A Milan és az Alessandria között van egy igen szoros kapcsolódási pont. Egészen konkrétan Gianni Rivera, aki a jelenleg olasz harmadosztályban tengődő Alessandria csapatának alighanem legtehetségesebb futballistája volt, mielőtt a Milanba igazolt, ahol a klub ikonikus alakjává vált.

Az olasz foci nem elsősorban a szép támadásokról, pláne nem az offenzív felfogásról szól. A taktikai érzékenység, a kemény és szinte áthatolhatatlan védelmek már sokkal inkább az olasz foci sajátjai, így aki kevésbé jártas az olasz fociban talán meglepődik, hogy minden idők egyik legzseniálisabb labdarúgója Olaszországban született. Egy első ránézésre törékeny, félénk, de elegáns és kreatív zseni. Ő minden idők egyik legnagyszerűbb futballistája. Gianni Rivera, vagy ahogyan fiatal korától kezdve emlegették a "Golden Boy".

Giovanni Rivera 1943. augusztus 18-án született Alessandria városában. A futball szeretete már fiatalon megmutatkozott, egyedi stílusa és kreativitása feltűnő volt. Kezdetben szélen szerepeltették, de hamar megtalálták a hozzá sokkal jobb illő szerepkört a középpálya közepén, ahonnan a helyzetek kialakítása volt a feladata.

Minden idők egyik legfiatalabb Serie A debütánsa volt a maga 15 évével. Szülővárosának csapatában, az Alessandriában mutatkozott be az Inter ellen.

A következő szezonban 25 meccsen lépett pályára és 6 gólt szerzett. Ez egy középpályástól abban a védekező felfogású bajnokságban egészen kiemelkedő eredmény volt.

Nem kellett sok idő, hogy a Milan felfedezze a fiatal játékos tehetségét és átcsábítsa Milánó piros-fekete oldalára, ahol a hosszú és eredményes karrierjének hátralévő részét töltötte.

Akkoriban a felfoghatatlannak számító 200 000 dollárért vásárolta meg a Milan Riverát, úgy, hogy mindösszesen egyetlen jó szezont tudott maga mögött. A komoly összeg ellenére igen kevesen kérdőjelezték meg a tehetségét és úgy gondolták a fiatal játékossal biztosan erősebb lesz a Milan támadójátéka.

Ekkoriban már "Golden Boy"-ként hivatkoztak rá. A 60-as évektől kezdve egyre dominánsabbá vált a játéka a középpályán, nem véletlenül került a történelemkönyvekbe minden idők legnagyszerűbb és legelegánsabb játékosaként.

A stílusa egyedi volt, különösen az olasz csapattársaitól tért el. Soha nem volt a legfizikálisabb játékos, a testfelépítése ezt nem tette lehetővé.

Bár kemény játékosnak nem lehetett nevezni, hiba lenne ha a határozottságát nem említenénk meg. A testéből fakadó hiányosságait hihetetlen intelligenciával és kreativitással kompenzálta. A térlátása makulátlan volt, így teremtette meg magának a területet és ezzel biztosította, hogy sok gólpasszal sokkolja az ellenfeleket.

A dominanciája nem valami megfélemlítő erőben rejlett, hanem a taktikai és technikai tudásának köszönhetően alakult ki.

Milánóba igazolását követően nem kellett sokáig várnia a sikerekre. Az 1961-62-es szezonban 10 gólt szerzett és a bajnoki címet is megnyerte a Milannal. Ebben az évben az olasz válogatottban is bemutatkozott, de a válogatottal való emlékei inkább fájdalmasak lettek számára.

A Rossonerinél való szárnyalása még csak a kezdet volt. 1963-ban a Milan 2-1-re verte a Benficát egy emlékezetes mérkőzésen, amivel a Milan megnyerte a BEK-et, mai nevén Bajnokok Ligáját.

Fél évtizeddel debütálása után Riverát már a Milan fenoménjaként ünnepelték. Megnyerte az Olasz Kupát, az Olasz Bajnokságot, a BEK-et, a KEK-et, az Európa-Dél Amerika Kupát mindösszesen 2 év alatt.

A Milan akkoriban a legjobb klub volt a világon, Rivera pedig a legnagyobb hőse a csapatnak.

1969-ben, 26 évesen megnyerte az Aranylabdát. Ő volt az első olasz aki megkapta a díjat.

A hetvenes években folytatódott Rivera jó szériája, a Milan minden frontról szállította a kupákat.

A nemzetközi karrierje azonban nem úgy alakult, ahogyan azt várták volna. Az Internél akkoriban szintén zseniális középpályás játszott, név szerint Alessandro Mazzola. A Rivera-Mazzola rivalizálás a legtöbb Inter-Milanra rányomta bélyegét.

Az olasz válogatott trénere úgy gondolta, hogy a két brilliáns játékos nem fér meg egyszerre a pályán, így csak egyikük léphet pályára. Kidolgozott egy stratégiát - ezt nevezték "staffettának", amikor Mazzola játszott az első félidőben, a második félidőben pedig Rivera váltotta.

A két játékos eltérő módon volt zseni. Mindenkinek megvolt a saját stílusa, erőssége és gyengesége. Mazzola főleg a testi erejével dominálta a középpályát, jobban szeretett jobb oldalon játszani. Rivera volt a finom, lágy, kreatív középpályás, aki középen, a saját területén alkotott maradandót.

Ezzel a stratégiával jutott el az olasz válogatott az 1970-es torna döntőjébe, ahol minden idők legjobb brazil válogatottjával találkoztak. Az volt a Pelé fémjelezte válogatott.

A világ addigi legjobb támadósora találkozott a világ addigi legjobb védelmével, az olasz válogatott trénere pedig élete legnagyobb hibáját követte el. Úgy döntött nem küldi be Riverát a második félidőben, mert úgy gondolta, hogy az erősebb Mazzola jobb megoldás a gyors, agresszív brazil csapat ellen.

Rivera végül csak pár percet kapott, Olaszország pedig kikapott.

A válogatottat 1974-ben is képviselte, de a kor és az idő sem segítette őt. Az, hogy nem tudott világbajnokságot nyerni hazájának, karrierje legnagyobb csalódása volt.

A Milant viszont 1979-ben újra bajnoki címhez segítette, ez volt az utolsó éve a klubnál.

Összesen 658 mérkőzésen lépett pályára Milan mezben, ezalatt 164 gólt szerzett.

Rivera visszavonulása után sem távolodott el a Milantól, főleg adminisztratív munkát végzett, alelnök is volt. Berlusconi 1986-os érkezése után távoznia kellett, mivel ellentétes politikai oldalon álltak. Rivera ezt követően a politikai életbe kóstolt bele.

Az eredményességének megvolt a maga oka. Egyesek szerint a vele született tehetsége. Mások úgy gondolták, hogy a tehetsége a kemény munka eredményeképpen virágzott ki. Sokkal valószínűbb, hogy a kettőt ötvözte.

A tehetsége megvolt, de keményen dolgozott mellette. Mint minden nagy játékos tisztában volt az erősségeivel és gyengeségeivel. Az elegáns passzai, ravasz megoldásai és mindenek felett a szép játékhoz való lelkesedése teszi őt igazi legendává.

via Bleacherreport