Többször is utaltunk már rá, nehéz lenne Montella csapatának a lényegét megragadni, megfejteni a sikeresség okait. Egy dolog biztos: valamit eltalált az év során a korábbi Fiorentina-mester és ez a valami egyelőre elegendőnek látszódik ahhoz, hogy legalább a Milannál gyengébb csapatok ellen kijöjjön a papírforma. Ezúttal azonban nem egy ingadozó kiscsapat következik, hanem az a Roma, ami jelenleg pontosan annyi ponttal rendelkezik, mint a Milan.

Ezek alapján ez egy igazi csúcsrangadó, elvégre a négy nagy top bajnokság egyikének két dobogósa csap össze, akik között ráadásul "csak" az a tizenegy gól dönt, amely a lőtt és kapott gólok különbségéből fakad. És tulajdonképpen nincs is alkalmasabb dolog annak szemléltetésére mennyire nem evidens a Milan helye a teljesítmény alapján: a lőtt 27 gól nem számít kiemelkedő teljesítménynek (a Roma 35-tel vezeti ezt a listát), de cserébe a védekezés sem túl acélos, Spalletti csapata ebben a vonatkozásban is hárommal jobb nálunk, és érdemes leszögeznünk: őket sem a hátsó alakzat stabil teljesítménye miatt lehet szeretni. Ha más nem is, a BL-lebőgés erre remek példát szolgáltatott, noha azóta nyilván fejlődtek valamennyit.

A két csapat közötti különbség jobban szemléltethető ezekkel a számokkal, mint a pontokkal, ami alapján két egyenlő erő küzdelmére kellene gondolnunk. Ha a két csapat lehetőségeire tekintünk, akkor már kevésbé tűnik egyenlőnek. A Földön aligha találunk olyan élőlényt, aki szerint a Roma - minden védelmi hiányossága mellett - gyengébb értéket képviselne a Milannál, aki pedig mégis azt állítja - nos igen, az én szememben mindenképpen ufónak számít. Ha a realitásokat nézzük, a fővárosi csapat nagyon jó helyen van a tabellán, vélhetően a jelenlegi, középcsatár nélküli Napoli miatt ők a második legerősebb csapata a Serie A-nak. De azt láttuk az idei szezon alatt, hogy a realitások felboríthatók, átírhatók - nemcsak a Milanról van szó, az idei pontvadászat kifejezetten érdekes az erőn felül teljesítő csapatok miatt - így azt mondom, most is úgy kell pályára lépni, hogy nem foglalkozunk az esélyekkel. A motiváció a tét miatt adott, így Montellának azt kell megoldania, hogy lehet ezt erővé kovácsolni, kihasználni és olyan taktikával kiállni, ami legalább a lehetőségét megteremti a győzelemnek.

Ennek a kulcsát jelenleg hasonló taktikában látom, mint amit a Leicester csinált az előző szezonban. A Roma nagy erőssége, hogy iszonyatosan gyors és jól cselező szélsőik vannak, a játékuknak azonban lényeges eleme, hogy lendületből indulhassanak meg. Különösen annak a Salah-nak fekszik ez a játék, aki amúgy ellenünk nem léphet pályára, de az őt helyettesítő El Shaarawyt is jól ismerjük - ő is pontosan ezt a játékot kedveli. Így aztán a legjobban akkor lehetne megölni a játékukat, ha eleve nem lenne lehetőségük úgy igazán felgyorsulni. Valószínűnek tartom, hogy Montella is inkább a mélyen meghúzott védelmi vonal mellett teszi le a voksát és nem akar belemenni adok-kapokba. Az ugyanis inkább kedvezne a Romának és hasonló forgatókönyvet produkálna, mint a Napoli elleni meccs. Valószínű, hogy lenne Milan gól, néhányszor kihasználnánk a védelmi hiányosságokat, de a meccset nem lehet így megnyerni, még a pontszerzés se nagyon lenne benne.

Ha viszont sikerülne valahogy minimalizálni a Roma szélsőinek területét - és ezzel kivesszük a játékuk leghatékonyabb elemét lehet esély, noha itt meg kell jegyezni, erre a játékra is megvan a megfelelő emberük, Dzeko ugyanis jó formában futballozik idén, tehát még ha sikerülne is időben megfojtani a Roma széljátékát, még mindig ott lenne a bosnyák center, akit a belső védőknek 90 percen keresztül kellene levenni a pályáról. De elméletileg ez sem megoldhatatlan feladat, két jó formában lévő belső védőnk van, szintén kiváló fejjátékkal.

A probléma az, hogy már az első lépés akadályokba ütközhet. A Roma ugyanis kiváló szélsővédőkkel is rendelkezik, akik szintén megoldandó akadályt jelentenek védekezésben. Emerson például 1,6 kulcspasszt oszt ki találkozónként, míg Bruno Peres (akit egyébként egyelőre a padra írnak) 2,2 cselt mutat be. Ezzel egyébként a Romában is a legjobbak között vannak, vagyis tényleg elképesztően sokoldalú ez a támadósor. Emiatt arra is figyelni kell, hogy a Milan-szélsők kellő mennyiségű mezőnymunkát végezzenek, de úgy kell ezt megoldani, hogy legalább az egyikük veszélyt jelentsen a kontráknál a Roma kapujára. A formák alapján mondani sem kell, hogy inkább Suso, mint Niang. Mint arról már korábbi cikkünkben írtunk, Montella kedveli a "hibrid" formációkat, így most is könnyen elképzelhető, hogy a 4-3-3 átalakításával próbálja majd mentesíteni Susót a védelmi feladatok alól. Érdekes kérdés lehet még, hogy Lapadulához milyen mennyiségben és minőségben sikerül labdákat eljuttatni. A csatár alkalmas lehet arra, hogy a gyorsan fellőtt labdákat megtartsa - bár 178 centijével ő sem kínál nagyobb felületet Baccánál - de a kolumbiainál sokkal többször használja a testét, jobban fedezi a labdát, így ha nem csak vaktában előrevágott labdákkal kell dolgoznia, akkor ezt még kihasználhatja a csapat.

A meccsen sok fog múlni azon, hogy a középpálya mennyire állja meg a helyét. Az biztos, hogy az előző fordulóban pihentetett, ám a hajrára mégis beküldött és pillanatok alatt kisárgázódó Kuco hiányozni fog, őt szinte az ilyen meccsekre teremtették, helyette most is Pasalic kap majd lehetőséget. A horvát játékos megbízhatóan passzol - talán megbízhatóbban, mint a szlovák futógép - de a védekezésben csak limitáltan használható, meccsenként átlagban egy labdaszerzése van. Ez most igencsak sovány lenne. Pláne, hogy Bonaventura a hét elején megjelent hírekkel ellentétben nincs annyira jól, hogy pályára is lépjen, így továbbra is nélküle kellene megoldani az (ellen)támadásokat. És ha Sosa azt a teljesítményt hozza amit eddig, akkor itt bizony nagy gondok lehetnek.

A Roma ráadásul sikeresen megnyerte a fellebbezést Strootman eltiltásának ügyében, így pályára léphet a zseniális holland és egyből a kezdőbe is írják, de őszintén szólva, nem biztos, hogy ezzel rosszul jár a Milan - nélküle ugyanis biztosan alapból a klasszikus 4-2-3-1-et játszották volna, amiben nem Nainggolan az "irányító", hanem Perotti - bár a belga játékos valószínűleg igyekszik majd nagy nyomás alá helyezni Locatellit, akire így újabb nagy teszt vár.

A mérkőzést hétfőn játsszák, 21 órától a Digi Sport 1-en élőben közvetítik. Akik tévében nem tudják követni, innen vadászhatják a streameket.