A mostani posztnak arról kellene szólnia, hogy a klub eladásának körülményeit taglaljuk hosszasan, esetleg néhány bátor tippet is megeresztünk a nyári mercatóra vonatkozóan. Ehhez képest ott tartunk, ahol eddig: valamikor lehet, hogy lesz valami (most épp március 31-én), de lehet, hogy nem és minden marad a régiben. Magyarán tovább folytatódik Berlusconi sokfelvonásos drámája, és lassan ahhoz kell nagyobb fantázia, hogy a történet lezárása happy enddel és eladással záruljon. Közben egy Chievo elleni mérkőzés is vár a csapatra és érdemes lesz figyelni erre a fordulóra, mert amennyiben nyer a Milan és kikap a Romától a Napoli, akár négy pontra is kerülhet a csapattól a dobogó, ami a 2017-es kezdet után elég váratlan fordulat lenne.
Remélhetőleg a csapat körüli bizonytalanság már olyan létállapot, amit megszoktak a játékosok és nem lesz ez hatással a csapat, ha nem is remek, de megmagyarázhatatlanul hatékony játékára. Annál is inkább, mert bár a Chievo ellen ritkán kap ki a Milan, elég jó formában vannak, az utolsó öt bajnokin pontosan annyi pontot szereztek, mint a Milan. Az eredménysor ráadásul különösen impresszív, ha azt is hozzávesszük, hogy a vereség a Napoli ellen jött össze, és közben a Laziót is legyőzték, ráadásul idegenben. Most írnám, hogy az előjelek alapján senki ne számítson könnyű meccsre, de aki ezt a cikket olvassa, jó eséllyel Milan-szurkoló és már előre felkészült erre.
Jóslatokba nem szívesen megyek bele - ennek egyszerű oka van: soha nem jönnek be -, de jó esélye van a csapatnak arra, hogy visszakerüljön a dobogóra is esélyesek közé. (Ahogy a leadben már írtam, ennek egyik feltétele, hogy a Napoli kikapjon a Romától, amire a formák alapján elég jó esély kínálkozik.) Ahhoz persze, hogy a Milan ott legyen a legjobbak között, pokoli jó szezonhajrá kell, valószínűleg az őszi teljesítménynél is jobb, de matematikailag nem lehetetlen a dolog. Pláne amíg a kisebb csapatok ellen tudja hozni a Milan a pontokat. A Chievo a formájuk ellenére is kétségtelenül ilyen, a bajnokság 11. helyén állnak, tisztes távolságban minden olyan pozíciótól, ami számít.
Nyilván ez olyan forgatókönyv, ami már-már csodába illő lenne és látva a játékot, a kulcsemberek (elsősorban támadók) formáját felesleges is álmodozni róla, de miután az európai kupahelyek szempontjából is lényeges lehet, mennyire versenyképes a csapat, ezért mindenképpen érdemes legalább írni, beszélni róla.
Abban az esetben, ha nem lesz tulajdonosváltás, ennek nagy jelentősége nincs, a mostani állomány teljesen alkalmatlan a nemzetközi kupákra, még a kisebb sorozat színvonalától is nagyon távol van. (És itt nyilván nem az EL gyengébb csapatainál húztam meg a szintet.) Vagyis bármennyire is jó lenne szurkolni hétköznaponként is a csapatnak, ez eladás nélkül csak felesleges erőpazarlás lenne, ami a bajnokságra nézve lehetne negatív hatással. (Pedig, mint tudjuk, most sem megy igazán a dolog.)
És itt ezen a ponton kénytelen vagyok belemenni a témába, noha már nem nagyon vagyok hajlandó az eladás hivatalos bejelentésén kívül más olvasni a témában. Mindenesetre az, hogy a második érdeklődőről is csak az derül ki, nincs elég pénze az átvétel finanszírozására, felettébb gyanús. Nekem legalábbis nehezemre esik elhinni, hogy a klub iránt csak két érdeklődő volt, és véletlenül mindkettő esetben úgy akarták megoldani az 500 milliós majd 1 milliárdos üzletet, hogy nem is volt igazából annyi a bankban. Önmagában a szituáció is furcsa, hát még az egész üzenete. A befektetők részéről nyilván egy darabig pozitív a hírnév és a jó sajtó (gondolom nem lehet rossz a Milan potenciális befektetőjeként megjelenni az újságokban), a végén viszont mégis csorba esik a hírnevükön, hiszen mindenki megtudja, hogy nincs elég pénzük. Ezt a részét már Bee esetében sem sikerült megértenem, de egy nagyobb csoport esetében különösen érthetetlen.
Arról már sokat lehetett olvasni, hogy Kína komolyan veszi a futballprojektet. Az ország elnöke ugyanis nagy fanatikus, emiatt épülnek, szépülnek a stadionok, akadémiák, a befektetők pedig igyekeznek a futball felé terelni a pénzüket, mert nyilván azt remélik, majd az elnök valamilyen formában viszonozni fogja ezt. Érdekes, hogy ez részben árt is a kínai elnök által megálmodott projektnek, ő ugyanis a fiatal kínaiakban látja a jövőt, a csapatok meg tucatszámra vásárolják meg az európai piacon szabaddá vált a légiósokat. Ehhez a projekthez illeszkedik, hogy több európai csapatba is bevásárolták magukat kínaiak (Atlético Madrid, Inter stb.) és nyilván a Milané is ennek a részese lehetne. Már amennyiben létezik ugye ilyen törekvés.
Még ha a jobbik esetből indulunk is ki, azaz Berlusconi a világ legpechesebb embereként mindig olyan befektetőket fog ki, akiknek a fizetés nehezére esik, de Kínában jelenleg azon dolgoznak, hogy meglegyen a szükséges összeg, sem ideális a helyzet. A Milannak ugyanis azonnali tőkeinjekcióra van szüksége. Hogy azt rögtön sztárjátékosok vásárlásra fordítják, vagy fenntartható klubmodell kialakítását alapozzák meg (mondjuk egy stadionnal és pár ígéretes fiatallal) mindegy abból a szempontból, hogy egyik sem olcsó. Ugyanakkor egy olyan befektető, aminek egy év kell a pénz összegereblyézésére nem tűnik annak a biztos (pénz)forrásnak, amire ennek a klubnak most szüksége van. Persze valahol úgy gondolom, egy olyan tulajdonos még mindig jobb, amelyik akar költeni a csapatra, de idő kell a pénz előteremtéséhez, mint egy olyan tulajdonos, amelyikben a szándék sincs meg, viszont egyenes úton halad a brand totális megsemmisítése felé.
Elég visszagondolni arra, miről számolt be a közelmúltban a sajtó a Milan kapcsán. Volt itt 2012-ben bejelentett fiatalító-projekt, amiből semmi nem lett. Bejelentették az új stadion projektet - ráadásul szerintem több látványtervet is láttunk hivatalos úton - majd ezeket is lefújták. Végül jött a tulajdonosváltás, aminél az első sztoriról kiderült, hogy kamu, és a jelek szerint a második sem halad jó úton. Vagyis az utóbbi öt évben volt három hivatalosan bejelentett jelentős projekt a Milan újjáépítésére, de 2017-ben még mindig ott tartunk, hogy március 31 után valószínűleg Berlusconi bejelenti, ő marad a csapat tulajdonosa és lesz valami fiatalolaszmilán. Vagyis visszajutunk 2012-be. A csapat meg közben mindenfelé halad, csak előre nem. És ilyen körülmények között szeretnék megtartani Donnarummát, Romagnolit és a többi, még használható játékost.
De ezzel a mentalitással nemcsak őket fogja elveszíteni a Milan, hanem a szurkolókat is, legalábbis én személy szerint nem kérek tovább ebből a szappanoperából, az pedig legkevésbé sem érdekel, hogy a Milan befut-e a nyolcadik helyre, vagy sem. Részemről a Berlusconi korszak mindenképpen véget ért, a kérdés, mennyire lesz vidám a befejezés.
A Chievo elleni összecsapást a Digi1 fogja közvetíteni 20:40-től, streameket meg innen kereshettek hozzá.
