Nem tagadom: a francia játékos egyáltalán nem tartozik a kedvenceim közé. Habár a képességei alapján azt gondolom, hogy az olasz bajnokság 5 legjobb védője közé is beférne, a pályán mutatott teljesítménye alapján meg sem közelíti ezt a szintet. Az, hogy a karrierje így alakult, elsősorban saját magának köszönhető, pedig ígéretesen indult az olasz bajnokságban is.
Mexés karrierje a Milanban valahogy mindig a fordítottja volt Bonerának. Amíg az olasz rejtélyes oknál fogva (de komolyan, semmi észérv nem támasztja ezt alá) folyamatosan kezdő volt az új edzőnél, addig Mexés szinte mindig a padról beszállva jutott el a kezdő közelébe, nem ritkán egyenesen a távozás széléről verekedte vissza magát. Az évek során egyetlen érv jutott eszembe, ami indokolja ezt a felállást: ez pedig a játékosok személyiségében keresendő. Bonera hosszú éveket húzott le a csapatba különösebb konfliktus nélkül, nem lehetett hallani a panaszkodást ha kevesebbet játszott, de csendben tette a dolgát a pályán gyakorlatilag bármilyen poszton, ahova beállították. Összességében egy tisztességes kiegészítő ember lett belőle, aki túl sok lehetőséget kapott a Milanban. Mexés ezzel ellentétben olyan játékos, akinek a képességei soha nem kérdőjelezték meg, hogy lenne keresnivalója a Milanban, ellenben a mentalitása kérdésessé tette jellemét és megbízhatóságát.
Karrierje javarészt attól a kettősségtől szenvedett, hogy technikailag és tudásban a legjobbak között szerepelhetett volna, a pályán megvalósított teljesítménye viszont súlyosan ingadozó volt. Érdekes módon a legkiegyensúlyozottabb játékát akkor produkálta, amikor fél évnyi száműzetés után a súlyos sérüléshullámtól sújtott védelembe visszarakta Inzaghi. Onnantól kezdve remekül futballozott, és a Milanban mutatott legjobb időszakát sikerült összehozni. Ebben szerepet játszhatott az a vágy, hogy dacoljon az edző döntésével, aki az első percektől fogva kihagyta a számításaiból, de az is, hogy új szerződést kapjon a csapatnál. Akárhogy is, utóbbi végül bejött, bár az új edző számításai között sem szerepelt.
Idén annyi változott a helyzetében, hogy Mihajlovics nemcsak szavak szintjén jelezte eltökéltségét a mellőzősét illetően. Összesen 429 percet töltött a pályán a szerb kezei alatt, és az sem segített, hogy a Lazio elleni mérkőzésen gyakorlatilag a semmiből fejelt csereként beállva egy gólt első megmozdulás gyanánt. Igazság szerint nem is nagyon mutatkozik ez szükségesnek, az Alex-Romagnoli kettős ugyanis megbízhatóan teljesít a 2015/16-os szezonban. Ez pedig újra felveti a kérdését annak, hogy van-e maradása a Milanban. A Gazzetta szerint a Fiorentina – akik nyáron is lelkes kérői voltak – már bejelentkezett érte, jelenleg ugyanis szűkösen állnak a poszton. Az üzlet egyébként mindegyik félnek előnyös lenne. Mexés nem olyan csapatban játszana, ahol az elnök jobban akarja, mint az edző, a Milannál felszabadulna 1,8 millió euró a fizetéseknél, a Fiorentina pedig egy használható játékost kapna a védelem tengelyében.
Tapasztalataim alapján Mexés viszonylag népszerű a szurkolók körében, persze erről semmiféle kutatás nem készült, így lehet, hogy téves az elképzelésem. De a lényeg, hogy értem miért szeretik sokan. Bármennyire is ellenérzéseim vannak a francia védővel kapcsolatban, az tagadhatatlan, hogy vannak szerethető tulajdonságai is. Az egyik ilyen a már fentebb is említett technikai képzettség, aminek köszönhetően az átlagos védőknél jóval ügyesebb. Megmondani sem lehetne talán, hogy melyik volt a legnagyobb gólja a Milanban, de látványosságban mindegyik bombagólja odaér a top10-be 2011-et követően. Egy olyan sivár környezetben, mint amilyen manapság a Milan, egy-egy ollózva szerzett őrült gól, 30 méterről előtt bombák jelentősen felértékelődnek. Mexés a maga őrültségével és ehhez társuló kivételes technikai adottságával az üde színfoltot hozta a Milan támadósorába, annak ellenére, hogy egy védőről van szó.
Ezzel eljutottunk arra a pontra, ami leginkább zavar a jellemében. Ugyanis védőként vannak bizonyos kötelességei, amiket nem hagyhat figyelmen kívül. Nyilván igazságtalan, hogy amennyiben egy csatár 3 tiszta helyzetből 1-et értékesít és végül nyer a csapat, akkor ő lesz a hős. Amennyiben viszont egy védő nem tud megoldani 3 fontos szituációból 2-t, akkor a csapat minden gyengesége az ő vállát fogja terhelni. Tipikus példája Guzmics Richárd, akinek a románok elleni tragikus produkciója évekre meghatározta a karrierjét, noha mellette is voltak még rettenetesen gyenge teljesítmények. Védőként csak limitált mennyiségű hiba engedhető meg, és a poszt magas taktikai fegyelmezettséget követel meg. Különösen igaz ez a belső védőkre. Mexésben ez nincs meg. Ugyan a posztjához képest nagyobb mértékben tudja támogatni a támadásokat, mindez azzal is jár, hogy hátul hajlamos rosszul helyezkedni, lemaradozni az emberéről. Az egyik legfájóbb koncentrációból fakadó hibája rögtön az első évében jött, amikor a Milan győzelmi kényszerben volt az akkor épp pocsék szezont futó Fiorentina ellen hazai pályán. Mexés csúnyán alászaladt a labdának, majd épp Amauri elé fejelt, aki egy gyors összjátékot követően megnyerte a meccset a Fiorentinának. Tekintve, hogy a Milan épp a bajnoki címért küzdött, a hiba különösen súlyos volt.
Igazságtalan lenne azonban elhallgatni, hogy a Milan olykor nyertese volt az ellenfél kapuja előtti határozottságának, a Siena ellen például fontos gólt szerzett egy évvel később, amivel bebiztosította a Milan a 3. helyét és a Bajnokok Ligáját. Mindez azt is mutatja, hogy Mexés nem tartozik a megbízható játékosok közé, ami jelentősen csökkentette az esélyeit, hogy az edzők megbízzanak benne. Az, hogy ennek elnyeréséhez mindig időre volt szükség, nem véletlen.
Ezt nehezítette, hogy Mexésnél állandó probléma forrása a viselkedése, amik ráadásul a felfokozott hangulatú mérkőzésen ütnek vissza leginkább. Eleve olyan típusú játékos, aki komoly belső erőket mozgósít a siker érdekében, ez a rangadókon hatványozottan érződik. A legsúlyosabb eset ezek közül a Lazio elleni emlékezetes Mauri fojtogatás, amiben valószínűleg azért a római csapat kapitánya is vastagon benne volt. A provokáció azonban nem menti fel Mexést. Személy szerint ott adtam fel, hogy ezt a játékost valaha is elfogadjam a Milannál.
Váratlan megmozdulásai, őrületes bombagóljai mindig emlékezetesek maradnak, de könnyen lehet nincs már sok hátra a milánói karrierjéből. Addig is jöjjön egy összeállítás a legszebb mozdulataiból, szigorúan fojtogatás mentesen.
Végül a Ti véleményetekre vagyunk kíváncsiak.
