Adott egy középpályás, aki jobb esetben is maximum átlagosan passzoló játékosnak nevezhető. Akinek a technikai tudása meg sem közelíti a kívánt szintet. Akinek a gyorsasága sem kiemelkedő. És, aki valahogy ezek ellenére Milan szintű labdarúgó.
Akár egy találós kérdés szövege is lehetne a bevezető. A helyes válasz pedig: Juraj Kucka. Igen, a szlovák játékos nagyon megtalálta a helyét a Milanban, ahol egyre jobb, meghatározóbb játékosnak tűnik és úgy gondolom nemcsak ebbe az egyébként vitathatatlanul gyengébb Milanba férne be. Egy dologban ugyanis kétségtelenül világklasszis.
A mentalitása olyan kincs, amit - pláne a mai Milan - egyszerűen nem nélkülözhet. Ez a futballnak olyan része, amit a statisztikákkal lehetetlen körülírni, bár újabban ezekben is egyre jobban teljesít a szlovák játékos.
Ő egy csapatnak pontosan azt képes nyújtani, amit az edzők nagyon keresnek a játékosokban, azaz a biztonságot. Beküldheted őt a pályára kezdőként, vagy akár a 90. percben csereként, az egészen bizonyos, hogy Kucka sprintelve érkezik meg a pályára és úgy is fogja elhagyni azt.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Kucka lesz a Milan megmentője, és a szlovák vezérletével kerül vissza a csapat arra a polcra, ahol egyébként a múlt alapján tartozna. Vannak bizonyos mérkőzések, ahol kifejezetten limitáltan használható - például az olasz bajnokság igen gyakorta betömörülő védelmei ellen papíron van nála jobb megoldás a csapaton belül is. Azt viszont teljesen reális forgatókönyvnek tartom, hogy a szlovák játékos idővel megkerülhetetlen eleme lesz a Milannak, még ha nem is feltétlenül főállású kezdőként.
Az átigazolási szezonjainknak vannak általában biztos sarokkpontjai, ezek közé tartozik a biznisz a Genoával. Idény elején leginkább úgy tűnt, hogy a szokásos középszemetet kapja Kucka személyében a Genoától a Milan, de azóta tudjuk, hogy ennél lényegesen több van benne.
A szlovák karrierje egyébként már rég tarthatna előrébb is, megkockáztatom, hogy a 2013-as sérülése (szalagszakadás) évekkel visszavetette a lehetséges klubváltást - nyilván elsősorban a Milanba, de az Inter is élénk érdeklődést mutatott iránta. A 2012-es szezonban például a Whoscored végül 7,38-as osztályzattal jutalmazta meg az egész éves teljesítménye alapján. Ebben a szezonban mérkőzésenként 4 szerelést mutatott be és legalább 2 labdát fülelt le, ami összességében igen magasnak számító meccsenkénti labdaszerzést jelent. Ráadásul a támadásban is meglepően hatékony volt, átlagosan majdnem 2 sikeres cselt mutatott be meccsenként. A gyengéje mindig is a kreativitás és a játékintelligencia volt, és a limitált tudása leginkább itt ütközik ki. Soha nem volt az a fajta középpályás, aki különösebben hatékonyan passzolt volna (amióta a Whoscored méri 75%-on áll) és a kulcspasszokban is gyenge. Olykor persze azért összejön neki olyan átadás, ami után még Pirlo is csak csettintene. (A videón 3:20-től például láthatunk egyre példát.)
A sérülése után nem sikerült ilyen parádés számokat produkálni, aminek több oka is van. Az egyik, hogy a Genoa többnyire a kiesés ellen küzdött a számtalan, évek alatt padra ültetett megélhetési edzők miatt. Gasperini, bár kétségtelenül totális középszer, az egyetlen általa ismert játékrendszert tökéletesen valósítja meg egy középcsapat szintjére áhítozó klubnál. Itt jutunk el a második pontig. Kucka ugyanis ebben az ominózus 3-4-3-ban a középpálya minden lehetséges posztján feltűnt. És ez nem túlzás. Az, hogy középső középpályásként bevetették, nem meglepő. Az viszont, hogy a középpálya mindkét szélén megfordult már sokkal inkább. Sőt, ha hihetünk a Transfermarktnak, akkor a támadósor hármasában is kapott lehetőséget, ami azért már az agyrém kategória. Mindezek magyarázatot szolgáltatnak arra, hogy miért is estek vissza a statisztikái, amiről már említettem korábban, hogy nem nagyon tudják leírni mennyire hasznos játékos is tulajdonképpen.
Ezt az állításomat egyébként mintha meg akarná cáfolni a Whoscored, ahol az osztályzatokat nemcsak átlagolják, de a különböző rendszerekben mutatott teljesítmény alapján is értékelnek. A szezonban eddig három játékrendszert használt a Milan, 4-3-1-2-t, 4-3-3-at és végül a 4-4-2-t. Ezek alapján Kucka 7,2-es osztályzatot kapott a 4-3-1-2-ben, a 4-3-3-ban már csak 6,8-at, azonban a 4-4-2-ben - és most tessék megkapaszkodni - 7,9-et, ami a legmagasabb a játékosaink között. Magabiztosan megelőzi például Bonaventurát is (7,7), igaz Jack sokoldalúságát jellemzi, hogy nála így néznek ki az átlagok a három játékrendszerben: 7,5; 7,6; 7,7.
Kucka tehát középső középpályásként egy igazi állat, tagadhatatlanul az egyik leghasznosabb játékosa a Milannak jelenleg. Arról nem is beszélve, hogy remekül kiegészítik egymást Montolivóval, aki inkább a játékintelligenciát teszi a védekezéshez, Kucka pedig az erőt és a harciasságot. Bármilyen ironikusnak is tűnik, ennek a két játékosnak a jó teljesítménye kulcsfontosságú a 4-4-2 működéséhez, ami egyébként messze a legjobban illeszkedik a kerethez jelenleg. Erről azonban részletesebben egy másik bejegyzésben lesz szó, ha minden jól alakul.
Kucka eddigi teljesítményével bőségesen megszolgálta az érte fizetett 3 millió eurót. Személyében nem a sokak által várt zsenit találta meg a Milan, hanem egy olyan fontos láncszemet, ami rengeteg örömöt okozhat ennek a csapatnak. Olyan játékos, aki nem a képességei miatt, hanem annak ellenére nevezhető Milan-szintű focistának. Bár év elején nem gondoltam volna, hogy leírom ezeket a sorokat, de Kuckának van jövője a Milanban.
