Vasárnap délután a vihar majdnem elverte a meccset, de végül sikerült egy órával később elkezdeni, így a Lazio tette meg ezt a pocsék napot kifogó Milannal. Ez volt az első komoly meccse az újjáalakuló Milannak, tudtuk, hogy fenntartásokkal kell kezelni a korábbi eredményeket, de ez vasárnap így is nagyon szarul esett mindannyiunknak. Egy kijózanító pofont kaptunk, ami remélhetőleg időben érkezett.
Az előző posztban is írtam róla, hogy Montellán nagyon sok múlik a szezonban, kérdés, hogy van-e olyan szintű edző, mint amilyen játékosokat kapott. A szokásos 4-3-3-at hozta, ami a kezdő játékosokat tekintve érthetetlen. Montolivót egyébként is a csapat fékjének tartom (gyors, kombinatív játékra képtelen), de Biglia mellett, a középpálya baloldalán egy hatalmas tévedés. Talán Allegri mester próbálta itt Pirlót még a Milanban, hát az sem volt működőképes. Pedig Pirlo és Montolivo tudása között annyi a különbség, mint a magyar és az olasz foci jelenlegi szintjei között. Rengeteg támadás lassult le Montolivónál, és Borini ügyetlensége sem sokat segítette az építkezést a bal oldalon. Utóbbitól nem vártunk sokat előzetesen, viszont most a letámadásban sem volt olyan hasznos, mint korábban (jó, konkrétan nem is nagyon támadtunk le, ami kicsit érthetetlen, mert ezzel a kezdővel a kontrákra nem építhettünk). Úgy gondolom, ha Bonaventura a sérülése után még nem tart ott fizikailag, hogy kezdjen egy meccsen, az érthető, de ha nincs elegendő emberünk egy típusú játékra, akkor váltsunk másra. Montella egyértelműen rossz felállásban küldte fel a csapatot, itt egy nagy hibát feljegyezhetünk.
Úgy gondolom, a félidőben még lehetett volna mindezen javítani, a meccs akkor még nem úszott el. Tavaly nem egyszer láttunk hasonló helyzetben feltámadást a csapattól. Viszont Montella nem cserélt, de ami még rosszabb, a mutatott játék sem változott semmit a második félidő elején. Sőt, a Lazio gyorsan eldöntötte a meccset, 4-0-nál Egri Viktor már a kiütéses hazai győzelemről álmodozott (hogy engem mennyire irritál ez az ember...). Ekkor meglépte Montella azt, amit korábban kellett volna, de ez már csak a szépségtapaszra volt elég.
A játékosokat nehéz értékelni mindezek tükrében. A Lazio sokkal szervezettebb volt, mindez a védekezésben mutatkozott meg igazán. Néha úgy rohangált a csapat a pályán, mintha egy serdülőmeccset láttunk volna. Bonucci sokszor tanárian szerelt, viszont 4 gólt kapott az általa irányított védelem. Calabria szörnyű teljesítményt mutatott, De Sciglio legrosszabb napjain is jobban játszott volna, sőt, azt is megkockáztatom, még Constant sem volt ilyen szar soha a Milanban. A támadásokat sem segítette, ennél jóval több kell, különben esélye sem lesz a Conti-Abate kettős mögött (a beadásait még Ignác is megirigyelte volna). Biglia sem találta a helyét a pályán, ő és Montolivo - legalábbis ebben a rendszerben - nem férnek el egymás mellett. Ettől függetlenül az argentinnek volt pár olyan passza, amit régen láttunk registától a Milanban. Egyedül Donnarummát emelném ki, aki bár 4 gólt is kapott, sokat tett azért, hogy ne legyen megalázóbb a vereség. További értékelésekbe nem bocsátkozom, úgy gondolom, felesleges a fentiek tükrében.
Ettől függetlenül nem beszélhetünk még sem a csapat, sem Montella bukásáról. Innentől Dani szavaival folytatom, aki a zárt csoportunkban tökéletesen összegezte a látottakat:
"A Lazio szervezettségben köröket vert a Milanra. Ez tény. Meglepetésnek ugyanakkor aligha nevezhető. Kétségtelenül voltak edzői hibák, de az ebből fakadó különbséget nem lehet a nyakába varrni. Ilyenkor még nem "rossz kifogás" az összeszokatlanság, hanem elfogadható érv. A pofon még akár jól is jöhet. Az eddigi meccseinken nem sok minden derült ki a csapat valós játékerejéről, túl gyengék voltak hozzá az ellenfelek. Most több dolog is kiderült, ezeket fel kell használni. Az eddigi rendszerbe több ponton is bele kell majd nyúlni, akár már jövő héttől letesztelni a háromvédős felállást. Nem ritka az olyan, hogy egy csapat komolyabb vereséget követően kezd összeállni, erre lesz most szükség."
Tökéletesen egyetértek. Nekünk, szurkolóknak továbbra is a csapat és Montella mögé kell állni. Ha pozitív változás egy-két hónapon belül nem történik, akkor az edzőnktől meg kell válnunk. Az optimizmusom ez esetben is megmarad, mert biztos vagyok benne, hogy a vezetőség szükség esetén a megfelelő embert hozza csapat élére (aztán, ha ne adj' Isten Mancini érkezik, akkor ezt a mondatot kihúzom).
Folytatás csütörtökön, Bécsben (ahova sok honfitársunk is kilátogat), utána pedig egy héten belül az Udinese és a SPAL is a Milan vendége lesz a San Siróban. Ezek a meccsek tökéletesek lehetnek arra, hogy összecsiszolódjon a csapat, és remélhetőleg az októberi, Roma elleni rangadó után már vidámabb összefoglalót írhatunk.
