Lehet valaki úgy a mezőny egyik leghasznosabb játékosa, hogy közben igazából alig akad jó megoldása? A tegnap este látott mérkőzés közben ez a gondolat nem hagyott békén Niang teljesítménye kapcsán. Akik látták a meccset alighanem értik mire gondolok, akik nem, nos ők a képek alapján dönthetnek. :)

Nagyon egyszerű és kényelmes megoldás lenne azt mondani a franciára, hogy megint szart sem ért a teljesítménye. Tény: a tegnap esti meccsből inkább megmaradnak majd a helyenként komédiába illő megmozdulásai, mint az elvégzett mezőnymunkája és különösen aktivitása. Pedig nélküle aligha tudott volna ennyire veszélyesen játszani a Milan. Azt természetesen nem állítom, hogy Niang jól játszott - ettől ugyanis rettenetesen távol állt - de meglepő módon a rossz teljesítmény kifejezetten hasznos játékot takart.

A felevezető posztban már foglalkoztunk azzal a kérdéskörrel, hogy Montella Milanja miért szenvedett az eddigi mérkőzéseken. Ezek között az egyik érv a kevés kialakított lövőhelyzet volt (szám szerint 12 próbálkozása volt a csapatnak átlagban) és azt sem lehet állítani, hogy a kevés próbálkozásból Bacca szintű hatékonysággal futballozna a Milan, tekintve, hogy ezekből a lehetőségekből is csak három kaput eltaláló lövést tudtak felmutatni Bonaventuráék. Mondani sem kell, hogy ez szánalmasan kevés.

Ilyen előzmények után esett, hogy Niang nyolcszor vette célba a kaput és ebből négyszer talált is, utóbbi statisztikával már több veszélyt jelentett a Lazio kapujára, mint a Milan átlagban az azt megelőző négy mérkőzésen. Az aktivitását jól jelzi, a beadásokban is neki volt a legtöbb kísérlete (szám szerint négy), amiből akár ismételten levonhatjuk azt a következményt, hogy szar volt. Érdemes azonban összevetni Suso teljesítményével is.

Niang tehát - amellett, hogy valóban rosszul játszott - legalább az aktivitásával, állandó jelenlétével segítette a csapat játékát. Fura ezt leírni a tegnapi után, de folyamatosan veszélyt jelentett az ellenfél kapujára, amit aztán rendszerint egy jól irányzott eséssel, bedobásra mentett átlövéssel oldott meg (sajnos erre képi bizonyítékot nem találtam), máskor pedig nemes egyszerűséggel az üres kapura is kihagyta a ziccert, mert tudja, így nem illik. A végén azért tizenegyesből betalált, és a meccs képe alapján megérdemelte a gólt, nemcsak azért, mert a büntetőt is ő harcolta ki.

Túlzás lenne azonban kijelenteni, hogy Niang lett volna a meccs embere, mert erre a megtisztelő feladatra két másik jelöltem Paletta és Kucka lenne. Gyorsan szeretném letudni a számomra kellemetlen részt (eddig ugyanis fikáztam ezerrel): igen, Paletta jól futballozott. Hajának ápoltságára kínosan ügyelő belső védőnk 2 szerelést és 4 megelőző szerelést mutatott be, emellett 10 felszabadítása is volt. Kell ennél több egy védőnek? A statisztikának mevan az a tulajdonsága, hogy csak a számok nyelvére redukálja a játékosok teljesítményét, így az például nem került bele, hogy Niang kihagyott ziccere után valami őrületesen nagyot mentett a Milan kapuja előtt, így gyakorlatilag lehetővé tette a csapat győzelmét. Lélektanilag rendkívül fontos megoldás volt, tekintve, hogy a csapat addigra számos ziccert alakított ki és puskázott el.

Az eltiltása után visszatért szlovák játékos pedig 90 percen keresztül kiválóan futballozott, a Whoscored nem véletlenül találta a mérkőzés emberének. Igazság szerint Kuco nélkül sem nyerhettünk volna, az első félidőben remekül használta ki Parolo kapitális hibáját, a kiugratásából pedig a ziccereket gépként értékesítő Bacca természetesen gólt szerzett. Az a gól elsősorban Montella taktikájának szempontjából volt fontos, így ugyanis még nagyobb területet kaptak a játékosok, és ez alapozta meg a később könnyelműen elpuskázott helyzeteket. Kucka egyébiránt támadásban és védekezésben is a legjobb középpályása volt a csapatnak, 5 kulcspasszánál és 3 labdaszerzésénél összesítve sem tudott jobbat a Montolivo-Bonaventura duó.

Jó teljesítményekből nem volt hiány, kiemelhető még az első gólt szerző Bacca, a megbízhatóan futballozó Calabria, a magabiztosan védő Donnarumma vagy épp a csendben, de hatékonyan dolgozó Romagnoli. 

A Milan végül 2-0-ra gyűrte le a Laziót, ezzel február óta először ünnepelhetett a csapat egymás után két győzelmet.

Végezetül pedig következzenek a legjobb Niang megmozdulások.