Két támadószellemű alakulat, jó iramú, lendületes, nézhető kategóriájú meccsén, a hosszú idő után újra betaláló Milan érdemelte volna meg a 3 pontot a látottak alapján, de a lehetőségeit megint nem tudta kihasználni és csak döntetlenre volt képes a találkozó második felében a kapujához szegezett Lazio ellen. Két hónapig tartó veretlenségi sorozata után, immár nyeretlenségi szériát épít, de az Európa Liga indulás szempontjából értékes 1 pontot szerezve nyomatékosította, hogy a 6. helynél előrébb aligha fog végezni, azt viszont képes lesz megtartani.

A labdaszerzéseket - és a gólokat :) - leszámítva minden lényeges mutatóban magasan jobb Milan egy szöglet után kapott a mérkőzés elején egy elkerülhető gólt, melyre gyorsan sikerült válaszolni: egy Honda felpassz után LA remekül tartotta meg a labdát, kizárva védőjét, majd lekészítését rá jellemző módon, külsővel továbbította Marchetti kapujába a gólcsendjét megtörő Bacca. Ezután lassacskán, de fokozatosan átvette az irányítást a Miha-legénység és a félidő végére már kezdett kibillenni az addigi kiegyenlített állapotából a mérkőzés menete, amit Jack szabadrúgásból lőtt kapufája is jelzett. A szünet után nem sokkal felborulni látszott a pálya, hosszú-hosszú percekre beköltözött a Milan ellenfele térfelére, de a nyomást csak nem sikerült addig fokoznia, hogy középkezdés következzen. Egyszer még meg tudott lógni Felipe Anderson és Gigi D hatalmas bravúrjára volt szükség ahhoz, hogy ne üssenek vissza még jobban az elpazarolt lehetőségek.

Luiz Adriano szerepeltetése igazolta magát, ezt gólpassza mellett, számtalan párharc és fejpárbaj megnyerése, valamint egyéb mezőnymunkái is elég jól szemléltetik. Addig nem mennék, hogy Bertolaccit a WS-hez hasonlóan a mezőny legjobbjának válasszam - sőt ma is nagyon nehezen látta a szemem, hogy van ő benne még bőven, amit nem tudott kiadni magából – de talán most sikerült a számomra leginkább elfogadható teljesítményt nyújtania eddigi fellépései közül. Természetesen ez csak a pálya középső harmadában nyújtott teljesítményére igaz, az ellenfél kapujához közeledve még ugyanúgy nem csinál semmit, ahogy eddig.

Montolivo visszatérése ugyan nem hozott felejthetetlen produkciót, de nem nehéz észrevenni, hogy jelenléte egy stabil átlagteljesítmény mellett is stabilizálta a csapatot. A védelem is könnyedebben tudta jól végezni a dolgát, nagyon kár azért a pontrúgásból kapott gólért, mert igazából a kapu felé nézni se nagyon tudtak ezt leszámítva a sasok. De nincs mit tenni, ennyi tellett ma, a meccs végi 10 perces emberelőny se oldotta meg a problémánkat, úgyhogy ezzel a hazai döntetlennel megyünk pihenőre, mivel most válogatott szünet következik, hogy aztán Bergamóba látogatva zökkenjünk vissza a megszokott kerékvágásba, és készüljünk fel a Juventus elleni, szezonbéli legnagyobb megmérettetésünkre.