Kezdődjön a pontvadászat! - Podcast adás a Milan-Lazio előtt
Tegnapi blogbejegyzésünkben megpróbáltuk felvezetni a szezont. Minket azonban igazán egy meccs érdekel. Jöjjön a Milan-Lazio. Kezdés: 18 óra, addig is van idő meghallgatni beharangozónkat.
Tegnapi blogbejegyzésünkben megpróbáltuk felvezetni a szezont. Minket azonban igazán egy meccs érdekel. Jöjjön a Milan-Lazio. Kezdés: 18 óra, addig is van idő meghallgatni beharangozónkat.
Hogyan erősítettek riválisaink a nyáron? – Erőviszony értékelés
Elérkezett ez a szezon is. Ma este 18 órakor a Juventus a Chievo otthonában megkezdi bajnoki menetelését, amivel rajtol is az olasz pontvadászat. A találkozót rögtön egy rangadó követi, a Fiorentina Rómába látogat és egyből tesztelik a Farkasok legújabb igazolásait. A forduló egyébiránt egy másik rangadót is magával hoz, hiszen a Milan a Laziót fogadja hazai pályán, így Pippo Inzaghinak komoly megmérettetéssel kell megkezdenie a felnőtt mezőnyben az edzősködést. Mielőtt azonban elindulna a bajnokság célszerűnek tartom, hogy egy összefoglalóban végignézzük hogyan erősítettek a bajnoki nyitányig a csapatok és az előjelek alapján milyen szezonra számíthatnak. Mivel a Mercato még nem zárult le, ezért a keretek végleges összetételét illetően lehetnek még változások, amik akár az erőviszonyokat is módosíthatják, de erről bővebben a továbbiakban olvashattok.
Juventus – 334 millió euró
Stílszerűen a tavalyi bajnokkal kezdeném a sort, akik igyekeztek tovább folytatni évekkel ezelőtt megkezdett csapatépítésüket. Kétségtelen azonban, hogy az igazán meglepő húzások nem a keret kialakításában történtek, hanem az edzői stábban. Antonio Conte ugyanis három remek év után – melynek során háromszor is bajnoki címet söpört be – távozott a Zebráktól, vélhetően személyes ellentétekre visszavezethetően. Több lehetőség is napvilágot látott a távozásával kapcsolatban, többek között az, hogy elégedetlen volt az átigazolási politikával. Hiába kapott szerződéshosszabbítási ajánlatot, végül a távozás mellett döntött, sőt azóta az olasz válogatott szövetségi kapitánya lett. Utódja Milanos közegekben jól ismert név lett, Massimiliano Allegri személyében. A Milan és Allegri útjai nem éppen szépen váltak el, pedig a mester nem indított rosszul. Segítségével a Milan megszerezte a 18. bajnoki címét, és később az olasz szuperkupát is begyűjtötte a csapattal. Ezt követően azonban mintha valami elromlott volna, hiszen a toronymagasan legerősebb kerettel sem sikerült megnyernie az olasz bajnokságot. A továbbiakban persze nemcsak az ő keze volt benne, hiszen a keret kialakításába kevesebb beleszólása volt, de a lejtmenetben száguldó Milant nem tudta megállítani. Nehéz lenne megjósolni, hogy milyen teljesítményre lesz képes a Juventus élén. Annyi bizonyos, hogy teljesen más habitusú edző, mint Conte. Elődje sokkal inkább nagy motivátor, mintsem hatalmas taktikus. Ellenben Allegrit rengeteg kritika érte a gyenge vonal melletti jelenléte miatt, és valószínűleg taktikailag nem összetettebb, mint Conte. Itt tehát gyengülni látszik a Juventus, ami mindenképpen szorosabbá teheti az élmezőny küzdelmét.
Igazolások tekintetében nem panaszkodhatnak a Zebrák. Az egyik legkomolyabb szerzeménye a Juventusnak a Real Madrid támadója, Alvaro Morata, akiért 20 millió euró környékén utaltak a spanyolok számlájára. A támadó Conte kívánságlistáján volt elsősorban, de végül Allegri is rábólintott, így véglegesítették. Nem indult viszont fényesen a karrierje Torinóban, hiszen az első edzésen megsérült, így lemarad a bajnokság elejéről is. A jövőnek szóló igazolás Stafano Sturaro, akit egyből kölcsönadtak a Genoának a több játéklehetőség reményében. Vélhetően a kispadra szerződtették az Udinese középpályását Roberto Pereyrát, aki első körben kölcsönben köt ki a Juvéban. A felsorolásban mindenképpen meg kell említeni a Manchester Unitedtől szerződtetett kiváló szélsővédőt Patrice Evrát. Bár a francia már 33 éves is elmúlt, tapasztalatával sokat segíthet a Zebráknak, nem utolsósorban sokkal alkalmasabbá vált a csapat az Allegri által favorizált négyvédős rendszerre. Szárnyvédőnek igazolták még Romulót, aki Conténak nem kellett volna, de az új edző rábólintott az érkezésére. Romulo tavaly kiváló szezont futott a Hellas Veronában, a válogatottnál is szóba került, de végül a keretszűkítésnél kimaradt.
A Juventus Mercatójának legfontosabb pontja azonban a középpálya két motorjának, Pogbának és Vidalnak a megtartása volt. Legalábbis egyelőre. Mert a chilei még mindig ott virít Van Gaal kívánságlistájának élén és a United kétségbeesett pénzszórását figyelve nem lenne meglepő ha visszautasíthatatlan ajánlattal kínálnák meg az utolsó napokban a Zebrákat. Ami pedig a sokadjára is Torinóban marasztalt klasszis távozását is hozhatja. Mindenesetre talán nem túlzás kijelenteni, hogy Vidal sorsa nagyban meghatározza majd a Juventus szezonját.
Napoli – 266 millió euró
A transfermarkt listáját követve a második legerősebb keretértékkel rendelkező Napoli kerül terítékre. A nápolyi csapat a tavalyi nagybevásárlás után idén kissé csendesebbek voltak a piacon, 1-2 új érkezőről azonban érdemes beszámolni. Benitez a tavaly gyengélkedő hátsó alakzatot próbálta elsősorban megerősíteni, melyre kiszemeltje az egykori kiváló debreceni targoncás… akarom mondani a Genk francia belső védője Kalidou Koulibaly lett. Megszerezték az előző két idényt Swansea Cityben kölcsönben töltő holland válogatott középpályást Jonathan de Guzmánt a Villareal csapatától. Kapusposztra is erősítettek a tapasztalt argentin hálóőr, Andújar által, aki az elmúlt években a Catania kapuját védte. Angliából pedig újabb spanyol érkezett a Napolihoz Michu személyében. A spanyol támadó középpályás tavaly rettenetes idényt zárt, rengeteg sérülés hátráltatta és nem tudott meghatározó futballistájává válni a Swansea Citynek. Egy évvel korábbi Premier League szezonja viszont csodálatos volt, 35 meccsen 18 góllal és 3 gólpasszal a liga legjobbjai közé tartozott. Kérdéses, hogy melyik formáját veszi elő, de akár hasznos tagja is lehet a Napolinak.
Az előjelek azonban nem túl jók, hiszen az első nagy próbán elbukott a Napoli. A tavalyi 3. helynek köszönhetően a Bajnokok Ligája selejtezőben kellett indulnia a csapatnak, de az Athetic Bilbao elleni gyalázatos teljesítménynek köszönhetően csak az Európa Ligában indulhatnak. Ez a bevétel terén is jelentős hiányt teremthet, valamint Benitez munkáját sem szilárdítja meg feltehetően. Ráadásul újabb pofon az olasz focinak, hiszen így csak két olasz csapat került be a Bajnokok Ligája főtáblára, ráadásul a Roma igen kemény csoportot kapott. Persze ha sikerülne jól szerepelni a kisebb kupasorozatban, talán csökkentené az elégedetlenkedők hangját, mindenesetre tény, hogy Beniteznek komoly dolgot kell villantania, ha jövőre is szeretne a Napoli edzője maradni.
Inter – 245 millió euró
Walter Mazzari Interét a transfermarkt a liga 3. helyére helyezi a keret összetétele alapján. Moratti távozása után új alapokra próbálják szervezni az Intert, ami első ránézésre nemzetközi szinten kevésnek tűnik, de Olaszországban akár sikeres is lehet a projekt. A kisebbik milánói csapat legnagyobb igazolása kétségtelenül a Manchester United szerb védője, Nemanja Vidics, akit ingyen sikerült megszerezni. Vidics legutóbbi szezonjai nem sikerültek túl jól, rengeteg sérülés hátráltatta, így nehezen lendült formába. A lassabb iramú, kevesebb fizikai párharccal járó olasz bajnokságban azonban könnyen elképzelhető, hogy újra megtalálja a számításait. Az Inter szinte egész nyáron üldözte és végül sikerrel megszerezte a Cardiff City chilei válogatott szűrőjét, Gary Medelt, aki a világbajnokságon remek teljesítményt nyújtott belső védőként. Személyében tehát egy rutinos, több poszton bevethető játékoshoz jutott Mazzari. Sokak meglepetésére a Roma kölcsönbe adta 22 esztendős brazil szélső védőjét, Dodót, aki Balzaretti sérülései miatt viszonylag sok lehetőséget kapott az első csapatnál. Ashley Cole szerződtetése után azonban vélhetően úgy gondolták a fővárosban, hogy kevesebb lehetőség jut a brazilnak, viszont ennek ismeretében is meglepő, hogy opciót is társítottak a kölcsön mellé. Az Inter idén két kockázatosabb igazolást is bevállalt. Yann M’Vila fegyelmezetlensége miatt nem futott be eddig tehetségéhez méltó karriert, pedig kiválóan indított, hamar a francia válogatott egyik alapembere lett. Azóta viszont keresi azt a formáját, amit az Inter kölcsönjátékosaként kíván megtalálni. Ha megteszi óriási fogás lehet az Internek. Hasonlóképpen beszélhetünk Osvaldóról, aki immáron a harmadik olasz topcsapatban kap lehetőséget. Ezúttal kölcsönbe szerződtették a Southamptontól, ahol nem váltotta meg a világot. Korábbi római teljesítménye azonban jelzi: jó képességű játékosról van szó. Az üzletnek része volt az algériai válogatott Taider is, akit tavaly a Bolognától szereztek meg.
Roma – 242 millió euró
A legkomolyabb változások a keretben alighanem a transfermarkt lista 4. helyezettjénél, azaz a Románál történtek. A tavaly meglepetésre ezüstéremig jutó Farkasok igyekezték bővíteni a keretüket és a lehetőségeiket a Bajnokok Ligája indulást is figyelembe véve. A támadósorba végül elhappolták a Juventus orra elől Juan Iturbét, aki az előző szezon egyik felfedezettje volt. A 21 éves szélső tavaly 33 meccsen 8 gólt szerzett és 5 gólpasszt adott, így az érte kiadott 22 millió euró inkább a jövőnek szólt, mintsem a jelennek, de az argentin játékosban komoly potenciál rejlik. A nyár egyik legnagyobb átigazolási sagája volt Benatia ügye, aki megsértődött a Roma szerződéshosszabbítási ajánlatán, így már nyár elején közel volt a távozáshoz, ám végül csak a napokban igazolt a Bayern Münchenhez. A marokkói játékos tavaly kétségkívül a legütősebb védőteljesítményt produkálta, így a 2 milliós fizetést kevésnek érezte teljesítményéhez képest. A 27 éves védő 27+5 millióért került Münchenbe. Helyére a Roma a 23 esztendős görög védőtehetséget, Konszantinosz Manolaszt igazolta az Olympiakosztól. A görög védő tehetségét jelzi, hogy több európai csapat kész lett volna ajánlatot tenni érte, de végül az olaszok győzték meg. Védelembe érkezett még a Milan nevelésű Davide Astori, aki akár a kezdőbe is beverekedheti magát. Jövőnek szóló igazolás a török Salih Ucan megszerzése, aki a Fenerbahcét hagyta ott a Roma kedvéért. A 20 esztendős török remek technikai adottságokkal rendelkezik, így hosszútávon akár meghatározó tagja is lehet a Romának. Hasonló igazolás a 18 esztendő paraguayi Antonio Sanabria, aki a felnőttek között még nem mutatott sokat (spanyol másodosztályban 10 meccsen 3 gólt lőtt), az Ifjúsági Bajnokok Ligájában azonban 3 meccsen 4 gólt szerzett, bizonyítva ezzel a benne rejlő potenciált. A szabadügynökök terén is jó munkát végzett Sabatini a nyáron. Ingyen szerződtették valószínűleg a kezdőbe Ashley Cole-t, a kispadra pedig a tapasztalt Seydou Keitát, illetve a Milannal nem hosszabbító Urby Emanuelsont. Egyelőre pletyka, de olasz lapok biztosra veszik, hogy közel a megállapodás a PSG fiataljával, Rabiot-tal, aki 15 millió euró ellenében kerülhetne Olaszországba. A Roma remekül erősített a nyáron, és ennek ismeretében nem meglepő, hogy szakértők szerint a bajnokság megnyerése sem lehetetlen.
Fiorentina – 200 millió euró
A Fiorentina háza táján is kevesebb volt a megszokottnál a mozgolódás, bár valószínűleg a legnagyobb erősítés számukra Cuadrado megtartása lehet. Érdemes megemlíteni José Maria Basanta nevét, aki a világbajnokságon is szerepelt az argentin válogatottban. A mexikói bajnokságból szerezték meg. A kapusposzt tavaly is az egyik leggyengébb pontjuk volt, Neto kiszámíthatatlansága sok pontjába került a Fiorentinának. Ide a Steua Bukarest hálóőrét Ciprian Tatarusanut igazolták. A román kapus alapembere volt a Steuának, és Neto sérülése megkönnyítheti a kezdőbe kerülését. Fiatal tehetség kategóriába igazolták a brazil Octaviót, akinek eddig kevés tapasztalata van felnőtt mezőnyben. A legnagyobb igazolásuk Marko Marin lehet, aki eligazolása óta keresi brémai formáját. A Werderben nagy tehetségként számon tartott játékos kevés lehetőséget kapott a Chelsea-ben, ráadásul sérülések is gyötörték. Tavaly a Sevilla kölcsönjátékosaként szerepelt, de rengeteget hagyott ki és nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Tehetsége azonban neki is nehezen vitatható, formába lendülése esetén sokat nyerhet vele a Fiorentina.
Milan – 187 millió euró, Lazio – 144 millió euró
A transfermarktos lista 6. helyezettje a Milan, de a saját Mercatónk boncolgatására külön bejegyzést szentelünk, így ugrunk egyet és a Lazio a soros. A fővárosi klub igyekezett ésszerűen költekezni a nyáron, és elégedettek lehetnek a teljesítményükkel. Sokáig úgy tűnt, hogy a védelembe Astori lesz az érkező, de ő végül az AS Romát választotta. Megszerezték ugyanakkor a vb egyik legjobb védőjét, Stafan de Vrijt, aki a jutányosnak mondható 8,5 millió eurós összegért tette át székhelyét. A holland védő akár a liga egyik legjobbja is lehet. A középpálya megerősítésére szerződtették a Parma játékosát, Marco Parolót, aki kiváló szezont futott előző évben. Argentínából igazolták a 29 esztendős argentin középső védőt Santiago Gentilettit, míg a támadósorba a Nantes lejáró szerződésű 26 éves szerb játékosával, Fili Djordjeviccsel erősítettek. A szintén szerb Dusan Basta egy éves kölcsönbe érkezett az Udinesétől, rutinja sokat érhet a Lazio számára.
Udinese – 95 millió euró
Az Udinese átigazolási szezonjai mindig az érdekesebbek közé tartoznak, hiszen évről évre sikerül felfedezni tehetséges játékosokat. Ennek megfelelően rengeteg játékos távozik és érkezik, közülük a nevesebbeket emelném ki, illetve azokat, akikért fizettek is. A sort a 23 éves brazil Guilherme nyitja, akit a Corinthianstól vásároltak meg. Olasz közegben ismerősebb a görög Panagiotisz Kone neve, aki a kieső Bolognától érkezett. A 19 éves brazil Lucas Evangelista akár nagy húzás is lehet, bár a legutóbbi éve nem sikerült jól a támadó középpályásnak. Az uruguayi bajnokság másodosztályából szerződtették Rodrigo Aguirrét, aki posztját tekintve támadó. Véglegesítették Allan szerződtetését, aki a tavalyi csapat egyik motorja volt. A rutinosabb játékosok táborát erősíti Cyil Théréau a Chievo korábbi labdarúgója. Olaszországból két tehetséget igazoltak Agostino Camigliano és Valerio Verre személyében. Előbbi a Brescia játékosa volt, utóbbi a Romától érkezett. A legnagyobb név kétségtelenül Albert Riera, aki korábban a Liverpoolban is megfordult, legutóbb a Watfordban szerepelt. A 32 esztendős spanyol szélen érzi legjobban magát, hasznos tagja lehet az Udinesének. A legnagyobb távozó alighanem Pereyra, aki a Juventus játékosa lett – egyelőre kölcsönben.
Sampdoria – 81 millió euró
A Sampdoria háza táján az egyik legfontosabb dolog Mihajlovics véglegesítése volt a kispadra. A szerb trénerrel remekül szerepelt a genovai csapat, így ragaszkodtak hozzá. A szerb viszont néhány játékos maradásához kötötte az új szerződés aláírását, amit végül megkaphatott, mert 2015-ig újította meg a kontraktusát. Az egyik alapembere, Mustafi mégis távozott. A német válogatottal világbajnoki címet szerző védő a Valenciába szerződött. Helyére az Inter belső védőjét Matias Silvestrét igazolták, aki itt találná meg korábbi formáját. Támadósorba fontos igazolás lehet Gonzalo Bergessio, aki a Catania színeiben futballozott remekül éveken keresztül. José Campana a Crytal Palactól érkezett. Eddig nem sikerült megszilárdítani a helyét egyik állomásán sem, bár tavaly a Nürnberg kölcsönjátékosaként 10 meccsen pályára léphetett. Véglegesítették Lorenzo De Silvestri átigazolását, akiért a Fiorentinának kellett fizetni. Az Intertől kölcsönbe szerezték meg a 21 éves védekező középpályást, Alfred Duncant. A Milan Primavera csapatától is igazoltak, a lejáró szerződésű Pontons Paz került a Sampdoria kötelékébe. Jó fogás lehet a tavalyi esztendőt az Arsenal harmadik számú kapusaként töltő korábbi olasz válogatott kapus Emiliano Viviano.
Torino – 79 millió euró
A Torino nyarát leginkább a két tavalyi alapember körüli pletykák jellemezték. Ciro Immobile viszonylag hamar lelépett sikereinek színhelyéről, új klubja a Dortmund ahol igen nehéz dolga lesz a beilleszkedésben. Helyére viszont leigazolták a rutinos és remek képességű Quagliarellát, aki az elmúlt években kevés lehetőséget kapott, ugyanakkor a Torino szintjén hatalmas fogásnak számít. Alessio Cerci távozása egész nyáron a levegőben lóg, csak a célállomás változik folyton. A Milan is sokáig harcban volt érte, de végül lemondott róla Galliani. Mai pletykák szerint az új helye az Arsenal is lehet, bár ez mindenképpen érdekes döntés lenne az Ágyúsoktól. Az viszont biztos, hogy szeretnék megtartani az olasz válogatott szélsőt, így nem adják el a kívánt összeg alatt, ami 18-20 millió euró lehet. Véglegesítették El Kadourri leigazolását, aki tavaly kölcsönben szerepelt a klubnál, illetve a középpálya megerősítésére megszerezték az Inter tehetséges középpályását Marco Benassit. Kapusposzton a 35 esztendős szerb, Avramov lehet erősítés. Rutinos rókáknak számítanak az olasz bajnokságban Cristian Molinaro és Antonio Nocerino. Rajtuk kívül több kevésbé ismert fiatallal is megpróbálkoztak, példaként említhető Juan Sanchez Mino, Josef Martinez, Gaston Silva, Nikola Maksimovic vagy Bruno Peres.
Genoa – 76 millió euró
A Genoa átigazolási szezonjai általában mindegyik átigazolási összefoglalót szerkesztő számára a nap egyik legfájdalmasabb pontja. Rendszerint hihetetlen mennyiségű és átláthatatlan szerződéseket kötnek, ráadásul a játékosok jelentős része soha egy másodpercet nem lép pályára a klubban. A világbajnokságon is szereplő Mauricio Pinilla valószínűleg nem ebbe a halmazba tartozik. Az olasz első osztályban szerzett rutinja értékes pontokat hozhat a Genoa számára. Gilardino pótlására igazolták a Milantól Alessandro Matrit, aki nagyon gyenge szezont futott tavaly. Sem a Milanban, sem a Fiorentinában nem tudta megerősíteni a helyét, így a képességeinek inkább megfelelő középcsapatban térhet vissza a helyes útra. Neki sem indult szerencsésen a szezon, nagyon korán megsérült, így a bajnokság elejét kénytelen lesz kihagyni. A Sevilla korábbi közönség kedvence Diego Perotti Genoában próbálhatja újjáépíteni karrierjét, ami nem lesz könnyű feladat. Első körben a sérüléseket kellene elkerülnie a különben jó képességű argentin támadónak. A nyár egyik legértékesebb üzletét így is a Genoa bizniszelte le. A Milan által is megkörnyékezett horvát szélsővédő a Sassuolo játékosa lett, tehát elméletben gyengébb csapatba szerződött.
Sassuolo – 73 millió euró
A következő delikvens éppen a Sassuolo, akiknek tehát a legnagyobb igazolását már le is lőttem. Érdemes megjegyezni, hogy a kiscsapat ugyanazzal az Eusebio De Francescóval kezdte meg az idei szezont, mint akivel tavaly nekivágtak az évnek. A szakembert idény közben kirúgták, ám amikor nem javultak az eredmények visszahívták és végül javuló formával sikerült elérni a bennmaradást. A tavaly gyengélkedő védelem megerősítése az idei átigazolási szezonban egyértelmű cél volt. Vrsaljko mellett megvették a Juventus szélsővédőjét, Frederico Pelusót, belső védő posztra pedig véglegesítették Paolo Cannavárót és megvásárolták Davide Biondinit a Genoától. Az ő szintjükön ezek remek vételek. Támadósorba Antonio Floro Flores került végleg a Sassuolóhoz, Simone Zaza és Domenico Berardi pedig az előző idényhez hasonlóan kölcsönben maradnak a csapat kötelékében.
Atalanta – 69 millió euró
Az Atalantától távozott a horvát Marko Livaja, aki korábban az Interben is megfordult. A tehetséges centernek nem sikerült megerősíteni a pozícióját, így az orosz bajnokságban fejlődhet tovább. A csatársorba több új játékost is sikerült megszerezni kölcsönbe, így a nagy tehetségnek indult Rolando Bianchit, aki a rutinjával segíthet, illetve a Juventus kötelékében álló Richmond Boakyét, aki az előző idényt Spanyolországban töltötte. Rutinosabb védők is érkeztek a klubhoz, így a Chievótól Boukary Dramé, a Laziótól pedig Giuseppe Biava.
Parma – 65 millió euró
Az átigazolások igazi császára következik a Parma. Náluk ha lehet még nagyobb játékos mozgást lehet évente tapasztalni, mint a Genoánál. Megvették például a Genoától Tőzsér Dánielt, de csak azért, hogy kikölcsönözzék a Watfordnak. A jelentősebb, vélhetően kezdőbe vásárolt játékosok közé lehet sorolni Mattia Cassanit, aki előző idényben is kölcsönben szerepelt a Parmában. Arról azonban a transfermarkton sincs adat, hogy ez végleges vagy újabb kölcsön. Francesco Lodi viszont minden bizonnyal a kezdőbe szánt megoldás, akinek a Lazióba szerződő Parolót kellene pótolnia. Támadósorba visszatért Belfodil, akinek nem jött össze a milánói kitérő, így korábbi sikereinek színhelyén próbálja megtalálni a góllövő cipőjét.
Chievo – 56 millió euró
A Chievo az a kiscsapat, akinek papírforma szerint minden évben ki kellene esnie a Serie A-ból, de mégsem szorulnak ki az élvonalból. Az idei év alapján viszont könnyen elképzelhető, hogy nem őket fogják kiesőjelöltként emlegetni, de legalábbis nem ők lesznek erre a nem túl megtisztelő címre a legesélyesebbek. A nyári Mercato alatt ugyanis alaposan megerősítették a csapatot, több olyan transzfert is maguknak mondhatnak, ami sokat segíthet a bennmaradás elérésében. A támadósorba különösen jó nevek érkeztek egy argentin trió formájában. Izcót és Maxi Lopezt a Cataniától vásárolták meg, Ruben Bota pedig az Intertől érkezett kölcsönbe. A Chievo szintjén mind a hárman remek játékosok, akár látványosabbá is tehetik a mérkőzéseiket. Az Inter másik játékost is kölcsönzött a Repülő Szamaraknak Ezequel Schelotto személyében, míg a másik milánói csapattól Valter Birsa bizonyíthat egy évig kölcsönben. Kapusposztra igazoltak talán a legjobban, hiszen megkapták szintén az Intertől Francesco Bardit egy évre, akit nagy tehetségnek tartanak a szakértők.
Palermo – 56 millió euró
A Palermo esetében mindig érdekes kérdés, hogy vajon mennyi időt kap az aktuális tréner. Tavaly Gennaro Gattusóval kezdték meg a szezont, a cél egyértelműen a Serie B bajnoki címe volt, de 8 meccs után kirúgták a gyenge eredmények és játék miatt. A nyár egyik legnagyobb szerzeménye Giancarlo González volt, aki az MLS-ből szerződött a Serie A-ba. A 26 esztendős costa ricai játékos a Columbus Crew játékosa volt korábban. A Chievótól a középpálya megerősítésére leigazolták Luca Rigonit, ugyanerre a posztra érkezett Ivaylo Chochev a CSZKA Szófiától, illetve Robin Quasion a Stockholmtól. Csatársorba két fiatal olasz is érkezett Andrea Belotti és Eric Lanini személyében. Mindenesetre lehet tippelni mikor lesz az első edzőváltás a szezonban.
Cagliari – 51 millió euró
A Cagliari egyik legfontosabb váltása edzőposzton következett be, ahová a támadófocijáról ismert Zdenek Zeman került. A 67 esztendős szakember offenzív stílusa mellett arról is ismert, hogy szeret fiatal játékosokkal dolgozni, melynek megfelelően érkezett is pár ígéretes tehetség. Simone Benedetti (22), Lorenzo Crisetig (21), Samuele Longo (22) az Intertől, Caio Rangel (18) a Flamengótól, Luca Ceppitelli (24) a Parmától, Godfred Donsah (18) a Hellas Veronától, Alessio Cragno (20) a Bresciától, Stafano Colombi (23) az Atalantától, Alessandro Capello (18) a Bolognától, korábbi kedvence Marco Capuano (22) pedig a Pescarától érkezett Cagliariba. Távozók között alapembereket is találhatunk, eligazolt Nainggolan, Pinilla, Astori és Avramov is. A csapatépítésben jeleskedő Zeman azonban képes hosszabb távra is sikeressé tenni a Cagliarit.
Helllas Verona – 39 millió euró
A Hellas Verona a tavalyi év egyik meglepetéscsapata volt, idén azonban nehezebb dolguk lesz. Az egyik alapember Juan Iturbe távozott a Romához, Romulo pedig a Juventus játékosa lett. Luca Toni ugyan maradt a Verona játékosa, de kérdéses, hogy van-e még benne hasonlóan magas színvonalú szezon, mint amit tavaly képes volt összerakni. A görög Krisztodopulosz a Bolognától érkezett, ő komoly erősítés lehet a klub számára. A tavaly kölcsönben szereplő Jankovics is végleg a Hellas játékosa lett. A Kolozsvártól Giorgo Chantura érkezett szélre, a támadósor erősítésére pedig a brazil Nenét sikerült leigazolni. A 35 esztendős mexikói Rafael Márquez szerződtetése talán a legjobb nyári döntés lehet a Verona számára. Márquez 125 alkalommal öltötte magára a mexikói válogatott mezét, a világbajnokságon pedig bombaformában szerepelt.
Empoli – 30 millió euró
Az Empoli évek óta közel állt a feljutáshoz, de végül mindig akadt csapat. Idén azonban végre elérték a hőn áhított célt. Ennek örömére egyetlen centet sem költöttek az átigazolási piacon. Erősíteni persze próbáltak. A csatársorba érkezett Massimo Maccarone a Sampdoriától. Őt az Intertől kölcsönzött Diego Laxalt, a Fiorentina tulajdonában lévő Matias Vecino, és a Torinótól ismét egy évre megkapott Simone Verdi segítheti a középpályáról. Középpályára érkezett még Tiberio Guarente a Sevillától. Védelemben érdemes megjegyezni még Matteo Bianchetti nevét, akit szintén az Inter kölcsönzött ki. Érdekes, hogy első osztályban rutinosnak számító játékost nem nagyon igazoltak. Megpróbálták viszont a nyár során megszerezni a Milan középpályását, Saponarát, de egyelőre ez nem sikerült. Az utolsó napok eseményeitől függően azonban erre még sor kerülhet.
Cesena – 26 millió euró
Az utolsóként feljutó Cesena zárja a sort. Náluk már felfedezhetünk néhány rutinosabb labdarúgót, például az Atalantától érkező Franco Brienzát. Stafano Lucchini szintén tőlük érkezett, Massimo Volta pedig a Sampdoria csapatától került egy évre kölcsönbe. A kiesés elkerülése igen nehéz feladat lesz, ezt jelzi, hogy a transfermarkt szerint messze a legkevesebb a keret értéke, csupán 26 millió euróra taksálják őket.
transfermarkt.de
Egy újabb heg született, de a szívet kicsinálni nem lehet...
Egy beszélgetésnek indult, egy kerek vélemény lett belőle, nem ide készült, de azt mondták itt a helye. Cenzúra nélkül...
Komolyan mondom azt érzem, hogy elértem a határaimat ezzel a Balo sztorival és az utána beinduló nevetséges próbálkozásainkkal. Ekkora kettősség, ilyen szélsőségek még nem voltak bennem mióta kiszálltam a kiságyból. Nem tudom nem várni a szezont, a meccseinket, hogy lássam a San Siroban rohangáló mezeinket, hogy szurkoljak, ordítsak a tv előtt, hogy minden héten Milan meccs legyen, de eközben mégis érzem, nagyon érzem, hogy az életkedvem elmegy ha csak kimondom a Milan nevet, magam elé képzelem dolgainkat és vizionálom, hogy mit is fogok én látni azokban a 90 percekben. Bárki kérdez, bárkivel beszélek majd minden mondatomban ott van, hogy a kurva isten baszná meg, mindez mérhetetlen letargikus hangvételben, miközben mégis nagy lelkesedéssel tudok beszélni a jelen Milanjáról is, mert hiányzik, hogy nincs meg az a heti egy fix program, amikor meccs van.
Komolyan mondom azt érzem, hogy elértem a határaimat ezzel a Balo sztorival és az utána beinduló nevetséges próbálkozásainkkal. Ekkora kettősség, ilyen szélsőségek még nem voltak bennem mióta kiszálltam a kiságyból. Nem tudom nem várni a szezont, a meccseinket, hogy lássam a San Siroban rohangáló mezeinket, hogy szurkoljak, ordítsak a tv előtt, hogy minden héten Milan meccs legyen, de eközben mégis érzem, nagyon érzem, hogy az életkedvem elmegy ha csak kimondom a Milan nevet, magam elé képzelem dolgainkat és vizionálom, hogy mit is fogok én látni azokban a 90 percekben. Bárki kérdez, bárkivel beszélek majd minden mondatomban ott van, hogy a kurva isten baszná meg, mindez mérhetetlen letargikus hangvételben, miközben mégis nagy lelkesedéssel tudok beszélni a jelen Milanjáról is, mert hiányzik, hogy nincs meg az a heti egy fix program, amikor meccs van.
 | |
| Egymástól függő ellentmondások! |
Mióta előjött a Balo sztori talán egy szót sem írtam, totál szétcsúsztam a híren, egyrészt egy héttel a mercato vége előtt ezt meglépni számunkra szinte öngyilkosság és még az se tud kompenzálni, hogy olyan összeget kapunk érte amire rá lehet mondani, hogy megérte - na nem mintha nálunk nem lenne mindegy nagyjából, hogy mennyi megy a zsebbe, mert a csapatba ugyanúgy közel semmi. Ennyiért vígan elvitték volna a nyár elején is és akkor még azt mondom van idő. Egy héttel a vége előtt kipöcköltük azt az egyetlen embert, aki minden faszságával együtt az egyetlen volt aki gólokat rúgott, aki nyomás alatt tudott tartani egy védelmet, aki jelenlétével képes volt dupláztatni magát, ezzel teret adva társainak. Egy hét alatt őt pótolni minőségben nekünk lehetetlen és erre baszd meg óránként jönnek a 30 millió feletti palik nevei, hogy a sok tudatlan ne azon szomorodjon meg, hogy na még ez a hülye Balo is elment, aki a keret legjobb játékosa minden marhaságával, pályára nem való hozzáállásával együtt is, hanem elhiggye, hogy most egy csapásra lett pénz, pedig kurvára nincs ugyan úgy. Kölcsön+opciózni vagy részletezni akarunk a Portoval? Hol élünk mi? Mintha nem látnák, hogy zajlik a foci üzleti része, főleg arrafelé. Felajánljuk a PSG-nek, hogy hosszabbítson saját focistájával, aztán adják nekünk kölcsön két évre? Hát mi az apjuk faszát képzelnek ezek? Egyik oldalról nézve, mit érünk vele két évig ha aztán vissza kell adni, másikról kik vagyunk mi, hogy megmondjuk egy klubnak, hogy vigye az ügyeit? Még azt sem teszem ide hozzá, amit szoktam, hogy feltéve, ha elhisszük ezeket a pletykákat, mert állítom, hogy ilyen homály sztorit már nem igazán lehet kitalálni.
Még ha tudnánk is ebben a kis időben pótolni Balotellit egy olyan névvel, amire azt lehet mondani, hogy igen, ez igazolás, olyan palit nem fogunk venni, aki képes arra, hogy sokszor megoldja egyedül, nekünk pedig olyan kellene, mert egy olyan középcsatár aki a csapatjáték erejét használva rugdossa a gólokat hiába jön, akárhogy is hívják, mert nálunk nincs olyan, hogy csapatjáték, vagy ha van is valamilyen, ereje annak 0. Körberaktuk a keretet megint ingyen jött, nem előremutató utat jelző emberekkel - és ez akkor is igaz ha van köztük olyan akivel nyerhetünk, nyerni fogunk - eközben az utolsó hétre fejbe lőjük magunkat szaré-húgyé elpasszolva az egyetlen épkézláb focistánkat, aki bármely pillanatban különbséget jelenthet a pályán ebben a Milanban. Ami pozitív, hogy sikerült sok hülyétől megszabadulni még ha egy részétől csak kölcsönbe is, de legalább nem szennyezik a levegőt ebben az egy évben. Jött egy végre tényleg jó kapus - de kérdés milyen áron -> Perin, majd jövőre megtudjuk... - és talán Armero még erősítésnek mondható balra bőven, feltéve ha hozza az udinei és vb formáját, aztán ennyi. Megint nem haladtunk sehová a nyáron vagy ha igen akkor nem előre, legalábbis ezt mutatja eddigi mérkőzéseink képe, a sokak szerint nem fontos, de szerintem igenis meghatározó felkészülési meccseinket látva semmilyen jó érzés nem kaphatja el az embert, ami a mi helyzetünkben azt gondolom igenis olyan attribútum ami mérvadónak minősíthető, mert mi nem vagyunk tele olyan emberekkel, akik eredményeik, tudásuk és még számtalan más skilljük miatt beleszarnak az egészbe, mert tudják mire képesek és ha tétmeccs van ki is hozzák magukból, emellett látják, hogy olyan társak veszik őket körbe, akik erre ugyanúgy képesek és csak arra figyelnek, hogy fizikálisan álljanak készen.
Mi ezt nem tehetjük meg, sőt nekünk oda kellett volna szarni a gyepre minden meccsen, de nem abban a formában, ahogy tettük. Az első igazi, az Olympiakos elleni meccsen mennyire hangoztatták, hogy a görögök már előrébb járnak a felkészülésben, azért volt az a hatalmas különbség fizikálisan, futásban, akarásban, eredményben, mindenhogy, pedig csak annyi történt, hogy ők tudják nekik mennyit kell tenni azért minden pillanatban, hogy jobbak legyenek és úgy álltak hozzá. Ne higgyük, hogy mi bármivel is különbek vagyunk tőlük, sőt most se tudnánk megverni őket - talán 3-ból 1-szer. De kérdem én - mivel azóta már eltelt pár hét és lement pár meccs, edzés - hogy mi mikor játszottunk olyan intenzitással a nyáron, mint tette azt a görög csapat a felkészülése elején? A legutóbbi Valencia elleni meccsünket nézve is ég és föld a különbség köztünk és a felkészülés elején látott görög csapat között. Sehol nem tartunk, sehová nem tartunk, állunk egy helyben, topogunk a mocsárban, miközben süllyedünk egyre mélyebbre. Ha van a futballnak tengere, akkor mi annak fenekén vagyunk, darabokban.
Diego Lopez, a Milan új kapusa
Bár a spanyol és a francia sajtó biztosra vette, hogy Diego Lopez a Monaco kapusa lesz, végül az olasz lapok prognózisa bizonyult helyesnek. A Real Madrid hálóőre 4 évre a Milan kapusa lesz. A nyári felkészülési időszak meccseit nézve aligha fordult meg bárki fejében is, hogy felesleges igazolni erre a posztra, kapusaink finoman szólva sem voltak a helyzet magaslatán. Az ingyen igazolt Agazzi rettenetesen védett, Gabriel sem mutatta jelét a fejlődésnek, Abbiati pedig bármennyire is bizonyította már, hogy remek kapus számára a kiegészítő feladatkörök sokkal ideálisabbak. Akárhogy is nézzük Diego Lopez napjaink egyik legjobb kapusa, így hatalmas fogás. Az alábbi posztban a spanyolok talán legalulértékeltebb sztárjátékosát mutatjuk be.
Diego Lopez 19 évesen került a Real Madrid kötelékébe, igaz ekkor még csak a tartalékok közöttt számoltak vele. A Real Madrid C csapatában három évet töltött, azonban egy évre kölcsönbe az Alcorcón csapatához került, igaz egy percet sem játszott. Az alsóbb szinten mutatott teljesítménye meggyőzte annyira a Madrid edzőit, hogy 2003-tól már stabil Castilla játékos legyen, és olykor a nagycsapat kispadjára is leülhessen. 2005-től pedig hivatalosan is a csapat második számú kapusa lett. Lopez ekkor volt 24 éves, tehát azt túlzás lenne állítani, hogy karrierje komoly léptékkel haladt előre, de szépen lassan végigjárta a szamárlétrát és viszonylag magas szintre jutott a Realnál is. Lopez főként kupameccseken kapott lehetőséget, illetve két alkalommal védhette bajnokin is a Real kapuját Casillas kiállítása és eltiltása miatt. Arra esélye sem volt, hogy kiszorítsa vetélytársát a kapuból. Casillas akkoriban messze a legjobb kapusok közé tartozott, formája, képessége és teljesítménye alapján jogosan mondhatta magát a Real első számú kapusának.
Lopez azonban a váltás mellett döntött. Valószínűleg belátta, hogy kevés esélye van a Real-legendával szemben, de képességei alapján jóval többre hivatott, minthogy állandóan a padot melegítse. Így a 2006/2007-es szezont követően a Villareal csapatához igazolt 7 millió euró ellenében. Itt végül megtalálta a számításait. Sikerrel kivívta magának a csapat kezdőjét, melyet még 4 további szezonon át meg is tartott. Ezalatt mutatott teljesítményét méltatja, hogy még a Villareal kapusaként jött szóba a válogatottnál is, a címeres mezt azonban csak egy alkalommal ölthette magára, egy 2009-es, Macedónia elleni 3-2-re megnyert barátságos meccsen. A 2010-es világbajnoki selejtezők során 2 alkalommal is behívót kapott, pályára azonban nem léphetett. 2009-ben pedig részt vett a válogatottal a konföderációs kupán, ahol a spanyolok harmadik számú kapusa volt Casillas és Reina mögött.
A Villarealos kalandja 2012-ben ért véget, amikor meglepetésre kiestek az első osztályból. Mivel egyértelmű volt, hogy nem a spanyol másodosztályba való a képességei alapján ismét váltásra határozta el magát és a Sevilla kötelékébe került. Ez a kitérő azonban a vártnál sokkal rövidebbre sikeredett. A Sevilla 3,5 millió eurót fizetett érte a Villarealnak és kezdetben első számú kapusként számoltak vele. Második meccsén azonban kiállították és visszakerült Palop a kezdőbe 11 meccsre. Végül visszaszerezte a kezdő helyét, de ekkor jött élete nagy lehetősége. Iker Casillas 2 hónapra kidőlt a sorból és Mourinho új kapust akart. Olyat, aki gyorsan mozdítható, megbízható és képes versenyhelyzetet teremteni. A választás Diego Lopezre esett, aki 3,5 millió euró ellenében tért vissza a Realhoz, hogy ismét összemérje tudását Casillasszal. A helyzet azonban addigra drasztikusan megváltozott.
Casillas kapcsolata ugyanis komplikált volt Mourinhóval. Ami azt illeti az egész csapattal nehezen boldogult a Special One. Egy biztos: Mourinho alatt Casillas helyzete megingott. Az addig kirobbanthatatlannak vélt kapus mellé sztárjátékost akart a portugál tréner, méghozzá a versenyhelyzet kialakítása végett. A Real legenda teljesítménye valóban egyre távolodott régi formájától, elsősorban a kijövetelek terén hiányolta a magabiztosságot kapusától Mourinho. Casillas állítólag a kapusedzővel is összeveszett, akit viszont megvédett Mourinho. Az esetet követően pedig hosszú ideig nem álltak szóba egymással. Mourinho végül Adán kezdőbe jelölésével sokkolta a Real szurkolókat, de az nyilvánvaló volt, hogy ő alkalmatlan Casillas kiszorítására. Mourinho tehát igazolt volna egy kapust Casillas mellé, de kérését addig nem hallgatták meg, amíg ki nem dőlt a sorból a csapatkapitány. Ezt követően már égető szükség volt egy Adánnál jobb képességű hálóőrre.
A sajtóban egyébként biztosra vették, hogy Lopez ideiglenes megoldás lesz. Két hónapot jósoltak neki, azonban Lopez szenzációsan védett. Ami azt illeti sokkal jobb formában volt, mint Casillas. Mourinho jobban bízott a régi-új kapusban, aki a hátralévő meccsekben nem engedte vissza Casillast a kapuba.
Mourinho távozását követően Ancelotti is jobban bízott benne. A végül BL-címet besöprő edző azonban kissé megosztotta Mourinho döntését. A Bajnokok Ligájában és a kupában Casillas védett, de a bajnokság Lopez terepe volt. Erre végül majdnem rá is fázott a tapasztalt szakember, mivel a döntőben Casillas hatalmas hibáját követően hátrányba kerültek és csak a hajrában szerzett góllal mentették hosszabbításra a meccset.
Hiába a fantasztikus szezon, a bravúrok sora, Lopeznek nem volt maradása a Realban. Nem sikerült száműzni a képletből Casillas múltját. A legenda úgy győzedelmeskedett Lopez felett, hogy teljesítménye sokkal gyengébb volt. Persze kérdés, hogy Lopez távozása és Navas érkezése valóban kedvezően hat-e Casillas helyzetére.
Az elmúlt másfél év alapján túlzás nélkül kijelenthető, hogy Diego Lopez a világ legjobb kapusai között van. Ha csak a teljesítményt nézzük, akkor a spanyol válogatottban is komolyabb szerepet szánhatnának neki. Teljesítményét jóval kevésbé méltatták, mint amennyire megérdemelte volna. A kapus jelenleg 32 esztendős és élete formájában véd. Karrierjének eddig alakulásából egyértelmű, hogy későn érő játékos, kora pedig a posztján egyáltalán nem számít soknak. Így a 4 éves szerződés esetében reális lehet, amennyiben az elmúlt évek szintjét stabilan hozza. Lopez nem a jövő embere, így részemről maximum ennyi hiányérzet maradt bennem. Ugyanakkor például Perin leigazolására jelenleg nincs esélye a Milannak, tekintve, hogy őt ingyen lehetetlen megszerezni. Összességében nálam Lopez, eddig a legjobb igazolása a nyarunknak.
Isten hozott, Diego!
Végül néhány parádés védés az elmúlt évekből új hálóőrünktől.
Felkészülési mérkőzések - 2014 nyár
Túl néhány felkészülési mérkőzésen itt az ideje a szezon első podcast adásának. Terítéken az első öt találkozó.
Túl néhány felkészülési mérkőzésen itt az ideje a szezon első podcast adásának. Terítéken az első öt találkozó.
The Public Enemy - a védelemé a szó!
Egy ideális világban, akarom mondani Milanban talán fel sem merülhetne a Balotelli kérdés, ilyen kommunikációval, testbeszéddel, egóval, hozzáállással, ennyire változékony lelki- és idegállapottal amikkel gyakorta "megörvendeztet" minket nem kérdés, hogy mi lenne a végső ítélet. Viszont itt közel sincs arról az ideális Milanról szó, sőt olyan távol vagyunk attól, hogy belegondolni is fájdalmas. Szerény véleményem, hogy sokkal, de sokkal nagyobb problémáink vannak, mint Mario Balotelli és amennyiben a népharag, valamint a média ugyanannyira felnagyítaná ezeket, mint teszi azt vele kapcsolatosan, akkor ez tisztán látszana is. Hogy mást ne mondjak, egy halomra való olyan ember van ebben a társaságban, akiről egy jó szót nem lehet mondani, miközben a mi kis hektikus focistánk azért a mérleg másik nyelvére is tesz valamit. Nem kérdés, azzal amilyen ember ő, azzal, ahogy viselkedik bőven rászolgált arra, hogy megtalálják és ad is rá alapot, viszont közben ezek a jogos, de eltúlzott dolgok alkalmasak arra, hogy csak ezt a torz tükröt nézegessük, miközben még mindig nem ez a lényeg a fociban, hanem az eredmények, a számok, azok a cselekedetek, amik adatokká válnak, formálják a tabellát, alakítják ténylegesen a focihoz kapcsolódó eseményeket.
Jobb lenne-e a Milannak, könnyebb lenne-e a Milannak egy ilyen futballista nélkül, mint Balotelli? A hétköznapokban valószínűleg igen - bár ugye a Milannál nagyon szeretik, hogy megjelenik a nevük az újságban akár számtalanszor naponta, nem foglalkozva azzal, hogy milyen konteksztusban kerül is az oda és ez sokszor sokkal fontosabbnak is tűnik, mint az, hogy ezek a dolgok esetlegesen milyen problémákat képesek generálni az öltözőn belül. Viszont a legfontosabb kérdés nem ez, hanem az, hogy: Jobb lenne-e a Milan Balotelli nélkül? Aligha! Kizárt! Ez a jelenlegi Milan, ezzel a "koncepciójával", ezzel a meghatározhatatlan iránnyal, amit képvisel, teljesen kizárt, hogy megfelelően pótolni tudja. Vagy anyagi problémák miatt, vagy mert ha lenne is arra alkalmas, megfizethető center, aki hozhatná a mutatóit az biztos, hogy úgy 7 évvel legalább idősebb lenne. Egy fiatal, igazán nagy névre esélyünk sincs benevezni, egy idősödő, már pályafutása csúcsán túllévő meg minek. Soha a büdös életben nem lesz előrelépés ha azt a vonalat követjük továbbra is, amit az utóbbi időkben megszokhattunk. És engem igazán ez, ami a legjobban érdekel, nem pedig az, hogy mivel ragasztgatja tele a lutra albumot, milyen hülyeséget csinált már megint az általam is nagyon kedvelt olasz válogatottban, abban a nemzeti tizenegyben, ahol egyedül ő volt képes három meccsen helyzetbe kerülni, abban az olasz csapatban, ami védekezőbben - sőt leírom: szarabbul - volt összerakva még a Milannal is.
Na de, akkor nézzük meg mit is hozott Mario a Milanhoz, amellett, hogy vitathatatlan és nem szabad elfelejteni, hogy itt is többször felszínre tört az az énje, ami miatt már jóval többen fordulnak el tőle, mint eddig és talán nyugodtan kimondható, hogy immár odáig jutott, hogy kevesebb szimpatizánsa van a Milan drukkerek körében, mint olyan, aki a távozását szeretné.
Tehát akkor Balotelli 54 meccsen, 4308 játékperccel, 30 gólt, 12 gólpasszt, 21 sárgát és 1 második sárga utáni pirosat hozott össze a Milan mezében másfél szezon alatt. Ez azt jelenti, hogy átlagban több, mint fél gólja van meccsenként (0,6), valamint a meccsei több, mint háromnegyedében (77%) közvetlenül gólhoz van köze. 134,6 percenként talál az ellenfél kapujába, asszisztokkal együtt 102 percenként segítette direkt módon gólhoz csapatát. Tette mindezt úgy, hogy minden 2,5 meccsre jutott neki egy sárga cédula. (Az adatok a TFM-ról származnak.)
 |
| Ez is én vagyok! |
Ez a statisztika elárulja nekünk azonnal, hogy olyan játékost, aki ezzel képes versenyre kelni, nem csak egy rövid távú megoldás és azonnal be tud szállni a meccsbe mi nem tudunk megfizetni. Egy még jól csengő nevű, 1-2 szezonos, már megfizethető és ezzel együtt nyilván olyan támadó, akiért már jó indokkal nem kapkodnak a foci nagyjai meg döntse el mindenki maga, hogy jó lenne-e, megérné-e. Természetesen nem kell a falnak szaladni ettől az adathalmaztól, mivel tudjuk, hogy ha teljesen egyben lenne, akkor sokkal többre lenne képes és tényleg csak rajta múlik a dolog, de azt se lehet rá mondani, hogy nem elfogadható, főként ha figyelembe vesszük, hogy olyan csapat van mögötte amilyen. Tegyük fel a kérdést: Érdemes-e egyáltalán elgondolkodni azon, hogy ezekben az időkben a Milan Balotellitől jobb játékossal képes aláíratni egy szerződést? Őszintén nem hiszem, jobb emberrel talán, azonos poszton jobb focistával aligha.
Menjen el a jelenlegi legértékesebb és legeredményesebb Milan játékos? A viselkedésével okozott nem mérhető kár fontosabb, mint a mérhető eredményei, kiváltképp egy minden szinten olyan közeggel rendelkező klubnál, aminek segítségével könyvet lehetne írni a különböző nem tolerálható magatartásformákról? Szóval akkor Balotellivel vagy nélküle? Én azt mondom vele!
A Mario Balotelli dilemma
Ha olyan sportolókat kellene összegyűjteni egy toplistára, akik fantasztikus tehetségek, de nem a sportolóként végzett remek teljesítményükkel emelkednek ki, akkor biztosan Balotellit raknám a ranglista élére. Megosztó személyisége, pályán mutatott magatartása sajátos egyveleget alkot vitán felül létező tehetségével. Karrierje eddig leginkább a botrányokról szólt és azt kell mondjam sajnos, nem sok jelét mutatja a fejlődésnek. Ezért lehet nagy dilemma az ő megtartása. Vajon ennek eldöntésekor a tehetségéből vagy a teljesítményéből kell kiindulni?
Balotellinél a képességekkel soha nem volt baj. Az Interben lett profi, és a kifejezetten erős, világsztárokat felvonultató kék-fekete seregben viszonylag rendszeresen lehetőséget kapott akkori mesterétől Mancinitől. Később Mourinho is szívesen vetette be Supermariót, azonban a fegyelmezetlensége miatt nem volt maradéktalanul elégedett vele. Valóban megtörtént, hogy a végül 1-1-el záruló Kazany-Inter mérkőzésen Mourinho kifogyott a támadókból, és egyedül Mario maradt bevethető állapotban. A csatár a 42. percben sárga lapot kapott, a portugál tréner pedig saját bevallása szerint majdnem negyed órán át igyekezett lenyugtatni őt. „Mondtam Mariónak, hogy nem tudom megváltoztatni, de nincsenek támadóim a padon, így ne érjen senkihez és csak a labdára koncentráljon. Ha elveszítjük a labdát, ne tegyen semmit. Ha valaki provokálja, hagyja annyiban, ha a bíró hibázik, ne törődjön vele. A 46. percben kiállították.” Akár vicces is lehetne, ha nem jellemezné tökéletesen Balotellit. Fontos pillanatban, mindenféle taktikai fegyelmet, alázatot és tiszteletet nélkülözve viselkedett. Mintha folyton bizonyítania kellene, hogy ő a szabályok és a csapat felett áll. Ez nem egyszeri eset, hanem többnyire általános jellemzője a csatárnak.
Berlusconi szerint az egyik probléma abban rejlik, hogy nem megfelelő pozícióban játszatják Mariót. Túl sokat húzódik vissza mélységben, besegít szélen, így pedig nem képes ellátni azt, amihez egyébként legjobban értene, a góllövő feladatokat. Ez a teória viszont szerintem nem helytálló. Balotelli a képességei alapján jóval több, mint egy egyszerű center. Ezen a téren nyugodtan lehet Ibrahimovichoz hasonlítani, aki a kapu előtt is életveszélyes, de a kreativitása lehetővé teszi, hogy a szervezésből is kivegye a részét. Persze a hasonlat abban a tekintetben már sántít, hogy a svédben ott munkálkodik az ellenállhatatlan győzni akarás, az állandó küzdelem az elemekkel. Ő példakép, vezér, míg Mario nem az. A betöltött szerepkört tekintve azonban hasonlót várnának el tőle. Persze tény, hogy a sajtó, a szurkolók hatalmas nyomást helyeznek rá. Valószínűleg a szakmai stáb is tőle várná a pazar megoldásokat, azokat, amik azt a bizonyos különbséget jelentik. A probléma az, hogy rendszerint ilyenkor jön a legnagyobb csőd. Valószínűleg ezért is ennyire feltűnő a szenvedése. Mivel a képességei alapján kiérdemli a vezérszerepet a csapatban, az edzők bátran építenek rá. Azonban az ezzel járó nyomást láthatólag fejben nehezen kezeli, így a legjobb énje helyett rendre a legrosszabbal érkezik. Érdekes statisztika, hogy amióta a Milanban játszik egy rangadón sikerült csupán betalálnia, méghozzá a Napoli elleni 2-1-re elbukott találkozón. Akkor amikor már vezettek a nápolyiak, ráadásul még büntetőt is rontott. Helyzetének paradoxonja az, hogy akkor sem szeret játszani, ha nem rá építik a játékot. Ebben az esetben el kellene fogadnia, hogy valaki más kerül a középpontba, neki pedig a csapatot kellene előtérbe helyeznie. Így aztán nagyjából az edzőknek az a két lehetősége van, hogy vagy kezdőbe nevezik, ráépítik a játékot és imádkoznak, hogy Balotelli is komolyan vegye a játékot, esetleg kihagyják. Prandelli az olasz válogatottban előbbi mellett tette le a voksát és utólag bevallotta, hogy ezt hibának tartja. 2012-ben bejött, amikor három villanást is bemutatott Balotelli, a világbajnokságon azonban nem tudott jó csatárteljesítményt felmutatni. Az angolok ellen még betalált ugyan, de a Costa Rica és Uruguay elleni szenvedős találkozókon a Milanban is megszokott, egész éves, többnyire hasznavehetetlen teljesítményét vette elő. Nem véletlen, hogy pont őt kapta le Prandelli szünetben és nem az egyébként szintén erősen felejthető teljesítményt nyújtó Immobilét. A meccs egyébként tipikus példája volt annak, hogy Balotelli nyomás alatt többnyire hogyan viselkedik. Rengeteg színészkedés jellemezte – melyet egyébként az olasz bajnokságban kezdetben elég jól tűrtek, újabban azonban egyre másra elengedik a kontaktokat, már akkor is ha esetleg mégis történt volna vele valami. Valljuk be: a támadó rászolgált erre.
Az olasz válogatott egyes játékosai – például a Roma csapatkapitánya De Rossi is élesen kritizálta Balotellit a balul elsült világversenyt követően. „Igazi emberekre van szükségünk, nem pedig Panini-matricákra. Ezek nincsenek a válogatott hasznára” – utalt arra a középpályás, hogy Balotelli a Facebook oldalára posztolt egy képet, amin a vb matricás albumban az összes válogatott helyére az ő képét ragasztották be. Ezen túlmenően az olasz válogatottól búcsúzó Andrea Pirlo búcsúbeszédét nem hallgatta meg, ahogyan Prandelli bejelentését sem. Ő ekkor már a buszon ült. Balotelli viselkedése, edzésen mutatott túlzott lazasága szemmel láthatóan nem tett jót az olasz válogatottnak. Lehet, hogy akkor volt igaza Berlusconinak, amikor „rohadt almának” nevezte?
Úgy érzem Balotelli tipikus „ha játékos” lett. Ami alatt azt értem, hogy annyira bizonytalan mindenki a teljesítményével kapcsolatban, hogy minden vele kapcsolatos jelző feltételesen kezdődik. Olyan ebben a tekintetben, mint Pato, aki hasonló helyzetbe került. „Ha idén elkerülik a sérülések…” Balotellivel kapcsolatosan általában ilyen a „ha a játékra koncentrál” vagy „ha az új edző összeszedi fejben” esetleg „ha lesz kedve játszani”. Nem mondom, hogy mindig csalódást nyújt, de a teljesítménye teljesen rapszodikus, kiszámíthatatlan. Ez pedig tökéletesen alkalmatlanná teszi arra a szerepre, amire egyébként a tehetsége alapján valóban rászolgálna.
Persze az eladásával kapcsolatos kérdés, hogy melyik edző hajlandó a csapatában tudni Balotellit. A pletykák szintjén az Arsenalt lehetett leginkább hallani, mivel a csapat új mezszponzora, a Puma szeretné „egy fedél alá vinni” a menedzseltjeit. Wenger állítólag nem is zárkózik el Balotellitől, és a francia szakember tényleg az egyik utolsó mentsvára lehet Balotellinek. Ha a francia szakember híres pedagógia érzéke is kudarcot vallana, akkor mégis hol nyújthatna konstans jó teljesítményt Balotelli?
Másik kérdés, hogy az eladása esetén mennyi pénz kerül vissza a csapathoz. Ha mondjuk sikerülne 35 millió euró körül eladni, és ezt az összeget vissza is forgatják, akkor jól járhat a csapat.
Balotelli megtartása és eladása is rejt magában kockázatot. Előbbi esetében ugyebár nem kell ecsetelni, hogy továbbra is megmarad a játékában rejlő bizonytalanság. Inzaghinak is szembesülnie kell azzal, hogy a kiszámíthatatlansága erősen kihat a csapat teljesítményére. Másik oldalról viszont ha eladják és nem érkezik senki a helyére, akkor sem erősödik a csapat.
Edzőkérdés 3. - Ezúttal Inzaghi a terítéken
Jó szórakozást!
E heti podcastünkben ezúttal többek között Inzaghi lehetőségeit járjuk körbe, aki immáron hivatalosan is a Milan edzője. Terítéken a csapatépítés, a taktikai variációk, igazolások valamint a pletykák.
Jó szórakozást!
Podcast - Elemzés Seedorf edzői teljesítményéről
Az előző témához erősen kötődik második Podcast adásunk, melyben Seedorf edzői teljesítménye kerül középpontba. Hogy nevezték ki? Milyen eredményeket várhattunk? Milyen taktikai megoldásokat alkalmazott? Hogyan alakultak az eredmények? Klikk, és kiderül!
Podcast az edzőkérdésről - kísérleti adás
Jó szórakozást!
Magam sem tudom lesz-e utóélete, mindenesetre így első alkalommal a CSU-blog podcast adással jelentkezik. A minőségért előre is elnézést kérek, finoman szólva is kezdetleges technikával dolgoztam, de siker esetén igyekszem előrelépni e tekintetben is. A véleményeket várjuk komment formájában.
Jó szórakozást!