A tegnapi meccs után két dolog jutott az eszembe. Vajon hol állna ez a csapat Ménez nélkül, illetve hány gólt szerezhettünk kidolgozott akcióból. Ezeket vizsgáltam meg.
 |
| Ménez éppen egy büntetőt értékesít - hol állnánk ezek nélkül? |
Mit tehetnek a szurkolók?
A csapat mostani szereplését megelégelő Curva Sud bojkottra szólítja fel a szurkolókat. Ennek része az, hogy nem mennek ki a meccsre, kihagyják a Casa Milant és nem vesznek semmilyen Milanos terméket a hivatalos shopból. Eljutottak arra a pontra, amikor Berlusconiék hitegetése és a Milan egyre inkább érezhető gyengülése elfogadhatatlanná vált és ezzel az akcióval szeretnék kifejezni elégedetlenségüket. Nézzük mit is jelent ez a megmozdulás.
Végre megszólaltak az ultrák.
Nem egy helyen olvastam már, hogy az igazi szurkoló kitart a csapata mellett legyen bármilyen nehéz helyzetben is. Alapvetően ezzel a kijelentéssel egyetértek. Számomra ez a mondat azt jelenti, hogy holnaptól nem fogok más csapatnak szorítani, pusztán azért mert kikap a csapat a mondjuk Cagliaritól. Nem társul ehhez ugyanakkor vakság, így egy igazi szurkolónak arról is beszélnie kell, ami nem működik a csapatnál.
Az elmúlt években drasztikusan csökkent a bérletesek és a fizető szurkolók száma. Barbara egyes újításai új szelet hoztak például a mezeladások tekintetében, ugyanakkor ennél mélyebb változások kellenek. Azok a szurkolók, akik a kétezres évek közepén még rendszeres meccsre járók voltak és ma már legfeljebb fotelből nézik a találkozókat, valószínűleg nem lettek kisebb fanatikusok. Az történt, hogy a pénzükért cserébe közel sem kaptak akkora ellenszolgáltatást, hogy megérje a költségeket bevállalni. A jelenlegi gazdasági helyzetben ilyen racionális döntéseket is hozni kell. Az tehát, hogy elpártolnak a szurkolók a San Sirótól tünete a Milan hanyatlásának, így kijelenthetjük, hogy a szurkolók eddig is világossá tették álláspontjukat. Ilyen tekintetben a CS megszólalása fontos, az ultrák távol maradásának nagyobb súlya van.
Gyakori kép: kevés a szurkoló a stadionban.
Ettől ők nem lesznek kevésbé Milan szerető szurkolók, sőt éppenséggel ezzel jelzik, hogy mennyire érdekli őket a csapat.
Vannak példák a futballban, amikor a szurkolók a nehezebb helyzetben is kitartanak a csapat mellett. Példa lehet az Arsenal, ahol a stadionépítés miatt nem tudtak sztárokat igazolni, éveken keresztül a 4. hely megszerzése jelentette a szezon fénypontját. Mégis voltak fizető szurkolók. akik néha elégedetlenül, de összességében rendíthetetlenül biztatták a csapatukat. Még jobb példa a Dortmund, ahol valószínűleg a világ legcsodálatosabb szurkolótábora elfogadta, hogy a BL-ből a Bundesliga aljára kerül a csapat, a sztárok pedig távoznak. Elfogadták a változásokat, és végül két bajnoki címmel és egy BL-döntővel hálálták meg a fanatikusok bizalmát.
A bizalom úgy vélem ebben a kérdésben kulcsfontosságú. A szurkoló a jegyek, mezek, sálak, pólók vásárlásával támogatják a csapatot. Hogy ez mennyire működhet jól mutatja a Real Madrid, akik Perez alatt szinte minden évben megtalálják azt a játékost, aki a marketingértéke miatt már azelőtt komoly pénzeket hoz a csapathoz, hogy akár egyetlen labdaérintése is lett volna hivatalos meccsen. A szurkoló megveszi a termékeket, a jegyet és cserébe azt várja, hogy ezzel a csapat jobb legyen. A szurkoló azonban nem hülye. Akkor fogja megvenni a jegyet és a termékeket, ha azt látja, hogy ennek van értelme is. Amikor lehet bízni abban, hogy a klubvezetők valóban a csapat erősítésén dolgoznak. Amikor oda lehet állni egy projekt mögé, mert lehet tudni, hogy pár évnyi ínséges időszak után a csapat profitálni fog a kezdeti támogatásból és erősebben tér vissza. Ez a bizalom tűnt el végleg Milánóban.
Kemény kérdések Berlusconihoz.
"Miért csaptak be minket éveken keresztül, gyors visszatérést ígérve a dicső múlthoz, aztán szakították meg pár hónap után a projekteket?"
"Mennyire szeretnének valójában visszajuttatni minket a világ tetejére? És ha már nem érzik ezt a vágyat, akkor miért hosszabbítják meg azt a szenvedést, amit a csapat lassú leépülése okoz?"
A kérdéseket elsősorban Berlusconihoz intézték. Ahhoz az emberhez, aki pénzelte a dicsőséges időszakot és aki jelenleg megköti az anyagi lehetőségeket. A felvetés azonban jogos.
A bizalom sokakban alighanem Ibrahimovic és Silva eladása után roppant meg. Egészen addig komolyan azt lehetett hinni, hogy néhány jó igazolással komoly célokért küzdhet a Milan. Az álom gyorsan összeroppant, de nem ez volt a legrosszabb a történetben. Nagyobb hiba volt az eladás módja. Az első hírekre felháborodott szurkolókat még sikerült lenyugtatni szerződéshosszabbítással és Berlusconi híresen nagy Milanos szívével. Rá pár hétre mégis Párizsban voltak a klasszisok. Aztán ígértek egy fiatalítási projektet, de miután igazoltak néhány valóban fiatal játékost, gyorsan visszatértünk a kukázáshoz. Berlusconi néhány hónapja a mostani eredményeket azzal védte, hogy egy fiatal olasz Milan van kialakulóban.
Ha akkor valóban elkezdik a fiatal olasz játékosok keresését, most akár ilyen Milan is lehetne.
Ehhez képest általában a fiatal tehetségeket távolról megfigyeljük, miközben mondjuk a Juventus lépéseket tesz értük. Zaza, Berardi, Sturaro, Rugani például az elmúlt évek termése torinói oldalon, miközben mondjuk Gabbiadiniból vagy Immobiléből szép pénzt tudtak szerezni. Mi a nagy "fiatalolaszosítás" közben két leépített tehetséget és egy eladott játékost tudunk felmutatni.
Most jutottunk el arra a pontra, amikor már az ultrák sem bírják elviselni a vezetők bénázását és a Milan leépítését. Valamit tenni kell, jelezni a változás szükségességét. Az első lépés megtörtént. Bízzunk benne, hogy észhez térnek.
Várjuk a ti véleményeteket is a témában.
Várjuk a ti véleményeteket is a témában.
Inzaghi: "Megérdemeltük volna a győzelmet"
Ha egy szóval kellene jellemezni a tegnapi meccset, leginkább a kellemetlen szót használnám. Ahogyan a felvezetőben is írtam, a meccs akár még nyerhető is lett volna, a Fiorentina semmi jelét nem adta annak, hogy különösebben érdekelné a meccs. 10 percnyi futball bőven elég volt nekik a győzelemhez. Ez a fantasztikus csapat tehát egy három frontos küzdelemben érintett, pokoli szériában lévő, hullafáradt csapat ellen sem tudott negyed óránál több futballra emlékeztető időszakot produkálni.
Az első félidő első fele egyértelműen a Milané volt. Akadtak lehetőségek (az idei Milan szintjén már-már ziccereknek kell csúfolni ezeket), de tucatnyi szögleten kívül nem sikerült többet kihozni a mezőnyfölényből. Egyébként jó volt látni, hogy ismét visszatértünk a kisszögletekhez, még jó, hogy pont az ellenféltől sikerült megszerezni a szabadrúgásgurut.
Aztán kezdett kijönni a szorításból a Fiorentina, egyre kiegyenlítettebb lett a meccs, már a gólhoz is közelebb jártak amikor Basanta fejese a keresztlécen csattant. Ez volt a fordulópontja a meccsnek, innentől kezdve a Firenziek domináltak.
A második félidőben mégis a Milan szerezte meg a vezetést, méghozzá egy jó előre megkoreografált akció végén. Lelki szemeim előtt láttam, ahogyan pont így és pont ezt gyakorolják edzésen a srácok.
Mestermunka.
Jött az a pontja a szezonnak, amit még mindig nem tudok hova tenni. Sikerült ismét átadni az ellenfélnek az irányítást, hagytuk, hogy kedvükre vezessenek támadásokat. Mi pedig bekkeltünk, ahogyan azt Inzaghi elképzelése szerint az előny tudatában kell. Ismét felmerül a kérdés, hogy nem látja az "edzőnk" a tervben lévő hibákat, vagy egyszerűen olyan szinten nem érti a futballt, hogy képtelen kézben tartani a meccset. Kezdek utóbbira gondolni, ami megint nagyon kellemetlen, hiszen ez nemcsak a TOP5 csapatok ellen fordul elő, hanem a bajnokság második felében elhelyezkedő klubok is megcsinálják a Milannal.
Találkozó után elkövettem azta hibát, hogy elolvastam Inzaghi nyilatkozatát. Mesterünk szerint a Milan ismét győzelmet érdemelt volna, ezzel is bizonyítva, hogy abszolút alkalmatlan a Milan kispadjára. Komoly szakember egy ilyen meccs után bizonyosan nem mondott volna olyat, hogy végre a "saját Milanját" látta a pályán és legfőképpen nem értetlenkedne hogyan sikerült ismét előnyből kikapni. Főleg, hogy ez egyáltalán nem előzmény nélküli.
Inzaghi idén még nem nagyon mondott olyat, hogy nem érdemeltünk győzelmet, az is hiányzik a nyilatkozataiból, hogy vállalná a felelősséget a vereségekért. Előfordult, de többnyire kesergett az elveszített pontok miatt, egyúttal az ellenfél teljesítményét degradálja azokkal a kijelentésekkel, hogy szerinte a Milannak kellett volna nyernie. Mégis mitől lesz neki jobb, ha az ellenfél a Milannál gyengébben, de ugyanolyan eredményesen esetleg eredményesebben futballozik? Egyáltalán mire meri ezeket a kijelentéseket alapozni, sorozatos döntetlenek, vereségek után? Ez a sport olyan, hogy feketén-fehéren kiderül hogyan végzik a munkájukat. Megvan a győzelem? Három pont. Döntetlen? Egy pont. Kikaptál? Nulla pont. Vannak szerencsétlen időszakok, szerencsétlen meccsek, de háromnegyed szezonnyi szenvedés után még mindig azt hajtogatni, hogy akár nyerhettünk is volna, nagyon elgondolkoztató.
A csapat ráadásul rettenetes szériában van, de valamiért erről nem esik szó. Mi mindig jók vagyunk, vannak biztató jelek amire építhetünk. Nem véletlenül hasonlítottam a Milant a Mennyei Bajnokság színvonalához. Ott hallani hasonlóan hiteles magyarázkodást edzőktől, a maguk felelősségét száműzve ellenben az apró eredményeket felnagyítva.
Ahogyan a képen is látható, 11 meccsen 10 pontot szerzett a Milan 2015-ben. A lényeg azonban az, hogy Gallianiék bíznak Inzaghiban, élő szerződése van, Inzaghi pedig akár 30 évig is edző lenne. Hát igen, de azt alaposan ki kell érdemelni, hogy valaki 30 évig a szakmában lehessen.
Egy tanács a jövőre nézve.
Még mindig azt mondom, hogy felesleges a váltás, mert ebből a szezonból nem lehet többet kihozni már. Csak ilyen eredmények és teljesítmény mellett az lenne a minimum, hogy nem nézik totál hülyének a szurkolókat és önmaguk dicsérése helyett a pályán próbálják bizonyítani, hogy igyekeznek valóban jobbá válni. Ez ugyanis kurvára hiányzik a mai Milanból.
Ti, hogy látjátok?
Ti, hogy látjátok?
Most már mindenki nagyon nyugodt
Papíron - ismétlem papíron - még mindig lehet esély Európa Ligára. A hátrány ugyan hét pontos, de pont azzal a csapattal mérkőzik meg hétfőn a Milan, amelyik a legesélyesebb az 5. helyre. Esélyes a Milan? Aligha. Ledolgozhatja a hátrányt a bajnokság végéig? Kevés az esélye. Verhető a Fiorentina? Sokkal jobban, mint gondolnád.
A csapat színvonalához méltó paint munka.
Múlt héten már annyira rezgett a léc Inzaghi alatt, hogy le is verte azt. Atlétikából hozott szabályokkal élve, ez volt a harmadik kísérlet, ami sikertelen volt. Normál esetben ez már a verseny vége. Ezúttal azonban megkapta a 4. lehetőséget is, sőt azóta az is kiderült, hogy át sem kell ugrania, elég ha kellően szép mozdulattal rontja el a kísérletet. Lefordítva a hasonlatot, Galliani kiharcolt egy újabb esélyt, sőt azt is, hogy nyernie sem kell a Fiorentina ellen. Az is elég, ha elégedettek a mutatott hozzáállással és Berlusconinak is tetszetős lesz a kezdő. Ez a helyzet még akkor is kellemetlen, ha kötelező győzelemnek a Fiorentina elleni találkozó semmilyen körülmények között nem minősülne.
Aztán csak okosan!
Az idei évben mintha tanult volna a hibákból Montella. Sokszor fordult elő a csapatával, hogy nagyon jól indult, a szezon végére azonban kissé veszítettek a lendületből. Idén nem indultak gyorsan, ellenben a bajnokság második felében eddig remekelnek. Persze lehet, hogy ez nem az edzőt minősíti egyszerűen csak a sérülések aránya tolódott el, év elején ugyanis a góllövés épkézláb támadó hiányában nem ment a firenzeieknek. Gomez visszatértével, de különösen Salah leigazolásával ez megváltozott és hétről hétre hozzák a remek meccseket.
2015-ben eddig két vereségük van, igaz mindegyik rettentő kínos. Nem tudták legyőzni a hipergyenge, biztos kieső Parmát és 4-0-ás verésbe szaladtak bele a Lazio ellen. A többi eredmény azonban egészen kiváló, simán vállalható lenne a Milannal is. Kezdjük azzal, hogy a Fiorentina mind a három kupasorozatban versenyben van még a céljaiért. Az olasz bajnokságban elérhető az európai szereplés, igaz Bajnokok Ligája aligha lesz ebből. Mindez az első hármas lehetőségeit figyelembe véve papírforma. Az Európa Ligában kiejtették a talán esélyesebbnek vélt Tottenhamet, és a hazai 1-1 a Roma ellen is vállalható eredmény. A kupában pedig az Atalantát és a Romát is kiejtették, illetve előnybe kerültek a Juventusszal szemben, hosszú idő után először verve saját közönsége előtt a torinóiakat. A forma mindenképpen mellettük szól, szerintem jobban járunk, ha a Milan 2015-ös teljesítményét nem ragozzuk túl, elég ha képpel utalok rá.
Ez bizony gőzölgő trágya.
Mégis látok esélyt akár a győzelemre is. A Fiorentinának egyértelműen az a célja, hogy az EL helyett jövőre már a BL-ben indulhasson. Ez pedig a bajnokságban már elérhetetlen, ellenben az EL megnyerésével - amire azért bőven nem ők a legesélyesebbek - lehetőség nyílna erre. Tehát vélhetően az erőiket elsősorban a továbbjutásra összpontosítják. Elképzelhető tehát, hogy néhány kulcsember pihenni fog, esetleg lazábban veszik a bajnokit. A Fiorentina ráadásul őrült sorozatban van, elképesztő meccseken van túl és még vár is a lilákra pár rangadó. Febuárban két meccset vívtak a Tottenhammel, játszottak a Romával, a jó formában lévő Torinóval, márciusban pedig eddig az alábbi csapatokkal játszottak: Inter, Juventus, Lazio, Roma és most jön ugye a Milan. Ezután sem állnak meg, jöhet újra a Roma, majd Udinese (kis levegő), Sampdoria, Juventus és Napoli. Ez az időszak tehát komolyan felemésztheti a csapat erejét. Mi nagyjából abban bízhatunk, hogy nem veszik annyira komolyan a Milant a tabellán elfoglalt hely alapján, így a meglepetés erejével játszhatunk.
Bátran kell játszani és ez az egész meccsre vonatkozik. Az csúfosan megbukott, hogy egy találkozón 10 jó percre alapozva akar Inzgahi meccseket nyerni. Nem tudunk védekezni, így öngyilkos taktika ha magunkra húzzuk az ellenfelet. Egy olyan csapat amelyik tud is támadni nem sok jóval kecsegtetne.
Random kép egy istenségről. Szívesen.
A középpálya szokásos gyengesége miatt ez nem lesz könnyű feladat. Muntari a botrányos teljesítménye után valószínűleg nem lesz a kezdőben, helyére Essien vagy Van Ginkel kerülhet, bár van olyan variáció amiben mind a ketten pályán vannak, így a Poli-Muntari kettős pihenni fog. Sok pénzt azért nem tennék erre. Közben leesett, hogy Poli eltiltott lesz, így azért nagyobb esélye van a Van Ginkel-Essien-Bonaventura triónak.
Hétfőn idén még nem lépett pályára a csapat és többet nem is fog, így amennyiben sikerülne nyerni, lenne egy olyan nap, amin 100%-os lenne a csapat. Ilyen komoly teljesítményt pedig illendő a helyén kezelni, így elvárás, hogy mindenki keményen küzdjön.
Nem a Milannal van baj, a bajnokság túl erős
Hosszasan gondolkoztam mi segíthetne leginkább Inzaghi csapatának. Új játékos? Új taktika? Berlusconi heti kétszer helikopterezzen Milanellóba? Ugyan, ezeket felejtsük el. Javaslom, hagyjuk ezt a kőkemény olasz bajnokságot, és keressünk olyan pontversenyt, ami jobban illik az edzőnk és a keret képességeihez. Vigyázz Mennyei, jövünk!
Mostantól még "most succesfullabbak" leszünk.
Az ötlet szerénytelenül bevallhatom zseniális. A Mennyei Bajnokság tele van nagy bajnokokkal, nagy visszatérőkkel és egy halom proliszeszes zsenivel. Mindenki megtalálná a számítását, és az sem kizárt, hogy 1-2 meccset zsinórban is képes lenne megnyerni a csapat! De kifejtem bővebben is miért érné meg mindenkinek a váltás.
Játékosok
Tele vagyunk olyan játékossal, aki túl van a zeniten, vagy soha nem is volt neki ilyen. Ha megnézzük a Mennyeit, hasonló a helyzet. Vannak ugyan jobb képességű - jobb szó híján labdarúgók - többségük azonban olyan falábú, hogy Dzsepettó bármikor hajlandó lenne örökbe fogadni őket. A Milan kerete is hemzseg a sok szálkás játékostól, így ezen a téren nem lenne probléma.
Külön jó, hogy a Mennyei irama erősen nyugdíjas, a játékosok többségének a labdakezelés is felér egy atomfizikai feladvánnyal, így az olyan rokkantnyugdíjasok, mint Essien kifejezetten hasznosak lehetnek még. Lipták mellett Honda is gyorsnak tűnne, ha pedig Devecserire vezeti a labdát Cerci még én is elhinném, hogy ő az olasz Messi.
"Legalább Essient beforgathatom".
Edző
Taktika. Abszolút túlértékelt. Én abban hiszek, hogy egy edző tartson ki az elképzelései mellett. Inzaghi kitalálta, hogy kontracsapatot csinál, ami kurvára jól fog védekezni, így simán kibekkeli a meccseket. Jó, a védelmet nem sikerült megszervezni, de ez sem törte össze az álmait. Most lehetne mondani, hogy hétről hétre pontokat veszít a csapat emiatt, de nem itt van a gond. Az a baj, hogy az olasz edzők szeretik ezt a felkészülés nevű dolgot. Ez teljességgel káros, és rosszat tesz a futballnak. Mégis milyen alapon gondolja azt Mandorlini és az összes többi senkiházi, hogy előre készül? Miért nem veszik figyelembe ezek a korcsok, hogy Inzaghi egy klublegenda és még időre van szüksége? Mi az istennek vesznek el pontokat a Milantól ennek is köszönhetően?
A Mennyeiben nincsenek ilyen dolgok. Itt mindenki mindig "kielemzi a hibákat", de csak azért, hogy ne változzon semmi. Jó, valójában az edzőknek fingja sincs mit csinál, de a tévében kurva jól hangzik. No meg, minden helyzetben elsüthető. Szóval nem kell amiatt aggódni, hogy bárki is felismerné mit kell játszani a Milan ellen, így Inzaghit is jelentős terhektől szabadíthatnánk meg. Meg kell még tanulnia bírózni egy kicsit, de az olaszos temperamentumát figyelve ez nem lesz gond.
Ez olyan bajnokság ahol az edzők szerint a futball büntet.
Itt komoly csodákra lehet felfigyelni. A legtöbb magyar edző például úgy gondolja a labdatartás egyenlő azzal, hogy a védők passzolgatnak. Ha védeni akarják az eredményt, akkor következetes védőt hoznak be (há' mer' ha több van belőlük, akkor jobbak leszünk). Szóval itt nem lenne gond.
Átigazolási politika
Ez a legjobb az egészben! Mennyi pénzt költhet el a Milan egy évben? Nulla, azaz nulla eurót. És hol szokás pontosan ugyanígy a szabadügynököket keresni? Hát a Mennyeiben! Itt annyit alkudozhat Galliani amennyit csak akar, végre igazi otthonra találna a kukázós módszere, hiszen a magyar csapatok már hosszú évek óta ezen az úton vannak.
Az MLSZ
Ezzel bizony lehetnek gondok, mert Csányiék nem szokták tűrni az idegen nyelvű transzparenseket, és rendre dobálják érte a kétmilliókat, no meg a szektorbezárásokat. Utóbbi mondjuk egy 80 ezres aréna esetében jól jön, hiszen így megmagyarázhatják miért csak 20 ezer ember kíváncsi erre a remek csapatra.
Lubickolna az öreg.
Problémás lehet viszont a politikai helyzet, hiszen ha a Milan teljes egészében Magyarországra költözne, akkor egy rakás megélhetési bevándorló is jönne a játékosok személyében. De talán az olasz kapcsolatok ezt is megoldják, csak össze kell barátkozni a Kis-Itáliával, régebbi nevén Hondvéddal.
Ha sikerülne bejutni a Mennyeibe, minden a helyére kerülne. Inzaghi karrierje szintet lépne, a játékosaink tudása pedig felértékelődne. Ezzel megoldódik az a probléma is, hogy minden héten ötlettelen, gyenge játékot kellene elszenvedni, a Pápa ellen mehetne a gála.
Javaslom fontolja meg Berlusconi ezt az ajánlatot.
Szavazzatok!
Ha szombat, akkor Verona
A sajtó szerint ismét edzőkérdés van. A hírek többsége egyértelmű baromság (Jürgen Klopp a Milanban :D :D :D ), a tabellán elfoglalt pozíció alapján viszont aktuális a téma. Több lap is úgy véli, a Hellas ellen már győzelmi kényszerben van Inzaghi. Ha nem sikerül behúzni hazai pályán a meccset, könnyen lapátra kerülhet. Így ismét aktuális az a kérdés is, hogy egy menthetetlennek tűnő szezon közben megéri-e edzőt váltani, feltehetőleg rövid időre.
-Jürgen, a Milan állítólag érdeklődik Ön iránt. Kommentálná a hírt?
25 forduló után 34 pont, 10. helyezés. Ha csak a hagyományokat nézzük, akkor ez teljességgel elfogadhatatlan eredmény és már a szezon közben változáson kellene gondolkodni. Ezúttal mégsem teszem Inzaghi menesztése mellé a voksomat. Félreléértés ne essék, úgy vélem mennie kell, de amíg nincs vészhelyzet, nem szorul rá a csapat, hogy idény közben váltson edzőt. A vészhelyzet pedig nálam egyenlő a kiesés lehetőségével, az, hogy 10. vagy 15. helyen zár a Milan tulajdonképpen mindegy. A kiesés nem fenyegeti a klubot, 14 ponttal áll a Milan a 18. hely előtt. Így aztán akár maradhat is Inzaghi, de év végén a vezetőség kénytelen lesz új edző után nézni, aki lehetőleg nem a Primaverával egyébként elég jól szereplő Brocchi, hanem egy tapasztalattal rendelkező tréner.
A helyzetet súlyosbítja az a tény is, hogy jelenleg két edző rendelkezik élő szerződéssel. Seedorf ráadásul meglepően komoly fizetést kapott, a kirúgását követően pedig nem a végkielégítés mellett döntött a klub. Habár Inzaghi közel sem keres a holland szintjén, két munkanélküli trénert is fizetni egyszerre jókora luxus lenne, és még ehhez társulna a vészedző fizetése is. Ezt később is vállalnia kell a klubnak ha menesztik Inzaghit, de addig is van idő olyan edző keresésére, aki akár hosszútávon is képes megszilárdítani a helyét. Ilyen edzőt viszont csak akkor találhatunk, ha valamilyen koncepciót is társítanak a szerződés mellé. Ellenkező esetben kizárt, hogy lenne épeszű tréner, aki olyan csapatot akar edzeni, ahol nincs elkölthető összeg az átigazolási piacon, a kívánságlistáját pedig nagy ívben leszarják, de baromi hálásnak kell lenni Gallianinak a kukázásért. Ja, és így még a BL-t is el kellene érni. Na, persze. Ez nem mehet így tovább, de nem sok esélyt látok arra, hogy drasztikusan változzon a jelenlegi rendszer.
-Jürgen, hogy reagálna ha Galliani lenne a főnöke?
Azt valószínűleg a Tuttosport munkatársa sem tudta röhögés nélkül leírni, hogy a Milan célpontja a Dortmund sikeredzője, Klopp. A cél érdekében ráadásul mintegy 40 milliót el is költene a klub, két klasszis játékosára, Szuboticsra és Gündoganra. Szükség lenne rájuk, ennyi összeg az újraépítésre nagyjából a minimum, de mind tudjuk, hogy ez esélytelen. A helyzet addig nem változik, amíg nem érkezik egy befektető. Hogy ez amolyan Atlético Madrid mintára X%-os tulajdonrésszel vagy teljes felvásárlással történik, az nem is a legfontosabb dolog a történetben, a lényeg, hogy pénz kell. Elkölthető, amivel a piacon lehet gazdálkodni. Így aztán a már befutott sztáredzők szóba sem jöhetnek. Klopp és Conte így kizárva.
Maradnak azok, akik most is jó ajánlólevéllel rendelkeznek, de még nem sztárcsapatot irányítanak. Azonban ezeket az edzőket is meg kell valamivel győzni. Nyilván ebben az esetben is az lenne a legjobb, ha érkezne némi pénz a házhoz, de egy hosszútávú projektben a mostani bevételekkel is lehetne csapatot építeni. Személy szerint Montellát tartanám a legalkalmasabbnak ebből a halmazból. A Fiorentinát is nagy mélységekből repítette vissza a Serie A élmezőnyébe, miközben túlzás lenne azt állítani, hogy felveti a pénz a firenzeieket. A Milannál valószínűleg nagyobb mozgástere lenne anyagilag, a csapatépítéshez és a játékosokhoz is van szeme. A probléma itt is az, hogy a Milan a mostani formában nem egyértelmű előrelépés. Azt nem tudom, hogy Montellának mennyi beleszólása van jelenleg a játékosok igazolásában, az viszont bizonyos, hogy a Milanban Galliani egyértelműen az edző felett áll. Ezen változtatni kell, és minimum partnerként kezelni a trénert, máskülönben esélytelen egy ilyen szakember szerződtetése. Montella annyiban is kemény dió, hogy Benitez távozása esetén a Napoli csábítja lelkesen. Ha objektíven szemlélem nem kérdés, hogy szakmailag a Napoli jobb döntés.
-Jürgen, Ön Montellát alkalmas edzőnek tartja a Milan padjára?
Amennyiben mégis kirúgnák év közben Inzaghit sem várok nagy nevet. Mondjuk a csapat nélküli Spallettit. Valószínűbb egy házon belüli megoldás, például Tassotti. Jelentős változást nem hiszem, hogy várhatunk tőle, a minimumot viszont valószínűleg hozná. De azt Inzaghi is megugorhatja.
Szóval a rettenetes szezon ellenére sem állok az edzőváltás pártján. Addig inkább ki kellene dolgozni egy hosszútávú stratégiát és mellé igazolni egy jó edzőt. Vagy maradhatunk a kukázás mellett és megelégedhetünk a 7.-8. hellyel. Biztosan jó lenne utóbbi is a Milan brandnek.
-Egy utolsó kérdés Jürgen. Mit gondol a Milan idei szezonjáról?
No, de vizsgáljuk meg leendő ellenfelünket. A Hellas nem annyira ütős, mint tavaly, de azért még mindig kellemetlen ellenfél. Pláne, hogy vannak jól fejelő játékosai, ami mondjuk a Milan esetében halmozottan veszélyes lehet. Nehezen tudnék nagyobb baromságot mondani annál a közhelynél, hogy a "szöglet fél gól", de a Milan védelme még akár igazzá is teheti. Nem kertelek, Toni játékától még most is tartok, ezt a tavalyi duplázása sem csökkenti.
Egyébként még mindig leginkább a kontrákból tudnak veszélyesen támadni, így erre figyelni kell. Habár a Milan védelmét jóformán minden helyzetben zavarba lehet hozni, a kontrák levédekezése sem tartozik az erősségek közé. Két fontos középpályás hiányában ráadásul a Poli-Essien-Muntari trióval is riogatnak minket, ez szinte magában hordozná a pontvesztést. Igaz akkor sem tűnik sokkal erősebbnek a középpálya, ha Bonaventura kerül Montolivo helyére.
Az némi bizakodásra adhat okot, hogy a Lazio kivételével egyik nagycsapat ellen sem alkotott maradandót a Hellas. Kifejezetten nagy vereségekbe is belenéztek már, ennek oka, hogy nem az a tipikus bekkelős klub. Így szinte minden forgatókönyvet el tudok képzelni, akár egy nagyobb arányú Milan győzelmet is, sok múlhat azon mekkora lendülettel sikerül elkezdeni a meccset.
A nap kérdése:
A nap kérdése:
A világ legjobb szombat esti programja!
Azt hiszem elég érett lettem, hogy felfogjam a Milan mostani teljesítményében rejlő szépségeket. Egyszerűen látom a csapat jövőjét úgy, ahogyan azt Berlusconi felvázolta. Láttam, ahogyan Inzaghiból a Milan Fergusonja lesz, ahogyan összerakja a fiatal, olasz csapatot és a lelkesedés amit a mesterünk hétről hétre a játékosoknak átad bennem is fellobbant. Azt hiszem kijelenthető: sehol máshol nem éreztem volna jobban magam, mint a Chievo-Milan meccsen. Csak akkor lehetett volna jobb a program, ha nem a tévé elől, hanem Veronából nézhetem végig ezt a csodát.
Most valahogy minden a helyére került. A játékosok tudták mit kell csinálni, az edzőn pedig érződött: pontosan tudja mi a terve. Letámad az ellenfél? Sebaj, egy passz hátra, egy oldalra és már ki is rúghatjuk a mezőnybe a labdát! Erre a váratlan zsenialitásra még Kálmánbá is elfelejtene kurvaanyázni egyet. Manapság már csak ilyen laza üzemmódban toljuk. A lúzer Csiévó bezzeg próbálta földön tartani a labdát, mintha bármit is számított volna. Középpályánkon nem vihették át a labdát, a kínai nagyfal a védekezésünkhöz képest útpadka. Egyszerűen öröm volt nézni, ahogyan a repülő szamarak (ez a becenév bazmeg, mintha egy jamaicai szamártenyészetról származna, hehehehehehe) értetlenül állnak taktikai érettségünk előtt és az egész pályát megszálló zsenialitásunk miatt.
Most valahogy minden a helyére került. A játékosok tudták mit kell csinálni, az edzőn pedig érződött: pontosan tudja mi a terve. Letámad az ellenfél? Sebaj, egy passz hátra, egy oldalra és már ki is rúghatjuk a mezőnybe a labdát! Erre a váratlan zsenialitásra még Kálmánbá is elfelejtene kurvaanyázni egyet. Manapság már csak ilyen laza üzemmódban toljuk. A lúzer Csiévó bezzeg próbálta földön tartani a labdát, mintha bármit is számított volna. Középpályánkon nem vihették át a labdát, a kínai nagyfal a védekezésünkhöz képest útpadka. Egyszerűen öröm volt nézni, ahogyan a repülő szamarak (ez a becenév bazmeg, mintha egy jamaicai szamártenyészetról származna, hehehehehehe) értetlenül állnak taktikai érettségünk előtt és az egész pályát megszálló zsenialitásunk miatt.
Hirtelen megértettem miért nem adja el a csapatát Berlusconi. Miért is tenné, mikor tényleg tökéletes a csapat? Kinek kell újabb Van Basten, Sevcsenko vagy Kaká mikor itt van nekünk Destro? Ugyan ki hiányolná Baresit és Maldinit miközben olyan géniuszok lehetnek kapitányok, mint Montolivo az olasz tonikrósz vagy Lord? Nekem ugyan nem hiányzik egyik sem! Ők már a múlt, a fényes jelenünket pedig ezek a srácok írják. Meg kell őket becsülni, mert róluk még az unokáinknak is mesélni fogunk.
Ismét nem kaptunk gólt. Ez nem lehet véletlen...
A meccs csak döntetlen lett, de ebben is van szép. Mondhatni bravúros. Nem kaptunk gólt. A Csiévótól. Idegenben. Mi ez, ha nem világraszóló bravúr? Jó, most egy kicsit csaltunk, mert ismét ott volt Lord a kezdőben, vele minden egyszerűbb. Öröm volt látni, hogy egyszer sem verték meg szélen, de ez persze alap az esetében. Mellette még a cöröhét is maximum kezdő targoncásnak tűnne egy Forma 1-es pályán. Más kávéház, hogy klasszikusokat is idézzek.
Sokan azt mondanák, hogy pokolba a Milanlab tevékenységével, már megint megsérült két játékos. Én már nem teszem. Ebben is van szépség. Fogalmazzunk úgy, hogy ez a csapaton belüli természetes rotáció. De Jong egyébként is kezdett elkanászodni, mintha a szokásosnál több labdát gyűjtött volna be. Kezdett emlékeztetni a tavalyi formájára. Erre jó a természetes rotáció. Jön Essien majd ő helyrebillenti az egyensúlyt. Ő nem fog labdát szerezni és még hasznos sem lesz. De ezt is elbírja ez a CSAPAT. Igen, megérdemlik, hogy nagybetűs CSAPATKÉNT gondoljunk a mai Milanra.
Irány Manchester!
Inzaghi nyilatkozatát olvasva csak bólogatok. Így fejezem ki, hogy mindennel egyetértek. Hiszen eldönthettük volna a meccset. Ott voltak a kidolgozott akciók. Most nem jött ebből gól, de nem baj. Ahogyan a bölcs tréner is megmondta a pohár félig tele van.
Várom a következő meccset. Ugyanazzal a kisfiús izgalommal, amit akkoriban éreztem amikor szurkolni kezdtem a csapatnak. Egyszerűen jó látni ezt a Milant. Jövő héten leverjük a Hellas Veronát, de ha döntetlen lesz az sem baj. Sőt, én a vereséggel is beérem, a lényeg, hogy láthassam ezt a csodás társaságot.
Kérlek benneteket, hogy értékeljétek a látottakat. Én persze most már nagyon elfogult vagyok, így 10-es oztályzatot adnék erre a találkozóra, de azért bízom abban, hogy maradt még objektív olvasó.
Beszéljünk egy picit Európáról!
Most még van értelme feszegetni ez európai szereplés kérdését. Hat pontra vagyunk az 5. helytől, ez simán fogható egy stabilabb tavasszal. Különösen időszerűnek érzem a témafelvetést, hiszen a jelenleg 5. Fiorentina két nagyon komoly meccset vív a bajnokságban, a Milanra viszont a két veronai klub vár. Ha a megnyerjük a soron következő két meccset, akkor jó esély kínálkozik arra, hogy csökkentsük a hátrányt. Itt tehát a lehetőség, hogy kicsit kozmetikázzák a szezont.
Köztünk van még persze a két genovai csapat is, nehéz lenne megtippelni, hogy meddig bírják erővel. Viszont a különbség csak három pont, ennyivel kellene a hátralévő fordulók alatt többet szerezni. Nem lehetetlen. Az Inter 2 pontos előnye is hozható. Ahogyan a felvezetésben is említettem még az sem megoldhatatlan, hogy a Fiorentina hat pontos előnyét lefaragjuk, de ehhez kell egy jó széria. Mondjuk mostantól.
Európa Liga. Kell a Milannak?
Köztünk van még persze a két genovai csapat is, nehéz lenne megtippelni, hogy meddig bírják erővel. Viszont a különbség csak három pont, ennyivel kellene a hátralévő fordulók alatt többet szerezni. Nem lehetetlen. Az Inter 2 pontos előnye is hozható. Ahogyan a felvezetésben is említettem még az sem megoldhatatlan, hogy a Fiorentina hat pontos előnyét lefaragjuk, de ehhez kell egy jó széria. Mondjuk mostantól.
Az a helyzet ugyanis, hogy a Fiorentinára két rangadó vár a bajnokságban (Inter, Lazio), amit közte egy Juve elleni kupameccsel öblítenek le. Aztán jöhet a Milan elleni meccs. Nekünk ez úgy néz ki, hogy a gyenge Chievo és Hellas Verona kettősét kellene legyűrni. Mondhatjuk nem ugyanolyan szintű kihívás. Nehéz elképzelni, hogy a firenzeiek ebből a szériából csak győzelemmel jöjjenek ki, így itt a lehetőség. Feltételezve, hogy a Milan leveri egész Veronát (ami azt is jelentené, hogy oda-vissza kisöpörtük őket), elég egy botlás is, hogy izgalmas, érdekes legyen a Fiorentina-Milan. Ehhez azonban tényleg kell a hat pont. Ha a következő három bajnokin nem sikerül érdemben faragni a hátrányból, akkor szépen, lassan beletörődhet mindenki, hogy a Milan jövőre is kimarad az európai párharcokból. De ha már itt tartunk: kell nekünk a második számú kupasorozat?
Ha kell az Európa Liga őket kell elsősorban megverni.
Ezúttal nem hozok statisztikákat, számokat, csak és kizárólag a saját véleményemre támaszkodok. Ez pedig az, hogy nincs szükségünk az Európa Ligára. Kizártnak tartom, hogy valóban komolyan vennénk egy olyan sorozatot, ami nem fizet túl jól, ellenben komoly megterhelés a játékosoknak. Nagyjából ezzel össze is foglaltam aggályaimat, de azért nem ússzátok meg ennyivel.
Az Európa Liga semmilyen téren nem hasonlítható a "nagytesóhoz", amit mindenki komolyan vesz, a szurkolókat is lázba hozza és ami mondjuk ki: a klubfutball mércéje. Európa Ligát lehet nyerni közepes játékosállománnyal is, esetleg 1-2 kiemelkedő labdarúgóval. Ebből a szempontból egyértelmű, hogy a Milannak manapság inkább ez a szintje, azt hiszem jobb is nem belegondolni abba, hogy milyen vérengzésbe futhatna bele a Milan mondjuk a Real ellen.
Jó ez nem ér, itt még El Shaarawy is kettőt vert.
Ha tényleg komolyan vennénk az EL-t, akkor nem lenne kifogásom ellene. Érkezne egy jó edző (mondjuk Montella), szabad kezet kapna a csapatépítéskor és máris lenne értelme komolyan belevágni egy ilyen projektbe. Azonban nem gondolom, hogy valóban felmerül a vezetőinkben, hogy EL-t nyerjünk. Azzal ugyanis beismernék, hogy Európában maximum a középcsapatok szintjén állunk, és még azok között sem lenne első a Milan. Nem, Berlusconi még ott tart, hogy nem cserélné el a keretet egyetlen más olasz csapatéra, holott valljuk be: körülbelül Pogba egymagában többet ér, mint a komplett Milan. Amikor legutóbb a Milan az UEFA kupában szerepelt is csak szóban érdekelt minket a végső győzelem. Elméletben jól hangzott, hogy nyerhet a csapat egy olyan trófeát, ami még nincs meg, valójában viszont soha nem volt prioritás az UEFA kupa, ez pedig egyértelmű volt az erőforrások csoportosításakor. Igaz, akkor még a győzelem nem járt BL-kvalifikációval, így talán nem szerencsés erre alapozni. Most ebből a szempontból logikusabb lenne rámenni a győzelemre.
Arra viszont alapozhatom felvetésem, hogy igazából anyagilag nem éri meg bevállalni a kisebbik kupasorozatot. Töredékét fizeti csak a BL-pénzeknek, így a Milan költségvetésének sem adna különösebb löketet. Nálunk ez most kulcsfontosságú, mert nagyon hiányzik az az évi 40-50 milló, amit a BL-ből gyűjtött be a Milan.
Elsősorban ezeket kellene kitermelnie a csapatnak.
Ennek ismeretében pedig úgy vélem ezúttal is a bajnokságra fókuszálnánk, ahol több meccs által, de gyengébb ellenfeleken keresztül kell kiérdemelni a BL-t. Bármennyire nem tartom különösebben komoly sorozatnak az EL-t, jelenleg nem tartom elképzelhetőnek, hogy a Milan képes lenne legyőzni mondjuk a mostani csapatok közül a Wolfsburgot. Habár ők például jövőre valószínűleg egyel feljebb kerülnek, minden évben akad egy kiemelkedő ellenfél, ami még komolyan is gondolja a győzelmet.
Van azonban másik oldala is ennek a kérdésnek. Olasz focival kapcsolatban szinte már közhelynek számít, hogy nem érdekli a csapatokat az Európa Liga, így aztán hamar ki is esnek. A közhely ellenére ebben bőven volt igazság, viszont idén mintha változott volna ez a folyamat. Szinte mindegyik csapat komolyan veszi a dolgát, ennek is eredménye, hogy jelenleg a legjobb 16 között 5 olasz csapat is van. A sorsolást elnézve jó esetben ebből kettő lesz ott a 8 között, de így is sikerként, egyértelmű előrelépésként könyvelhető ez el.
Hogy miért fontos ez?
Azt nem szabad elfelejteni, hogy a BL és EL-meccsekért is komoly pontokat lehet szerezni a bajnokságnak és a csapatoknak is. Tehát a győzelmek egyszerre jók a bajnokságnak és a kluboknak. A Milan helyzetére lefordítva: egy évnyi kihagyást még elbír a csapat, de ha folyamatosan kimarad a körforgásból, akkor kikerülnek azok a pontok, amiket az elmúlt évekből hoztuk. Ennek az lenne az eredménye, hogy a legközelebbi BL-szereplése alkalmával a Milannak rossz kiemelése lenne. Persze ha jön egy milliárdos és segítségével 4-5 világklasszissal jut vissza a csapat, akkor ez tulajdonképpen mindegy, legalább tutira érdekes lesz a csoportkör is. :)
A következő meccseknek tehát az idei szezonra nézve is lehet hatása. Ha cél az EL-be jutás, akkor kötelező hat pontot gyűjteni a Chievo és a Hellas Verona ellen.
Végezetül kíváncsiak vagyunk arra, hogy ti hogyan látjátok ez európai szereplés kérdését. Szavazzatok, esetleg fejtsétek ki bővebben véleményeteket kommentben.
Ui.: a meccs szombat este, 20:45-kor lesz, a Digisport 1 közvetít. - Csak, hogy valami konkrétan a meccsről is legyen.
Nyerni jó, csak ritka kincs
Az idei szezonban már azt is sikernek kell elkönyvelnünk, ha egyáltalán a kötelezőnek vélt mérkőzéseket megnyerjük. Így a mostani 2-0-ás győzelmet is ki kell emelnünk, bármennyire is gyenge csapat ellen történt. A 4-3-1-2-es játékrendszerrel jól mutatkozott be Inzaghi, de azt még korai lenne megállapítani, hogy erre tudunk-e alapozni, ezt csak fordulók elteltével mondhatjuk ki.
Bonaventura, aki mindenhol jó.
Az idei szezonban nem volt szokatlan a gyors kezdés (hozzánk képest), ez nagyjából a Cesena elleni meccsen is érezhető volt. Sikerült is beszorítani saját tizenhatosuk elé őket, és érződött, hogy ekkora nyomást nem bírnak el, előbb vagy utóbb becsúszik egy hiba. Végül ez viszonylag hamar be is következett, azonban Poli gólját les miatt nem adta meg a játékvezető. Bonaventura átlövésével azonban megszerezte a vezetést a Milan. Pont egy olyan szakaszban, amikor kezdett kijönni a szorításból a Cesena, és nem túl veszélyes kontrákat tudott vezetni.
A 4-3-1-2 egyik előnye papíron, hogy középen képes jól tömöríteni a védelmét a csapat. Szélen sebezhetőbb a 4-3-3-nál, mivel nincsenek szélsők, akik vissza tudnának zárni, viszont mondjuk az átlövésekkel vagy kontrákkal szemben kevésbé sebezhető. Ezeknek egyelőre azért nem volt akkora jelentősége, mivel azon az alapvető stíluson nem változtatott a Milan, hogy a gólt követően látványosan mélyebbre helyezte a védelmi vonalát, és hagyta érvényesülni a Cesena támadásait.
Ha azt hitted nem lesz ebben a posztban random kép Lordról, tévedtél.
A problémák megint itt kezdődtek. Az új játékrendszer ellenére sem lehet kijelenteni, hogy a védelem összeállt. Pláne nem úgy, hogy ez a formáció először került kipróbálásra mióta Inzaghi az edző. Elnézve a két csapat közötti erőkülönbséget, nyugodtan vállalni lehetett volna azt a presszinget (ha nem is teljes találkozón keresztül), amivel tulajdonképpen hatástalan volt az ellenfél támadójátéka. Ezen a meccsen nem büntették meg ezt a taktikát, de egyébként voltak aggasztó jelek. Az első félidő végén például csak egy elképesztő Abbiati-bravúr akadályozta meg az egyenlítést, de öreg portásunknak kellett még bemutatnia nagy védést.
Szóval az idei főbb problémák felmerültek hétvégén is, de az ellenfél nem volt annyira erős, hogy ezeket ki is használja. Most tényleg nem károgni akarok, de erősebb ellenfelek ellen már nem biztos, hogy hasonlóan jött volna ki ezzel a taktikával. Ezért nem merem egyértelműen pozitívnak értékelni a játékrendszer lecserélését.
Hosszabbítani kéne...
Pozitívumok akadtak azért. Kiemelném De Jongot, aki ezúttal csendes gyilkos üzemmódban dolgozott. Meccs közben annyira nem tűnt fel a melója, de 12 labdát szerzett, ami kiemelkedő eredmény. Montolivo továbbra is messze van az elvárt szinttől, de komoly hiányossága ezúttal nem volt, Poli pedig szürkén elbújt a mezőnyben mint mindig.
Bonaventurának ízlett a szerepkör a támadók mögött, őszintén nem is nagyon tudok olyan posztot mondani a középpályán, amit ne tudna megoldani. A gólja csak hab volt a tortán, de egyébként is rendkívül hasznosan teljesített.
One man army.
Végül Ménezre térnék ki, nélküle valószínűleg ezen a meccsen is szenvedtünk volna. Bár gólt végül nem szerzett, de egész találkozón benne volt a veszély, rengeteg cselt mutatott be, nagyon nehezen boldogultak vele a Cesena védők. Ezért is volt érdekes, hogy megjelentek olyan pletykák, amik szerint Inzaghi leültette volna a padra, hogy aztán csereként állhasson be. Sok értelmét nem láttam ennek a lehetőségnek, pláne, hogy Ménez támadásokban szinte egyszemélyes hadsereg. Az ő pihentetése olyan luxus, amit a csapat nem engedhet meg.
Túlzás lenne fényt látni az alagút végén, inkább maximum egy pillanatra felvillanó szikrának nevezném ezt a győzelmet. Hogy aztán ebből lesz-e valami azt lesz lehetősége a következő két meccsen bizonyítani a csapatnak.
Egy új tanulmány szerint a Milan meccs árt az egészségnek
Nem vicc. Angol kutatók megállapították, hogy az egészségre nézve hosszútávon kifejezetten káros a Milan labdarúgásnak csúfolt meccseinek megtekintése. A folytatásban közöljük a tanulmány részleteit, de aki tapasztalta magán meccs közben hányinger, depresszió vagy heves röhögőgörcs tüneteit, azonnal keresse fel orvosát, esetleg töltsön le a netről 10 évvel ezelőtti felvételeket a Milanról.
Ezek a brit tudósok mindig tudnak valami hülyeséget kutatni, de ezúttal valami hasznosba vágták a fejszéjüket. Megfigyelték ugyanis, hogy egyes piros-fekete közösségekben gyakorta fordulnak elő bizonyos tünetek. Ezért egy 100 fős, reprezentatívnak vélt célcsoportot vettek górcső alá, mindennapi életüket vizsgálva.
A kutatás során azokat a tüneteket keresték, amiket előzetesen megfigyeltek. Hipotézisük az volt, hogy ezeknek az embereknek az életében van valamilyen környezeti hatás, ami kiváltja a rossz közérzettel esetleg depresszióval járó tüneteket. A kutatás első napjai azonban óriási meglepetéssel szolgáltak a kutatóknak, mivel tapasztalataik azt igazolták, hogy a hétfő-péntek ciklusban rendszerint javul a megfigyelt emberek állapota.
A kutatás vezetője, Sir Lawrence Keay így nyilatkozott a blogunknak.
"Nagyon magabiztosak voltunk a feltételezéseinkben. Azt gondoltuk, hogy van egy olyan elem az életükben ezeknek az embereknek, ami negatív hatással van az életükre. Erre az első napokban csak az ellenkezőjét sikerült bebizonyítani."
A kutatók akkor lepődtek meg igazán, amikor a hétvége közeledtével a csoport állapota egységesen kezdett romlani.
"Nem értettük mi történt" - mondta Sir Keay. "Egyik napról a másikra történtek a dolgok, mi pedig nem tudtuk kimutatni a környezeti hatást."
A kutatók azonban nem adták fel, fókuszcsoportjukat bővítették, és keresték vizsgált személyekben a közös pontot. Végeredményben nagyon érdekes felfedezéseket tettek.
A kutatás során kiderült, hogy a tünetek egy rendszerint televízió miatt átélt műsorelemnek köszönhető.
A vizsgált (szurkolói) csoport tagjainak kedélyállapota rohamosan romlani kezdett a hétvégi mérkőzés közeledtével, találkozó közben pedig egyes embereknél kritikus állapotot sikerült felfedezni.
"Igen aggasztó volt, ahogyan azt láttuk, hogy kínjukban, mindenféle természetesség nélkül röhögnek a látottakon" - mondta a cikk egyik szerzője.
A vizsgálatok során egyfajta ciklikusságot sikerült megállapítani. Érzelmileg a szombat-vasárnap kritikus pont. A tünetek ebben a szakaszban a legerősebbek, különösen a meccs idején. Hétfő és kedd során az érzelmi megpróbáltatásokat nem sikerül kiheverni, a változás lassú. Szerda és csütörtök között indul el a hangulat változásának rohamos javulása, ami a péntekkel tetőzik. Rendszerint ekkor felszabadultak az emberek, készülnek a hétvégére. A visszaesés akkor következik, amikor rájönnek, hogy az újabb Milan meccsel jár.
A kutatók két megoldást kínálnak a tünetek enyhítésére, illetve megszüntetésére.
1. A környezeti hatás megszüntetése: a csoport tagjainak felét leválasztották a meccsekről, azt krikett bajnokikkal pótolták. Meglepetésre kiderült, hogy a meggyötört szurkolók még a krikettre is fogékonyabbá váltak, fél szezonnyi Milan meccs után.
2. Régi felvételek megtekintése: a problémákat nem szüntette meg teljesen, de enyhítette a tüneteket a régi nagy győzelmek újraélése. Sokan még a 2005-ös Isztambuli döntőre is szép emlékként kezdtek gondolni a 2014/2015-ös szezont követően.
A britek arra is felhívják a figyelmet, hogy a Milan meccsnézőknek kerülni kell két tevékenységet.
1. Milannál jobb csapatok meccsei: rendszerint ez még inkább megerősítette, hogy a csapatuk teljesen más sportágban játszik.
2. Mindenféle szoftverprogramok, szimulált valóságok átélése: a kutatás igazolja, hogy a játék idejére jelentősen javul a személyek állapota, de a program kikapcsolása után a visszaesés jelentős.
A kutatás során azt is vizsgálták, hogy minden egyes epizód ugyanolyan hatással van-e az emberekre. A válasz egyértelmű nem. Egyes részek nem váltottak ki komoly érzelmi reakciót, mások viszont gyakorlatilag sokkolták a csoport tagjait.
"A legmeghökkentőbb jelenség az volt, amikor az egyik focista kezén egy szalaggal lépett pályára. Az több alanynál is heves érzelmi reakciót okozott, és közben azt ordibálták »Muntari a cséká bazmeg, Muntari a cséká bazmeg.«"
A tanulmány ismertetését követően több ország médiahatósága 18-as korosztályba tette a Milan meccseit, mivel az súlyosan befolyásolja a fiatalok fejlődését.
"Úgy gondoljuk ezeket a tartalmakat csak este 11 után lehet leadni. Akkor pedig úgyis lehet pornót nézni. Nem titkolt szándékunk, hogy rávegyük az embereket, inkább a pornót válasszák a Milan meccsek helyett. Az sokkal természetesebb, és kevésbé káros" - nyilatkozta egy, a neve elhallgatását kérő képviselő.
A kutatók vezetője, Sir Lawrence Keay még ennél is tovább ment. "Mi úgy véljük bármi más hasznosabb, élvezetesebb és kevésbé káros lenne, mint a Milan meccs. Igen, a Való Világ hetet is beleértve."
A tanulmányban végül azt is sikerült bebizonyítani, hogy azok, akik rendszeresen leülnek megnézni a meccseket, erősen mazochista hajlammal bírnak. Ők valószínűleg megnézik vasárnap három órától a Cesena elleni bajnokit a Sportklubon.
UPDATE: A kutatás kamu, de tényleg nem ajánlott a Milan meccs.