Cseppet sem könnyű feladat mostanság Milan drukkerként egy Juve elleni meccshez írni beharangozót, felvezetőt. Mire számítsunk egyáltalán egy ilyen meccstől ezekben az ínséges időkben? Szerintem nem kérdés, ez a mérkőzés kéne legyen a Serie A „El Clásico”-ja (még akkor is, ha papíron a Juve – Inter a Derby d’Italia), az olasz foci legnagyobb meccse, a derby, amelyet a világ minden táján figyelemmel kísérnek. Az olasz rekordbajnok a legtöbb nemzetközi sikerrel büszkélkedő olasz klub ellen.
Viszont ez már szép lassan 10 éve nem így van. A zebrák a Calciopoli után évekig küszködtek, igaz, közben saját stadiont is építtettek maguknak, míg mi az utóbbi években elkezdtünk nem számítani a nagyok között. A Juve (volt) problémáiba nincs miért belemenni, a miénk pedig annyi, hogy külön tanulmányt lehetne írni belőle. Vezetőséget, játékosállományt, edzőt, gyakorlatilag mindent, amit jelenleg a klub képvisel szinte lehetetlen pozitív jelzőkkel illetni, jelenleg legalább ezer sebből vérzik hőn szeretett alakulatunk. Röviden fogalmazva nyugodtan kijelenthető szerintem, hogy minden, ami manapság AC Milan, nem jó irányba halad.
Nem mellesleg 49 bajnoki címet (néhány hét múlva 50 lesz az), 15 Olasz Kupát, 13 Olasz Szuperkupát, 9 BEK/BL címet, 3 -3 KEK, illetve UEFA Kupát, 7 Európa Szuperkupát, 16 Aranylabdást, és még lehetne sorolni mit tud felmutatni a két klub sikeresség címén. Ettől eltekintve, a Milan utóbbi szezonokbeli mélyrepülésének köszönhetően sajnos már csak a két klub neve miatt csúcsrangadó a szombati.
Jó lenne ezt látni szombat este...
Soros ellenfelünk óriási meglepetésre a tabella első helyéről fut neki ennek a mérkőzésnek, és, bármi is lesz az eredmény, nem fogja azt elhagyni, mert a 6 pontos megnyugtató előny tudatával utaznak Milánóba. Bárhonnan is nézzük, ők az összecsapás esélyesei. Az utóbbi 5 találkozójukon 5 győzelmet szereztek, sőt, az utóbbi 21 meccsükből „csak” 20 győzelemre és 1 döntetlenre futotta, utoljára még októberben kaptak ki a Sassuolo otthonában. Márciusban Buffon megdöntötte a góltalansági rekordot, pont „tőlünk” vette el, Sebastiano Rossi 1993-ban felállított csúcsát adta át a múltnak. Óriási meglepetéseknek kellene jönnie ahhoz, hogy ne gyűjtsék be zsinórban ötödik bajnoki címüket. A liga harmadik leggólerősebb csapata, 56 találattal, a 16 kapott gól viszont messze a legkevesebb a bajnokságban.
Általában a 3-5-2-es hadrendben szoktak futballozni, viszont az eredmény alakulásától, vagy az ellenféltől függően ez a hadrendjük többféle variációt is megélhet akár egy adott meccsen keresztül is, elég polivalens játékosok állnak Allegri rendelkezésére ahhoz, hogy ezt simán véghezvigye. A 4-3-1-2 és a 4-3-3 a legtöbbet megélt formációjuk az alapfelálláson kívül, de a 4-4-2 sem idegen számukra. Pogba és a Serie A legújabb üdvöskéje, Dybala az olasz fociban a megszokottnál nagyobb mozgásteret kapnak Allegritől, többnyire az egész pályás letámadást alkalmazzák, ezt a Bayern elleni BL meccsükön 60 percig tökéletesen csinálták. Legveszélyesebb játékosaik a már említett Dybala-Pogba kettős, előbbi csak a bajnokságban 14 találata mellé kiosztott 8 gólpasszt is, a franciánál 6 gólt és 8 asszisztot jegyeztek eddig a statisztikák. Mandzukic (7 gól, 4 gólpassz) és Morata (6 gól, 3 gólpassz) sem maradnak nagyon el ezektől az adatoktól, és figyelembe véve, hogy utóbbi két játékos legtöbb alkalommal egymást váltja a pályán, vagyis egyikük kezdő, a másik többnyire őt váltja, nem rossz számok ezek. Az előzetes infók szerint Dybala és Chiellini sérülés miatt kimarad a keretükből, míg Khedira eltiltás miatt nem fog pályára lépni.
Fő az egyetértés...
Ami a Milant illeti, az utóbbi 4, botrányosan gyenge meccsünk után, ahol csak 2 pontot sikerült begyűjteni, ismét összegyűltek a felhők a klubnál, elsősorban Mihajlovic feje fölött. Sorrendbe téve a történéseket, a hétfő délelőtti edzésen a beszámolók szerint Galliani és ez edzőbá leordították a játékosok fejét az utóbbi hetek teljesítménye miatt. Keddtől már olyan cikkek jelentek meg, miszerint egy esetleges zebrák elleni kudarc a szerb fejébe kerül (a szezon során sokadszor, tegyük hozzá), és Brocchi jön a szezon végéig. Azóta már egy kicsit változott a felállás, sőt, szerdán már arról számoltak be a lapok, hogy Cesare Maldini (R.I.P.) temetése után Berlusconi Arcore-i villájában a nagyfőnök, Galliani és Sacchi összedugták a fejüket, és fő az egyetértés alapon a következőkre jutottak: Berlusconi Brocchit akarná a kispadra, Galliani viszont Lippit favorizálja, de a szezon végéig meghagyná Mihajlovicot, míg Arrigo barátunk a Sassuolo trénerét, Di Francesco szerződtetését tanácsolta a két főgurunak.
Hogy még egyértelműbb legyen a dolog, Gianluca di Marzio szerint az is egy lehetséges forgatókönyv, amelyikben Lippi mint technikai igazgató, és Brocchi mint edző tevékenykedik. Az egész sztorinak méltó befejezése a poszt megírásának pillanatáig, hogy tegnap megjelent infók szerint Sacchi mester a Rai Radionak nyilatkozva azt mondta, hogy csak a régi emlékeket idézgették Berlusconiékkal, és, mivel kevés a jó edző manapság, meg kellene tartani Mihajlovicot. Di Francescot illetően csak annyit mondott, hogy egy komoly klub nagyon óvatos kellene legyen, amikor új edzőről dönt. Szóval minden szép és jó Milánó szebbik felében, szinte tapintani lehet a nyugalmat, egy fontos meccsnek így illik nekivágni. Én csak azt nem tudom, hogy ki képes még elhinni, hogy egy edzőváltással minden megoldódik, és például néhány aranylábú játékosunk ettől hirtelen megtanul focizni. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy egyeseknél még hány évig tud tartani a „jók vagyunk, csak szar az edző” duma, amit már szép lassan 4 éve olvasgatni lehet… Tény, hogy a szerb sem a legjobb megoldás a Milan kispadjára, viszont komoly edző ebben a jelenlegi állapotban holtbiztosan nem fogadja el az állást. Én azon az állásponton vagyok, amit már több korábbi játékosunk, és edzőnk is megfogalmazott, legutóbb a napokban Nesta, hogy az állandó edzőcsere nem megoldás, és én is megismételném Cesare Maldini szavait: „A probléma nem a Milan játékstílusával van, hanem a játékosállomány minőségével!”
Az ilyen megmozdulásokért is valószínűleg az edző a hibás...
Viasszatérve a csapatra, a védelemben a rózsaszín Biblia szerint Alex lesz Romagnoli párja, szerintem Zapata pályára lépése a valószínűbb. Az előzetes jelentések szerint Honda visszatér a középpálya jobboldalára. Montolivo szerdán lesérült, és szinte biztosan kihagyja a szombati meccset, viszont Kucka valószínűleg ott lesz a kezdőben. A capitano posztján alighanem Locatelli fog kezdeni, a csütörtök délutáni edzésen legalábbis ő volt Kuco párja a középpályán. Bertolacci szerencsére eltiltva, legalább ezen a meccsen nem borzolja az idegeinket. Bacca mellett pedig ezúttal Balotelli kaphat helyet a kezdőben. Amennyiben mégsem, akkor ezúttal is Luiz Adriano lesz a kolumbiai párja.
Annyit még tegyünk hozzá az elmondottakhoz, hogy ősszel Torinoban 1-0 arányban kikaptunk, egy nagyon gyenge meccsen. Sőt, az utóbbi 6 egymás elleni találkozó alkalmával még pontot sem sikerült szereznünk ellenük, utoljára 2012 novemberében sikerült győznünk a zebrák ellen, egy véleményes Robinho büntetőből.
Előzetes kezdő a Gazzetta dello Sport szerint
Mindent összevetve nem a Milan a találkozó esélyese, nagyon nem, hiába a hazai pálya elméleti előnye is. Jelen pillanatban kívülről nagyon úgy néz ki, hogy padlón vagyunk, de ettől függetlenül én úgy gondolom, egy ilyen mérkőzés a jelenlegi Milannak mindenféleképpen egy becsületbeli ügy kellene legyen, mindent meg kellene tenni a pályán ahhoz, hogy legalább egy kicsit enyhítsék a fájdalmainkat, mindent meg kellene tenni a győzelemért, egy ilyen meccsen elképzelhetetlen az a hozzáállás, amit láthattunk az Atalanta ellen. A két csapat formáját nézve ez nagyon nehéz lenne, viszont a pontszerzés nem lehetetlen, én úgy gondolom, hogy a Juve nem fog mindenáron megszakadni ezen a meccsen, csak esetleg abban az esetben, ha vezetést szereznénk, de azt sem venném holtbiztosra, a győzelem viszont jelen állás szerint bravúr kategória lenne. Nekünk minden pont fontos lenne, ha tényleg akarjuk azt a 6. helyet, és a velejáró esetleges Európa Liga szereplést. Viszont ez jó kérdés, hogy akarjuk egyáltalán? Ha nem nyerjük meg az Olasz Kupát, akkor csakis a 6. hely vezet Európába. Ott azonban nem sokkal az EB után selejtezőt kellene játszani, arra az időszakra viszont a vezetőség már lekötötte az amerikai túrázást, amit vissza kellene mondani a nemzetközi szereplésért. Ez esetben valószínűleg kielégítést kellene fizetni a szervezőknek, akik legalább 3 meccset kellene lemondjanak miattunk (vagy más csapatot keresni beugrónak), illetve ott van a bevétel, ami jönne azokból az amcsi sörmeccsekből, ami minden bizonnyal nem kevesebb, mint amennyit kapnánk az UEFA-tól az EL szereplés fejében. Elvileg kb. egy EL elődöntő, döntő hozhat többet a konyhára. Szóval amennyire ismerjük a vezetőséget nem hinném, hogy sokat gondolkodnának azon, hogy mit válasszanak, a tiszta pénzt, ami tuti jön egy 10 napos portya után, vagy az egyáltalán nem biztos EL bevételeket, amiért meg is kellene izzadni.
A mérkőzés szombat este 20:45-kor kezdődik, és 20:30-tól követhető a DigiSport1 műsorán. Mivel egy optimista típus vagyok, 2-1-es Milan győzelmet szeretnék, de, amint már mondottam volt, nagyon nehéz ezt elérni, így egy döntetlennel is elégedett lennék... Aki viszont online nézné a mérkőzést, az innen válogathat streameket.
Az utolsó Juve-verés
