Kicsit magas labda a cím, valószínűleg páran a taktikai repertoárokra gondoltatok elsőre, vagy a jó meccselésre, én viszont kicsit másra. 

Már korábban leírtam, hogy nem örültem Mihajlovics kinevezésének, tudok érveket felsorolni a maradása mellett és ellen is. De ez a bejegyzés most nem erről szól. Egy valamit nagyon vártam tőle érkezésekor, az pedig a győztes mentalitás. Az igazi "paraszt" stílusát, jó értelemben. Azt, hogy folyamatosan ezer fokon él, ha kell leteremti a játékosait, vagy éppen a sporit (néha ezért fel is küldik a lelátóra). Továbbá, ha fentről beleszólnak a munkájába, akkor borítja a bilit és feláll. Helyette mit látunk? Ezt az unott fejet hétről-hétre: 

Egyedül lelkesedést csak a Fiorentina meccs után láttam tőle. Akkor is csak a saját állását féltette, mert ha nem nyerünk, már Lippi lenne az edző. Néztem hétvégén a Norwich-Liverpool meccset. Alapvetően egy fantasztikus mérkőzés volt, viszont Klopp reakciója miatt érdekes számunkra. Egyrészt 3-1-es kanári vezetés után is fel tudta tüzelni a játékosait, de ami ennél is érdekesebb, az a végjáték. Az 5 perces hosszabbítás felmutatása után amit kapott a negyedik játékvezető, valószínűleg nem teszi zsebre. A bekapott 4. gól után pedig szinte felrobbant. Látszott, hogy legszívesebben szétverte volna a kispadot, vagy ami éppen a kezébe kerül. Ezer fokon égett, a gólnál fel is szabadult benne ez a feszültség. 

Természetesen nem azt akarom mondani, hogy minden edzőnek ilyennek kell lennie. De igenis zavar, hogy ebből az egykori tahó Inter játékosból egy ilyen puhapöcs edző lett a mi kispadunkon. És unom már azt is, hogy tele vagyunk "jófiúkkal". Hiányzik ebből a csapatból 1-2 "paraszt", aki "megneveli" az ellenfél játékosait, akitől félnek. Nem kell parasztnak vagy alattomosnak lennie. Csak egy Gattusonak. Vagy egy Ibrának.