A Torino csapata ellen, hazai pályán folytathatja menetelését, pontjainak a gyűjtögetését a Milan szombat este. A szezon egyik fájó pontvesztése az odavágó, ahol Bacca mérkőzés utolsó harmadában szerzett vezetőgólja ellenére csak egy pontot sikerült elhozni a Stadio Olimpico di Torino épületéből, Baselli egyenlítése nyomán. Ez az X volt akkor a fordulópont kezdete, azóta egy teljesen más megítélésű Milan épülget szemeink előtt hétről-hétre, aminek eredményeként most itt halál nyugalomban írjuk le, hogy a Milan meg fogja nyerni soron következő bikák elleni bajnokiját, mert tudja, hogy nincs más választása, de leginkább azt, hogy képes rá és ez a csapat már elbírja ezt a terhet. Az sem egy ördögtől való gondolat eme kijelentés, de legfőképp a nápolyi harc után, hogy talán az olasz szurkolók is aktivizálják magukat és végül ez a szombati lesz az Inter és a Napoli meccs után a harmadik legnézettebb hazai találkozónk a szezonban az eddigiek közül, amikor is mintegy 40 ezer szempár előtt mutathatja majd meg magát az egyre inkább harcoló Milan.

Ellenfelünk utolsó 5 meccséből 3 döntetlen mellett egyet nyert és egyet vesztett, ezeken 6-5-ös gólarányt produkált, idegenbeli fellépésein a Torino 3-3 győzelem és döntetlen mellett 6 vereséget és 14-19-es gólarányt tud felmutatni. Nagyon nem szokták halálra verni őket, mindösszesen 1-1 két- és háromgólos vereség áll a nevük mellett, gálára tehát előzetesen nem számíthatunk. A bikák a totális középcsapat megtestesítőjeként vezetik a tabella második felét, biztonságban a kiesés szele elől, de kevés eséllyel az előrébb araszolásra. Mint eredményeik, mint rúgott vagy kapott góljaik, pontjaik alapján tökéletesen illenek abba a halmazba, ami a mezőny derekát adja.

Legeredményesebb játékosuk Belotti a maga 6 góljával, de összességében elmondható, hogy mind a góllövés mind a gólpasszok terén szépen eloszlik a termés. Utóbbiakat javarészt a már említett Belotti, valamint a Baselli, Peres, Benassi, Immobile kvartett szolgáltatja, miközben gólszerzők terén az 5 gólos Quagliarella mellett az előző felsorolásban is szereplő Baselli, Benassi, Immobile hármast kell megemlíteni – ők mindannyian legalább 3 gólért és 2 gólpasszért felelnek.

Saját térfelükre visszahúzódva, többnyire a középen szervezésből szélre kijutva, gyakori keresztlabdákkal beadási lehetőséget teremtve próbálnak támadni, figyelve, hogy ha van lehetőség, akkor lőjenek szorgosan. Számtalan példa, köztük a Milan elleni is mutatja, hogy nagyon komolyan gondolják a vesztes pozíciókból való visszatérést, 4 meccset hoztak X-re és 3-at meg is nyertek azok közül, amikor hátrányba kerültek. Ha vezetést szereztek, akkor még nehezebb ellenük, jól tartják előnyüket a labdalopások és a védekező pontrúgások területén összehozott mutatóik segítségével, amelynek köszönhetően a helyzetek teremtése és a szélen való gyorsaságuk kiaknázása is előtérbe kerül. Viszont széleiken elég gyengén védekeznek, sok szabálytalansággal tarkítják meccseiket és a fejpárbajokban is lehet fogást találni rajtuk.

Masszív, kellemetlenkedni tudó csapat tehát azért ez a Torino azt szögezzük le, de mégis nehéz elképzelni, hogy megoldhatatlan feladat elé állíthatja otthon a Milant! Az utolsó három évben döntetlent szép számmal hozott ez a párosítás, a 6 meccsből 4 is ilyen eredménnyel ért véget, de 2001-ig kell visszamennünk az időben, hogy Torino sikert találjunk a Milan ellenében, azt meg keresse ki akinek van rá ideje, hogy a San Siro gyepéről mikor távoztak tőlünk 3 ponttal - hogy még a sárga kazettát tologattuk a káposzta és az alsógatya pult között árult piaci szuperkonzolba az biztos! :)

A Milan most beindult, már 8 meccse veretlen a bajnokságban, úgy, hogy közben játszott a Romával, a Fiorentinával, az Interrel és a Napolival is, a szervezett, stabil játéknak köszönhetően a kapott gólok száma is meredeken csökkent, ami meccset eldönteni képes magabiztosságot és hitet adott ennek a társaságnak. Míg az első 13 fordulóban 17, addig a másodikban már csak 11 gólt kapott a csapat és a rúgott gólok számában is észlelhető a változás, mert az említett időszakokban, először 15 majd a második szakaszban már 23 gólra volt képes a Rossoneri.

Romagnoli várhatóan visszatér a védelem tengelyébe, míg a középpályán Bertolacci veszi át a sárgalapos eltiltását leülni kénytelen Montolivo helyét Kucka mellett. Fejtörésre adhat okot Zapata legutóbbi teljesítménye, egyes források ugyanis arról cikkeznek, hogy bent marad a csapatban Romagnoli párjaként és Alex a padra kerül - ezzel az egyetlen kérdést nyitva hagyva az összeállítással kapcsolatban. A további szereplőket már felsorolni is felesleges, mindenki tudja, hogyan is fest jelenleg a Milan kezdő 11-e, amiből jelenleg nekem Niang szúrja kicsit a szemem. Egyrészt nagyon megnéznék ugyanis már mást is Bacca mellett, másrészt egyre inkább fáradtabbnak tűnik az előrehaladása, ami valószínűleg egyéb teendői miatt alakul így, de pont ez a feladata, vagyis a védekezésben nyújtott munkája, ami miatt alighanem elfogadható a szereplése, mert ha Miha úgy látja, hogy ez kell a minél nagyobb stabilitáshoz, akkor legyen. Pedig nagyon tisztátalan a védőmunkája és egész játéka, rengeteg szabálytalanság övezi tevékenységét, labdabiztossága sem éppen a megfelelő kategória, támadásépítésben sem igazán hatékony. Kellene neki egy kis szünet és megoldani máshogy, de így, hogy Montolivo nem lesz, hatalmas meglepetés lenne, ha ez megtörténne.

A mérkőzést szombat este a DS1 20:40-es adáskezdettel, 20:45-től élőben közvetíti, akik pedig neten néznék győzelmünket, azok ITT találhatnak maguknak megfelelő módszert ehhez. Tipp: 2-0. Szombaton a Roma nem épp könnyűnek ígérkező Empoli elleni meccsével indul a forduló, vasárnap estére egy Juventus-Internazionale, hétfőre pedig egy Fiorentina-Napoli derbi van beütemezve, így egy győzelemmel jó eséllyel szűkíthetünk a távolságon akár több, előttünk álló vetélytársunk ellenében is!