A nemzetközi futballnaptár okozta „vakáció” után hétvégén folytatódik a bajnokság, több szünet már nem lesz, sőt még egy hétközi forduló is bepottyan majd a képbe, mielőtt a kupadöntő lezárja szezonunkat. 8+1 meccs maradt, ennyiből kell kigazdálkodni a végét, kezdetnek rögtön a Milánótól egy kőhajításnyira lévő Bergamo a célállomás, ahol az Atalanta ellen kellene összegereblyézni a pontokat, lezárva az utóbbi időben épített nyeretlenségi szériát, azonban ez előzetesen több szempontból sem tűnik egyszerűnek.
Egyrészt a Milan utóbbi fordulókban mutatott formahanyatlásának köszönhetően már nemcsak az addig is álomkategóriának számító 3. helytől került távolabb még 5 ponttal, de még az Inter is rávert ugyanennyit, akik így feljöttek az utolsó három játéknapon csapatunkhoz hasonló „pontesőt” mutató Fiorentina nyakára, tehát motivációs töltetet csak nagyon nehezen lehet majd csapatunk valagába illeszteni. Másrészt a kék-feketék még közel sem menekültek meg, a legutóbbi meccsükről hozott 3 pöttyöcske is csak 5 pontra taszította őket a kiesőhelytől és hol máshol, mint otthon szeretnék tovább gyűjtögetni a pontjaikat, ha már egyszer egységeik kereken kétharmadát saját közönségük előtt szorgoskodták össze.
Ezek mellett, az sem elhanyagolható szempont, hogy szeretett csapatunk finoman fogalmazva nem éppen a veretes, félelmet keltő idegenbeli statisztikájáról híres, valamint esetleg a húsvéti sonka is megülhette úgy a gyomrunkat, mint az év végi menü és könnyen sikerülhet a Bologna elleni arcunkat hozni, ami januárban is olyan szépen ki volt kerekedve, hogy egyből telibe is baszták. De nézhetjük nyugodtan távlatilag is a képet, ebben a szezonban ugyanis még nem volt olyan, hogy győzelemmel tért volna vissza a Rossoneri egy hétvégi szünet után. 3 vereség (Inter, Juve, Bologna) és 1 döntetlen (Torino) a mérleg - sok bizakodásra nincs okunk na!
Ellenfelünk a tabella 14. helyén tanyázik, utolsó 5 meccséből a már említett utolsót nyerte meg csupán, amivel lélegzetvételnyi szünethez jutott, ugyanez igaz akkor is, ha csak az utolsó 5 hazai mérkőzésére kukkantunk rá az Atalantának. Nem rúgnak sok gólt, szezonbéli gólátlaguk az 1-et sem éri el, csakúgy, mint a tabella utolsó 5 helyezettjének, azzal tudnak előttük maradni, hogy sokkal kevesebb gólt kapnak tőlük - az egész mezőnyt nézve, a tabella első hetesét leszámítva a legkevesebbet, a Bolognával holtversenyben.
Próbálgatnak szélen, hosszú labdákkal, beadásokkal operálni, agresszíven védekeznek, ettől sokkal többet nem tudnak kihozni magukból, de amit tudnak azt szervezetten tudják és egyéni képességeik miatt nem jutnak előrébb. Így is figyelemre méltó azonban, hogy előnyüket nagyon jól őrzik, mindössze egy esetben, a tökutolsó Hellas Verona ellenében kaptak ki, ha vezettek egy meccsen – 8 győzelem és 4 döntetlen mellett - és a labdaszerzések terén is jeleskednek. Viszont botrány módon használják ki a helyzeteiket, rengeteget szabálytalankodnak számukra veszélyes helyen, a kontrák és szöktetések elleni védekezésük pedig egyértelműen a leggyengébb pontjuk.
Alejandro Gómez (6) és Pinilla (4) felelősek a gólokért, ahogy az utolsó passzok terén is leginkább ők jeleskednek. Illik megjegyezni, hogy a kép kissé csalóka, mert januárban elég szépen átalakult a keret, a bejezésekért felelős Denis és a gólpassz listán jeleskedő Maxi Moralez sem őket erősíti már, cserébe viszont találkozhatunk a pályán egy régi ismerőssel Diamanti személyében.
A Milan háza táján relatíve csendesen telt a szünidő, a csapatot elkerülték a sérülések és Kucka felépülése is jól halad, ami minden bizonnyal azt jelenti, hogy a Juventus elleni rangadóra teljes értékű lesz, mivel nem akar kockáztatni Mihajlovic és ebben a fordulóban még nem veti be. Nagyon sokat tehát gondolkodni nem kell a kezdőcsapatunkon, Zapata, Bertolacci és Luiz Adriano játéka nagyjából ugyanúgy borítékolható, mint a többi, már jól megszokott emberünké. Leginkább bizakodásra egyértelműen Bacca személye adhat okot, aki elég komolyan odapakolta a pontokat hazája válogatottjának neve mellé a VB-selejtezőkön, ahol két meccsen 3+1-es mutatót hozott össze, megmutatva, hogy mire is képes ő akkor, ha valós támogatás van mögötte. És itt akkor illik zárójelesen megjegyezni, hogy ez a nemzeti produkciója számunkra hosszú távon semmi jót nem sejtet, mert most már még nehezebb elképzelni, hogy lesz erőnk megtartani őt a nyáron.
Ősszel egy kótyagos 0-0 jött össze hazai pályán ellenük, a tavalyi idegenbeli meccsen viszont sikerült nyernünk, ráadásul hátrányból, ami nem mindennapi cselekedet az utóbbi idők Milanjától. A mérkőzés vasárnap délután 15:00-kor kezdődik és a DS3 14:55-től élőben közvetíti. Jó minőségű online adást ITT és ITT találtok. A legvalószínűbb, hogy megszületik 11-ik döntetlenünk is, tippként egy jó kövér 1-1-et tudunk elhinteni, azért is, mert egy esetleges győzelem esetén is nagyon nehezen elképzelhető, hogy változna a tabella körülöttünk, ugyanis a Fio-Inter duónak egy félkönnyed hazai meccs jutott, míg a minket üldöző Sassuolo is csak ezektől egy picit karcosabb kirándulásra indul, a bennmaradásért küzdő Carpi otthonába.
