Hétfő este a Sky Sport híre bombaként robbant (na jó, max a Milanisták között). Szinisa Mihajlovics úgy döntött év végén elhagyja a csapatot, amiért a vezetőség - de különösen Berlusconi - folyamatosan beleugat a munkájába.
Egy dolgot leszögezhetünk: amíg nincs hivatalos információ, addig az egész csak spekuláció. Néhány napon belül majd úgyis kijelenti mindenki, hogy az egész félreértés volt és valójában Berlusconi Mihajlovics legnagyobb rajongója, Mihajlovics pedig úgy tiszteli Berlusconit ahogyan senki mást. Általában ez már csak így szokott menni a Milannál.
A szerb személye egyébként azért érdekes, mert ő soha nem volt az az ember, akit kifejezetten Berlusconi szeretett volna, legalábbis picit mindig visszafogottabban értékelte a csapat teljesítményét. Igaz a klubelnöktől nem volt ritkaság a 180 fokos fordulat, Seedorf például (a sajtó szerint) kifejezetten a Berlu-család kedvence volt, és Galliani rajongott kevésbé az ötletért. Aztán nem telt el sok idő és a holland lett az antikrisztus, akit nyilvánosan lehetett megalázó jelzőkkel illetni.
De a lényeg: nem lepne meg különösebben, ha kiderülne: Berlusconi és Mihajlovics között nem ment minden simán és a kapcsolatuk feszültebb volt az egészségesnél.
Amiről a hír szól önmagában nem meglepetés, Berlusconi már Ancelottinak is előszeretettel osztogatott taktikai tanácsokat. Hogy aztán abból mennyit fogadott meg, azt láttuk 2007-ben, amikor a főnök a BL-döntőbe Gilardinót álmodta meg, CA pedig Pippót. De Karesz azért a majdnem 10 év alatt hozzászokhatott a hülyeségekhez és cserébe az elnök kényeztette is mindenféle földi jóval - mindenekelőtt klasszis futballistákkal. Szóval egy felvont szemöldök azt elintézhette. Ugyanez a forgatókönyv Mihajlovics esetében már frusztrálóbb lehet. A keret minőségéhez támasztott irreális elvárások - lásd 3. hely - nem könnyítik meg az edző munkáját, pláne ha mondjuk még számon is kérik 1-1 vereség után. Mert javult-javult a keret a nyáron, de azért még mindig nem az igazi, pláne nem akkor ha a riválisokat segítjük fantasztikus üzleti húzásokkal.
Egy korábbi Gazzetta hír
Karácsony után nem sokkal jelent meg a hír, hogy Berlusconi nem elégedett Mihajlovics munkájával és az akkor birtokolt 6. hellyel. Az elnök úgy érezte a csapatnak a Bajnokok Ligája helyekért kellene küzdenie, ettől azonban jókora lemaradása volt a Milannak. Ezen valószínűleg nem segített, hogy a hétvégi vereségével a Milan már 9 pontra került a selejtezőt érő 3. helytől.
Akárhogy is nézzük ha a sztorinak akár csak annyi alapja is van, hogy az edző és az elnök között nem alakul simán a viszony, az rossz hatással lehet a közegre, ami nagyon nem hiányzik most, hogy 3 pontra fogyatkozott a Milan előnye a 6. helyen és az áhított pozíciók messzebb kerültek.
Mihajlovics teljesítménye önmagában sok kérdést vet fel, mert ha mondjuk behozza a csapatot a 6. helyre és kikap a kupadöntőben (mondjuk ez a várható minimum), akkor az épp határesete annak, hogy érdemes-e megtartani még egy évre. Annak fényében, hogy a csapat stílusosan futballozik - még ha nem is látványosan - és több fiatalt is bevetett a nevesebb konkurencia ellenére, amondó vagyok, hogy érdemes volna megtartani Mihajlovicsot - no persze csak akkor, ha ő is így gondolja. Értelemszerűen ha menni akar, akkor nincs mit kezdeni az üggyel.
Berlusconi részéről egyébként akkor érteném meg a (vélt) hozzáállását az ügyhöz, ha biztosan tudná, hogy egy jobb edzőt tud a csapathoz hozni nyáron. Mondjuk Emeryt. Az mondjuk nem segítené az edzőkeresést ha 2014 és 2016 között 4 edzőt is elfogyaszt a csapat és lehet, hogy a sevillai stabil kispad sokkal kényelmesebbnek bizonyulna és végül minden komolyabb edzőjelölt úgy döntene tulajdonképpen jobb neki bárhol máshol.
Szóval hiába tűnt úgy, elindulhat valami állandóság a Milannál, nyáron újrakezdődhet az egész cirkusz.
