Az utóbbi időkben leginkább arra tudtunk gondolni az éppen soron következő Derby della Madonnina alkalmával, hogy egy győzelem némiképp árnyalja majd az egész, kukába kívánkozó szezonunk összképét, hogy valami kifacsart módon egy hangyányit megmenti azt az a tény, hogy legalább az Intert megvertük. Most viszont merőben másról fog szólni a milánói derbi, mert a Nerazzurri levadászása egy olyan pályára állítaná a Milant, ahonnan – bár még sok van hátra nagyon természetesen – már tényleg nincs visszaút és katasztrofális folytatásnak kellene következnie ahhoz, hogy a Rossoneri újra lemaradjon Európáról. 11 pontra növelhetjük előnyünket a városi riválissal szemben, ami szinte azt jelentené számunkra, hogy kiírtuk őket a képletből, ami ezt a szezont illeti, de minimum biztos, hogy nagyon-nagyon sokáig nem lesznek ránk veszélyesek. A két csapat tabellán jelenleg elfoglalt helyezése egyaránt meglepő, az előjelek viszont nagyon mások. Szezon előtt, látva a kereteket, inkább arra lehetett volna sokkal kisebb oddsszal fogadni, hogy a két csapat nagyjából fordítva lesz elhelyezve a kimutatásban és a Milan lesz az, amelyik az Európát érő helyek után lohol, miközben az Inter a dobogó környékén virgonckodik, de mivel a Milannak annyira jól sikerült belenyúlnia az edzőkérdésbe, mint amennyire városi kistesójának nem, szerencsére ez most közel sem így van.

Rettenetesen idilli egy kép ez, amit az előző bekezdés szemünk elé tár, talán túlontúl is az, ezért nagyon nincsenek jó érzéseim a meccs előtt. Az azóta már edzőváltáson átesett Intert – hiába telt el kevés idő a vezércsere óta – már érdemes azért egy kicsivel másabb megvilágításba helyezni, mint a Frank de Boer által „irányított” „csapatot”. A holland közreműködésével vezényelt derbi is nagyon egy szenvedős, de kiegyensúlyozott, kevés gólos dolog lett volna, egy igazi X-es meccs, reméljük így is az lesz és az új edző érkezésével felbukkanó új impulzusok, érzések, a tapasztalt olasz szakember miatti várható taktikai stabilabbá válás és a mindenki meg akarja mutatni, hogy helye van a kezdőben mentalitás nem fogja tudni olyan irányba billenteni a mérleg nyelvét, ami nem nekünk kedvez. A derbi az derbi, ott minden más, mint máskor, és ott igaz a leginkább, hogy semmi nem számít, ami előtte történt. Ezt számtalan milánói csata is bizonyította már, de ettől függetlenül ez az edzőváltás és a tabella állása azt íratja le velem, hogy – üssetek agyon, de – én most azonnal aláírnám a döntetlent.

Persze ez csak most van így, a hét közepe táján, a hétvége előtt, amikor ez a cikk elkezd megszületni, vasárnap már nagyon másképp fogom látni a világot, fokozott készültségben és meggondolatlanul túlépített - magyarul iszok – hangulatban várom majd a kezdősípszót. A kézilabdáért rajongóknak egyébként még a szokásosnál is könnyebb feladat lesz az adrenalinszintjüket feltornázni a mérkőzés által megkövetelt szintre, ugyanis nem sokkal a Milan-Inter előtt egy Veszprém-PSG csata is a képernyőre kerül. És ha még véleményem szerint ez a Veszprém nem is az a Veszprém most, mint tavaly - nagyon nem - akkor is sok-sok év tapasztalatával mondhatom, hogy egy ilyen felvezetés több mint alkalmas arra, hogy teljesen átszellemülhessen az ember és olyan meccslázba kerüljön, amely a környezetünkben lévők számára már-már akár kiugróan zavaró is lehet.

Legutóbbi hat bajnoki találkozásunk eredménye egy könnyen megjegyezhető 2-2-2, a több gólt viszont mi rúgtuk (5-3) köszönhetően legutóbbi meccsünknek, amelynek 3-0-s végeredménye megszakította az 1-0-s győzelmek sormintáját – egy-egy 0-0 és 1-1 mellett az Inter mindkétszer 1-0-ra nyert, ahogy a Milan másik győzelme is egy ilyen eredmény volt az utóbbi három év bajnoki meccseit figyelembe véve. A formákat tekintve a Milan egy genovai vereséggel csúfított 4-0-1-et mutat fel az utolsó 5 fordulóból, míg az Inter mindössze egy 2-0-3-at tud cserébe benyújtani, szóval mivel a két csapat ezt megelőző összesen 10 bajnoki meccsén egy döntetlen sem született, jó eséllyel ez a csata akkora X lesz, mint egy ház! Az Inter még a Milanhoz képest is gólszegényebb első 12 fordulón van túl, 3 találattal kevesebbet jegyeznek tőlünk, a kapott gólok számát tekintve eggyel áll jobban ellenfelünk.

Számunkra, a támadójátékunkat tekintve mindenképp kedvező lehet, hogy újra egy olyan csapat ellen játszhatunk, amelyik támadni is szeretne, így jobban érvényesülhet majd az a taktika, amit Montella regnálása óta megszokhattunk Milanunk háza táján. Cserébe persze nagyobb nyomás lesz majd a védelmünkön, mint mondjuk a Pescara vagy a Palermo ellen, de talán jobban is áll az a Milannak, ha végig érzi a figyelem szükségességét, mintha félóránként kellene egy-egy kósza ellentámadást vagy pontrúgást hatástalanítani, kiváltképp, hogy azért nem egy elit harci szerkezettel kell szembe néznie. És ezt nyugodtan kijelenthetjük annak tudatában is, hogy az Inter keretének piaci értéke másfélszerese a Milanénak és, azzal együtt is, hogy a névsort tekintve ellenfelünk kerete több helyen jócskán a miénk előtt jár. No de elégedjenek is meg ennyivel, hogy ezt lejegyezzük - mondjuk nem egy nagy dolog, hogy ezt még mi is simán elismerjük - jól látható, hogy nem a keret összetétele az Inter legnagyobb hibája. Sejthető, hogy ez Pioli érkezésével valamelyest látszódni is fog a közeljövőben, de reménykedjünk, hogy nem ellenünk fog ez még elkezdődni, mert ha vasárnap este nem kap ki a Milan a városi derbin, akkor a szezonban rejlő lehetőségeket újra egy magasabb szintre emeli.

A forduló utolsó meccsén, többek között az Atalanta-Roma és a Lazio-Genoa mérkőzések eredményének tudatában kezdődik majd vasárnap este 20:45-kor (20:25 DS2, streamek pedig ITT és ITT bőséggel) a Milan-Inter rangadó, ahol akár a bajnoki kirakós egy újabb jó nagy darabját helyezheti az asztalra győzelme esetén szeretett csapatunk. Jön a derbi, végre egy olyan derbi, amelynek – saját magának is nagyban köszönhetően - úgy veselkedhet neki a csapat, hogy a tabella szempontjából nem élet-halál kérdése az eredmény, a nyomás csak és kizárólag az Inter csapatán van. A létező minden tekintetben és oldalról préseli össze a győzelem terhe a Nerazzurri brigádot, miközben mi, a mérkőzés szurkolók számára is kiemelkedő presztízs részét leszámítva, nyugalomban, mosolyogva, önbizalommal tele, bőven pozitív mentális állapotban készülhetünk az előttünk álló feladatra, és ha valami, akkor ez simán képes arra, hogy a Milan javára billentse a mérleg nyelvét, a már említett új edző vonallal és annak szokásos, lehetséges hatásaival összevetve. Hangulatkeltésnek legyen elég ennyi, aztán, hogy végül az új impulzusokkal készülő, erősebb keretű, de csapatra még csupán távolról hasonlító, lépéskényszerben lévő Inter, vagy az összességében szerényebb képességű, kevésbé neves játékosokból álló, de igazi csapatként küzdő és jó pozícióban lévő Milan harca hogyan végződik, az hamarosan kiderül – egy dolog biztos: nagyon nehéz elképzelni, hogy ez ne legyen egy igazán jó meccs. Készüljetek gyerekek, jön a Madonnina, a derbi, ahol végre újra a Milan is igazi főszereplő, és nem csak az előre lesajnált másik fél!