Az AC Milan hivatalos közleményben tudatta, hogy az elmúlt napok pletykáinak megfelelően Vincenzo Montella lett a csapat új edzője. A korábbi Fiorentina tréner a négy éves szerződésről szóló pletykák ellenére, 2018-ig írt alá a Milanhoz. Montella még el sem kezdte igazán a munkát a Milannal, de máris rengeteg indulatot keltett a jelenléte.
Kezdjük azzal, hogy a hivatalos indoklás szerint Montella nem megy szembe a kínaiak kéréseivel, sőt sokkal inkább összhangban van azzal, mint az eddigi javaslatok, például Brocchi vagy Giampaolo. Értelemszerűen nem lenne biztató, ha Montella csak hozzájuk képest lenne edző, de nem erről van szó. Ugyan felnőtt szinten még semmit sem nyert a csapatával, de a három év alatt három 4. hely a Fiorentinával mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény, pláne ha azt nézzük milyen mélységekből emelte fel a csapatot. A 2011-2012-es szezonban csak a 13. helyen végeztek, és ezt is a jó hajrának köszönhették. A teljes kilátástalanság után megérkezett a korábbi támadó, és stabil élcsapatot rakott össze.
A negyedik helyeken persze nem jutott túl, de jelenleg ez nem is olyan egyszerű feladat Olaszországban. A Juventus-Napoli kettős messze kiemelkedik ebből a közegből, és ha ki is hozzák belőlük a megfelelő potenciált, akkor jelenleg a dobogó garantált. Ott van még a Roma is, ami szintén jelentős erőket tud felmutatni, bár idén ez valamilyen szinten változhat. A Fiorentina eközben úgy maradt az élmezőny közelében, hogy érdemben nem fektettek pénzt a csapatba. Gyakorlatilag arról szól az összes szezonjuk, hogy a legjobb játékosaikat eladják, az új edzőnek pedig az abból vásárolt játékosok köré kell építenie a csapatot. Vagyis még mielőtt előre leírnánk Montellát, azért érdemes látni, hogy 2012-ben Jovetics, 2013-ban Cuadrado volt a legfontosabb játékosa, majd 2014-ben (szezon közben!) formálta át a csapatát Szalah köré.
A Fiorentina játékának lényege persze a középpályás teljesítményen alapult. Mára valóban juthatunk arra a következtetésre, hogy jobb középpályájuk van a Milannál, én azért kiváncsi lettem volna a tekintetekre, ha Galliani anno a Villarreallal frissen kieső Borja Valerót hozza erősítésként, vagy a Milanban átlagosan teljesítő Aquilani marad, esetleg David Pizarro lett volna a középpálya motorja. Arra is emlékezhetünk Ambrosini mennyire kilógott már a Milanból utolsó éveiben, ő mégis hasznos kiegészítő embert látott benne. Az, hogy ezekre a játékosokra építve sikerült egy sikeres csapatot összeraknia, egyáltalán nem gyenge edzőre vall.
A Milan által is megkörnyékezett Emeryre szokták azt mondani, hogy képes a játékosaiból a legjobbat kihozni. Úgy gondolom ez Montellára is igaz. Habár az elmúlt évek sikerei után én magam is szívesebben láttam volna a csapat élén Emeryt, esélyünk csak addig volt rá, amíg a PSG meg nem jelent a piacon. Önmagában a spanyolt sem gondoltam volna kevésbé rizikósnak, mivel Spanyolországon kívül ő sem mutatott semmit, sőt a Szpartak Moszkvától egy viszonylag sikertelen idény után kellett távoznia.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Sevilla a bajnokságban nem menetelt úgy Emery alatt sem, mint az EL-ben. Idén például egyetlen győzelmük sem volt idegenben. Az első négybe egyszer sem tudta bevezetni csapatát, pedig - ha könnyűnek nem is nevezhető feladat - a reálisan legjobb elérhető helyről beszélünk.
Félreértés ne essék. Nem azt akarom bizonyítani, hogy Emeryvel szemben Montella jó döntés. Arról beszélek, hogy minden döntésnek megvan a maga pozitívuma és árnyoldala. Montella nagy előnye, hogy ismeri az olasz focit, már bizonyított is, nagy hátránya ugyanakkor, hogy edzőként még nincs trófeája. Emerynek utóbibból több is van, ugyanakkor a bajnokságban nem volt kiegyensúlyozott a csapata és erősen kérdéses (mint minden ilyen esetben), hogy az országváltás milyen hatásokkal járna.
Montellával kapcsolatban az aggodalom alapja akár az is lehet, hogy a Sampdoriától egy csúnya bukás után érkezik, ahol karrierjének leggyengébb eredményét érte el, meccsenként az 1 szerzett pontot sem sikerült felmutatni. Lássuk be, ez tényleg siralmas. 27 meccsen 6 győzelem és 6 döntetlen mellett 15 vereséget hozott össze, ezalatt 29 gólt és 46 kapott gólt produkált a Sampdoria alatta. Ezeket tekintve kisebbfajta csoda, hogy a 15. helyre egyáltalán befutottak. Ez összességében rosszabb, mint amit Zenga produkált, aki 16 pontot hozott 12 meccsen. (Montellának 24 jött össze).
Ami mégis bizakodásra adhat okot, hogy végigcsinálni a csapattal egy előszezont minden klub életében kulcsfontosságú, és szezon közben átvenni egy csapatot külön művészet. Montellának ez már a Roma kispadján sem ment annyira. A Milannál azonban nem a tűzoltás lesz a lényeg. Itt az alapokról kell csapatot építeni, remélhetőleg annyi pénzből, amennyit karrierje során összesen nem költhetett játékosokra.
És ezzel rá is térnék a lényegre. Mert az, hogy Montella sikeres lesz-e, elsősorban azon múlik mi lesz a klub sorsa. Ha a Berlusconi-féle olasz Milan projekt indul be - aminek létezésében, működésében egyszerűen nem hiszünk -, akkor tulajdonképpen lényegtelen is ki az edző, sőt Montella akár még pozitívumokat is kihozhat a dologból, bár nem rejtem véka alá a véleményem, engem ez a verzió semmilyen szinten nem hoz lázba.
Ha pedig jönnek a kínaiak, akkor a projekt működése leginkább az igazolt játékosokon múlik. Ha a tavalyihoz hasonló hatékonysággal költik el Gallianiék az ígért évi 100 milliót, akkor megint halott ügy a csapatépítés. Ez a verzió szintén nem ígérkezik túlzottan pozitívnak, hacsak az nem, hogy Galliani sem csinálhatja sokáig eredmény nélkül a munkáját. Van az a pont, amikor már érdemes elgondolkozni azon, hogy biztosan az edzővel van-e a hiba, vagy magával a rendszerrel. Ha két év alatt elkölt egy sportigazgató 200 milliót, és semmi eredménye, az nem lehet véletlen. A Juventus ennyi pénzből körülbelül már a 3. címvédését tervezte. Magyarán ha marad a kopasz (és a dolgok nagyon így állnak jelenleg), akkor neki is vízválasztó lehet a jövőjét tekintve a szezon és a nyári átigazolások eredményessége.
És ha a legjobb eset valósul meg, azaz a 100 millió okosan kerül felhasználásra, és egy több éves csapatépítésbe kezdünk, ahhoz alkalmas edző lehet Montella, még ha a folyamatot nem is ő zárja le. A szerződése csak két évre szól, és nem lenne hátrány ha végül ki is töltené azt, az cseppet sem jó tendencia, hogy évente 2 edzőt fogyaszt el a Milan.
