült előrelépni, hogy egy ellenszenves, de legalábbis megosztó edzőt leültettek és sikerült barátibb módon megoldani, hogy Inzaghi menjen ahova csak akar. Bár még nem kezdődött el hivatalosan az átigazolási szezon, ez nagyon kevés. Pláne azért, mert három heti tárgyalások eredményeképpen egyetlen játékost sem sikerült megmozgatni, ha azt nem számoljuk, hogy hosszabbítottunk Abatével, jó eséllyel De Jonggal és Mexésszel, mindeközben már Muntari is biztosított mindenkit maradási szándékairól. Márpedig ezt jobb ha nem számoljuk az eredmények közé.

Kondogbia persze soha nem ért 40 milliót, így nagyon húzós lett volna ilyen összeget mozgósítani egy olyan játékosért, aki talán be sem illeszkedik a Serie A-ba. Nem ő lenne az első hasonló típusú játékos, akivel befürdik valamelyik csapat. Ha a bajnokságon belülről érkezett volna, talán inkább meggondolandó az összeg, de azért ilyen igazolások bukására is volt példa szép számmal. Jelen esetben mondjuk három dolog miatt nagyon fájó ez a történet. 1. Ha leigazoljuk, akkor azzal lehet jelezni, hogy komolyan gondoljuk a csapatépítést, és lett volna kézzelfogható, bizakodásra okot adó információnk is a spekulációk helyett. 2. Újabb játékos mondott nemet a nagy Milan projektre. 3. Az Inter nyomott le minket. Olyan csapat, amelyik szintén évek óta a béka segge alatt, akiket szívből lehet utálni és akik általában nem szokták erőből lenyomni a Milant. Volt már rá példa, emlékeim szerint ott van Suázo, kívánom, hogy hasonló sikereket érjen el Kondogbia is az Interéknél.

Ott van azonban Galliani személye, akit nyilván korai még leírni, de vannak aggasztó jelek. Eddig a minősíthetetlen csapatépítésére az volt a magyarázat, hogy nincs pénz ezért jönnek szar játékosok, de egyébként mindent kihozott a lehetőségekből. Most viszont van pénz és eddig egyetlen célpontot sem sikerült meggyőznie. Nem nagyon emlékszem már arra az időszakra, amikor még tényleg a csúcson költekezett, de olyan azért nem rélmik, hogy négyből négy sikertelen akciót indítson. Hákszon és K-Dog esetében is az idővel nem sikerült jól gazdálkodni. Előbbi esetében az orvosival vacakolunk pár hétig, majd jön az Atléti és pár nap alatt hasonló szintre jutnak. Utóbbinál pedig már megvolt a megállapodás a játékossal és a klubbal, csak amíg az öreg intézte a papírokat, addig az Inter további lépéseket tett, így ők lettek a befutók. Lehet ezek után gecizni az Inter módszereit, de ők csinálták jól, és fénykorában Gallianival nem történhetett volna meg hasonló. Ezek után csak hab a tortán arról beszélni, hogy így legalább spóroltunk 75 milliót, mert valójában sokkal többet veszítettünk, mint két játékost. Lehet, hogy Galliani nem véletlenül volt képtelen csapatot építeni az elmúlt években? Vagy csak annyira leépítette ezalatt a hitelességét, hogy senki nem veszi komolyan? Vagy annyira régen volt meghatározó szereplője a piacnak, hogy teljesen kiesett a ritmusból? Akárhogy is nézzük, egyik sem túlzottan biztató. Lehet ennek az ellenkezőjét bebizonyítani a tárgyalóasztalok mögött, de jelenleg Gallianit az öt legjobb sportigazgató közé sem sorolnám Olaszországon belül, legalábbis az eredményei alapján nem szolgál rá ennél előkelőbb helyezésre.

Kondogbia ügyének is van másik olvasata, ez pedig az, hogy nem volt részéről sem korrekt igent mondani az egyik ajánlatra és aztán elfgadni a városi rivális ajánlatát. Akkor sem ha azok több pénzt ajánlottak. Ezzel egyáltalán nem kelt jó benyomást senkiben.

Tudomásul kell venni, hogy az első néhány kört nem sikerült megnyerni az átigazolási piacon, mást nem tehetünk. Viszont legalább egy még az időszak megkezdése előtt lerendezett igazolással jelezni lehetne a csapatoknak, menedzsereknek, játékosoknak és nem utolsósorban a szurkolóknak, hogy itt nagy dolgok vannak készülőben. Ez ráférne mindenkire.

Szólj hozzá!

mercato galliani kondogbia jacksonmartinez

Új tulajdonos, új remények - szubjektív értékelés

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2015. június 06. - dani027

A Fininvest hivatalosan is megerősítette, hogy Bee Taechaubol jelentős tulajdonrészt vásárolt a Milanból, ezzel új korszak kezdődhet a klub életében. Persze nem tudhatjuk még milyen következményei lehetnek a váltásnak, ezekről írok most bővebben. Szubjektitás on.

Az idei év sok tekintetben mélypontot hozott a Berlusconi-korszakban. Nemcsak a keret minőségét tekintve, az edző képességei miatt, de a pályán mutatott teljesítményben és az elért helyezésben is megmutatkozott mindez. Volt már a Milan papíron hasonlóan rossz helyzetben, de akkor komoly szándéka volt Berlusconinak a csapat újjáépítésére. Volt pénz, kellő lendület és szakértelem. Így az inkább átmeneti állapot volt. A mostani állapotok viszont egy lassú folyamat eredményeképpen alakultak ki, az újjáépítés legapróbb szándéka nélkül. Nincs olyan ember a Földön, aki komolyan gondolhatta, hogy ilyen folyamatok mellett Berlusconi befektető nélkül képes megteremteni egy újra sikeres Milan alapjait.

A befektető szükségessége tehát nem vélemény, sokkal inkább tény. Azt, hogy ezen belül jó döntés született-e kívülállóként nehéz megállapítani. Nem tudjuk pontosan milyen feltételei voltak az adásvételnek, mennyi idő alatt akarnak csapatot építeni Bee emberei. A vélhetően kifizetett fél milliárd euró mindenesetre elég jól hangzik, ennyit nem szokás csak úgy kidobni az ablakon. Az olasz lapértesülések továbbra is tartják a 150 milliós költségvetési keretet, ezeket azonban helyén kell kezelni, a vezetőséget és Bee embereit leszámítva nemigen tudhatja bárki is mik a célok. Viszont azt is nehéz elképzelni, hogy ennyi pénzt azért fizettek, hogy közösen osszák el Berlusconival az éves veszteséget, ünnepeljék a 10. helyet a bajnokságban és az elmúlt évek átigazolási politikáját folytassák.

Ami a tradíciót illeti. A Milan igenis olyan klub, mint amilyen manapság a City, PSG vagy a Chelsea. Jött egy pénzes faszi, aki sokszor őrültebbnél őrültebb összegeket dobott ki játékosokért. Berlusconi a maga korának arab olajmilliárdosa, kialakított egy olyan klubmodellt, olyan brandépítési technikát, ami a Milant a világ legnagyobbjai közé emelte. Felesleges az a rongyrázás, hogy a Milan különb lenne a mocskos pénzszóró csapatoknál. Nem különb, soha nem is volt az, legfeljebb jobban, okosabban, sikeresebben csinálta, mint ma a PSG vagy a City. Felesleges ujjal mutogatni a sejkekre és orosz oligarchákra amiért ma milliókat ölnek a futballba. Berlusconi ugyanezt tenné ha tudna még annyi tőkét mozgosítani. A klubja a pénzköltésre épült, a legnagyobb sztárok megvásárlására, és miután a Milan nem állt át a fiatal játékosok felfedezésére és beépítésére, nyugodtan mondhatjuk, hogy jelenleg ez az egyetlen út. És aki esetleg amiatt aggódik, hogy honnan jön a pénz, annak ajánlom figyelmébe Berlusconi szintén elég zavaros és nem utolsósorban erkölcstelen ügyeit. Márpedig ha az a piszkos pénz jó volt arra, hogy ezt a klubot tekintsük szívügyünknek, akkor ázsiai befektetők pénze is megteszi, feltéve ha ez is sikereket hoz.

Hogy ezzel megmenekült-e a Milan, pukkanhatnak a pezsgők és latolgathatjuk, hogy vajon Gündogan és Kondogbia közül melyiket hozzuk el először? Aligha. Nem zárom ki ennek lehetőségét sem, azt sem, hogy a Doyen Sports által valóban komoly erősítés érkezik. De az is egy opció, hogy az új tulajdonosok elsősorban nem a brand további építésében gondolkoznak, hanem egy stabiil gazdasági alapokon nyugvó klubmodellben, ahogyan Thohir is. Ez a Mercatto alatt világosan kiderül.

További kritikus kérdés lehet az edző személye, amit a sajtóban már kész tényként Mihajlovics személyében véltek felfedezni. A szerb eléggé megosztja a Milan szurkolókat, abban azonban egyetérthetünk, hogy a Sampdoria kispadján remek munkát végzett. Szeretnénk szimpatikusabb trénert, de nem biztos, hogy olyan komoly opciói vannak a Milannak. A sztáredzők közül kettő már bejelentette, hogy egy évet kihagy (Klopp, Ancelotti), Conte a válogatottal akar hosszabbítani, Emery a Sevillával hosszabbított, Benitezre pedig lecsapott a Real (haha). Így aztán jobbára olyan nevek maradnak, akik közel sem nevezhetők ennyire sikeresnek. Kábé Montella, Mihajlovics, Spalletti, Prandelli esetleg Sarri merülhet fel reálisan. Közülük egyértelműen Mihajlovics a legkevésbé szimpatikus és engem nem győzött meg, hogy jobb lenne például Montellánál, ugyanakkor a vezetőséget igen. Mondjuk őket Seedorf és Inzaghi is meggyőzte, szóval ezt akár intő jelnek is tekinthetjük. A lényeg viszont, hogy igazi sztáredzőre különösebb esélye jelenleg nincs a csapatnak, ehhez legalább egy évet várni kell. Addig mindenképpen le kell valakit ültetni, így akár azt is el tudom képzelni, hogy csak ideiglenes trénert keresnek. Ami marha vagány lenne, mert ha egy év után kirúgnák Mihajlovicsot, akkor egyszerre négy edzőnek fizetnénk a bérét. (Bár nem rémlik meddig szólt volna See és Inzaghi szerződése.)

Örülni tehát lehet, de azért csak szolidan, mert nem tudjuk mi várhat még ránk. Egy skálán ábrázolva a "semmi nem történik a nyáron" kategóriától kezdve egészen a "már jövőre is komoly csapatot építünk"-ig bezárólag mindent el tudok képzelni. Értelemszerűen egyik végletet sem tartom valószínűnek inkább valahol félúton állhat majd meg ez a történet egyelőre, viszont Ibráék eladása óta tartó kilátástalan szezonokat követően most talán már látni a fényt az alagút végén.

Szólj hozzá!

vélemény milan milan jövője bee taechaubol

Szezonértékelő - Első felvonás

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2015. június 03. - dani027

Megkezdjük szezonösszegző sorozatunkat, ezúttal egy könnyed, díjátadó-rendszerrel. A lehető legszigorúbb szakmai szempontok alapján döntöttük el kik teljesítettek legfényesebben a szezon során, és kik azok a fiatalok, akik legendáink nyomdokába értek.

Az év kapusa - Nélson de Jesus Silva díj

Nagyon szoros küzdelemben, a szavazatok 88%-val Diego López végzett az élen. Nem nagyon lehet itt kérdés, a szezon jelentős részében Ő védett, az év elején komikusan összeszedett sérülése után a Milan legmegbízhatóbb játékosa volt. Teljesítménye nemcsak a csapaton belül, de a bajnokságban is az egyik legjobb volt. Egyetlen világklasszisunk díja megkérdőjelezhetetlen, egyedül az fura, hogy 12% másképp gondolkozik erről. :)

Az év védőjátékosa - Paolo Maldini díj

Máris itt van az első igazán szoros szavazás, így itt kénytelenek vagyunk megosztani a díjat két francia között. Igazán kiemelkedő teljesítményt hátul nem nagyon láthattunk, de talán nem túlzás azt állítani, hogy Mexés és Rami tudta le a legtöbb elfogadható meccset. Érdekes, hogy egyszerre ritkán voltak a pályán, Fülöp a bajnokság első felében volt sokadik számú csere, míg Rami év közben veszítette el az edző bizalmát.

Az év középpályása - Gianni Rivera díj

Vajon ki a sok vak között a félszemű - merülhet fel a kérdés a középpályásokkal kapcsolatban. Nagyjából ennek megfelelően De Jong és Bonaventura között folyt harc az első helyért, amit végül az első szezonjában megbízhatóan teljesítő olasz középpályás kaparintott meg. Jack különösen a bajnokság első felében volt a legjobbak között, szezon közben keveset mutatott, majd a hajrára ismét összekapta magát. Kár, hogy Bonaventura egy jobb csapatban maximum kiegészítő ember lehetne.

Az év támadója - Marco Van Basten aranycipő díj

Rengeteg kritikát kapott annak ellenére, hogy magasan a legjobb teljesítményt nyújtotta a támadók között. Ménez talán valóban többet dédelgette a labdát a kelleténél, de erre szükség is volt a szezon jelentős részében. Ha nincsenek az egyéni villanásai, remek szólógóljai, talán még a 10. helyet sem szerzi meg a Milan.

Az év gólja - Alessandro Matri felsőtestéről készített poszter díj

Valószínűleg ez a felsoroltak közül a legértékesebb és messze a legszexibb díj. Némi megfontolás után úgy döntöttünk egyhangúlag, hogy ez is Ménezt illeti a Parma ellen bemutatott sarkazása miatt. Tényleg döbbenetesen szép találat volt, azon ritka pillanatok egyike, amire később is megéri majd emlékezni.

Az év edzője - Arrigo Sacchi oklevél

Jó, ez félig-meddig trollkodás, de végül Brocchi azért behúzta ezt a díjat, és nem is nagyon lehet ebbe belekötni. A Primaveránál jó munkát végzett, sokáig meglepően szellemes játékkal uralta a bajnokságot a fiatalokkal. Azért a nagyok padjára még nem várjuk, jobb ha végigjárja a ranglétrát és nem esik Inzaghi hibájába.

Az év csalódása - Lord Bonera arany szemetesláda díj

A névadó is jelölt volt, de ezúttal egy igazán tehetséges fiatal kapta a nem túl megtisztelő elismerést. De Sciglio egész évben alulmúlta önmagát, ha pályán volt nem nagyon nyújtottak nála gyengébb teljesítményt. A legemlékezetesebb szemetesládába illő megmozdulása a Napoli elleni első perces piros volt.

Az év csapatkapitánya - Franco Baresi arany emlékérem

Fura, de ennek van értelme. Általában a csapatkapitányi karszalagot különleges élmény viselni és az edzők is megfontolják ki öltheti fel. Idén viszont még Muntari is viselte, ez alighanem sok mindent elmond. Végül Bonera mindenkit beelőzött, de ez nem meglepő. Lord bármilyen versenyt képes lenne megnyerni.

Tour de Hospital - Alexandre Pato gipszelt láb ezüst emlékérem

Kábé Montolivo és El Shaarawy volt esélyes, végül a Fáraó vitte el - bár többet játszott a Grande kapitánynál - de az előző szezon egész éves kihagyása után az idei nagyjából 3-4 hónapos pihenő is soknak tűnt.

Szólj hozzá!

játékosok díjátadó értékelés

Az este amikor Bonaventura úgy néz ki, mint Allegri, de olyan gólokat szerez, mint Inzaghi

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2015. május 31. - dani027

Lehet-e egy pazar gólokkal telitűzdelt meccsnél ideálisabb szezonzárást elképzelni? Ugye, hogy nem. Az Atalanta-Milan volt az első olyan, ahol Pippo szelleme felidéződött. No nem a küzdelemben, vagy a szellemes támadójátékban, hanem két igen emlékezetes Bonaventura gólban csúcsosodott ki.

Ha jobban értenék a matematikához biztosan megpróbálnék valami képletet írni a Milan idei szezonjára. Ugyanis megfigyelhető valamilyen ciklikusság a teljesítményeinkben. Tulajdonképpen ellenféltől függetlenül. Ha épp olyan időszak volt simán kikaptunk a Sassuolótól és az Atalantától, ikszeltünk a Cesena és Empoli ellen vagy négy pontot szereztünk a bajnokság 2. és 3. helyezett csapata ellen. Még csak nem is azt láttuk, hogy néha elkaptak Inzaghiék egy pozitív hullámot és sorban nyertek pár meccset, majd jött néhány rosszabb meccs. Mindenféle átmenet nélkül nyertünk nálunknál sokkal jobb csapatok ellen, vagy épp kaptunk ki igen kellemetlen úton. Ilyen szintű szélsőségességet egyetlen csapat sem bír el, amelyik szeretne beférkőzni a bajnokság hat legjobb csapata közé. Ezt valahogy nehéz is ép ésszel lekövetni, bár abban nagyjából sikerült egységet alkotni, hogy igazán látványos meccsünk talán nem is volt. (Na jó, talán a Parma elleni, de az inkább hektikus volt.)

Nem tudom miért röhögök ezen a tekinteten percek óta.

Hektikusságból az Atalanta ellen sem volt hiány. A bergamóiak komoly nyomást helyeztek már az első percektől fogva ránk és szó se róla ez bőven eléggé elbizonytalanította a védelmet, ami egyébként sem éppen a magabiztosságáról és megbízhatóságáról híres. Ennek fejleményeképpen történt, hogy az Atalanta kapufával, majd Baselli révén góllal sokkolta Mexéséket. Ez végül hatott, mert jelentősen változott a meccs képe, varázsütésre úgy játszott a Milan, ahogyan a mai csapattól elvárható. A több támadásnak is megvolt a maga kockázata, nem épp veszélytelen ellentámadásokkal próbálkozott az Atalanta, aztán egy kicsit a szerencse és még inkább Masiello megsegítette akadozó gépezetet Pazzini pedig köszönte szépen és beverte a tizenegyest.

Ami utána következett arra viszont alighanem nincsenek szavak. Bonaventura jött, látott és győzött. Valószínűleg minden idők egyik legbénább dupláját produkálva, ráadásul ehhez Balotellit is megszégyenítő gólörömöt produkált. Nyilván megértjük Jack reakcióját, amit ráadásul az Atalanta szurkolók is értékeltek. No, de nézzük milyen parádés akciók vezettek a 3-1-es győzelemhez.

1. Bonaventura gól.

El Shaarawy egészen káprázatos passzt ad középre, amit szeptemberben Honda valószínűleg játszi könnyedséggel lőtt volna a kapus szemei közé. De ez már nem az a Honda. Ez a Honda inkább ráesett a labdára ziccerben, de ez olyan este volt, ahol ebből csak még nagyobb ziccer lett. Pazzini lő, a lövés megpattan, kapufa. De ez olyan este, ahol még ebből is nagyobb ziccer lett. Jack pedig be is kotorta tisztességgel a kapuba. Van valakiben kétség, hogy Inzaghi ezt nem így tervezte?

2. Bonaventura gól.

Nagyon igyekeztek a srácok az újabb gólért, Inzaghi pedig újabb trükkös játékhoz folyamodott. A figura lényege ezúttal is hasonló volt. Adja be valaki a labdát, jöjjön ki szarul a kapus, a berobbanó ember paszolja kapufára a labdát ezzel kicselezve a kétségbeesetten menteni igyekvő védőt, majd az üres kapuba ismét könnyedén be lehet passzolni a labdát. Pontosan ezt történt, Bonaventura másodjára mattolta a bergamói védelmet. Ha csak az első helyzet történik meg, akkor azt mondom lehet véletlenül szereztünk egy szerencsés gólt, de azzal, hogy az este során már másodjára láttuk ezt a figurát elég bizonyítékunk van, hogy Inzaghi kezét lássuk a meccsben.

Csak nehogy Berlusconiék is hasonlóan lássák és úgy gondolják kezd beérni Inzaghi munkája. :D

A felvezetőben abban bíztam sikerül méltó zárást adni ennek a szezonnak. Hát, ennél méltóbbat nem nagyon lehetett volna összehozni.

Ezúton is szeretnénk mindenkinek gratulálni, aki képes volt az első fordulótól a 38.-ig követni a meccseket. Nem kevés káromkodásba, bosszankodásba került, de talán egyszer, valamikor meglesz ennek is a jutalma. Mi terveink szerint még biztosan jövünk értékelő posztokkal, sok jóra abban sem lehet számítani, de ezt is meg kell ejteni ha már egyszer próbáltuk végig reagálni a szezon főbb eseményeire.

Köszönjük a figyelmet, és forza Milan!

Szólj hozzá!

milan serie a bonaventura Atalanta

Áció, káció, akáció, VAKÁCIÓ!!!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2015. május 30. - dani027

Mindenki volt iskolás, tudja milyen megváltásként várni a nyári szünetre. Ezeket a kedves általános és középiskolás emlékeket elevenítette fel a Milan idei szezonja. Szeptember még vártam, hogy az ismerős arcokat lássam, októberben már nyoma sem volt semmi lelkesedésnek, novemberben pedig már azt számoltam mennyit kell aludni a nyári szünetig. Most végre itt az évzáró, a bukásértesítőt pedig már postára adtuk, hamarosan az is jön.

Olyan előfordult már, hogy marhára vártam egy szezon végét, nem is egyszer. Vagy azért mert épp valamilyen trófeáért küzdöttünk, vagy mert nézhetetlen volt a csapat. Amióta a Milannak szurkolok utóbbiból volt több. Az idei szezont legszívesebben valahová a Halálcsillag szemétzúzójába száműzném, amit még a biztonság kedvéért Luke Skywalkerrel szét is lövetnék, hogy tutira elpusztuljon. Ez viszont így önmagában nem lehetséges, ahhoz, hogy a feledés homályába merüljön az idei év, ahhoz alkotni kellene egy kiváló Mercatót, és megteremteni egy új csapat alapjait.

A bevezetésben elkezdett metaforára visszatérve, ezúttal a nyári szünet sem hoz békességet. Nem buktunk ugyan meg, de valahogy éppen átcsusszantunk egy kegyelem kettessel. Most megnyugodhatnánk, élvezhetnénk a nyarat ha ez az állapot megfelel nekünk. Küzdhetünk hasonló kilátástalansággal és lehet, hogy megint meglesz az a kettes. Nincs ezzel sem semmi gond, jó szakmunkásokra is szükség van, de valahol a lelkünk mélyén tudjuk, hogy többre vihetnénk egy jó szakmunkásnál. Csak épp tenni kellene érte. Jöhetne egy roppant nehéz nyár, előkészítők sokasága. Először egy jó tanár kellene, valaki aki összeállít egy szigorú menetrendet a felzárkózásra. De erre szigorúan csak akkor van szükség, ha szeretnénk a közeljövőben tényezővé válni. Mondhatjuk azt is, hogy elégedettek vagyunk a helyzetünkkel, közben hazudhatjuk a szülőknek és talán magunknak is, hogy majd komolyan vesszük a feladatot szeptembertől, de az most kevés lesz.

A tulajdonosváltás körüli mizériák, a vezetőség szokásos terelése és a közelmúlt Mercatói arra engednek következtetni, hogy nem lesz egy egyszerű történet, így aki ragaszkodik a nyugalomhoz egészen nyugodtan megteheti, hogy augusztus végéig nem olvas el egyetlen pletykát sem a Milan átigazolási szezonjával kapcsolatosan.

Bár a tabellán elfoglalt helyezést nem befolyásolja, mégis jobb lenne szebben zárni az évet. Különösen azért, mert az még egy ilyen szezonban is cikinek tekinthető, ha az a csapat, amelyik épphogy kivívta a bennmaradást mondjuk oda-vissza legyőzné a Milant, illetve ha közelebb végezne a csapat a 17. helyhez, mint a szezon elején kitűzött 6. hely környékéhez.

Valamint talán az sem ártana a csapatnak, ha a gesztusokat ezúttal a fiatal játékosok kapnák és nemcsak negyedórányi játékidő formájában. Örök téma, hogy mennyi lehetőséget kapjanak a Primavera fiataljai, és egészen addig védhető a bizalom hiánya, amíg győzelmi kényszerben van a csapat. Most már erről szó sincs, szóval hajrá!

A szezon utolsó mérkőzése következik, és ezzel remélhetőleg le is zárjuk ezt a sötét időszakot a klub történetében.

1 komment

blog milan serie a Atalanta