Curva Sud Ungheria

Az év első meccse

2015. január 06. - dani027
 Tavaly igazán emlékezetes mérkőzést vívott egymással a két csapat, olyan forgatókönyvvel, amire alighanem senki sem számított. Két korai Milan gólnak köszönhetően már 2-0-ra vezetett a Milan, semmi nem utalt arra, hogy a csapat különösen megizzadhat ezen a találkozón. Aztán jött Berardi, az első félidőben mesterhármassal terhelte Abbiati kapuját, majd a második félidő első perceiben tovább növelte csapata előnyét. Habár a hajrában még szépíteni tudott Montolivo, és voltak a Milannak ígéretes támadásai, a végeredmény 4-3-as vereség lett, ami Allegri állásába került. Az előző idényben tehát minden megtörtént, ami egy ilyen meccsen megtörténhet.

Tavaly a Sassuolo ellen ért véget a dai, dai, dai.


Az akkori vereség meglepő volt, mert a Sassuolo nem állt jól a bajnokságban. A kiesés elkerülése ellen küzdöttek és hiába a sok ígéretes játékos és jónak tűnő igazolás, egyszerűen nem jöttek a pontok. Idén más a helyzet, a zöld-fekete csapat közelebb van a Milanhoz (5 pont), mint a kiesést jelentő 18. helytől (8 pont). Idén tehát összekapta csapatát Eusebio Di Francesco, akit tavaly még menesztettek is év közben, hogy aztán visszatérhessen és benntartsa csapatát.

A Milan is teljesen más helyzetben várja a mérkőzést. Januárra már tetemes hátrányban volt a Milan, reménytelennek tűnt még az Európa Liga is, így aztán a győzelem nagyon fontos lett volna. Különösen Allegrinek, akihez ragaszkodott ugyan Galliani, de nagyon is a levegőben volt a váltás lehetősége. Idén viszont - bár csak a 7. helyen áll a Milan - öt pontra van a harmadik hely, ami nyáron még Bajnokok Ligája selejtezőt is érhet.

Javulgat a csapat, de még mindig nem kaptunk tiszta képet Inzaghi képességeiről.

Az elmúlt néhány meccs igazán érdekes fordulatot vett, mivel a bajnokságban két rangadót is sikeresen tudott le a csapat, előzetesen a Napoli-Roma találkozókról nem sokan vártak 4 pontot. Aztán barátságos meccsen 4-2-re győzte le a csapat a Realt, bár ebből ugye nem kell komoly következtetéseket levonni, de önbizalmat mégis adhat a csapatnak. Különösen fontos lenne ez mondjuk El Shaarawy esetében, aki kettőt is vert azon a találkozón. Talán ez segíthet neki elindulni egy úton, és egy jó formában lévő El Shaarawyval könnyebb lenne elérni a céljainkat.

Lesz-e a Fáraóból újra vezér?

Ami a kezdőnket illeti Inzaghi nem alkalmazhatja a legjobb kezdőt eltiltások és sérülések miatt.

A védelemben többnyire sérülések nehezítik a döntést. Lord Bonera 10-15 napos kényszerpihenőt kapott combsérülése miatt, annyira azért nem sírunk utána, bár voltak jó meccsei is idén. Abate, De Sciglio és Rami már a csapattal edzenek, de egyikük sem biztos, hogy tudja vállalni a játékot. Ettől függetlenül a Gazzetta Ramit és DS-t is a kezdőbe várja, előbbi jobb, utóbbi balhátvédként kaphat szerepet.

De Jong ismét kisárgázta magát szezonbéli 8. figyelmeztetésével, így valószínűleg Montolivo játszik majd a helyén. Sok lehetősége így nincs Pippónak mellette valószínűleg a Poli-Muntari kettős játszhat majd.

A támadóknál már nem nagyon lehet kérdés, hogy hamis vagy valódi kilences lesz-e a pályán Torres távozásával, Honda januári válogatott szereplésével pedig a többi poszt se lehet nagyon kérdéses. Ennek megfelelően a Gazzetta ide az El Shaarawy-Ménez-Bonaventura triót várja. Cerci már a padon ott lehet, így akár már láthatjuk is Milan mezben.

Papírforma győzelemről nem nagyon beszélhetünk jelen esetben, már csak azért sem, mert a nagyok dolgát szereti megnehezíteni a Sassuolo. Pontot raboltak a Juventustól és Romától is, de nem adták olcsón a bőrüket a Lazio és Napoli ellen sem. Így tehát El Shaarawyéknak is alaposan fel kell majd kötni a gatyát.

Nem elfelejteni, hogy a mérkőzést ma, 15 órától játsszák, amit a Digisport élőben fog közvetíteni.

Hófehér Január!


Miután elég látványosan elpáholtuk Margitkát gyorsan megszólalt a szent tehenünk és két ’Hip-hip hurrá!’ között vázolta azon gondolatait, melyeket az élesebb eszű Rossonerik már a hármas sípszó után előre elmondtak: Elég erősek vagyunk, mi leszünk az újév legjobb csapata és vagyunk annyira pengék, hogy vissza is jutunk a BL-be. Ezek a humorbonbonok pont jókor jöttek nekünk szurkolóknak, eddig se vártuk nagy lelkesedéssel a januári mercatót, de ezután még azt a kis energiát se kell belefektetnie senkinek, amit a remény oltárán eredetileg még oda tervezett.



Biztos lesz valami mozgolódás, mindig van, CSUpán annyi történt, hogy előrevetíthetjük, inkább szomorúak leszünk tőle megint, mintsem az ellenkezője – feltéve, hogy még van, akiből ilyen irányú érzelmeket ki tud váltani a piac és az ordító dühöngés helyett a csendes merengést válassza. Esett már itt-ott némi hó kis hazánkban így a cím már nem is tűnik akkora homálynak, de valójában arra utal, hogy igen tiszta képet állított elénk az öreg az új esztendő első hónapjára. Ugyanis magasztos, mindentudó vezérünk szavait befogadva, egyértelműnek hat, hogy mi itt januárban pontot nem veszítünk a sorsolás furcsa fintora, de legfőképp amiatt, hogy kurva erős csapatunk van. Szépen sorjában: Sassuolo (o), Torino (i), Sassuolo (o – Coppa Italia), Atalanta (o), Lazio (i). Itt valljuk is be gyorsan, hogy ha tényleg akarunk kezdeni valamit ezzel a szezonnal akkor be kell indulni, kell egy elnyújtott győzelmi széria a természetesen alapvető csodafocis 6 pontos meccseink mellé és erre a január megfelelő alkalom a sorsolást bambulva. Rómában nem kellene kikapni, a Torót meg lehet verni otthonában is, a két hazai meg alap, ha komolyan gondoljuk – közben persze simán továbblibbenünk a kupában is a minimum 10 bajnoki pontunkkal a zsebünkben. No de Berlu tudja, hogy milyen erő lakozik bennünk – legalábbis szerinte – és közben még tengernyi önbizalmat is önt a keretbe kirohanásaival, miközben minket szurkolókat szellemileg szétroncsol. Ja nem, bocsi, ez inkább úgy van, hogy miközben első szándékból hülyíti a népet, hogy egy megveszekedett petákot se kelljen kikotorásznia a bukszájából figyel arra is, hogy az egekig dicsérje azt az összességében romhalmaz brigádot, amit fel-, akarom mondani leépített.


Sajnos egy 4 gólos Real verést követően lehet is ilyet mondani, még ha semmi alapja nincs akkor is, de csak akkor, nem kéthetente basszad meg. Az meg ugye a legkevésbé hiányzik, hogy ez a mi kis alakulatunk elhiggye magáról, hogy mekkora pengék és mekkora biztonságban vannak, annyit hallják már a főnökségtől, mert akkor kutya világ lesz ránk mire lefújják a szezon utolsó meccsét. Ez nem az a keret, amibe nyugalmat kell önteni, azok az idők már elmúltak, ez az, amit a tűz kell égessen, mert ha mi nem adunk bele mindent egy meccsen, lehet bárki az ellenfél szinte borítékolható, hogy nem nyerünk. Na de, itt az újév, itt vannak az új remények, az új lehetőségek, semmi gond, ha kis elménkben újult erővel elkezdjük táplálni ezeket, meg vagyunk már edződve annyira, hogy ne törjön meg senkit, ha megint bukás lesz a vége májusban – értsd: nem lesz dobogó. Bár ténylegesen a földön maradva számunkra most az is hatalmas eredmény lenne, ha kialakulna a szezonban, egy tudatos, lehetőségeinkhez mérten hatásos játék, ami nem csak fel-fel tünedezik, hanem, mint folyamat meccsről-meccsre jelen van. 

Jön majd a beharang is valakitől biztosan, ez most csak egy kósza kis mellékvágány volt, egyrészt azért, mert már rég sikerült „tollat” ragadnom, másrészt, hogy boldog, Milanos szemmel nézve sokkal, de sokkal boldogabb új évet kívánjak minden olvasónknak. És valahol azért is, hogy egy mondatban üdvözölhessem a főnök parancsára mára már borotvált ábrázatú Cercit,  akit szokásunkhoz híven ismét lehet kukázgatásnak nevezni, de ebbe a keretbe vígan erősítésnek számít. 

Oszt fiam, szőr csak a fejed tetején lehet!

A félresikerült spanyol kirándulását, meccshiányát és mondjuk ki elenyésző védekezési képességét, szándékát – ami számunkra nem pont a remek kategória – ne vegyük most egy pillanatig figyelembe, legalábbis ne húzzuk le azonnal, várjuk meg mit tesz vele a hazatérés, a megszokott olasz közeg, levegő, megkapja-e egyáltalán azt a folyamatos esélyt Pippotól, amit nagyon kevesen kaptak meg eddig a szezonban. Vagy inkább fogalmazzuk úgy, hogy azok kapták meg, akiktől a hajam tépem ki a meccsen, már ha még nem hullott ki a kezdőt olvasva. Torres függvényében úgy gondolom látatlanban jó boltot csináltunk, úgyhogy van alapja bízni benne, hogy hozzá tud tenni meghatározóan a szezon hátralévő részéhez.

Nem túl ügyes, nem túl okos, de legalább a miénk

 Vannak játékosok, akik ha szakmai szempontok szerint választanak csapatot, akkor egész életükben kis és középcsapatokban próbálkoznak. Ezek a futballisták képesek jó teljesítményre, akár húzóemberek is lehetnek, de ugyanezt erősebb csapatban, nagyobb elvárás mellett nem tudják előhozni. Legújabb igazolásunk valószínűleg ebbe a kategóriába esik. 



Cerci ifjabb éveit Rómában töltötte, egészen pontosan az AS Roma színeiben futballozott. Különböző korosztályos csapatokban 2002 és 2006 között játszott, de már 16 évesen bemutatkozhatott az olasz élvonalban Fabio Capellónak köszönhetően. A játékos ezt követően a Roma U19-es csapat meghatározó játékosa, mi több kulcsembere lett. Teljesítményének is köszönhetően ez a korosztály megnyerte a Primavera bajnokságot. Ezzel párhuzamosan a nagyok közé is felkerült néha, az Inter és Cagliari ellen még játszott is. Egy évvel később megkapta karrierje első felnőtt szerződését a Romával, de a szezonban csak egyszer játszott. Ezért a csapat a kölcsönadása mellett döntött, ezt követően csak egy szezont töltött a Farkasoknál, de alapember soha nem lett belőle nevelőegyesületénél.

A kölcsönéveit az olasz másodosztályban töltötte, a Brescia, Pisa és Atalanta színeiben futballozott. A Bresciánál viszonylag sok lehetőséget kapott (bár főleg csereként lépett pályára, de különösebben nem figyeltek fel rá. Tehetségesnek tartották ugyan, viszont támadó létére nem sikerült gólt szereznie. Egy évvel később, viszont összerakta első komolyabb szezonját, ekkor a Pisa futballistája volt. 28 meccsen 10 gólt és 9 gólpasszt termelt. Erre a szezonra felfigyelt az Atalanta, de ismét csalódást okozott. Mindösszesen 14 meccsen kapott lehetőséget, gól és gólpassz nélkül zárt. A Roma mégis visszahívta, nyilván egy évvel korábbi teljesítményére alapozva. Ebben az időszakban Cerci sokat volt sérült, ami hátráltatta a folyamatos jó teljesítményben.

Ifjú titánként a Romában.

A 2009-2010-es szezont tölthette Rómában. Első hivatalos gólját 2009. augusztus 27-én szerezte egy Európa Liga selejtezőmeccsen. A bajnokság első felében stabil kezdő volt, de aztán Ranieri mégis padra száműzte és többnyire az Európa Ligában kapott lehetőséget. A bajnokságot végül 19 meccsel és 3 góllal zárta.

2010 augusztusában ismét klubot váltott Cerci, először végleg. A Fiorentina 4 millió eurót fizetett a szélsőért, ami figyelembe véve a karrierjének alakulását jó pénznek számított. Firenzében elkezdett kiegyensúlyozottabban teljesíteni a több játéklehetőségnek köszönhetően. Első szezonjában 7 gólt szerzett. Problémák is felmerültek vele kapcsolatban, többször vetette bele magát a firenzei éjszakába, mint amennyit az edzői még jó szemmel néztek volna. 2011 nyarán érdeklődött iránta Roberto Mancini, de végül a maradás mellett döntött. Egy évvel később mégis távozott a klubtól, a hullámzó teljesítménye és a szurkolókkal kialakult nehéz viszonya miatt. Új csapata a Torino lett, akik 2,5 millió eurót fizettek játékjogának 50%-ért.

Már a Torino játékosaként. Ez volt karrierjének eddigi legjobb időszaka.


Ez a döntés bizonyult karrierje legjobb váltásának. A Torinóban végre megkérdőjelezhetetlenül kezdő lett, ennek megfelelően a gól + gólpassz mutatókban is jeleskedett, mind a kettő mutatóban 8-8-nál állt meg. A sikeres idény arra sarkallta a Torinót, hogy véglegesítsék, így 3,8 millió eurót és Marko Bakic teljes játékjogát átengedték a Fiorentinának. Jó teljesítménye meggyőzte Prandellit arról, hogy a válogatottban is helye van, így 2013. március 17-én bekerült a keretbe a brazilok elleni barátságos és a Málta elleni selejtezőmeccsre. A brazilok elleni meccsen Andrea Pirlo helyére állt be a szünetben, tehát a debütálás is összejött a címeres mezben. Prandelli végül a konföderációs kupára is elvitte. 

Teljesítménye a válogatottig is elvitte.


A következő Torinós időszakában tovább javította termelékenységét 13 gólnál és 11 gólpassznál állt meg (főleg árnyékéket játszva) és jó párost alkottak Immobilével. Mindez világbajnokságot és zsíros Atletico Madridos szerződést ért. 

Tavalyi statisztikák.


Ez tehát az eddigi pályafutása, nézzük az átigazolásának körülményeit és a benne rejlő lehetőségeket.

Cerci lényegében már 2 éve a klub kívánságlistáján szerepel, első Torinós évében már szó volt a leigazolásáról, a másodikat követően pedig állítólag ajánlatok is voltak. Bár később igazoltuk le, mint azt optimális esetben kellett volna, az eltérés csak fél év, ami jelenlegi Milanos szemmel nézve teljesen elfogadható arány. Leigazolásához kellett az Atleticós segítség is, bevallom nem nagyon láttam miért kellett annyira a Matracosoknak Cerci, főleg a Griezmann-Mandzukic kettős megszerzését követően. Ha valamit el lehet mondani az olaszról, akkor mindenképpen az, hogy nem igazán tartozik a melózni szerető játékosok közé, amivel elég alaposan kilógott a Simeone-játékosok közül. A tavalyi év egyik legjobb edzője nem is nagyon foglalkoztatta, többnyire csereként állította be Cercit, és akkor is hátrányban voltak már. Ehhez jött hozzá egy besült Milanos igazolás Torres személyében és az a különleges kapcsolat, ami El Niño és a nevelőegyesülete között van. Nem véletlen, hogy a hazatérő Torrest hősként ünnepelték, annak ellenére, hogy az elmúlt egy évben valószínűleg a belső védő párosuk gólerősebb volt a spanyolnál. Ilyen feltételek mellett egyszerűen meg kellett csinálni az üzletet, hiszen így megszabadult a klub Torres fizetésétől (ha minden igaz), ellenben kapott egy olyan játékost, akit egyébként is akart. Ezzel az üzlettel nem nagyon lehet bukni, ha a 18 hónapos kölcsön alatt nem csinál különösebben hasznos dolgot Cerci, akkor mehet vissza a Matracosokhoz, ha viszont jó lesz, akkor kapunk legrosszabb esetben is 18 hónapra egy hasznos játékost. Torres pedig megpróbálhatja felépíteni magát és bebizonyítani, hogy miért is fizettek érte anno 50 milliót. 

Pillanatok, amikor megtolja a labdát, fut utána és többnyire gólt szerez.


Cerci az Inzaghi-féle alaptaktikába illik. Gyors játékos, a Torinóban is elsősorban a kontráknál volt veszélyes. Emellett ismeri az olasz bajnokságot, sőt már húzóembere is volt egy Európára hajtó csapatnak. Vannak azért aggasztóbb dolgok is. A legfontosabb, hogy Cerci nem alkotott maradandót azokban a csapatokban, ahol volt konkurenciája. A Romában ezért nem volt meghatározó, ezért volt ingadozó a Fiorentinában, ennek hiánya miatt ment neki a Torinóban. Az Atleticós időszakot inkább hagyjuk, mert lehetőséget sem nagyon kapott, de azért az igaz erre a félévre is, hogy nem volt egy sikertörténet. A Milan jelenleg nem rendelkezik világklasszisokkal, de Cerci szintű konkurenciával mindenképpen. A posztján eddig Honda játszott, aki remekül kezdett, és még mindig a második leggólerősebb játékosa a csapatnak, ráadásul mezőnyben nagyon hasznos, a védekezésbe is rendre besegít. Előreláthatólag egy hónapja lesz bizonyítani, hogy képes ő is meghatározó szerepet betölteni Honda posztján, de ehhez hamar gólok és gólpasszok kellenek. Ha pedig a nagy nyomás alatt görcsössé válik, akkor hasonló helyzetbe kerülhet, mint a Fáraó. Mese nincs Cercinek szintet kell lépnie és olyan játékosok közül kellene kiemelkednie, akik hasonló tudással bírnak. Ehhez változtatnia kell például a mezőnymunkáján, mert a jelenlegi támadók többnyire odateszik magukat, még Ménez is, bár az ő hozzáállását már több kritika is érhetné néhány meccs alapján.

Cerci tipikusan az az egydimenziós játékos, akiről igazából senki sem tudja, hogyan tudott két  számjegyű eredményeket produkálni a gól és gólpassz tekintetében. Nála váratlanra soha nem kell számítani ő vagy megtolja a labdát és fut utána vagy megtolja a labdát és fut utána. A két torinói szezonja alatt azonban bizonyította, hogy a szegényes tárház ellenére képes lehet meghatározó játékos lenni, és ha azt nem is várjuk, hogy ő legyen a vezér, a két számjegyű statisztikáit itt is elfogadnánk.


Év végi körkérdés 5. rész - 2015

A Curva Sud Ungheria tagjainak év végi összegzését olvashatjátok. 5 nap, 5 kérdés, sok válasz.

Az ötödik részben a jövőt "jósoljuk" meg.



Bejutunk a BL-be? Új tulajdonosunk lesz? Vagy Berlusconi kinyitja a pénztárcáját? Esetleg 2015 is a csalódás éve lesz?

Dani027: Szoros küzdelemben, de nem lesz meg a BL, de az Eurépa Ligában bohóckodunk majd egy kört. Mivel anyagi gondok vannak, ezért lesznek fájó távozók. Ez amolyan szokásos optimista feltételezés.

Galacy: 2015-től ugyanazt a fejetlenséget várom, mint az elmúlt 2-3 szezonban is. A BL ezzel a kerettel tuti nem lesz meg, talán, ha egy csoda folytán sikerülne igazolni 1-2 valamirevaló játékost, akkor látok esélyt rá. A jelenlegi kerettel az 5-6-ik helyre várom a csapatot. A pénztárca nem fog kinyílni, most ok is lesz rá (a 70 milliós hiány), nagyobb esélyt látok eladásokra, itt a Fáraóra, és De Scigliora gondolok.

Jövőre újra harcba szállunk a BL-trófeáért?

MilanLaci: Marad a hazug kommunikáció, s marad a kukázás.

Tiberio: Amilyen acélos a mezőny akár még meg is lehet a 3. hely. Új tulaj sosem lesz. 2015 a meglepetés éve lesz. Ha történik valami akkor azért, ha meg nem akkor meg azért. Se.

Donzee:  Csak remélni tudom. Ritkán nem mond hülyeséget Galliani, de a Milan DNS-ben benne van a BL, az nem az . Olyan 25%-t látok rá.
Nem zörög a haraszt… Remélem, legalább részben és pénz áll a házhoz. Berlu nem hiszem kinyitná a tárcát. Ha tudnám mi lesz ‘15-ben, már az EZO tévén mondanám a frankót kilenchatvan plusz áfáért…

Cerci velünk kezdi az új évet

Cortez: Bejuthatunk a BL-be, eljátszhatunk egy “malmöféle” szerepet. Új tulaj? Max Gallianinak adná át a székét. Ki fogja nyitni, azt amelyikben nem tart pénzt. Ha 2016-ban már nem az lesz, akkor már annak is örülni fogok...

kalocsa: Sok jót nem. Ameddig a két hazug vezeti a kócerájt, addig nem lesz újra “rettegett Milan”. Szánalmas, fillérbaszó módszerekkel értelmes igazolásunk nem lesz, csak a kukázás… Ettől függetlenül míg élek: FORZA MILAN!!!!!!!


Valószínűleg továbbra is kukázunk, és nem igazolunk klasszisokat

logo: Köv év? Rövid és tömör. Keret 2/3-a kuka a vezetéssel együtt. Új tulaj. Ibra, Silva vissza. Vezetőségbe Maldini, Leo, Seedorf stb... Fiatalok igazolása és egy új, szerethető Milan létrehozása.

Szóri: Egyelőre nem sok változást várok. Pippoval kijutunk Európába (3. 4. vagy 5. helyen), ezért marad, továbbra is kukázunk, DS-t vagy SES-t eladjuk a nyáron.



Végül szeretnénk megköszönni, hogy idén velünk tartottatok, reméljük megtartjátok e jó szokásotokat! :-)

A Curva Sud Ungheria teljes tagsága nevében, 
Milan sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!


Év végi körkérdés 4. rész - Emlékezetes pillanatok

A Curva Sud Ungheria tagjainak év végi összegzését olvashatjátok. 5 nap, 5 kérdés, sok válasz.

A negyedik részben az év gólját, az év meccsét, az év legviccesebb, valamint a legemlékezetesebb pillanatát kerestük.



Az év gólja

Dani027: Ménez sarkazása a Parma ellen. Az ilyen pimasz megoldások miatt járnak a családok meccsre.

Galacy: Egyértelműen Balotelli bombája a Bologna ellen. Imádom az ilyen találatokat.

MilanLaci: Balotelli gólja a Bologna ellen.
Tiberio: Menez Parma elleni parádéja. Legalább 150-szer visszanéztem már.

Donzee: Menez a Parma ellen, nem mindennapi szemtelenség… 

Cortez: Menez gólja az Inter ellen.

kalocsa: Menez sarkazása. Zseniális mozdulat volt, kevesek képesek ilyenre. Ha kicsit több alázat lenne ebben a francia srácban, és kevesebbet szinészkedne, fetrengene, komoly kis játékos lehetne belőle.

logo: Számomra az év gólja és az év meccse egy mérkőzésen történt. Parma ellen az igazi többet rúgunk, mint kapunk. Az igazi támadófoci. Azon a meccsen éreztem egy szikrányit, hogy lesz keresnivalónk idén. Aztán kiderült, hogy csak egy fellángolás volt. A legszebb gól számomra DJ gólja cassanoról. 

Szóri: Balotelli a Bologna ellen. Hatalmas gól volt.





Az év meccse

Dani027: Az 5-4-es siker a Parma ellen. Őrült egy meccs volt.

Galacy: Tudom, hogy HA-val kezdődő mondatok nincsenek, de mégis: Ha az Atletico elleni hazai meccsek megnyerjük, az lett volna. Ott játékban nagyon jó volt a csapat, de valahogy mégsem akart bemenni a labda, pedig helyzet volt bőven. Ezért nálam is az 5-4-es pármai siker az év meccse, habár az inkább a bohózatáról marad emlékezetes, semmint a jó játék miatt. 

Tiberio: Seedorf Atletico elleni első meccse.

MilanLaci: Tiberiót tudnám idézni. 

Donzeee: két vesztes meccs, a Juve és az Atletico elleni hazai meccsek. Akkor éreztem úgy többször, mintha nagycsapatnak szurkolnék. Ez jutott nekünk ‘14-ben…

Cortez: Ahogy páran már említették előttem: Atletico és a Juve elleni. Ott volt vér bennünk...

kalocsa: Talán a Parma elleni rohanás. Bármi benne volt a meccsben, szerencsére mi jöttünk ki belőle sikerrel.

Szóri: Az 5-4-es győzelem Parmában. 



Az év legviccesebb pillanata

Dani027: Amikor kiderült, hogy a Lordot idén kivételesen nem jelölték aranylabdára. Vicc.
Idén nem lesz aranylabdásunk :-(
Galacy: Amikor a Real meg a Barca nem fogadták el Galliani ajánlatát CR-ért és Messiért (ingyen, azt is részletre).

Tiberio
Ez a fej. Percekig sírtam a meccs közben. Még Amszterdam utcáin sincsenek ilyen meglepődött tekinteteket. :D

MilanLaci: Amikor a vezetőség arra a megállapításra jutott, hogy ez a keret ütős. Ezt olvasván majdnem leestem a székről.
Donzee: Tragikomédia az egész idényünk. De Bonerát csapatkapitányként látni… Hát reflexből köptem le mindig a tévét…

Cortez : Poli, Montolivo, Tassotti kirohanása...

kalocsa: Berlu és Galliani ha kinyitja a száját, az csak vicces lehet...

logo: Legviccesebb pillanat? Bonera csk. Mindent visz :)))

Szóri: Amikor megtudtam, hogy Allegri lett a Juve edzője.

Capitano


Ami miatt emlékezetes marad az év számomra

Dani027: Ez olyan szar szezon volt, hogy kénytelen leszek az egészre emlékezni, bár inkább felejteni szeretném.

Galacy:  Én egy dolog miatt fogok visszaemlékezni erre az évre, sajnos nem pozitív emlékek lesznek, és pedig arra a hányinger módra, ahogy elbánt Berlusconi és Galliani Seedorffal.

Tiberio: Hogy láthattam Seedorfot a csapatom élén.
Egyszer még visszatér?
MilanLaci: Csatlakozom Galacyhoz. Kiegészíteném azzal, hogy Kaká visszahozatala, majd elküldése megérne egy misét. 

Donzeee: Seedorffal ahogy elbánt a vezetőség, az beárnyékolja az egész évet.

Cortez : Forza See!

kalocsa: Kakát láthattam újra Milan mezben. KAKÁ FOREVER!! 
És Seedorf, akivel úgy bántak, mint egy kivert kutyával…. FORZA SEE!!!!!

Szóri: csatlakoztam a CSU-hoz, megismertem egy csomó embert. A csapat nem sok örömöt szerzett idén, de Kaká 100. góljának nagyon örültem. 


Ezzel indult az év



Év végi körkérdés 3. rész - Edzők, vezetők

A Curva Sud Ungheria tagjainak év végi összegzését olvashatjátok. 5 nap, 5 kérdés, sok válasz.
A harmadik részben az edzőket és a menedzsmentet értékeltük.



Szerinted jól végezte a dolgát Seedorf? Megérte helyette Inzaghit kinevezni? Lehet még Pippoból jó edző?

Dani027: Elfogult vagyok a hollanddal kapcsolatban, mert már játékosként is azt gondoltam róla, hogy egyszer nagy edző lesz. Ugyanakkor felkészületlenül érkezett egy olyan közegbe, amihez egy keménykezű, tapasztalt edző kellett volna. Erre a feladatra nyilvánvalóan nem volt alkalmas. Pontokat így is egészen jól gyűjtött a csapat, lassan fejlődött is, ezzel együtt Seedorf is jobb lett, tehát azt semmiképpen sem jelenteném ki, hogy rossz munkát végzett. Különösen azért nem, mert kellett volna a nyár és a felkészülés ahhoz, hogy kiderüljön mit tud. Romokból, kezdőként lehetetlen építkezni. A leváltása az eredmények ismeretében nem volt szükségszerű, pláne nem egy szintén tapasztalatlan trénerre. Ami közös bennük, hogy egyikük sem edző, de persze lehetnek jók később, csak ez még a jövő zenéje.
Galacy: Seedorf nem végzett rossz munkát, bármennyire is kezdő volt. Nagyon bonyolult helyzetben vette át a csapatot, bajnokság kellős közepén, emellett morálisan, fizikálisan padlón volt az egész banda. Emlékezhetünk, hogy az elején egy villámgyors csapatot szeretett volna, egészen modern felfogással, egész pályás letámadással, stb, de hamar fel kellett adnia, amikor látta, hogy 50, max. 60 perc után köpik ki a tüdejüket a játékosok. Pedig akkoriban játszottunk 1-2 egészen jó meccset is (Atletico Madrid, Juventus), ahol, bár kikaptunk, de láttunk egy egészen tiszta játékfelfogást. Persze hibázott is, elsősorban, amikor hitt Gallianinak, és elvállalta a munkát, vagy amikor kimondta, hogy a keret 75%-a nem Milan szint (abszolút igaza volt, de nem lett volna szabad kimondania). Amúgyis ebből hosszabb sztori is kerekedhetne (saját stáb kérése, normális igazolások, a gyalázatos mód, ahogyan elbántak vele, a klubnak a felfogása úgy egészében az edzői szerepkörhöz, ezenbelül a legviccesebb, hogy Tassotti amolyan dínó módjára mindenkinél másodedző - ebben bárkivel fogadnék, hogy egy komoly klubnál soha nem lehetett volna elérhető), kár most ezt boncolgatni. Inzaghi meg, akármekkora ikon is, én nagyon haragszom rá azért, mert beállt bábnak a két vén róka mögé, én hatalmasat csalódtam benne. Nem tudom, ha megérte-e, vagy sem őt kinevezni, mert Ő sem fogja megkapni azt, amit kell a sikerhez, de szerintem jó edző nem lesz belőle. Nálunk biztosan nem.
Nehéz fába vágták a fejszéjüket
Donzeee: Igen, egy kezdő edzőhöz képest. Nem. Talán.
MilanLaci: Ha megírnám a bólogatóvá lett ,,mesterről’’ és a kopasz maffiózó barátjáról az őszinte véleményemet, betiltanák a blogot. 
Sylvinho: Nem, Nem, és az idő dönti el majd…
Tiberio: Seedorf ez egyik kedvenc emberem a földön. Nem kedvenc focista, kedvenc jópofa izomgép, úgy mindenestől hatalmas figura. Lehet ezért is vagyok elvakult, de rohadjak el, én nem láttam hibát abban amit csinált. Megvoltak az elképzelései, szinte 100%, hogy tervekkel kérésekkel ült le az asztalhoz a fő makkok mellé, ezért kellett a rossz teljesítménye miatt távoznia… :) Amit vele leművel a “Milan család” az volt a legundorítóbb momentum a csapat körül amit valaha megéltem szurkolóként. Szóval szerintem igen. Egyik nap még rúgom, másik nap már mondom beugróként, jól végezte a munkáját. Hogy megérte e kinevezni Pippot?... Lószart. Edzőnek nem nevezném, de nálam úgy mindenestől elásta magát, egy rész mert asszisztált a See ügyben, másrészt mert folyamatosan pucsít. Gyenge , jellemtelen. Lehet felőlem jó edző valamikor, de remélem minél messzebb teszi ezt. Egyik leghatalmasabb csalódás mióta család tag vagyok.

Cortez : Seepapa megbolygatta a “rendet”, lett is nagy sipítozás, visítozás. Sokan kényelmesen elvoltak, féltették a megszokott lankadt semmittevést, középszerűséget. Mennie kellett, hiszen olyan nagy legendák szóltak ellene, mint Poli vagy Montolivo...És akkor még ott van a surviver-műsorok örökös sztárvendége, Tassotti...Inzaghi? Egy kutya hamarább megszerkeszt egy zenei alapot, mint, hogy Ő jó edző legyen...
Szóri: Nem. Nem. Igen, de még nem az.

Galliani és Barbara harcával kezdődött az év, egyikük sem nyert
Mit gondolsz a vezetőség idei teljesítményéről? Jó döntés volt Galliani megtartása, vagy a Barbara-féle utat kellett volna járni? Jól igazolt idén a Kopasz? A Casa Milan és a Stadion csak látvány beruházás, vagy tényleg jó irányba indulunk el?
Dani027: Röviden végigmennék a személyeken.
Berlusconi: Vérbeli politikus az öreg. Sokat kritizálták amiért úgy tűnt már nem is érdekli a Milan, a meccsekre sem jár ki (nem csoda, pár éve még ő is Seváékat leste a VIP páholyból). Ezen annyiban változtatott, hogy legalább péntekenként meglátogatja a csapatot, de ez inkább a médiának szól, nem a játékosoknak. Berlu akkor hasznos a Milannak, ha van pénze. Ha nincs, akkor nem igazán. Galliani: Nem kedvelem a kukázós igazolásait. Manapság vannak példák arra, hogy a Milannál rosszabb anyagi háttér mellett építenek jó csapatokat. Az követhető példa. A sok középszerű ingyen igazoltból középszerű Milan lesz. Barbara: Szimpatizáltam a kijelentéseivel, azzal kapcsolatban szkeptikus voltam kissé, hogy meg is tudja-e valósítani. Azóta kezébe vette a klub irányításának egy részét és kézzel fogható eredményei vannak. Casa Milan, jobb szponzori támogatás, új stadion. Bebizonyította, hogy érett a feladatra, akár nagyobb szerepet is kaphatna. Az ő beruházásai fontos részei a csapatnak, de addig nem lesznek szurkolók és bevétel, amíg a játékosok nem ütik meg a szintet. Galacy: Berlusconi és Galliani a saját mítoszaikat rombolják, komoly sikerrel. A kukázással semmit nem érnek el, hamarabb lehetne fiatal, sikerre éhes játékosokkal építkezni, mint kiégett, vagy motiválatlan sztárokkal. Egyébként én nem nagyon hiszem, hogy épp ennyire ne lenne pénz… Barbarát még nem tudom hova tenni. A sajtóban megjelent nyilatkozatai, tervei nagyon szimpatikusak voltak, csakhogy eredményt sehol nem látok még. A Casa Milan, stadion szerintem nem az ő tervei, azok régebbtől megvoltak már. Viszont többször nyilatkozta, hogy egy fiatal Milan lesz, sikerre éhes suhancokkal, a Barcelona és a német iskola példáját ígérte az ifiszektorra is, ebből még semmit nem láttunk. Pedig remek ötletek lennének. Donzeee: A vezetőség idejétmúlt. Lejtőn vagyunk. Galliani megtartása baklövés, a kukázás és ingyen igazolások nagy fizetésért baklövések. Barbi tervei tetszenek, Casa Milan tetszik, új stadion tervezése tetszik. Mondhatnám ami tetszik, az mind Barbihoz kötődik jelenleg. Nagyon várom, hogy a két öreg végre nyugdíjba menjen, nagy köszönettel a 2007-ig végzett munkájukért. MilanLaci: Tulajdonosi, vezetői vonalon teljes megújulás kell. Ez mindennek az alapja. Sylvinho: A Laciéhoz tennék csak annyit, hozzá, hogy vagy ez, vagy a hozzáállás 180 fokos fordulata, de a realitás a felettem lévő Barátom kommentjében van. Tiberio: Az egész egy vicc. Kezdve azzal, hogy még mindig jópofának érzik a vigyorogva hazudozást meg ködösítést. Miközben levendulás ambipurral fújkálják, a “casamilanos” selyem kendővel letakart szarkupacot. Semmi nem változott évek óta.

Cortez: Sokak szerint Galliani még mindig zseniális, az ünnepekre való tekintettel próbálom szépen írni: hazug, sunyi, erkölcstelen. A zavarodott főnökével egyetemben.

Szóri: Valahol megértem Berlusconit, hogy ragaszkodik ahhoz, amit felépített, viszont most éppen ő dönti le. Kapkodás van, koncepció nincs. Barbara tervei nekem tetszettek volna, főleg az a rész, hogy egy “szakmai igazgató” nézi ki az igazolásokat és dönt az edző sorsáról. Erre Maldini a legmegfelelőbb személy lehetett volna. Sajnos Galliani maradt, aki bár még mindig ingyen hoz jó játékosokat (López, Ménez), de ezzel nem jutunk előre. A Stadion kell, a Casa Milan kell, de nem lehet szétválasztani a csapatépítéstől.
Berlusconi sok év után újra elkezdett a csapattal is foglalkozni, de pénzt továbbra sem hoz

Év végi körkérdés 2. rész - Játékosok

A Curva Sud Ungheria tagjainak év végi összegzését olvashatjátok. 5 nap, 5 kérdés, sok válasz.

A második részben a játékosokat értékeltük.

Számokkal is értékeltük a játékosok teljesítményét: holtversenyben Rami, Bonaventura és López végzett az élen (6,93), őket De Jong (6,43) és Ménez (6,29) követi.
A lista végén Birsa (3,83), Robinho (3,29) és Matri (1,83) található.



 Ki az év játékosa?
Szóri: Nehéz kérdés, mert kiemelkedő teljesítményt senki sem nyújtott. Ramit nevezném meg, akitől kicsit féltem, hogy nem állja meg a helyét a spanyol bajnokság után nálunk, viszont megbízható, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt. Futottak még: López, De Jong és Bonaventura.
Dani027: Ez a nehéz kérdés egy ilyen szezon után. Jó teljesítmények voltak, kiemelkedő nem. De Jong a házi szavazáson kiemelkedett, egyébként szerintem maximum azzal volt több, hogy legalább hétről hétre megbízható volt. Talán én is Ramit mondanám, sikerült a védelem vezérévé válnia, ami nem kis szó.
Galacy: Az egész 2014-es évet nézve De Jong. Na nem azért, mert ő is annyira jó lett volna, de a többiek közül kiemelkedett. Az őszi szezonban nálam Bonaventura a legjobb, főleg, hogy személy szerint nem sokra számítottam Tőle, kellemesen meglepett.
kalocsa: ha mindenképp valakit meg kell nevezni, akkor De Jong.

Donzee: Rami. Vele nagyjából megszilárdult a védelem. Ráadásul a pali itt akar játszani, és ezért tesz is (a vezetőség ezzel kapcsolatos álláspontját nem értékelném, mert még egy blogkörnyezet sem bírná el, nemhogy nyomdafesték).

MilanLaci: Rami. Utána Lopez, Nigel és Bonaventura.
Sylvinho: Rami.
Cortez: Rami. Nagyon megkedveltem, nem világ klasszis, szvsz még klasszis sem, de küzdeni tudása, harcossága engem megvett. 

Tiberio: Mindenképpen De Jong.
Minden meccs után értékeltük a játékosok teljesítményét egymás között, ezek szerint az év játékosa nálunk Diego López (6,18), őt Taarabt (5,98) és De Jong követi (5,73). A sort itt is Matri zárta (2,69), akit Birsa (3,7) és Bonera (3,66) előzött meg.
Az eredmények:



Ki az év csalódása?
Szóri: Mario Balotelli. A vállán kellett volna vinnie a csapatot a tehetsége alapján, de csak momentumai voltak. Amíg fejben nem nő fel, addig nem lesz belőle meghatározó játékos. Ez lehet sosem fog bekövetkezni.
Dani027: Erre a díjra több jelölt is van. Különösen Balotelli és Torres között gondolkoztam. Végül Mario lett, mert tőle eleve többet vártam. Minden téren csalódás volt, bár a gólátlaga egészen elfogadható volt, rengeteget ártott a csapatnak.
Galacy: Számomra El Shaarawy. Habár többször is mondtam, hogy soha nem lesz igazi klasszis belőle (legalábbis nálunk biztosan nem), így is csalódtam benne. Kedvelem a srácot, de nagyon ritkán játszik jól, az utóbbi időben már a padra is szorult. További jelöltek: Balotelli, Torres, és De Sciglio. Utóbbiból hamarabb kinéztem volna a leendő klasszist, mint a Fáraóból, de nagyon úgy néz ki, hogy ebből sem lesz semmi.
kalocsa: Balotelli. Na meg Berlusconi, aki hagyja, hogy középszerű, semmitmondó, unalmas csapatunk legyen.

Donzee: Ismét a vezetőség. Játékosként természetesen Balotelli. Sosem lesz meghatározó futballista.

MilanLaci: Az elmebeteg Balotelli, mellette holtversenyben a vezetőség. De a Seedorfot szidó Poli sem a pótolhatatlan kategória tagja, ellenben az idegesítőben nagyon az élen végezne.

Sylvinho: Balo és Torres. A mai napig hiszem, hogy egy Mandzukic féle csatárral százszor többre mentünk volna.
Cortez: Írhatnám, hogy Balotelli, Torres, Galliani, Berlusconi, de az igazság az, hogy tőlük nem is várok/vártam mást. Viszont Inzaghiról nem gondoltam volna, hogy így tud helyezkedni, semmibe venni egy olyan személyt, akivel rengeteg mindent együtt értek el. Az pedig csak hab a tortán, hogy állítólag azért (is) lett kinevezve, hogy egy fiatal Milan-t építsen. Láthatjuk mi zajlik ezen a téren is…

Tiberio: Fernando “semmitmondó” Torres. Balotelliben még csak csak leltem örömöm néha napján, de ez az indokolatlan “milagro hombre” nálam kiverte a biztosítékot. Mellékesen sosem kedveltem.
Balotelli az év csalódása, valószínűleg a Liverpool szurkolók körében is.

Ki a szezon meglepetése?
Szóri: Bonaventura. Nem vártam tőle sokat, mégis az őszi szezon egyik legjobbja lett.
Dani027: Honda. A tavalyi szezonja után nyilván számítottam előrelépésre, de sokkal jobb formába lendült. Gólok, fontos gólpasszok és hasznos mezőnymunka. Kicsit most megtorpant, de így is 10 gól körül zárhatja a szezont, ami jó eredmény.
Galacy: Amint már említettem az év játékosainál is, Jack Bonaventura. Talán az egyedüli kellemes meglepetés a jelenlegi Milanból.
kalocsa:  senki. Bohóc mind.

Donzeee: Jack, bár én már az Atalantában is nagyon bírtam. Ilyen igazolások kellenének, hogy felzárkózzunk az európai középmezőnyhöz. Menezben is kellemesen csalódtam, de a viselkedése nagyon nem tetszik.
MilanLaci: ,,Senki. Bohóc mind.’’ Nagy jóindulattal Bonaventura.

Sylvinho: Bonaventura egyértelműen.
Cortez: A “kisallegri” lehetne, de nem az, mivel mindössze annyi történt, hogy hozza az elfogadhatót, ami “normális” esetben arra lenne elég, hogy meccsek végén beugorjon egy-egy elfáradt klasszis helyére. Középszernél valamivel erősebb, amivel olkyor kitűnhet a jelenlegi csapatból. ez is beszédes...

Tiberio: Abate és a 2 eredményes beadása. Lehet volt az 3 is.
Bonaventura kellemes csalódás volt, de ő sem klasszis

Az év igazolása
Szóri: Diegó López: egy klasszis kapust szereztünk meg ingyen.
Dani027: López, Rami és Ménez között gondolkoztam. Végül a spanyolra teszek, mert ő közelebb áll az elithez, mint a többiek. Megadta azt a stabilitást, amire olykor Abbiati is képes, csak nem ennyire kiegyensúlyozottan.
Galacy: Diego López. Láthattuk a 2 madridi idényében, hogy klasszis kapus, és ezt nálunk is bizonyította.
kalocsa: Lopez. De megemlítem Menezt is, legalább ő tud két egyeneset a labdába rúgni.
Donzee: Rami, Jack, Lopez, Menez a sorrend nálam.

MilanLaci: Diego López személyében egy nemzetközi klasszis játékossal dicsekedhetünk.
Sylvinho: Diego Lopez
Cortez: Az izzítokegyluftotmajdösszezuhanok. Azóta parádés, megkedveltem.

Tiberio: Lopez, valamint Menez ha éppen nem egy havibajos varró szakkőrnyi nő mentalitásával lép pályára.
Jó igazolások voltak?
 
Kitől várod a legtöbbet a következő évben?
Szóri: El Shaarawytól. Utolsó esélye, hogy bizonyítsa, meghatározó játékos. Persze ehhez az is kell, hogy ne adjuk el. Az anyag megvan benne, a hozzáállása is példaértékű, bizalmam töretlen felé. És a remény, hogy lesz még klasszis Milan mezben...
Dani027: Két játékost is mondok. El Shaarawytól és De Scigliótól azt remélem, hogy klasszisok, világklasszisok lehetnek. Ehhez stabilabb teljesítmény kellene.
Galacy: Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor sajnos senkitől. El Shaarawy, De Sciglio, talán ők ketten a potenciális klasszisjelöltek, előbbiben soha nem láttam azt a pluszt, utóbbiban pedig már nem látom. Bár tévednék… Azonban azt is hozzá kell tegyem, hogy ha mégis klasszis válik majd valamelyikükből, az nem nálunk lesz.
kalocsa: senkitől. Boneratól.

Sylvinho: De Sciglioban még bízom.

Donzee: Montolivotól: Kívánom neki, hogy bizonyítsa  be, hogy joggal ő ennek a halvány Milannak a kapitánya. Azt is, hogy bizonyítsa be, hogy ő az egyik legjobb olasz középpályás, vezesse BL helyre a csapatot. Aztán ES-től, hogy mutassa meg, hogy képes meghatározó játékos lenni ismét.

MilanLaci: El Shaarawyban már nem bízok, De Sciglióban még igen, de csak azért, mert ő a mi kutyánk kölyke.
Cortez: ES-től várnám. De olyan feladatkör mellett, amit kap (védekezz-védekezz-védekezz) nem látom, hogy ki tudna teljesedni, nála nem erre kellene a hangsúlyt fektetni. DS lenne a másik, de Ő mintha belőtte volna magát, amitől nem felpörgött, hanem kómába esett.

Tiberio: A csapat egyetlen igazi értékétől ES-től várnék valamit. De még mindig hiszem, hogy Ő jelenleg is csak a körülmények áldozta.

Egyikőjükből végre klasszis lesz? És ha igen, még Milan mezben?
2015 nagy kérdései.

Év végi körkérdés 1. rész - Eredményesség

A Curva Sud Ungheria tagjainak év végi összegzését olvashatjátok. 5 nap, 5 kérdés, sok válasz.
Ez az év inkább szólt az idén 30 éves Scarlett Johanssonról, mint a Milanról
Hogyan értékeled a csapatunk 2014-es évét? Eredményesnek mondható szerinted a tavalyi év függvényében? A játékunkkal elégedett voltál? Miben kellene a legtöbbet fejlődni?


Dani027: Röviden összefoglalva katasztrofális év volt. A bajnokságban elért 8. hely megmagyarázhatatlan, bár abban inkább benne volt a 2013-as év sikertelensége. A játék pocsék és élvezhetetlen és ezen az edzők személye nem sokat változtatott. Legfeljebb 1-1 meccsre, de az kevés. Különösen ahhoz, hogy szurkolókat csábítson vissza a stadionba. A jelenlegi Milannak minden téren fejlődnie kellene. Első körben le kellene fektetni, hogy mi legyen az alapja a Milannak. Egy jó koncepció nagyon hiányzik, a klub napról napra él és ez egyre kevésbé lesz fenntartható. Ha ez megvan, akkor valószínűleg előrelép a Milan, bár az egyetlen igazán jó megoldás az lenne, ha kinyílna a pénzcsap. Az minden gondot megoldana.

Galacy: Kimondottan csalódásnak nem ítélném, mert ilyen kerettől többet nehezen lehet elvárni, be is jött egyébként a tavalyi tippem, hogy nem fogjuk meg a BL-t érő helyek egyikét a 2013-14-es idény végére, viszont gyengének mindenképpen. A játékkal sem voltam elégedett, persze hellyel-közzel voltak egész jó meccseink is, dehát az ilyen bárkinek összejön. Hogy miben kéne fejlődni? Szerintem abszolút mindenben, a legfelsőbb vezetéstől kezdve. Semmi koncepció nincs lassan 3 éve, ezt csak alátámasztja a napokban lehozott hír, hogy 70 millió eurós veszteséggel zártuk az évet. Ilyen körülmények között még rosszabb a közeljövő képe is, mert így ismét nem lesz igazolás, ismét kukázás lesz, valószínűnek tartom 1-2, a piacon jobban jegyzett játékosunk eladását is.
Idén ritkán telt meg a San Siro
kalocsa: Csalódás, mélységes csalódás. Seedorf egy rakás szerencsétlent vett kezelésbe, és mikor próbált rendet tenni, a játékosok nekiálltak hisztizni, siránkozni… Sok jó nem is lett belőle, no BL, no EL, no Party…  A szezon végeztével a vezetők szembeköpték Seedorfot, gyalázatos módon elbántak vele. Jött Pippo, kapott időt, kapott néhány játékost, de semmivel sem lett jobb a csapat játéka, mint See idején. Szerintem az ősz bebizonyította, hogy Pippo nem edző, viszont megfelelő báb a két vénembernek. A 2014-es év semmilyen momentumával nem tudok egyet érteni. Sajnálatos, hogy idáig süllyedt ez a klub, amely sokunk szíve csücske. Ezen csak Berlu tudna változtatni, de nem fog… Nincs pénz, nincs foci, nincs néző, nincs semmi..
Sylvinho: Egy szó: Tragikomédia. 
A két legenda egymást váltotta a padon
Donzee: Hát nem idén lesznek a fiatalok milanisták sajnos. A világ egyik legnagyobb és legprofibb klubját felépítő, majd szépen és magabiztosan ledöntő vezetőség, kezdő edzők, akik bármilyen feltétellel leülnek a kispadra, közepes játékosok, összekukázott kiégett sztárok, kongó stadion egy presztizsét vesztett bajnokságban. Nincs európai kupa, nincs koncepció, nincs pénz, nincs szakma, nincs foci. Egyelőre csak alagutat látunk.

MilanLaci: Mérhetetlen csalódás és hatalmas düh! El kéne a vezetőknek végre dönteni, bohócklub vagy újra elit kategóriás labdarúgóklub lesz az AC Milan, mert most per pillanat az előbbi. Seedorf aljas módon történő kirúgása a klub egyik nagy szégyenfoltja lett. Nem szokás egy családtaggal így elbánni. Egy Mesbah nagyobb tiszteletet kapott a Milannál, mint minden idők egyik legkomplettebb középpályása, aki nem ácsingózott a posztra (bezzeg az utód!), hanem idekönyörögték. Inzaghi kinevezése olyan szint, mint az idegen kukákból előrángatott játékosok leigazolása. Egyszerűen érthetetlen a sztárolása. 
Az eládásukkal pótoljuk a kieső bevételeket?
Cortez: Nem szeretném túlságosan részletezni, ami bennem zajlik manapság Milan-témában, mert talán túlzásokba esnék, ahogy elvinne az érzelem. Keresem önmagam, azt, aki már napokkal a meccsek előtt be volt zsongva, aki akkor is várta a Milan-meccseket, ha rosszul ment a csapatnak, ha csak a szenvedést láthattuk. Szenvedés jelenleg is van, de ez egészen más, annyi minden történt, ami számomra erkölcslleg elfogadhatatlan, hogy gyakorlatilag kiégtem, fogalmam sincs, hogy mikor fogok tudni úgy tekinteni a csapatra, mint a közelmúltban (See kinevezése idején még oda tudtam állni a csapat mögé, Inzaghi óta erre képtelen vagyok.) Így nekem  a 2014-es év volt eddig a legrosszabb évem, mióta a Milan-nak szurkolok. 
Szóri: Az idei év hatalmas csalódás számomra. Egyszerűen ott tartok, hogy már nem várom a Milan meccseket, mert csak csalódás ér. Seedorf első meccsei után, valamint ősszel az első két forduló után elhittem, hogy történt változás, de hamar lehűtött az elképzelés nélküli és gyenge játék. Ugyanezt érzem minden téren, nincs koncepció, nincs elképzelés, így ebben gondolom, hogy fejlődni kellene.

Beleszól-e a Milan a bajnoki harcba?

Bulváros a cím, és aligha ilyen kontextusban várnánk, de valóban megtörténhet. A Roma és a Juventus között kiélezett csata folyik, hétvégi győzelmével pedig lépéselőnybe kerültek Tevezék. Erre kellene most pozitívan reagálniuk a Farkasoknak. Papírforma alapján jó esélyük van a győzelemre, de a Milan annyira kiszámíthatatlan, hogy lehetetlen jóslatokba bocsátkozni. Vajon képes lesz Pippo csapata egymás után kétszer a szebbik arcát mutatni?



A Napoli elleni felvezetőben aggódtam a védelem miatt, mivel a bajnokságban ők az egyik legjobbak a széleken vezetett támadások tekintetében. Benitez balfasz taktikája és Pippo megfontoltabb védekezése azonban lehetővé tette, hogy ebből semmit nem érvényesítettek. Sok támadást vezettek ugyan szélről, de nem okoztak megoldhatatlan akadályt a két bombabiztos belső védő számára. Bizony azon a meccsen kulcsfontosságú volt, hogy Mexés és Rami kellően higgadtak maradjanak és a legfontosabb pillanatokban is jól mentsenek. Ma ez a feladat vélhetően a 3. és 4. számú belső védő feladata lesz (bár sorrendet szerintem Pippo sem tudna mondani), így azért lényegesen nehezebb feladat vár a csapatra. 

Mexés formája úgy vélem megér egy külön bekezdést. Bevallom a francia nagy kedvencem volt a Roma játékosaként, kifejezetten üde színfoltja volt az olasz bajnokságnak. Hamar az egyik legjobb belső védővé nőtte ki magát, nem véletlen, hogy már akkortájt érdeklődött iránta a Milan. Aztán idővel veszített a motivációjából, visszaesett a teljesítménye és megkérdőjeleződött a helye a kezdőben is. Körülbelül ilyen körülmények között szerezte meg a Milan nagyjából 2 évvel később, mint ahogyan meg kellett volna egyébként szerezni. Akkor mégis örültem Mexésnek, mert valahol bíztam benne, hogy visszanyeri a játékkedvét, ezzel együtt a koncentrációját és magabiztosságát is. Nem így lett. Erősen közepes teljesítménnyel mutatkozott be a Milanban, ami Silva mellett és Nesta után elég harmatosnak tűnt. Silva eladása után ráadásul az egyik legfontosabb védővé vált a csapaton belül. A jelek szerint ezek a helyzetek rossz hatással vannak rá. Neki verseny kell, őt valahogy tűzbe kell hozni. Az elmúlt két éve ugyanis nem nagyon szólt másról, mint rossz helyezkedésekről, indokolatlanul durva belépőkről és minden meccsében benne volt a piros lap. Idén megváltozott a helyzet. Két minőségi belső védő is elé került a sorban, a remek vébé után pedig az sem volt kérdéses, hogy Zapata is több lehetőséget kap. Ja, és még a Lord is ott volt. Mexés tehát az 5. számú belső védőként kezdte a szezont, ami éves fizetését tekintve eléggé ciki, mind a két fél szempontjából. Úgy tűnik ez kellett ahhoz, hogy újra arra koncentráljon, amihez tulajdonképpen ért. Tartom, hogy Mexés nem rossz képességű labdarúgó, csak elképesztően lusta, nehezen kezelhető figura. Egy ilyen védőre nem lehet építeni a hátsó alakzatot. Ezért nagy talány, hogy mi legyen a szerződésének meghosszabbítására hajtó franciával. A mostani formájában nyilván szüksége van rá a Milannak, de mi van ha ez csak fellángolás és a hosszabbítás után megelégszik a kispaddal is? Habár év elején nem gondoltam, hogy ezeket a sorokat leírom, de elképzelhető, hogy kiérdemli a hosszabbítást. Nyilván jelentős fizetéscsökkentéssel. Bár ez nem nagy áldozat tőle, ugyanis nem találtok még egy olyan hülyét, aki 4 milliót fizetne neki, és ezt ő is pontosan tudja. Még azt hozzátenném, hogy maximum 1 éves hosszabbításban gondolkoznék, így aztán minden szezonja arról szólhatna, hogy küzd a következő Milanos idényért.



De vissza a meccsre. Az olasz csapatok közül egyértelműen a Roma használja ki legjobban a széleket. Szinte bármely csapatra rá tudják erőszakolni a kontráikat, olyan gyors játékosokkal, mint Gervinho ez nem is meglepő. A kulcs azonban mégis inkább a középpálya és Rudi Garcia filozófiája. A középpályán két nagy hiányzó is akad. Strootman egyelőre még nem 100%-os, aki nyilván alapembere ennek a Romának akkor is, ha idén nélküle menetelnek a Farkasok. A másik pedig Pjanic, őt viszont eddig nem kellett sokszor nélkülözni. Mivel ennek a csapatnak ő az esze, ezért joggal feltételezhetjük, hogy könnyebb dolga van a Milannak. Ami persze nem jelenti azt, hogy könnyű. Garcia már tavaly is egészen jól megoldotta a hiányzókat, tehát nem mondhatjuk, hogy csak azért hatékony a középpálya, mert minőségi embereik vannak. A filozófia is fontos. A francia mester alapvetően labdabirtoklása épít, jelenleg ők a leghatékonyabbak ezen a téren a bajnokságban (62%). Ha így támadnak, akkor nagy szerepük van a szélső védőknek. Garcia azokat favorizálja ezen a poszton, akik elsősorban a támadáshoz tudnak sokat hozzátenni. Különösen igaz ez Maiconra, aki a legveszélyesebb pontja lehet a Roma támadásainak. Önmagában ezzel elég veszélyesek lehetnek, de végeredményben akkor igazán ütősek, ha a labda nem náluk van. Ilyenkor megint a középpálya jön szóba, ahol nagyon kiegyensúlyozottan veszi ki a részét mindegyik középpályás a labdaszerzésből. Mivel alapvetően labdabiztos, intelligens középpályásaik vannak, ezért lehetőségük van gyors ellentámadásokra. Ilyenkor inkább a szélsőkre kell figyelni, különösen Gervinhóra, akit labdával együtt sem könnyű lefutni és egyenesen világklasszis lenne a srác, ha a kapu előtt is határozott lenne. Plusz ott van a kapitány is, neki már futnia sem kell, ha cserébe kiosztja a szokásos kulcspasszait.



Hasonló taktika működhet, mint amit a Napoli ellen csinált a Milan. Csak épp sokkal nehezebb lesz megoldani. Hondának és Bonaventurának (valószínűleg ők lesznek szélen) mélyen vissza kell zárni és besegíteni a Bonera-Armero kettősnek. Utóbbi kellemes meglepetés a támadások terén (jobb, mint De Sciglio), ugyanakkor nem véletlen, hogy Pippo nem igazán bízott benne, hátul tényleg nem megbízható. Különösen a kolumbiai oldala lehet gázos, mert a Roma alapvetően aszimmetrikusan támad, 43%-ban jobb oldalról indulnak. (Erről már volt szó, labdabirtoklás esetén Maicon szerepe jelentős.) Itt tehát vélhetően nagy szerepe lesz annak is, hogy a középpálya mennyire tud visszazárni és besegíteni, mert egy lendületből induló Maicon-Gervinho páros megállítása nem a legkönnyebb feladatok egyike.

Az előjelek alapján tehát a Roma esélyesebb, de múlt héten is valami ilyesmit tippeltem a Napoli ellen. A feladat hasonló lehet, a kivitelezés ellenben jóval nehezebb. 

süti beállítások módosítása