Hogy Tom Arnold és David Paymer Carpoolját vagy egy igazi klasszikust hoz-e a ránk váró Derby della Madonnina azt nehéz megjósolni, de, hogy szurkolói szemmel a szezon legfontosabb mérkőzése következik az teljesen egyértelmű. A városi rivális két vállra fektetése még egy összességében elcseszett szezon képét is nagyban fel tudja javítani, legalábbis látszatra, mert önmagában ezzel még nyilván nem érünk semmit se. A legalább az Intert megvertük mondatszerkezet jól tud jönni, ha már végképp nincs mit mondani a spanoknak, akik megszámlálhatatlan tüskével terítik be az egyszeri Milan drukker testét és lelkét.

A derbi, az derbi minden körülmények között, egy más, egy különleges meccs, egy különleges nap, és szerencsére úgy tűnik, hogy nem csak számunkra, mert láttuk, hogy az odavágón, 1-0-ás veresége ellenére a Milan idei egyik legjobb játékával, de mindenképpen legjobb hozzáállásával mutatta meg magát. Ezekre a tulajdonságaira most is nagy szüksége lesz a Rossonerinek és nem csak azért, mert ha nem így lesz, akkor újra rosszul jövünk ki a városi buliból, hanem, mert az egyúttal annak az igencsak halovány és még inkább masszívan elérhetetlen, dobogót ábrázoló délibábunknak is a teljes és végleges látótérből való kikerülését jelentené. Ezt pedig így egyszerre nagyon nehéz lenne megemészteni a legjobb paródiákat és a legvérfagyasztóbb ökörségeket újra felülmúló januári vezetőségi tevékenységeinkkel együtt, úgyhogy köszönjük, nem kérnénk belőle!

És bár ez nem kívánságműsor, egészen sok apró jel mutat arra, hogy ha ezt a meccset az őszi odavágó hozzáállásával tudjuk végigpörgetni, akkor 3 ponttal jöhetnek le a fiúk a pályáról. Kicsit alábbhagyott ellenfelünk koncentrációja, az utóbbi időszakban már elég távolinak tűnik kezdeti magabiztosságuk, amit mi sem mutat jobban, mint legutóbbi Carpi elleni bajnokijuk, ahol a legutolsó pillanatban kaptak egy tartalmas sallert az után, hogy 9 bajnokit, közte a Milan ellenit is sikeresen megoldottak egy góllal. Utolsó 5 meccsükön 1-2-2-es mérleg mellé egy 4-5-ös gólarányt sikerült összerakniuk, legutóbbi győzelmük az az év eleji, Empoli elleni idegenbeli 1-0, mellyel párhuzamosan mi jól pofán lettünk csapva otthon a Bologna által. Láthatóan beragadt tehát a kék-feketék fékje, egyértelmű, hogy ez itt már nem egy rövid kisiklás, hanem egy folyamat, aminek hullámait meglovagolhatjuk. Annak tudatában még inkább helytálló reális esélyünk boncolgatása, hogy az év eleji gyomrunkat megülő spagetti után teljesen vállalható eredménysort épített a Milan.

Igaz, az azon szerzett pontok sokat nem segítettek rajtunk, de a Roma, Fiorentina, Empoli hármas ellen elkövetett 5 pont magasan értékelhetőbb, mint a szomszédok Sassuolo, Atalanta, Carpi ellen bemutatott 2 pontot érő formagyakorlata. Ha meg még hozzátesszük, hogy ők ebből kettőt otthon, mi pedig kettőt utazgatva toltunk végig - és bármilyen hülyén is néz ki, akár csak így leírva is, simán beszélhetnénk most itt 9 megszerzett pontról is - ránézésre azt kellene hinnünk, hogy mi vagyunk 8 ponttal az Inter előtt és nem fordítva.

Nem így van, de az biztos, hogy a pillanatnyi állapotok azt tükrözik, hogy a Milan van inkább zónában, pedig nem létező, észrevehetetlen, esetleges, változásra képtelen, egysíkú játékunk képének tudatában, számtalan gyenge egyéni teljesítménytől szinte folyamatosan hátráltatva ezt le sem lett volna szabad írni. Az Inter futballja ugyanakkor jobban fog feküdni a csapatunknak, a támadóbb szellemű, magasabban védekező alakulatok ellen vannak leginkább futballra emlékeztető pillanataink. Kell is nekünk a terület, mert ha nincs akkor szinte kivétel nélkül nézhetetlen és értékelhetetlen, amit mi támadás címszó alatt produkálunk, és ha az Inter vezetést szerez, akkor erről újra meg is fogunk tudni majd győződni, mert hullámvölgy ide, mentális gödör oda, a szomszéd legnagyobb erőssége egyértelműen a vezetés megtartása a szezon egészére levetítve. Az Inter a 12 megnyert bajnokiján 1!!! gólt kapott összesen, a Carpi otthonában, a második fordulóban, augusztusban! Játékukban semmi különleges nincs, hozzák azt, amit egy előretörő csapatnak kell, jól védekeznek a középpályát és a belső védőket figyelembe véve is, játszanak a labdával, rövid, gyors passzok, távoli lövések, letámadások és a széles padra jellemző rotáció is jellemző a meccseikre. A jó védekezésük, ami egész egyszerűen a legkevesebb kapott gól a bajnokságban alcímet is kaphatja, ugyan együtt jár azzal, hogy veszélyes helyeken is gyakorta szabálytalankodnak, ahogy az is előfordul, hogy ha kibillennek játékuk egyensúlyi állapotából, akkor már igen nehézkesen tudják megakadályozni, hogy az ellenfél helyzetbe kerüljön. Igaz, ez nem jelenti azt, hogy középkezdés következik, mert Handanovicot nem egyszerű mattolni, hatalmas tartást ad csapatának.

Nem igazán lehet mondani olyat, aki támadásügyileg irányítja a pályán ezt a brigádot, igaz ez azt is eredményezi, hogy gólzáport se lehet tőlük várni. 21 idei bajnokijukból csupán 3!!! volt, ahol egynél több gólt rúgtak! Csapatként működnek, a gólok és gólpasszok is szépen eloszlanak, egyedül Icardi lóg ki a képből a maga 8 góljával. A 2015-ös esztendőben 6 alkalommal csapott össze a két csapat, ezt az összevetést 3-1-2-es mérleggel látszatra mi hozzuk, de a kamukupákat és a barátságos nemzetközi tornákat leszámítva az marad, hogy a bajnokságban 1 árva pontocskát kapartunk össze ellenük, úgy hogy még gólt sem rúgtunk nekik.

A Milan utolsó 14 bajnokiján csupán kétszer talált legyőzőre, a csapat hektikusságát jelzi, hogy az egyik a teljesen vállalható Juve (1-0) elleni idegenbeli, míg a másik a botrányos Bologna (0-1) elleni hazai, ami az igazán nonszensz kategória. Na de még ez így se nézne ki olyan rosszul, ha emellett nem felesben osztoznának (6-6) a sikerek az X-ekkel. A legutóbb összehozott két vendégjáték során bezsákolt 1-1 pont nem szorul magyarázatra, viszont a másik négy döntetlen az, ami miatt ott tartunk ahol. Miha is, más is felhozta már, hogy az utóbbi időben lecsökkent a vereségek száma, csak arra nem jött rá egyik se – vagy direkt hülyítik a népet jól irányzottan – hogy azzal nem jutsz előrébb, ha nem kapsz ki, azzal teszed, ha nyersz. És azok az egy-egy pontok is kizárólag akkor érnek valamit, amikor nem azt érzed, hogy 3 helyett kapod meg őket, hanem azt, hogy az ellenféltől veszel el velük kettőt.

Ez akár erre a meccsre is igaz lehetne, vagyis lenne az a forgatókönyv, hogy a hazai pálya ellenére is aláírnánk, a csak ne kapjunk ki verziót, de saját gyengeségünkből adódóan ez még sincs így, nagyon nincs. Most az a helyzet van, amikor teljesen mindegy, hogy kikapunk vagy X lesz a vége – tabella szempontjából és igazából a szurkolói derbi faktorral együtt is. Nem a vereségek számával van baj, a Romanak kettővel kevesebb van belőle mégis csak 2 ponttal előznek meg, a Fiorentinának egyenesen ugyanannyi van, mint nekünk és milyen „véletlen”, pont azzal a 8 egységgel vannak előttünk, amit mi a pályán hagytunk a remikkel, azzal, hogy képtelenek vagyunk lezárni egy meccset. Azzal, amit meg már értelmezni se nagyon lehet, hogy az előnyszerzés után abbahagyjuk még azt a keveset is, amit foci címen próbálunk kivinni a pályára. Szintekkel játszunk szarabbul magunkhoz képest majdhogynem kivétel nélkül, amikor vezetünk, mint előtte, ami azért kurva nagy szó valljuk be.

A Gazzetta szerint így állhatunk fel, de hogy legyen miről beszélni meccs közben, ahhoz elengedhetetlennek tűnik, hogy MIhajlovic változtasson kezdőcsapatán, Kucka kezdőként való szerepeltetése a mérkőzés megnyeréséhez vezető egyik kulcspont lehet, a bal szélünkön remekül teljesítő Antonelli és az előtte zizegő, reméljük teljesen egészséges Bonaventura összhangja és játéka mellett. Bertolacci és Honda egész egyszerűen, egyszerre nem lehet fenn a középpályánkon ezen a meccsen - az volna a legjobb, hogy ha külön-külön se lennének, de ez van - a szlovák menjen Montolivo mellé a helyére, a jobboson meg döntse el Miha, hogy a kettő közül ki játsszon, már ha ez a kérdés egyáltalán felmerülhet, amiatt, hogy ott is bevethető elvileg Lacika.

A mérkőzést vasárnap este rendezik, a DS1 20:25-kor kezdődő felvezetése mellett, 20:45-től élőben közvetíti! Akik pedig másfajta módot választanak arra, hogy nyomon kövessék a városi derbit, azok magyarul ITT, egyéb módon ITT találnak számukra megfelelő elérhetőséget, már ha a hétközi kupaelődöntő látványa után még van indíttatás leülni újra a képernyő elé Milan meccset zoomolni a megtépett ábrázatú Rossoneróknak. De miért ne lenne, a világfutball egyik - ha a két csapat eredményességét nézve nem a - legnevesebb városi csatája vár ránk a hét utolsó óráiban, a meccs, amit még azok is megnéznek, akiket tényleg nem érdekel egyik alakulat és az olasz foci se, mert egy klasszikus párharc jön és ez akkor is így van, ha tartalmilag ez most kevésbé lesz megtöltve, mint ahogy annak rangja megkívánná. Ugyan ki ne várná hatalmas érdeklődéssel, hogy mit hoz ennek a régi csillogását elvesztő Milannak és a tőlünk egy fokkal talán fáradtabb, a szerdai Derby d'Italia alkalmával hatalmas pofont kapó Internek az összecsapása a zsúfolásig megtelt San Siro lelátói között!