A legutóbbi Mercato ugyanolyan zavaros volt, mint bármelyik azóta, hogy Galliani autokratikus rémuralma megkezdődött. Amíg régebben egy megfigyelőkből álló csapat élén dolgozott és a döntéshozatali folyamatnak egy szeletét alkotta, mára szinte mindenkit eltávolított maga mellől, akinek beleszólása volt az igazolásokba és végül egyedül maradt, minden hatalommal a kezében. Emiatt rengeteg szurkoló hibáztatja elsősorban őt az eredmények miatt. Egészen eddig a Mercatóig a Matri-ügy volt az origója a piacon elkövetett bakinak, de Galliani bevezetett egy új szintet. Ezt nevezhetjük akár El Shaarawy katasztrófának is. A milanobsession.com cikkét közöljük.
Az a folyamat, melyben a Milan játékosállományát igyekeztek 24-25 főre lecsökkenteni valójában okos döntés volt azt követően, hogy az előző három és fél évben kis túlzással több pénzt pazaroltak el a felesleges játékosokra, mint amennyit az egész csapat ma ér. Ezért akár hálásak is lehetnénk, még ha elég biztosnak is tűnik, hogy ezt jobban motiválta a Mr. Bee projekt leállítása, mint a helyes irány felé való beállás. Ugyanis ha tényleg a legjobbat akarták volna a csapatnak, akkor legalább egy érdemi erősítés érkezett volna a középpályára. Ezen a télen azonban minden idők egyik legrosszabb üzletét sikerült nyélbe ütni, melynek keretében El Shaarawyt a Romába küldték.
Először is, El Shaarawy a keret mélységének nagyon jót tett volna, természetesen a vasárnapi mérkőzésen is használhattuk volna. Már a Milanhoz tartozik egy ideje, ismeri a csapatot, jó erőállapotban van és fontos eleme lehetett volna egy Bl-ért küzdő csapatnak. Akkor miért nem tartották meg? Elképzelhető, hogy a játékos preferenciája változott meg, ahogyan az is, hogy Mihajlovics gondolkodott másképp. De akkor miért mondta Galliani, hogy maradhat a Fáraó, ha Adriano távozik? És ha már mindenképpen mennie kellett, miért egy közvetlen riválisnak adták el? Miért nem adták kölcsön a Genoának és passzolták el nyáron?
Másodszor pedig, ezen az üzleten veszítettünk. A Genoának összesen 20 milliót fizettünk a játékosokkal együtt. Ha a Roma aktiválja a kivásárlási opcióját, akkor 12-13 millió eurót kapunk érte. Igaz, hogy voltak sérülései és műtétjei, és talán Monaco sem volt ideális számára. De tisztában vagyunk azzal mire lehetett képes, amikor egészséges volt és most még érettebb, tapasztaltabb játékos, mint akkor volt. Ebben a helyzetben a minimum az lett volna, hogy nullszaldóra hozzák ki az üzletet, ha már egyszer profitot képtelenek kihozni a helyzetből. De ha a Roma használható játékost adott volna, az szintén elfogadható ellenérték. Az viszont, hogy a Milan pénzt veszítsen egy ilyen üzleten, egyenesen nevetséges.
A Mercato elején megkérdeztem az acmilanfinance.com egyik íróját: Mikor volt olyan, hogy a Milan pozitívan jött ki egy eladásból? Miután végzett egy kis kutatást arra jutott, hogy Meszbah eladásakor a Milan profittal jött ki. Összesen 1,2 millió eurót fizetett érte a Milan, és végül 3-ért kelt el. Ami - mint arra rá is mutatott - olyan típusú üzlet lehetett, ami végül a Parma csődjéhez vezetett. A Milan esetében ez mintegy 2,5 éve történt, így azóta nem sikerült profitot termelni egyetlen eladásnál sem. Ezt szem előtt tartva nem meglepő, hogy egy ilyen értékes, fiatal játékost, mint amilyen El Shaarawy simán elengednek 7-8 millió eurós veszteséggel. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a Roma minden esetben teljes árat fizettetett a Milannal (inkább még többet is): nyáron összesen 45 millió eurót utaltunk a Bertolacci-Romagnoli kettősért.
Az első két pont azonban csak egyszerűen rossz üzletté teszi az eladást. Ami katasztrófává emeli a történetet az az, hogy a Milan papíron szeretne a Bajnokok Ligájában szerepelni. A Roma szintén a feltehetőleg még elérhető, egyetlen helyért küzd, és előttünk állnak jelenleg. Amióta El Shaarawyt elengedtük, összesen 9 pontot szereztek a bajnokságban. Ezalatt 2 gólt és 1 gólpasszt jegyzett, és ezeken a mérkőzéseken nagy szerepe volt a Roma feltámadásában. Látható, hogy előtte egyre romló formát mutattak és csak szenvedtek, most pedig sorra nyerik a meccseket.
Biztosra senki sem mondhatja meg, de valószínű, hogy El Shaarawy nélkül, az egyre javuló formánkkal megelőztük volna őket a tabellán a legutóbbi három meccsen. Különösen ha visszautalok az első pontra, vagyis akár több pontunk is lehetne ha vasárnap a Milanban játszik. Annak ismeretében, hogy 5 csapat előzi meg a Milant és ezek közül többen is a 3. helyre utaznak, nem tűnik különösebben okos dolognak az egyik riválist erősíteni, pláne nem ebben a szakaszban. Kivéve abban az esetben, ha Galliani ezt érzi az egyetlen lehetséges útnak Mihajlovics kirúgásához, (ami úgy tűnik Berlusconi egyik célja lehet) ha egyszer nehezíti a dolgát egy közvetlen rivális erősítésével.
Matri esetében 11 millió eurót fizettünk négy év alatt az egyik riválisnak, és végül totális bukás lett a vége. Ráadásul ezt követően még fizettük is a fizetésének egy részét, amikor kölcsönben visszaengedtük a Zebrákhoz. Az az üzlet legalább nem erősített egy olyan riválist, ami épp a 3. helyért küzdött. És nem az egyik legjobb játékosunkat adtuk el veszteséggel a végén. Tudom, hogy a Matri üzlet szörnyű volt, de ehhez képest az El Shaarawy ügy katasztrófa. Amennyiben a Roma idény végén előttünk lesz, mi pedig egészen kicsivel csúszunk le a 3. helyről, ez még rosszabb lesz. A legjobb része azonban ennek a történetnek az, hogy az egész mögött álló zseniális elme minden alkalommal emlékeztet mindek arra, hogy a Bajnokok Ligája a célunk, még akkor is ha télen inkább ez ellen dolgozott. Na, ezért nevezhetjük ezt az üzletet az El Shaarawy katasztrófának.
Az írás a milanobsession.com "The El Shaarawy Catastrophe" cikke alapján íródott.
