A Craiova nem épp olyan erősségű csapat, amely ellen érdemes lenne taktikai mélyelemzésekbe belemenni, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudunk értékes tanulságokat leszűrni a párharcból. Ezekből következik egy ötös (félig-meddig szubjektív) lista, de kommentben várjuk a ti meglátásaitokat is.

 1. Montella megkapta a fegyvereit, minden adott, hogy csapatot építsen

Montella labdabirtoklásra épülő filozófiája - olasz edzőkhöz képest különösen - kifejezetten kockázatosnak számít. A támadások felépítését a védőknek kell elkezdeni még abban az esetben is, ha az ellenfél komoly letámadással igyekszik azt zavarni. Sőt, a lényeget pont ezzel lehetne összefoglalni: húzd magadra az ellenfelet, hozd ki a labdát, majd a megnyíló üres területek bejátszását bízd a kreatív játékosaidra. (Ez persze csak az egyik része a játékának.)

Azért ezt emelem ki, mert eddig Romagnolit leszámítva nem voltak megfelelő embereink egy ilyen stílushoz. Nyomás alatt a Milan pocsékul teljesített, és a tavaszi visszaesésben jelentős szerepet játszott Bonaventura sérülése, aki az egy az egy elleni képességeit kamatoztatva a gyors labdakihozatalok egyik motorja volt. Nélküle kapkodóvá, pontatlanná és irreálisan veszélyessé vált ez a játékelem, amiből a csapat gólokat kapott, és helyenként teljesen esetlenné vált a támadásépítés.

A jó hír az, hogy Montella megkapta azokat a játékosokat, akikkel tökélyre fejlesztheti a filozófiáját. A védelembe kapott két olyan játékost - Bonuccit és Musacchiót - akik a védekezés mellett a támadásban is használhatóak. Egyelőre csak az argentint láttuk élesben, nála az is kiderült, hogy még cselezni is tud, és egy ügyesebb középpályás technikájával is rendelkezik. A középpályán ott lesz Biglia, aki elsősorban az intelligens passzjátéka miatt lesz kulcsembere a Milannak, de képes egy az egyben is megverni az ellenfeleit, amivel szintén értékes területeket nyerhet a csapatnak. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy Bonaventura mellett Kessié is képes arra, hogy mélységben visszalépve segítse a labdakihozatalt, és elősegítse a gyors (ellen)támadásokat.

Plusz ott vannak még az új szélső védők is, akik teljesen eltérő módon, de szintén fantasztikusan hasznosak lesznek ebben a játékelemben. Conti elsősorban a gyorsaságával és technikájával, Rodriguez pedig a passzjátékával és intelligenciájával válhat kulcsfigurává. Egy a lényeg: azok után, hogy tavaly Montellának gyakorlatilag egy megfelelő embere volt a kitalált játék megvalósítására, idén az összes lyukat sikerült befoltoznia a vezetőségnek.

Ez annyit jelent, hogy Montella nem kereshet kifogásokat, a legfontosabb láncszemeket megkapta az általa favorizált játék megvalósításához. Rajta áll vagy bukik, hogy ez sikerül-e.

2. Locatellinek meg kell tanulnia nyomás alatt játszani

A Facebook-oldalunkon már beszámoltunk arról, hogy Locatelli mennyire jól teljesített a Craiova ellen. A fiatal középpályás szinte makulátlanul passzolt - a meccs vége felé akadtak inkább bosszantó hibái - egyébként támadásban és védekezésben is a csapat egyik legfontosabb játékosa volt. Összesen 129 labdaérintése volt, 117 passzal, 93%-os pontossággal, emellett pedig a levegőben is uralta a kapu előtti területet (100%-ban nyerte a párharcait) és szerzett hat labdát. Kell ennél több erre a posztra?

Egy dolgot azért érdemes leszögezni: ezeket a statisztikákat nem nyomás alatt hozta össze. Az persze őt dicséri, hogy a lehetőséggel ilyen parádésan élni tudott, de klasszis csak akkor lesz belőle, ha a számai nyomás alatt sem csökkennek drasztikusan. És a nyomás alatt itt elsősorban a letámadás értendő, ami ugyebár jelentősen csökkenti a gondolkodási időt. Xavi, Busquets, Pirlo, Verratti és társaik épp azért zseniálisak a maguk nemében, mert borzasztó nehéz nyomás alá helyezni őket, 100-ből 99-szer a jó megoldást fogják megtalálni.

Biglia érkezése ebből a szempontból hasznos lehet, mert az argentin az olasz bajnokság egyik legjobbja a posztján, érdemes lesz nézni, hogy a labdakihozataloknál milyen megoldásokat választ. Csak remélni tudjuk, hogy Locatelli tanul tőle néhány trükköt.

3. Cutrone ígéretes, André Silva pedig a modern csatár prototípusa

Cutrone már a Craiova elleni első meccsen is betalálhatott volna, de akkor a kapufáról kifelé pattant a labda. A visszavágón viszont a szerencse mellé szegődött, és egy lecsorgó labdát közelről a kapuba pöckölhetett. A hazai meccsen nyújtott teljesítményét azonban nemcsak a gólja miatt lehet dicsérni. Kiemelhető például a taktikai fegyelmezettsége, ami jelentős előnye Baccával szemben. A letámadásokat persze a kolumbiai is megcsinálta, de kevesebb intenzitással, ezzel több időt hagyva az ellenfeleknek. (Egyetlen párharcból ezt nem lehet biztosra venni, az is elképzelhető, hogy a román csapat eleve kevésbé készült fel a hasonló szituációkra.)

A másik dolog, ami nagyon erős eleme a játékának, a labda nélküli mozgás. Szinte folyamatosan jó döntéseket hoz a helyezkedésnél, ami hasznos a passzjáték szempontjából - a támadó harmadban extra opciót szolgáltat - másfelől a védőknek figyelni kell a tizenhatoson belüli mozgására is. Mivel a Milannak most már vannak jól passzoló játékosai, ez kifejezetten veszélyes fegyver lehet.

Kessiével például már a második percben összehozhattak volna egy gólt ha picit pontosabb az elefántcsontparti, pár perccel később pedig a fegyelmezett letámadásnak - és RR szemfülességének - köszönhetően jutott el a lövésig.

Mi a helyzet a csapat másik csatárával? Silva is ígéretesen mozgott, sokat mutatott abból, hogy miért igazolták le Fassobelliék. Röviden összefoglalva: a srác szinte makulátlanul focizik mezőnyben. És még egyszer: nyilván rajta sem volt akkora nyomás, mint amit mondjuk majd a Juve-védők raknak rá, de ez a technikai adottságaiból semmit nem von le. A fellőtt labdákat jól tartja meg, magasságát képes a légi csatáknál is kihasználni. A labda szinte mágnesként tapad hozzá, nem emlékszem semmilyen labdakezelési hibára tőle. (Ugye, Mr. Bacca?) Testtel jól fedezi a labdát, és képes megjátszani a társakat is, ami a mai fociban elengedhetetlen egy jó csatártól. És ha ez nem lenne elég, még gyors is, vagyis az ellentámadásoknál is használható. "Egyvéegybe" nem mutatott sokat, de az látszik, hogy a technikája ehhez is megvan, a robbanékonysága pedig alighanem meglesz, ha csúcsformába kerül.

4. Kessié pár éven belül a liga legjobbja lehet a posztján

Oké, be kell vallanunk: mi már megalapítottuk a Kessié Fanclubot, egyszerűen imádjuk a csávót. Minden megvan benne, amit egy modern középpályástól elvárhatunk. Gyors, intelligens, jól passzol, kiválóan cselez és valami iszonyatosan nagy lövőereje van. Lehet nem adták meg a gólt, de a meccs legszebb megmozdulása így is az ő nevéhez fűződik, irgalmatlanul nagy gólt vágott a románok kapujába.

Lehet, hogy vannak területek ahol fejlődnie kell - ilyen például a védekezés - de az erényeit látva, az új igazolások közül talán ő kerülhet leghamarabb a legszűkebb elitbe azok közül, akik még nincsenek ott. Jelentőségében ahhoz tudnánk a leigazolását hasonlítani, mint amikor a Juventus megszerezte Vidalt, már most a csapat egyik legfontosabb elemeként beszélhetünk róla.

5. A sokoldalúság lehet a Milan erőssége a következő szezonban

Bár a vezetőség még gondolkozik egy klasszis (csatár)igazolásban, jelenleg úgy látom, hogy már most készen állunk arra, hogy a Juve kihívói legyünk. Bátor tipp ez az érkezők számát látva, de annyira sokoldalú lehet a kezdő, hogy a kezdeti gyermekbetegségeket akár viszonylag jól át lehet majd vészelni. Mire gondolok?

Először is, a csapat eddig legjobb támadója a balhátvéd, Ricardo Rodriguez. Ebben semmi túlzás nincs, a svájci játékos gyakorlatilag egymaga intézte el a Bayernt, lőtt egy kulcsfontosságú gólt a Craiova ellen, majd a biztonság kedvéért egy másikat is előkészített a visszavágón. A túloldalon Conti hasonlóan virgonc ha támadásról van szó (a románok ellen hátul is elég pöpec volt), tavaly laza 13 gólban működött közre az Atalanta színeiben.

A kezdő potenciállal bíró belső védőink mindegyikéről (!) elmondható, hogy a ball-playing típusba tartoznak, azaz ahelyett, hogy kibaszkurálnák a stadionbú' a labdát, hasznosnak bizonyulnak a támadásépítésben is. Bonucci konkrétan a világ legjobbja, ha hosszú átadásokról van szó.

A középpályán Kessié és Bonaventura is bőven megállja a helyét több szerepkörben, de ez igaz Calhanoglura is, akit a 4-2-3-1-ben gyakorlatilag az összes poszton bevetettek már a támadósorban.

A lényeg, hogy simán elképzelhető egy olyan szezon, amiben a Milannak nem lesz egyetlen kiemelkedő gólszerzője (mondjuk senki nem lő 15-nél többet), de a játékosok sokoldalúságával - és azzal, hogy gyakorlatilag Donnarummát leszámítva mindenki veszélyes lehet a kapura - ezt sikerül bőségesen kárpótolni, és egyetlen kiemelkedő gólszerző helyett lesz 6-7 olyan játékos, aki 10-nél több gólban működik közre. Tavaly ilyen csak három volt a keretben: Suso, Bacca és Lapadula.

+1 - Ehhez nincs mit hozzáfűzni