Mihajlovics nem szórakozott és majdnem a legerősebb csapatát küldte pályára. Ennek megfelelően a Milan simán, 5-0-ra verte kupaellenfelét, az egyébként szimpatikusan játszó Alessandriát. Az olasz harmadosztályú csapatot csak dicsérni tudjuk, az esélytelenség ellenére bátran belementek a nyílt fociba és a találkozó elején még kellemetlen perceket is okoztak a Milannak. Végül azonban győzött a papírforma és most már csak az a kérdés, hogy ki vár a csapatra a döntőben.

Aligha volt előzetesen olyan Milan szurkoló, aki komolyan aggódott a továbbjutás miatt. Egyszerűen az a szégyen még a tavalyi Milannal sem történhetett volna meg, hogy egy olasz harmadosztályú csapattól kapjon ki a San Siróban. Márpedig ez egyáltalán nem az a Milan, jelentősen sikerült előrelépni a korábbiakhoz képest és ezt sikerült megkoronázni a kupadöntővel. Még méltóbb lenne persze egy kupagyőzelem, de ennyire még ne szaladjunk előre.

Pezsgők bontására nincs szükség, ahogyan arra sem, hogy túlértékeljük az idei kupamenetelést. Komoly ellenféllel nem találkozott a Milan, többnyire erős rotációval is túljutott ellenfelein Mihajlovics csapata. Nem mindig szép játékkal, de ez teljességgel másodlagos a továbbjutás szempontjából. A sorsolás egészen kiváló volt, amíg a másik ágon már a negyeddöntőben rangadókat rendeztek, addig a Milan egyre gyengébb ellenfeleket kapott, miután ezen az ágon sorban hullottak a nagycsapatok.

Így történhetett meg, hogy az elődöntőben az Alessandria várt a Milanra. Gianni Rivera nevelőklubja nem is maradt adós azzal a mentalitással, ami eljuttatta őket a döntőig. Félelmet nem ismerve próbálták meglepni a Milant és ismerjük el: a találkozó elején Abbiatinak minden rutinjára szüksége volt ahhoz, hogy végül ne kerüljön hátrányba a Milan. Igaz, a meccs elejét Honda bénázása is megalapozta, erőt adhatott a kiscsapatnak, hogy kaparjanak a gólért.

.

Nagyon nincs mit magyarázni ezen, Honda egyszerűen nem koncentrált a kellő pillanatban és ez úgy összességében is jellemezte a meccset. Dacára annak amit írtam a meccs előtt - vagyis, hogy a Milan bajba kerülhet ha nem veszi komolyan az ellenfelet - végül viszonylag kényelmes meccset zárhatott, noha érezhető volt, fejben nem volt mindenki a pályán. Említhetnénk Balotellit, aki egy 90 perces sétálásnak fogta fel a találkozót, vagy a szórakozott Hondát (bár a hiba után összekapta magát), de úgy általánosságában is hiányzott az a mentalitás, ami többé-kevésbé a szezon nagyobbik részében jelen volt a Milannál. Érdekes kérdés volt, hogy ki szeretne jobban bizonyítani Mihajlovicsnak a két csatár közül Niang sérülése után. Erre egyértelmű választ kapott a szerb edző, Ménez amíg bírta erővel sokat mutatta magát és végül két góllal vette ki a részét a sikerből.

A mérkőzésen Romagnoli gondoskodott még a gólokról, duplával ünnepelte meg visszatérését.

A találkozó legvégén még Balotelli is betalált, ezzel 5-0-ra módosítva a találkozó állását, egyúttal kialakította a végeredményt is.

A Milan tehát 2003 óta először Olasz Kupa döntőt vívhat, akkor meg is nyerte a trófeát Carlo Ancelotti csapata. Érdekesség, hogy akkor is egy bizonyos Christian Abbiati védte a Milan kapuját, és remélhetőleg szépen sikerül a búcsú a minden bizonnyal visszavonuló hálóőr számára. A döntőbeli ellenfelünk valószínűleg a Juventus lesz, miután a torinói csapat 3-0-ra verte a párharc első mérkőzésén az Intert. Elnézve a két csapat formáját nagyobbfajta csoda kellene Icardiék feltámadásához, így sok izgalmat ez sem tartogat, lélekben máris készülhetünk a Zebrák elleni fináléra.