A legutóbbi Fiorentina elleni meglepően simának mondható győzelmünk után, közvetlenül a Derby della Madonnina előtt, az utóbbi három meccsünk képsorait felelevenítve, miszerint lépésről-lépésre kezdtünk lehetőségeinkhez mérten egyre sűrűbb periódusokban igazán csapatként futballozni, talán a szokásosnál nagyobb lelkesedéssel, érdeklődéssel, bizakodással várjuk szombati idegenbeli fellépésünket. Van is rá némi okunk, de toszkánai ellenfelünk nem éppen az egyszerű kategória. A tabellán egy ponttal előzzük meg őket, jelenleg közvetlen riválisunknak számítanak.
Utolsó 5 meccsükön 3 győzelem és 8-4-es gólarány mellett egy-egy döntetlent és vereséget könyvelhettek el. Meglepő módon otthon veszélytelenebbek, 5 ponttal szereztek kevesebbet a Castellaniban, mint vendégeskedéseik során. A 4-1-4-es, 11 rúgott és 10 kapott gólos hazai mutatójuk elég átlagosnak tűnik ugyan, de illik megjegyezni, hogy már a Napoli, a Lazio, az Inter és a Juve is járt náluk és csak utóbbi kettő tért haza 3 ponttal a zsebében. Úgyhogy nagyon nem lesz ez egy könnyű túra, sőt igazán kemény feladat elé lesz állítva Miha és csapata. A zebrahadat és a fiókcsapatot, vagyis a két bőven belefér kategóriás nullázást nem számolva egészen szeptember végéig kell visszamenni az időben ahhoz, hogy hazai pályás vereséget találjunk az Empoli neve mellett, akkor az Atalanta fricskázta meg őket egy egygólos meccsen.
Soros ellenfelünk javarészt középen és bal oldalon támad, rövid passzokkal, miközben próbálják keresni a távoli lövések lehetőségét. Teszik mindezt, ha lehetőségük van rá a megszokott kezdőcsapatukkal, tehát nem igazán rotálnak, ami a keret mélységének hiányára is visszavezethető. Többnyire saját térfelükön, de ott nagyon agresszívan, szűkítve a területet, lesre állítással próbálnak meccselni.
Előszeretettel és nagyon jól használják a szöktetéseket, ennek az is oka, hogy nem igazán tudják járatni a labdát, ahogy az előnyük megtartásában sem igazán erősek. Leggyengébb pontjukként a fejjátékukat lehet megemlíteni, a légi csatákban elvétve van sikerélményük. Legveszélyesebb játékosuk, egyben csapatkapitányuk, Maccarone a maga 8 góljával, valamint – akit biztos nem kell bemutatni – egy bizonyos Riccardo Saponara, aki 5 gólja mellé ugyanennyi gólpasszal is jeleskedik, ő az Empoli esze.
És amíg csapatunk átigazolási szezonjában, valamint befektetőt kereső projektjében szép lassan újra tetőzik a káosz, a mérkőzéssel kapcsolatban elég könnyen felvázolhatónak tűnik, hogy mit várhatunk, hogy fogunk felállni. Elég meglepő lenne, ha nem ugyanaz a kezdő futna ki szombat este a pályára, amelyiket a Fiorentina ellen is láthattuk, ebbe igazából csak egy sérülés szólhat bele.
Egy nagyon szoros, kevés gólos mérkőzés várható, aminek végkimenetelét leginkább az határozhatja majd meg, hogy benne tudunk-e maradni csapatszinten és fejben abba a vékonyka zónába, amibe az utóbbi három félidőbe emeltük magunkat. Ha így lesz, akkor nehezen elképzelhető, hogy vereséget szenvedjünk, és ha a labdabirtoklásunkat egy magasabb szintre tudnánk emelni attól, amit ebben az előbb említett időszakban prezentáltunk, akkor a győzelem is elérhető közelségbe kerülne. Ha a mázli faktor és az extra tényező nem szól ebbe bele, akkor valami ilyesmi fog elénk tárulni. Erős, masszív csapat az Empoli, de javarészt rajtunk múlik, milyen lesz a meccs képe.
Mellettünk szól, hogy most bőven van miből erőt meríteni, visszatekintve a Roma elleni pontszerzése, a lilák megverésére, vagy előre sandítva a közelgő derbire. Emlékezve ennek a triónak a mostanság szépen botladozó teljesítményeire, váratlan pontvesztéseire, ha most nem találja meg motivációját, minden áron való, számunkra is jól látható győzni akarását a csapat és Miha, akkor az, igen szégyenteljes és nagyon fájó lesz megint. Hallottuk már, hogy számunkra innentől kezdve minden meccs egy döntő, de ahhoz, hogy ez tényleg így legyen ezt a következő kettőt mindenáron meg kell nyerni. Úgy gondolom – minden tőlem telhetőt figyelembe véve - ezt a elsőt sikerülni is fog.
Tipp: 1-2
